Tudástár
  1. Tudástár
  2. Tüszős mandulagyulladás
Menü
Tudástár
  1. Tudástár
  2. Tüszős mandulagyulladás

Tüszős mandulagyulladás

Tüszős mandulagyulladás
A tüszős mandulagyulladás, vagy más néven tonsillitis follicularis a torokmandulák bakteriális vagy vírusos eredetű, gyulladásos megbetegedése, ami rendszerint más felsőlégúti problémákkal jár együtt.
 
A torokmandulák gyulladásos állapotát a felnőtt betegek legalább 90 százalékánál valamilyen vírus okozza, míg a gyermekeknél ez az arány sokkal alacsonyabb, nagyjából 60-70 százalékra tehető.
 
Érdekesség, hogy a legtöbb esetben nem egyértelmű, illetve nem is derül ki, hogy konkrétan melyik kórokozó idézte elő a gyulladásos állapotot. Ha viszont baktérium áll a háttérben, akkor az esetek jelentős többségében a Streptococcus pyogenes okozza a bajt.
 

A mandula az immunrendszer része

 
Kevesen tudják, de a mandulák az immunrendszer részét képezik, és rendkívül fontos szerepük van abban, hogy az emberi szervezetet megvédjék a legkülönfélébb kórokozóktól, tehát megmaradása, egészségének megőrzése fontos feladat.
 
A mandulák az úgynevezett Waldeyer-féle lymphatikus torokgyűrű részei, melyek a légutak, valamint a tápcsatorna közös nyirokrendszereként működnek.
 
Ehhez a torokgyűrűhöz sorolható többek között a két torokmandula, a garatmandula, a nyelvmandula, valamint a többi más egyéb nyirokszövet-szaporulat is.

Gyakran kísér más betegséget a tüszős mandulagyulladás


Noha önmagában is nagyon gyakran előfordul, a mandulák gyulladása azonban sok esetben kísérhet más betegségeket, nem ritkán súlyosabb fertőző problémákat is, mint amilyen például a rubeola, a herpangina vagy a mononukleózis.
 
Nem szabad elfelejteni továbbá, hogy a tüszős mandulagyulladás kezelés nélkül könnyedén okozhat szövődményeket, tovább terjedhet a légutak alsó részére, de akár még az arcüregek vagy a középfül gyulladását is előidézheti.
 
Fontos mielőbb fül-orr-gégészhez fordulni
 
A tüszős mandulagyulladás egy nagyon súlyos állapot, ami sokszor jár együtt lázzal és jelentős fájdalommal. Ezt a betegek többsége nehezen viseli és gyors segítségre vágyik, miközben a háttérben a szövődmények veszélyesek lehetnek.
 
Ezért nagyon fontos, hogy amennyiben a tüszős mandulagyulladás tüneteit érezzük magunkon, vagy csak nagyon fáj a torkunk, feltétlenül menjünk el egy fül-orr-gégészeti szakrendelésre, ahol mielőbb diagnosztizálják a problémánkat.
 
Pontos feltárás nélkül ugyanis a tüszős mandulagyulladást nem lehet kezelni, így a tünetek ismerete mellett mindig fizikális vizsgálatra is szükség lesz hozzá, hogy az orvos szemügyre tudja venni a mirigyeket, melyeket tüszők és lepedékek borítanak ilyenkor.

Miről ismerhető fel a tüszős mandulagyulladás vírusos vagy bakteriális háttere?

Alapvetően fontos kérdés a tüszős mandulagyulladás diagnózisa és kezelése kapcsán, hogy a betegség hátterében egy vírus vagy egy baktérium áll?
 
Általánosságban elmondható, hogy a legtöbb légúti betegség, így természetesen az ilyen típusú mandulagyulladás hátterében is a legtöbbször vírusok állnak, és csak nagyon ritkán baktériumok.
 
Ezt leszámítva is nagyon fontos azonban, hogy mindkét típus eltérő tüneteket produkál, így a kezelőorvos már a páciens panaszainak meghallgatásakor feltételezheti a hátteret, és csak ritkán van szükség alaposabb feltáró vizsgálatokra.

