Tudástár
  1. Tudástár
  2. Középfülgyulladás

Középfülgyulladás

Középfülgyulladás

A középfülgyulladásról röviden

Középfül alatt a dobhártya mögött lévő, nyálkahártyával bélelt üreget értjük. Amikor akut középfülgyulladásról beszélünk, akkor a fül ezen részének savós vagy gennyes gyulladásáról van szó, amit baktérium- vagy vírusfertőzés idéz elő. A betegség krónikus változatakor a fülfolyás állandóvá válik, a dobhártya sérülése tartós, továbbá a középfül heveny és idült gyulladásánál is a legtöbb esetben felállítható az úgynevezett vezetéses nagyothallás diagnózisa is. Megfigyelhető még az úgynevezett elhúzódó vagy szubakut középfülgyulladás, ami időtartamát tekintve 1-1,5 hónapnál tovább tart.

Előfordulása, okai

Elsősorban a kisgyermekeknél, közöttük is főként négy évnél fiatalabbaknál fordul elő a legtöbbször. A szezonális hatás is erősen megfigyelhető, jellemzően a hideg időszakokban, késő ősztől kora tavaszig kapják el az érintettek ezt a betegséget. Rizikótényezőként tartják számon a genetikai okokat is, mivel a középfülgyulladás összefüggésbe hozható a dobüreg anatómiájával is. Ha a szülőknél a fülnek ez a része alaki okokból nem szellőzik megfelelően, akkor ezt a tulajdonságot jó eséllyel a gyermekeik is örökölhetik tőlük. Az immunrendszer gyenge állapota szintén a hajlamosító tényezők között szerepel.

Ami az okokat illeti, itt a baktériumok vagy vírusok okozta megfázásos gyulladásokat kell kiemelni. Ezek általában a garatot, az orrüreget, a felső légutakat érintik, innen terjed aztán tovább a gyulladás a fülkürtön keresztül a fülre. Ez is az egyik oka, hogy a kisgyermekeknél gyakoribb a középfülgyulladás, mivel az ő fülkürtjük sokkal rövidebb, mint a felnőtteké, így a kórokozók is gyorsabban érnek el a fülnek ehhez a részéhez. Többek között ezért is kell rendszeresen és hatékonyan eltávolítani a csecsemőknél és a kisgyermekeknél az orrban lévő váladékot orrszívó porszívó segítségével. Ritkán, de előfordul, hogy a dobüreg gyulladása nem az orrüreg felől történik, hanem valamilyen külső tényező idézi azt elő a dobhártya sérülése során. Ritkán ugyan, de a szervezet egészét érintő fertőzés is okozhat középfülgyulladást.

Végül meg kell említeni olyan közvetett módon ható körülményeket is, mint az orrpolip vagy különböző, orrlégzést nehezítő eseteket (például légúti gyulladások), amelyek a középfül szellőzését nehezítve növelhetik a középfülgyulladás kialakulásának esélyét.

Tünetek

A tünetek általában a felső légúti gyulladás (garatüreg-gyulladás, mandulagyulladás, stb.) megjelenését követő egy héten belül jelentkeznek, de előfordulhatnak azzal egy időben is. Elsőként kell említeni a panaszok között az erősödő fülfájást. A fájdalmat a dobüregben felgyülemlett gennyes váladék okozza. Ha ez a váladék átszakítja a dobhártyát, a fájdalom azt követően szinte azonnal megszűnik. Az átszakadásra utal a fájdalom megszűnésén kívül a fülből történő gennyfolyás is. Ezen túl a fül külső része nyomásérzékennyé válik, a betegnek láza van, hallása romlik, de rossz közérzet, gyengeség, étvágytalanság is megfigyelhető. Olykor még hasmenés, hányinger és hányás is előfordul. Mivel a csecsemők, kisgyermekek fájdalomküszöbe meglehetősen alacsony, ezért az ő esetükben gyakori a sírás, a nyugtalanság.

A kezeletlen vagy rosszul kezelt középfülgyulladás szövődményekkel is járhat. Ez alatt azt kell érteni, hogy a gyulladás tovább terjed a környező területekre, például a csecsnyúlványra, a koponyacsontra, bizonyos esetekben akár az agyhártyára is, aminek súlyos következményei (pl. belsőfülgyulladás, arcizmok bénulása, stb.) is lehetnek.

