Urológia

Az urológia a húgy- és ivarrendszer elváltozásaival, ezek esetleges megbetegedéseivel és kezelésével foglalkozó tudományág, mely a múlt század első feléig az általános sebészethez tartozott.

Az orvostudomány fejlődésével az urológiát ma már specializált csoportokra oszthatjuk (létezik például uro-onkológia, rekonstruktív urológia és kősebészet), de külön szakiránnyá vált a kifejezetten a férfiak egészségére koncentráló andrológia is.

A közhiedelemmel ellentétben az urológia nem kizárólag a férfiak problémáira koncentrál, a nők szinte ugyanolyan arányban kérik urológus szakorvos segítségét a kapcsolódó és témába vágó problémák feltárásában. Az urológia az egyik olyan tudományág, melyen a leginkább észrevehető a technológia vívmányainak drasztikus fejlődése, ezáltal a korábban gyakran altatásban végzett nyílt műtéteket szinte teljesen visszaszorították a belső, invazív kezelések és operációk, melyek kevésbé fájdalmasak, a páciensek gyorsabban gyógyulnak, kevesebb időt kell kórházban tölteniük és életminőségük sem romlik túlságosan.

Mikor kérjük urológus segítségét?

Mivel az urológiai betegségek többségénél is fontos, hogy idő előtt felismerésre kerüljenek, ezért érdemes a rendszeres szűrővizsgálatok mellett már az első tünetekkel felkeresni egy urológust, hogy a teljes kifejlődés előtt megkezdődhessen a kezelés. Tapintható elváltozások – például megnagyobbodott herék – vagy kialakult tünetek – mint amilyen a véres vizelet, a fájdalom vagy a vizelési problémák – esetében ugyanis a kezelés mindig egy nehézkesebb, hosszabb folyamat része.

A húgy- és ivarrendszerhez köthető problémák többsége általában nagyon összetett és sokrétű, ezáltal gyakran több kísérőjelenséggel és kísérőbetegséggel járnak együtt, így a diagnózis felállításához gyakran több eltérő vizsgálatra is szükség lehet. Lehetnek olyan panaszok is, melyek kapcsán az urológus dolga könnyebb (ilyenek a látható vagy tapintható elváltozások, a véres vizelet vagy a vizelési panaszok), de előfordulhatnak egyszerű deréktáji, esetleg alhasi fájdalmak, amelyek nem feltétlenül utalnak urológiai problémára. Bizonyos tünetek például más szervi betegségekhez is kapcsolódhatnak, így az éjszakai gyakori, nagy mennyiségű vizelés prosztataproblémákra, de akár szívbetegségre egyaránt utalhat.

Urológiai vizsgálatot igénylő tünetek:

Véres vizelet

A véres vizelet megjelenése minden esetben haladéktalan urológiai vizsgálatot igényel, hiszen lehet egyszerű kőbetegség a háttérben, de okozhatja komolyabb húgyúti fertőzés, sőt daganatos elváltozás is. A tünet háttere rendszerint fizikális, laboratóriumi és képalkotó vizsgálatokkal, főként ultrahanggal, ritkábban CT-vel deríthető fel, indokolt esetben pedig endoszkópos ellenőrzés, ezáltal hólyagtükrözés vagy a felső húgy-utak vizsgálata javasolt.

Nehézvizelés

A nehézvizelés problémája egy jellemzően férfiakra jellemző tünet, aminek a hátterét a legtöbbször a prosztata jóindulatú megnagyobbodása idézi elő, de ritkán húgycsőszűkület következménye is lehet. Ilyen esetben mindig fontos a fizikális vizsgálat mellett a laboratóriumi és az ultrahangos ellenőrzés is.

Gyakori vizelési inger

A gyakori vizelési inger az alsó húgyúti fertőzések egyik leggyakoribb és legjellemzőbb tünete, amihez általában kellemetlen csípő, égő érzés is társul. A probléma hátterében azonban számtalan elváltozás állhat, mint amilyen az elégtelen húgyhólyag kiürülés, a húgyúti kövesség, a húgyhólyag daganatos elváltozása vagy a túlműködő hólyag szindróma. Ezért indokoltak ilyen esetekben a fizikális ellenőrzés mellett a laboratóriumi és a különféle képalkotó vizsgálatok, mint amilyen az ultrahang és a CT, amihez gyakran endoszkópos analízis is társulhat.

Fájdalmas vizelés

A fájdalmas vizelés hátterében az esetek döntő többségében húgyúti fertőzések állnak, azonban a fizikális és a laboratóriumi vizsgálat mellett érdemes ultrahanggal is utánanézni a problémának. A legtöbbször azonban a húgycső vagy a húgyhólyag fertőzéséről van szó, az ezt előidéző baktériumot pedig laboratóriumi tenyésztéssel könnyedén ki lehet mutatni a vizeletből.