A vírusos eredetű tüszős mandulagyulladás

Amennyiben a tüszős mandulagyulladás hátterében valamilyen vírus húzódik meg, akkor nagyon jellemző a betegre, hogy a lázas állapot maximum 2-3 napig tart, jellemzően nincsenek túl magas határértékek, azonban egészen általános tünetek tartoznak hozzá.
 
Ide sorolható például a végtagok és a szemek fájdalma, a hasi problémák, a gyengeség, a levertség, a fáradékonyság. Ilyen esetekben nem szabad antibiotikummal kezelni a betegséget, mert azzal csak felborul a beteg emésztőrendszerének jótékony bélflórája.
 
Mindez azért különösen nagy baj, mert a bélflórához kapcsolódó gondok – még ha csak átmeneti jelleggel is –, de nagyon súlyos betegségek, sokszor szövődmények kialakulását is előidézhetik.

A bakteriális eredetű tüszős mandulagyulladás


A legtöbb esetben baktérium okozta tüszős mandulagyulladásról beszélünk abban az esetben, ha a betegnek napokig elhúzódó, rendkívül magas, gyakran csillapíthatatlan láza van az összes kapcsolódó általános kísérőtünet (fáradtság, levertség és a többi) társaságában.
 
Szintén baktérium jelenlétére utal az is, ha a mandula gyulladásához kisebb-nagyobb nyirokcsomói duzzanatok tartoznak, így ezekben az esetekben rendkívül lényeges az antibiotikum alkalmazása, hogy a kártevőket ki lehessen irtani a szervezetből.
 
Baktérium esetén lényeges lehet a kórokozó azonosítása
 
Fontos kiemelni, hogy bakteriális érintettség esetén gyakran van szükség tenyésztést végezni torokváladékból, így konkrétan megállapítható, hogy milyen kórokozó lapul meg a háttérben, aminek köszönhetően célzott antibiotikumos kezelés indítható útnak.
 
Ma már vannak úgynevezett gyorstesztek is, amelyek a tüszős mandulagyulladás egyik leggyakoribb kiváltóját, a Streptococcus pyogenes-t hivatottak kimutatni a torokváladékból gyakorlatilag egy néhány perces vizsgálattal.
 
Bizonyos esetekben laborvizsgálat is szükségessé válhat, hiszen ezek a legtöbbször egyértelműen képesek megmutatni a szervezetben zajló folyamatokat. Ha például a vérben túl sok a neutrophilek mennyisége, akkor biztosan valamilyen baktérium áll a háttérben.
 
Amíg azonban ez nem bizonyosodik be – különösen gyermekeknél –, addig nem szabad rögtön antibiotikumokhoz nyúlni, hiszen ezek a gyógyszerek sok esetben többet árthatnak, mint amennyit használhatnak.
 

A tüszős mandulagyulladás tünetei

Most, hogy már alaposabban is ismerjük a tüszős mandulagyulladás hátterét, nagyon lényeges elmerülni a betegséghez kapcsolódó tünetekben, amelyek megtámogatják a probléma egyszerűbb felismerhetőségét.
 

A lappangási idő után a láz és a torokfájás az első tünet

 
Az esetek jelentős többségében a tüszős mandulagyulladás a megfertőződést követően legalább kettő-, legfeljebb hat napig lappang bennünk. Immunrendszerünk állapotának függvénye, hogy mikor produkálja az első tünetet, ami jellemzően a láz.
 
A lázas állapot általában heves és hidegrázással, aluszékonysággal, levertséggel jár együtt, bakteriális érintettség mellett pedig akár napokig is megmaradhat. Vírusos eredetnél maximum 2-3 napig állhat fenn, baktériumnál kezelés nélkül viszont akár 5-6 napig is.
 
