Tudástár
  1. Tudástár
  2. Kéztőalagút szindróma
Menü
Tudástár
  1. Tudástár
  2. Kéztőalagút szindróma

Kéztőalagút szindróma

Kéztőalagút szindróma

Mindent a kéztőalagút szindrómáról 


A kéztőalagút szindróma egy rendkívül kellemetlen betegség, ami jellemző tünetekkel, zsibbadással és fájdalommal jár együtt a kezek tekintetében.
 
Az alagút szindróma más végtagoknál egyaránt megjelenhet, így példának okáért a lábak is érintettek lehetnek, ugyanakkor nagyobb valószínűséggel találkozhatunk vele kéztájékon.
 
A legtöbbször a túlerőltetés áll a háttérben
 
Konkrétan a betegség kialakulását az egyik idegvezető csatorna, pontosabban a kéztájékon megtalálható egyik ideg megnyomódása idézi elő, ami számtalan okból kifolyólag megtörténhet.
 
Az idegvezető alagutak ugyanis nagyon sajátos felépítéssel rendelkeznek, emiatt bizonyos egészségügyi problémák, vagy berögződött, helytelen, de mindenképpen motorikus mozdulatok egyaránt elősegíthetik a kialakulást.
 
Minden esetben tehát valamiféle túlerőltetés áll a háttérben, amit jellemzően nagyon hosszú gyógytornával és életmódváltással lehet a legegyszerűbben visszafordítani.
 
Az életkor és bizonyos állapotok gyakran befolyásolják a kialakulását
 
A tapasztalatok szerint a kéztőalagút szindróma általában egy bizonyos életkorhoz köthető, így például a nők és a férfiak esetében egyaránt gyakrabban jelentkezik a változókorba lépést követően.
 
Ezen felül a hölgyeknél nagyon jellegzetes probléma terhesség idején, de a reumától szenvedő betegek is sokkal nagyobb arányban szenvednek tőle, mint mások. Fontos ugyanakkor kiemelni, hogy bizonyos esetekben ezektől teljesen függetlenül is megjelenhet.
 
Bizonyos tevékenységek, például sportolás vagy monoton munkavégzés gyakorlatilag bármilyen életkorban és bármilyen háttér mellett is előidézhetik a kéztőalagút beszűkülését, így a betegség előfordulási aránya kifejezetten változatosnak tekinthető.
 
Az utóbbi években megnövekedett a kéztőalagút szindrómától szenvedők száma
 
Noha nem nevezhetnénk kizárólag a modern kor betegségének, de az utóbbi években alaposan megnövekedett a kéztőalagút szindrómával diagnosztizált páciensek száma, aminek az oka részben az életmódban, részben a kórkép ismertté válásában keresendő.
 
Néhány évtizeddel ezelőtt például havi szinten alig egy-két esetben diagnosztizálták az orvosok a betegséget, mert nem ismerték ezt a fajta elváltozást, egyfajta keringési problémának gondolták, ezért sokszor írtak fel értágítót a pácienseknek.
 
Mára azonban a kéztőalagút-szindróma már könnyedén diagnosztizálható, sőt egyre több betegnél ismerik fel az elváltozást a vizsgálatok során, ami rendkívül fontos annak érdekében, hogy a páciens mielőbb megszabaduljon a kellemetlenségektől.
 
Fontos mielőbb orvoshoz fordulni a tünetekkel
 
A legtöbb betegséghez hasonlóan a kéztőalagút szindróma kapcsán is rendkívül fontos, hogy a problémát mielőbb diagnosztizálja egy szakorvos, hiszen minél hamarabb indulnak meg a kapcsolódó kezelések, annál előbb várható javulás.
 
A legtöbbször elegendő az egyszerű gyógytorna ahhoz, hogy a beteg állapota javuljon, máskor azonban a gyógyszerek, az injekciók is fontosak lehetnek egyfajta kiegészítő kezelésként, de a beteg hozzáállása és gyógyulás iránti vágya gyakran a legfontosabb.
 
A kéztőalagút szindróma gyógyításában jellemzően több szakág is részt vesz. Mivel idegi érintettségről van szó, a betegeknek mindig részt kell venniük neurológiai szakrendelésen, de ha az alagút szindróma a lábakat érinti, az ortopédia bevonására is szükség lesz.
 

A kéztőalagút szindróma tünetei


 
A legtöbb alagút szindróma közül a kéztövet érintő változat tekinthető a leggyakoribbnak és legáltalánosabbnak, emiatt van az, hogy sokan csak a kézre asszociálnak a probléma kapcsán, holott a test más részein is megjelenhet. Erről azonban majd később!
 