Diagnózisa

A diagnózis felállítása nem nehéz a szakorvos számára a tünetek megismerése alapján. Ezt kiegészíti a fültükrözés is, melynek során megtekinti a dobhártyát. A kidomborodott, piros színű dobhártya középfülgyulladásra utal, ezek a tünetek azonban nem mindig figyelhetők meg rajta. Egyértelmű tünetnek minősül a dobhártya átszakadása, a fülből szivárgó gennyes váladék jelenléte.

Kezelése

A középfülgyulladással mindenképp szakorvoshoz kell fordulni, ha gyermekről van szó. Ezt követően dönt a szakember a megfelelő kezelési módról, ami jellemzően antibiotikum alkalmazását jelenti. Ennek az az oka, hogy az esetek döntő többségében baktérium okozta megbetegedésről van szó. Az antibiotikum mellett szól az az érv is, hogy szedésével megelőzhetők a súlyos szövődmények, a baktériumos felülfertőződés, valamint a fül felszúrása is. Az antibiotikum mellé fájdalomcsillapítót is felírhat az orvos. Minden gyógyszernél hagyatkozzunk kizárólag az orvos utasításaira. Ez azért is fontos, mert sokan a tünetek mérséklődése esetén abbahagyják a gyógyszerszedést, ez azonban a betegség elhúzódásához, a gyógyulás kitolódásához vezethet. A fül felszúrását korábban szinte mindig alkalmazták a fájdalom mérséklése, a gyógyulás gyorsítása érdekében. Ma már ezt az eljárást sokkal körültekintőbben, egyéni mérlegelést követően végzik csak el, mivel a modern antibiotikumos kezelések hatékonyan gyógyítják a betegséget. Ha mégis erre a beavatkozásra van szükség, akkor azt rendszerint helyi érzéstelenítést követően teszik. A dobhártyán ejtett kicsiny metszésen keresztül távozni tud a gennyes váladék. A kis metszés segítségével a dobhártya is gyorsabban és eredményesebben gyógyul, mintha átszakadt volna. Ha a gyulladás már átterjedt a csecsnyúlványra, akkor mielőbbi műtétre van szükség, melynek során kiveszik a gyulladt csontot.

A fenti kezelési módokkal párhuzamosan a tünetek súlyossága mérsékelhető különböző módszerekkel. A fülkürt szellőzésének elősegítése érdekében használhatunk orrcseppet. Fülcseppet csak a dobhártya átszakadása előtt alkalmazzunk, utána már tilos. A fülfájást is enyhíthetjük, ha száraz, meleg kötést helyezünk az érintett fülre.

Ha krónikus középfülgyulladásról van szó, akkor egyrészt a szakorvos megkeresi és megszünteti a kiváltó okot, másrészt magát a krónikus középfülgyulladást is kezelnie kell. Utóbbi során műtéti eljárással történik a gyulladásos szövetek eltávolítása. A mai modern eljárások révén ma már lehetőség nyílik a betegség és a műtét során sérült területek rekonstrukciójára. Ennek keretében a környező csontok, valamint a dobhártyának szinte a gyulladás előtti állapotát hozzák létre. Ennek köszönhetően a hallás visszaáll az egészséges szintre az esetek nagy százalékában.

A krónikus középfülgyulladás megelőzésében komoly szerepet játszhat az orrpolipok időben történt felismerése és eltávolítása, főleg gyermekkorban a megnagyobbodott orrmandula eltávolítása, felnőtteknél az orrsövény ferdülés műtéti korrekciója .

Végül említést kell még tenni az elhúzódó, szubakut középfülgyulladás kezeléséről is. Itt is először a kiújulást kiváltó okot kell elsőként megkeresni, majd kezelni. Ez többnyire arc- és orrüreggyulladásra, valamilyen allergiára vagy a fülkürtnél tapasztalható különböző rendellenességekre, gyermekkorban elsősorban megnagyobbodott orrmandulára vezethető vissza. Amennyiben a pontos diagnózis felállításra kerül, a problémát okozó tényező megszűnésével a középfülgyulladás sem fog visszatérni a későbbiekben.

Hívás