Utóbbi esetben, ha a páciens megfelelő antibiotikumot kap, akkor a lázas állapotnak 1-2 napon belül meg kell szűnnie, de a közben jelentkező erőteljes torokfájdalom – ami nyelési nehézségeket okozhat és a fülbe is kisugározhat – mindig tovább fennmarad.
 

A mandulák duzzanata és lerakódása nagyon jellegzetes tünet

A tüszős mandulagyulladás minden esetben együtt jár az érintett belső szervek kellemetlen duzzanatával, illetve az ebből fakadó vörösséggel. Ezek mellett tipikusnak nevezhető a rajtuk lévő lerakódás is.
 
Ez kezdetben fehéres, néha sárgás pontocskákból tevődik össze, de súlyosabb esetekben akár nagyobb foltok is kialakulhatnak így, sőt nem ritka az sem, hogy az egész mandulát képes befedni a fehéres lepedék.
 
Kezdetben a nyelv is kifehéredhet, lepedékessé válhat, ami a betegség lecsengésével egyre inkább pirosas, málnás árnyalatot vesz fel, ha pedig baktérium áll a háttérben, mindezt a nyaki nyirokcsomók kellemetlen megnagyobbodása tetézi, ami néha vírusnál is jelentkezik.
 
Érdekesség, hogy amennyiben nem vírus, hanem baktérium okozza a gyulladást, akkor sok esetben elmaradnak a megfázásos tünetek, így az orrfolyás vagy a köhögés, de a kötőhártya-gyulladásra való hajlam is jelentős mértékben lecsökken.
 

A gyerekeknél gyakran okoz egyéb kísérőtüneteket

Akár vírusos-, akár bakteriális eredetű tüszős mandulagyulladásról van szó, általánosságban elmondható, hogy a gyerekeknél sokkal gyakrabban okoz a fentiek mellett különféle kísérőtüneteket is a betegség.
 
Ezek gyakran megnehezíthetik a diagnózist, illetve előfordulhat, hogy miattuk súlyosabbnak véljük majd a betegséget, hiszen jelentkezhet a gyermekeknél hányinger, hányás vagy hasfájás is, ami sokszor például – tévesen – vakbélgyulladásra utalhat.
 

A tüszős mandulagyulladás diagnózisa

Alapvetően kijelenthető, hogy a tüszős mandulagyulladás diagnózisa ma már nem okoz különösen nagy fejtörést egy jól képzett és tapasztalt orvos számára.
 
Óriási kérdés azonban sokaknak, hogy mikor szükséges felkeresni egy szakorvost a tünetekkel, illetve általánosságban miként zajlik a betegség feltárása. Lássuk a kapcsolódó tudnivalókat.
 

Mikor forduljunk orvoshoz a tünetekkel?

A legtöbb esetben a tüszős mandulagyulladás egyik jellegzetes tünete a torokfájás. Különösen felnőttkorban előfordul, hogy nem is a lázas állapot, hanem ez a probléma jelentkezik elsőként – különösen vírusos háttér és erős immunrendszer esetén.
 
A torokfájással mindaddig nem szükséges orvoshoz menni, amíg a házi praktikák – például meleg tea, sok folyadék, torokmelegítés, mentolos cukorka, forró italpor, szopogató tabletta, torokfertőtlenítő – segítséget nyújt számunkra.
 
Amikor azonban a fájdalom még néhány nap elteltével sem enyhül, rendszeresen visszatér, sőt erősödik, netán megjelenik a lázas állapot – és értékei egyre magasabbak –, közben pedig a mandulák megduzzadnak és foltossá válnak, akkor haladéktalanul orvoshoz kell fordulni.
 
Bár a betegség sok esetben magától is jól gyógyul, de ha például gyenge az immunrendszerünk vagy egy baktérium áll a háttérben, akkor annak komoly szövődményei lehetnek.
 
Bakteriális eredetnél ugyanis előfordulhat például, hogy a tüszős mandulagyulladáshoz tályogok kapcsolódnak, sőt heveny reumás láz jelentkezik, amit csak gyógyszeres kezeléssel lehet megelőzni, amelyhez szakorvosi ellátásra lesz szükségünk.
 