A kéztőalagút valójában nem más, mint egy az alkaron, majd a tenyér oldalsó és középső részén végighaladó idegcsatorna, ami nyomás vagy sérülés hatására rendkívül kellemetlen tüneteket, erőteljes fájdalmakat, zsibbadást, érzékvesztést és izomgyengeséget okozhat.
 
A tünetek többségét egészen pontosan a középideg nyomódása idézi elő, ami azért jelentős probléma, mert ez a felelős a kisujj kivételével az összes ujjunk mozgatásáért, illetve a bőrérzékelés biztosításáért egyaránt.
 
Kialakulása jellemzően fokozatos, így többnyire az ujjak zsibbadásával indul, majd következik az érzékvesztés, végül pedig a rendkívül kellemetlen fájdalom. Lássuk azonban egy kicsit alaposabban is a kapcsolódó tüneteket!
 

Zsibbadás, érzékvesztés


 
Az egyik első legjellemzőbb tünet a kéztőalagút szindróma kapcsán az ujjak, azon belül is a hüvely-, a mutató-, a középső- és a gyűrűs ujj zsibbadása, ami már kezdetben nagyon sok kellemetlenséget okozhat a páciens számára.
 
A kisujjak a zsibbadásból rendszerint kimaradnak, mert a középideg az ötödik ujjunkhoz nem kapcsolódik hozzá. A zsibbadt állapot nagyon sok esetben hasonlít kisebb áramütéshez, illetve általa előidézett bizsergéshez is.
 
Az érzet tartós formát ölt, napokkal vagy hetekkel később pedig lassan átterjed a csuklóra, illetve a karokra. A probléma a legtöbbször nem folyamatos, de bizonyos hétköznapi tevékenységek hatására rendszeresen megjelenik.
 
Különösen akkor jellemző, ha koncentrált kézhasználatra van szükségünk, például okostelefonunk vagy számítógépünk kezelésekor, autóvezetéskor, de akár még egy könyv lapozásakor, illetve tartásakor is megjelenhet.
 
A zsibbadás kezdetben kimasszírozható, mozgással háttérbe szorítható, azonban később az esetek döntő többségében állandósul, és vannak olyan extrém helyzetek, amikor már akkora kellemetlenséget okoz, hogy fájdalom nélkül is képes megnehezíteni az éjszakai pihenést.
 

Fájdalom

 

Nagyon jellemző tünete a kéztőalagút szindrómának a fájdalom, ami nem meglepő, hiszen valamennyi idegi probléma hátterében előfordul, ebben az esetben pedig az ideg megnyomódása, később gyulladása komoly kellemetlenségeket okoz.
 
A legtöbb beteg általában kétféle fájdalomtípusról beszél, így valaki égő érzésként írja le, mások pedig inkább egyfajta hirtelen jelentkező elektromos sokként beszélnek róla, ami különösen jellemző valamennyi idegi eredetű problémára.
 
Az égető érzést kiváló fájdalom jellemzően a gyulladás miatt van, és megfelelő krémekkel, jegeléssel vagy bizonyos gyógyszerekkel egészen jól kordában tartható ideig-óráig, az ideg nyomását, avagy a kiváltó okot azonban nem szüntetik meg.
 
Az áramütéshez hasonlító fájdalom egyfajta sokkoló hatást vált ki, aminek az oka, hogy a megnyomódott ideg folyamatos ingerlés alatt áll, ami olyan tünetet produkál, mintha elektromos áramot vezetnének a kézbe.
 
Érdekesség, hogy az idegekben valóban elektromosság szállítja a jeleket, tehát olyan, mintha áram futna bennük. Sajnos az ilyen jellegű fájdalom ritkán csillapítható gyorsan, de a megfelelő kezeléssel viszonylag hamar érzékelhető eredmény tapasztalható.
 

Izomgyengeség


 
Kifejezetten kellemetlen tünete a kéztőalagút szindrómának az izomgyengeség, ami a legtöbbször már csak akkor jelentkezik, ha a páciens nagyon elhanyagolta a betegséget, hetekig, de inkább hónapokig nem fordult orvoshoz a fájdalom és zsibbadás mellett.
 
Az idegi nyomás megszüntetése ugyanis rendkívül fontos, ellenkező esetben sérülhet az izomfunkció, aminek részeként kellemetlen izomgyengeség léphet fel a kezek tekintetében, ami rendkívül sok kellemetlenséget idézhet elő.
 