Derékfájdalom

A derékfájdalom hátterében a közhiedelemmel ellentétben nem csak gerincproblémák és kapcsolódó mozgásszervi elváltozások állhatnak, lévén a húgyúti és az ivarszervek betegségei is gyakran sugároznak ki ide. A legtöbbször a vese vagy a vesevezeték kövessége idézi elő, és a derékfájdalom mellett heves vesegörccsel jár együtt, amire jellemző, hogy csak az egyik oldalon érezni, intenzitása hullámokban fokozódik, és független a testhelyzettől, sőt mi több, az alhasba, a lágyékba és a nemi szervek környékére is kihatással lehet. Amennyiben a tünetet testmozgás váltja ki, vagy a fájdalom folyamatos és nyilallóan éles, a háttérben vélhetően valóban inkább gerincbetegség, idegbecsípődés vagy más kapcsolódó probléma húzódhat meg.

Hereduzzanat

A herezacskóban és a heréken érezhető, illetve tapintható duzzanatok megjelenése minden esetben indokolttá teszik urológiai szakrendelés felkeresését. Ilyenkor a urológus legfontosabb feladata az, hogy a heredaganat kizárásra kerüljön, amennyiben ugyanis erről a problémáról van szó, szükség van az adott szerv azonnali eltávolítására és a kapcsolódó kezelések haladéktalan megkezdésére. A herében tapintható elváltozások természetesen más problémákat is jelezhetnek, ezáltal a vízsérv mellett jelentkezhet herevisszér tágulat és mellékhere ciszta is. Amennyiben az egész here megduzzad, az jellemzően a herék vagy a mellékherék gyulladásos állapotára utal, de herecsavarodás is előidézheti, mely általában hirtelen jelentkezik, és egyoldalú, erős fájdalommal jár. Szakorvos felkeresése minden esetben haladéktalanul javasolt, hiszen utóbbi esetén minden eltelt óra növeli az egyik here elhalásának kockázatát.

Ez történik az urológiai magánrendelésen

Amennyiben a fentiekben említett vagy azokhoz hasonló panaszaink vannak, az urológus szakorvos legfontosabb feladata, hogy meghallgassa a páciens panaszait, összevesse azt a kórtörténettel, és elvégezze a szükséges fizikai, többnyire tapintásos vizsgálatokat. Ezek függvényében felállítja a diagnózist, vagy további analíziseket kérvényez, legyen szó szövettani-, képalkotó- vagy laboratóriumi vizsgálatokról.

Az urológiai magánrendelés a beteg panaszainak meghallgatásával, valamint kérdések által a kórtörténet teljes feltérképezésével kezdődik, ami magában foglalja a korábbi betegségek, esetleges műtétek vagy szedett gyógyszerek lejegyzését és figyelembe vételét is. Ezt követően a tünetek alapján az urológus szakorvos megkezdi a fizikális vizsgálatot, ami lehet a has, az alhas vagy a külső nemi szervek kitapintása. Egyedül a prosztata vizsgálata jelent kivételt és okoz kellemetlenséget ebben az esetben, ellenőrzése ugyanis végbélen keresztül történik, a beteg alapos felkészítésével, ami bár nem fájdalmas, ellenben igencsak kellemetlen lehet.

Ha további vizsgálatokra van szükség, az urológiában nagyon gyakran alkalmaznak ultrahangos ellenőrzést, amelynek során a herezacskó, a prosztata, a húgyhólyag, de akár még a vesék állapota is tökéletesen felmérhető. Fontos, hogy a húgyhólyag problémája esetén az ultrahangos ellenőrzésnél elengedhetetlen a teljesen telített hólyag, ellenkező esetben a vizsgálat eredménye nem lesz kielégítő.

Az fizikai és az ultrahangos analízist követően az urológus szakorvos további vizsgálatokat írhat elő, amelyek a következők lehetnek:

  • • Vérvétel és vizeletvizsgálat: ezzel kapcsolatban fontos kiemelni, hogy nem szükséges éhgyomorra végzett vérvétel, és a vizeletminta esetében sem fontos, hogy a reggeli legelső ürítés tartalma legyen. Hölgyeknél a hüvelybemenet környéki szennyeződések és egyebek elkerülésének érdekében bizonyos esetekben szükség lehet arra, hogy katéterrel történjen a vizeletvétel, ami gyors, fájdalommentes és csak kis kellemetlenséggel jár.
  • • Prosztatarák szűrés: globálisan egyre nagyobb probléma az idősebb férfiak körében – bár a fiatalabb betegeknél sem ritka – a prosztatarák kialakulása, melyet időben felismerve nagyon jó esélyekkel lehet gyógyítani. Ehhez azonban fontos a rendszeres szűrés, amire sor kerülhet teljes körű ivarszervi vizsgálattal, de akár kizárólag a prosztatára vonatkoztatva is. Az ellenőrzés során a prosztata fizikális, végbélen keresztül történő megtapintása kiegészül a vérvétellel, melyben a PSA, azaz a prosztata specifikus antigén meghatározására van szükség. A két módszerrel együttesen nagy magabiztossággal zárható ki vagy diagnosztizálható a prosztatarák, melynek szűrése férfiaknál 50 év felett rendszeresen javasolt.

Kapcsolódó orvosaink