Fontos a fül-orr-gégész, ha orvoshoz fordulunk

A fentiekben részletezett tünetek észlelésekor a legtöbb beteg általában háziorvosánál jelentkezik, aki megfelelő körültekintés esetén elküldi a pácienst egy fül-orr-gégészeti szakrendelésre. Ha van rá lehetőségünk, érdemes rögtön utóbbival kezdeni a sort!
 
A szakorvos jellemzően felméri a tüneteket, a beteg állapotát, majd fizikális vizsgálatokat folytat, így szemrevételezi a megdagadt, váladékos mandulát. Ha kizárható a bakteriális háttér a diagnózis itt véget ér, a bakteriális probléma azonban bonyolíthatja a helyzetet.
 
Ilyenkor a mandulából kipréselhető váladék tenyésztésére lesz szükség annak érdekében, hogy pontosan meghatározható legyen a kórokozó, ami utána lehetőséget ad a leghatékonyabb antibiotikum kiválasztására, illetve a célzott kezelés elkezdésére.
 
Lényeges, hogy a tüszős mandulagyulladás sok esetben járványos hátterű, azaz fertőző. Ilyenkor már a tenyészet előtt is köteles az orvos antibiotikumot adni a betegnek, amit a tenyészet eredménye alapján újabb gyógyszer egészíthet majd ki.
 
Amikor nehézkes a diagnózis
 
Vannak esetek, amikor a tüszős mandulagyulladás hátterének pontos feltárása nehézségekbe ütközik. Ilyen például, az EBV vírus, valamint a Streptococcus Pyogenes baktérium esete, amelyek egészen hasonló klinikai képet és tüneteket produkálnak.
 
EBV esetén gyakori a téves diagnózis, így előfordulhat, hogy az orvos antibiotikumot ad a páciensnek, melynek beszedése bőrkiütéseket, mellékhatásokat okoz, de a problémát nem szünteti meg, ami a legtöbbször jól jelzi, hogy a kérdéses vírus áll a háttérben.
 
Márpedig a vírus ellen az antibiotikum teljesen hasztalan, de más esetben is előfordulhatnak nehézségek vagy félreértések a diagnózis kapcsán, ami abból fakad, hogy a skarlát kórokozója rokonítható a mandulagyulladást előidéző vírussal.
 
Ezért van az sokszor, hogy óvodai vagy iskolai közösségekben a gyerekeknél fertőzésszerűen terjedő bőrtünetek mögött gyakran tüszős mandulagyulladás is jelentkezik.
 

Hogyan kezelhető a tüszős mandulagyulladás?

A tüszős mandulagyulladás nagyon sok esetben kiválóan gyógyul különösebben erős gyógyszerek nélkül is, azonban legalább ilyen gyakran elengedhetetlen, hogy megfelelő kezelést kapjon a páciens.
 
A betegség kapcsán az antibiotikumok jelentik általában a legjobb alternatívát, amennyiben a hatásfokról beszélünk, azonban közel sem mindegy, hogy milyen típusú gyógyszerről van szó, illetve azt milyen mennyiségben kell alkalmazni.
 

Miért fontos gyakran az antibiotikum?

Gyakori eset, hogy bár a tüszős mandulagyulladást egy vírus okozza, azonban mégis antibiotikumot ír fel rá az orvos, aminek alapvetően három oka van. Ezek a következők:
 
  1. Az antibiotikummal gyorsabb lehet a gyógyulás, a jelentősebb tünetek gyakran egy nappal hamarabb enyhülhetnek, mint kezelés nélkül, ami táppénz vagy egyéb más esetekben kifejezetten sokat számíthat.
  2. A gyorsabb gyógyulás képes arra, hogy megrövidítse a fertőzőképesség időtartamát is, hiszen általánosságban az antibiotikum-kúra második napjától a kórokozó annyira legyengül a szervezetben, hogy az már nem tud fertőzni.
  3. Mindemellett a gyógyszeres kezelés segít megelőzni a különféle, gyakran nagyon súlyos szövődményeket, úgy mint a mandula körül kialakuló tályog vagy a kellemetlen, heveny reumás láz.
 
A gyulladást nagyon sok esetben különféle Streptococcus baktériumok idézik elő, melyek ellen ma már több hatékony antibiotikum áll a betegek rendelkezésére. Hogy pontosan melyik típus, azt minden esetben az orvos dönti el, méghozzá számos tényező figyelembevételével.
 
Fontos például a beteg állapota, a fertőzés mértéke, az anyagi lehetőségei, de természetesen az is, hogy milyen gyógyszer-érzékenységtől szenved. A legtöbbször penicillin, amoxicillin, eritromicin vagy cefalexin tartalmú antibiotikumok jöhetnek szóba ilyenkor.
 
Lényeges, hogy bármelyik gyógyszert is írja fel az orvos, mindig az utasítása szerint alkalmazzuk, mert kisebb mennyiségben vagy idő előtt abbahagyva nem tudja kifejteni a hatását és rendkívüli mértékben súlyosbíthatja a beteg állapotát.
 

A tünetek kezelésére is fontos odafigyelni

Mivel a tüszős mandulagyulladás nagyon sok kellemetlen tünettel járhat, ezért nagyon fontos, hogy odafigyeljünk legalább az első napokban ezeknek az enyhítésére. Különösen lényeges ezért láz- és fájdalomcsillapító készítmények alkalmazása.
 
A legtöbbször nincs szükség arra, hogy kizárólag receptre kapható orvosságokat válasszunk a láz vagy a fájdalom enyhítésére, elegendőek lehetnek a vény nélkül beszerezhető, vagy otthon megtalálható készítmények is.
 
Antibiotikumos kezelés mellett nem szabad elfeledkezni a probiotikum szedéséről még akkor sem, ha az orvos erre nem figyelmeztetett. Ma már nagyon hatékony probiotikus készítmények érhetők el a gyógyszertárakban, melyek vény nélkül is megvásárolhatók.
 
Lényegük, hogy az antibiotikum miatt károsított bélflóra mielőbb helyre tudjon állni – illetve ezt a károsodást megelőzzük velük –, ami nemcsak a gyógyulás, hanem a szövődmények elkerülése és a mielőbbi felépülés, a visszafertőződés miatt egyaránt nagyon fontos.
 

A házi praktikák szintén sokat segíthetnek

A tüszős mandulagyulladás gyógyulásában még akkor is nagyon sokat segíthetnek a házi praktikák, ha egyébként antibiotikumot írt fel nekünk az orvos. Nyilván a hatékony láz- és fájdalomcsillapítást nem helyettesíthetik, ellenben a komfortérzetünket növelhetik.
 
A különféle gyulladáscsökkentő gyógyteák, az azokkal való gargalizálás például nagyon jól tudja enyhíteni a fájdalmat és az ezzel járó kellemetlenségeket, mint amilyen a köhögés. Különösen hatékony ebben a tekintetben a kamilla, a lándzsás útifű vagy a kakukkfű.
 
Elhanyagolhatatlan mindemellett a kielégítő folyadékfogyasztás – legyen az akár sima víz, akár gyógytea –, a kiemelkedő vitaminadagolás, a sok zöldség- és gyümölcs, a torok környékének melegen tartása, valamint a rengeteg pihenés.
 

Sok esetben lényeges a kontrollvizsgálat

Különösen súlyosabb állapotú tüszős mandulagyulladások esetén nemcsak az orvosi konzultáció, a megfelelő gyógyszerek beszedése lehet nagyon lényeges, hanem az is, hogy a pácienst az antibiotikum-kúra után ismét megvizsgálja a szakorvos.
 
Nagyon fontos, mert a kontrollvizsgálat során feltárható, hogy megfelelően reagált-e a hatóanyagokra a beteg, és nem alakult ki semmiféle szövődmény. Néha előfordulhat, hogy a megerősítéshez vérvételre, vizeletvizsgálatra és EKG-ra van szükség.
 

A krónikus mandulagyulladásnál sokszor elkerülhetetlen a műtét

Különösen gyerekkorban gyakori, de felnőtteknél is előfordulhat bizonyos okból kifolyólag, hogy a mandulagyulladás az akut betegségből krónikussá válik. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egymást követik a gyulladások, és nincs tartós gyógyulás.
 
Krónikus mandulagyulladásnak nevezzük azt, ha egy szezonban akár hat-nyolc alkalommal, vagy még annál is többször megismétlődik a betegség. Ilyenkor a probléma már jellemzően idültté válik, és erősen javasolt a beteg számára a mandulák műtéti úton való eltávolítása.
 

Szövődmények esetén sem lehet kérdéses az operáció

Szintén műtéti beavatkozás javasolt abban az esetben is, ha a tüszős mandulagyulladáshoz valamilyen szövődmény tartozik, például tályog alakult ki a kérdéses szerv körül. Ez ugyanis sok esetben életveszélyes tüneteket produkálhat a betegnél.
 
Példának okáért a páciensnél szájzár alakulhat ki, illetve nem tud nyelni, mindemellett pedig rendkívül heves, rendszerint valamelyik fülbe sugárzó fájdalomtól szenved, amit már gyógyszerek sem tudnak hosszabb távon enyhíteni.
 
Ez a kórkép jellemzően rendkívül veszélyes állapot, ami tartós kórházi kezelést igényel annak érdekében, hogy a tályog eltűnjön, hiszen csak ilyenkor van lehetőség arra, hogy a beteget meg lehessen operálni.
 

Műtét másodlagos betegségek esetén

Bár nem túl általános, azonban a tüszős mandulagyulladásnál is előfordulhat a megfelelő kezelés hiányában, hogy másodlagos betegségek alakulnak ki, amelyek nem ritkán súlyos komplikációkat idézhetnek elő a testen belül.
 
Példának okáért érinthetik a bőrt, az ízületeket, de a vesét és a szívet egyaránt. A mandula ilyenkor egyfajta gócként funkcionál a szervezetben, vagyis addig nem lehet megszüntetni a szövődményes panaszokat, amíg a szerv eltávolításra nem kerül.
 

A gyerekek mandulaműtétje mindig nagy dilemma

Külön ki kell emelni a mandulaműtétek kapcsán a gyerekek érintettségét, hiszen esetükben mindig óriási dilemmát jelent egy ilyen beavatkozás, méghozzá nemcsak a szülők, hanem az orvosok részéről egyaránt.
 
Ennek az oka pedig nem az operáció kockázatos jellegéből fakad – hiszen ma már a rutinműtétek közé sorolhatjuk –, sokkal inkább abból, hogy a mandulák nagyon hasznos feladatot töltenek be a szervezeten belül.
 
Ezért konzultál gyakran több szakorvos, amikor szóba kerül a gyermekeknél a mandula kivétele, hiszen különösen az első néhány évben nagyon fontos szerepük van az immunrendszer működésében.
 
Tudományosan bizonyított ugyanis, hogy az orr- és a torokmandulák egyaránt több olyan anyagot termelnek a szervezet számára, amelyek képesek megtámogatni az immunrendszer működését, a különféle kórokozók, baktériumok, vírusok és gombák elleni harcot.
 
Ebben a harcban gyulladnak be sok esetben a mandulák, ami egyszer-egyszer teljesen természetes reakció a szervezet részéről, de ha már negatívan befolyásolja a gyermek életminőségét, akkor érdemes lehet megfontolni a műtéti beavatkozást.
 
Műtét utáni teendők
 
Mivel a mandulaműtét jellemzően egy olyan közegben zajlik, ahol a szövetekben kimagasló a vérellátás, ezért gondosan ügyelni kell a beavatkozás után arra, hogy a műtéti seb ne nyíljon fel, aminek a veszélye nagyjából nyolc napig áll fenn.
 
Hogy ez elkerülhető legyen, a páciensnek nagyon fontos odafigyelni a táplálkozásra – különösen az első napokban. Ennek fényében csak olyan táplálék ehető, ami egyáltalán nem irritálja a friss sebet
 
Példának okáért ilyen a kenyérbél, a túró, az ömlesztett sajt, a májkrém, a méz, az egyszerűbb levesek, valamint szinte minden krémes, puha és pürés étel – méghozzá a víz mellett.
 
A szénsavas italok és a savas ételek napokig kerülendők, így például a gyümölcsételek és gyümölcskészítmények is, de a koffein vagy az alkohol sem ajánlott, mert ezek alaposan képesek kitágítani az ereket, ezzel növelve a vérzés kialakulásának kockázatát.
 
Fontos elhagyni ilyenkor a cigarettát is, valamint a túl forró vagy túl hideg ételek fogyasztását, de a durva, darabos, szemcsés, száraz eledelek sem szerencsések, mert felszakíthatják a frissen varasodott sebet.
 
Sokan nem tudják, de a szívószál használata is tilos ilyenkor, mert vákuumhatást gyakorol a sebre. Általában a műtét után legalább két hétig gyakori a torokfájás és a problémás nyelés, amit úgy tudunk elhárítani, ha evés előtt beveszünk egy fájdalomcsillapítót.
 

Milyen szövődményei lehetnek a tüszős mandulagyulladásnak?

A fentiekben már többször is kitértünk rá, hogy a tüszős mandulagyulladásnak lehetnek különféle szövődményei. Lássuk azonban most egy kicsit alaposabban, hogy milyen problémákkal számolhatunk ebben a tekintetben.
 
Ha elmarad a kezelés a tüszős mandulagyulladás kapcsán, akkor az sok esetben helyi-, és a teljes szervezetet érintő szövődményekkel is járhat. Előbbi kapcsán gyakori a tályog, utóbbi terén pedig a reumás láz, a szepszis vagy a toxikus sokk szindróma egyaránt felléphet.
 
Természetesen minden szövődmény kialakulása függ attól, hogy a páciens mennyire hanyagolta el a betegségét.
 
Bizonyított például, hogy a reumás láz megjelenésének esélye még akkor is csekély, ha a páciens csak napokkal az első tünetek után kezdi el az antibiotikum szedését.
 
Ezen felül az úgynevezett szövődményes vesebetegség sokszor még akkor is létrejöhet, ha a beteg időben és megfelelő antibiotikumot kapott a gyulladás visszaszorítására.
 
Célszerű tehát minden esetben a lehető legkorábban elkezdeni a kezeléseket, amivel nemcsak a tünetek mielőbbi enyhülésével számolhatunk, hanem a szövődmények kialakulásának kockázatát egyaránt mérsékelhetjük.
 

A mandulagyulladás típusai

Miután a fentiekben mindent megtudtunk a tüszős mandulagyulladásról, fontos megismerkednünk a mandula más típusú gyulladásos megbetegedéseivel is azért, hogy el tudjuk különíteni az imént bemutatott altípustól. Lássuk őket!
 

Akut mandulagyulladás

Az akut mandulagyulladás egyik legáltalánosabb tünete a torokfájás, ami óráról-órára képes fokozódni, és különösen nyeléskor vagy étkezéskor okozhat kellemetlen, szúró fájdalmat. Óriási probléma, hogy gyakran ráhúzódhat a fülekre és mellé magas lázzal is jár.
 
Az akut mandulagyulladás során a mandulák bepirosodnak, megdagadnak, és ilyenkor a fájdalom már sokszor annyira erőteljes, hogy a beteg alig tudja kinyitni a száját.
 
Normál esetben kiválóan reagál az akut mandulagyulladás a penicillin-származékokra, de amennyiben a betegség nem súlyos, vagy a beteg még időben orvoshoz fordult, nem szükséges antibiotikumot szedni.
 
Elegendő lehet csak gyulladáscsökkentővel ellátott láz- és fájdalomcsillapítók szedése, valamint vény nélkül kapható torokfertőtlenítők alkalmazása is a teljes gyógyuláshoz.
 
Amennyiben azonban a tünetek nem múlnak el vagy nem csillapodnak 2-3 napon belül, sőt inkább súlyosabbá válnak, akkor fontos mielőbb orvoshoz fordulni, hiszen súlyos komplikációk léphetnek fel.
 
Az egyik legsúlyosabb és leggyakoribb komplikáció a tályog, aminek kialakulása felnyitást, alapos ellátást, a legtöbbször már orvosi ellátást igényelhet, amit fontos megelőzni a gyors diagnózissal és a mielőbbi kezeléssel.
 

Krónikus mandulagyulladás

Krónikus mandulagyulladásról akkor beszélünk, ha az érintett szerv újra és újra gyulladásba kerül, ehhez pedig egyre súlyosabb kísérőtünetek, így károsodások, hegek és szövődmények csatlakoznak majd – utóbbiak gyakran a szervezet más pontjain is.
 
Különösen veszélyes, mert a krónikus mandulagyulladástól akár a szív, a vese, de még a különféle ízületek is károsodhatnak, ha szövődmények lépnek fel, de a gyakran vagy állandóan begyulladó mandulák ekcémát, hajhullást, sőt izomgyengeséget is okozhatnak.
 
Sajnos a krónikus mandulagyulladás – ha nem derül ki és nem lehet kezelni a kiváltó okot –, már nem lehet gyógyszeres kezeléssel visszaszorítani, tartós eredményt egyedül az operáció, avagy a mandulák eltávolítása hozhat.
 

Mandulakő

 
Nem általános, de a mandulagyulladás kapcsán feltétlenül beszélnünk kell a mandulakő megjelenéséről és problémájáról, hiszen ez a betegség jellemzően az akut mandulagyulladás egyik kiváltó oka is lehet nagyon sok esetben.
 
Noha a mandulakő ártalmatlan, de amennyiben kilökődik a mirigyekből, akkor az rengeteg kellemetlenséggel, fájdalommal és nagyon rossz szájszaggal tud párosulni, amit a megfelelő szájhigiéniával sem lehet elnyomni vagy visszafordítani.
 
Ennek az oka, hogy a mandulakő a szerv üregeiben helyezkedik el, ahol a baktériumok segítségével gyakorlatilag lebomlik a belső nyálkahártya, ami a kellemetlen szagok mellett az akut mandulagyulladás kialakulásának küszöbét jelentheti.
 
Bár nem egy veszélyes elváltozás, amennyiben azonban a mandulakő rendszeressé válik, esetleg állandósul, ezáltal a beteg folyamatosan a kellemetlen szájszagtól és a gyulladástól szenved, akkor a legjobb megoldás jelenleg a mandulák eltávolítása.
 

Mandula-megnagyobbodás

A mandulák megnagyobbodása leginkább a gyermekeket érintő probléma, ami nevéhez hűen azzal jár, hogy a kérdéses mirigyek valamilyen okból kifolyólag jelentősen megduzzadnak.
 
Sok esetben akár drasztikus méretűek is lehetnek ilyenkor a mandulák, aminek jóvoltából előidézhetnek légzési- és nyelési nehézségeket, sőt a beszédet, a beszédfejlődést egyaránt akadályozhatják.
 
Bár konkrétan a mandulák nagyon fontos szerepet játszanak gyermekkorban az immunrendszer megfelelő működésében, ugyanakkor ezekben az esetekben elengedhetetlen lesz eltávolítani őket.
 
Ritka ilyenkor az orvosi ellenjavaslat, hiszen a mandulák méreteinek megnövekedése a legtöbbször a kis betegek egészséges fejlődését és életminőségét egyaránt akadályozza, ami ellen csak így tudnak tenni az orvosok, míg az immunrendszer más módon is támogatható.
Hívás