Sokaknál már kezdetben eltűnik a szorításhoz szükséges funkció, emiatt nehéz lesz megfogni például bizonyos tárgyakat, még a pohár felemelése is gondot okozhat, ami alaposan megnehezítheti a hétköznapi teendők elvégzését.
 
Extrém esetben az izomgyengeségből a tenyér izmainak, sőt a tenyérpárnának a kellemetlen sorvadása is kialakulhat, ami jellemzően már sokkal több kellemetlenséggel és megannyi funkció elvesztésével járhat, mint a hüvelykujj szorítóizmához kapcsolódó probléma.
 
Már az első tünetek megjelenésekor érdemes orvoshoz fordulni
 
Amint az a fentiekből is kiderülhetett, a kéztőalagút szindróma tünetei nem egyik napról a másikra, hanem folyamatosan jelennek meg, emiatt pedig a probléma súlyossága is egyfajta fokozatossággal írható le.
 
Nem szabad megvárni, amíg a zsibbadás vagy a fájdalom negatívan befolyásolja a hétköznapi életünket, noha általános tapasztalat, hogy a betegek jellemzően már csak akkor kérnek orvosi segítséget, ha a legsúlyosabb stádiumban vannak, ezáltal izomgyengeség is jelentkezett.
 
Noha vannak kiváló otthoni megoldások, nagyszerű praktikák, gyógytornás módszerek, amelyek segíthetnek enyhíteni a fájdalmakat, de ennek ellenére is fontos orvoshoz fordulni, hogy folyamatos felügyelet mellett tudjon javulni az állapotunk.
 
A mielőbbi orvosi ellenőrzés a súlyosabb és tartóssá váló tünetek megelőzése mellett a gyorsabb gyógyulást is lehetővé teszi!
 

A kéztőalagút szindróma kezelése


 
Ma már többféle módszer is elérhető az orvosok számára ahhoz, hogy a kéztőalagút szindróma tünetei gyorsan mérsékelhetők legyenek, mindemellett pedig a beavatkozások gyors gyógyulást eredményezzenek. Lássuk a vonatkozó lehetőségeket!
 
Gyógyszeres kezelés
 
A kezelés tekintetében a kéztőalagút szindróma kapcsán elsőként a gyógyszerek jelenthetnek megoldást. Ma már léteznek szájon át szedhető tabletták is a betegségre, de a tapasztalatok szerint az injekciók sokkal hatásosabbnak bizonyulnak a gyakorlatban.
 
Sokszor alkalmaznak még krémeket is a kezeléshez, ezek hatékonysága azonban rendkívül változó, általában inkább hatástalanok vagy nagyon minimális eredményt hoznak.
 
Szájon át szedhető gyógyszerek
 
Ritka eset, hogy kizárólag a szájon át szedhető gyógyszerek tartós javulást eredményeznek, a legnagyobb hátrányuk ezért leginkább az, hogy önmagukban ritkán hoznak tartós változást, mert a kiváltó okot nem tudják megszüntetni, ellenben a tüneteket igen.
 
Emiatt inkább átmeneti jelleggel tekintetnek rá az orvosok is, ha a gyógytorna kezdetéig vagy a műtét időpontjáig szükség lenne egy olyan megoldásra, ami hatékonyan csökkenti a beteg fájdalmát, illetve a kapcsolódó tüneteket egyaránt.
 
Injekciós kezelések
 
Az injekciós kezelések azért közkedveltek a kéztőalagút szindróma kapcsán, mert nagyon gyorsan és nagyon hatékonyan lehet eredményt elérni a segítségükkel. Amint a páciens megkapja a gyógyszert, szinte azonnal megszűnik a fájdalom és eltűnnek a kísérőtünetek.
 
A legtöbb injekció hatása azonban csak napokig tart, tehát a kiváltó okot ezzel sem lehet megszüntetni, ellenben ma már vannak olyan készítmények, amelyek tartósan akár 2-3 hónapig is képesek eltüntetni a páciens kellemetlenségeit.
 
Egyre gyakrabban alkalmazzák – sokszor műtét helyett – a szteroidos infiltrációt, ami szintén egy injekciós kezelés. Ilyenkor a beteg konkrétan nagyon erős gyulladáscsökkentőket kap az inak közé, ami azonnali és tartós megoldás lehet a fájdalomra és valamennyi problémára.
 
Az eljárás csak azért nem túl elterjedt még, mert a kérdéses injekció beadása rendkívül kockázatos, hiszen sem az ínakba, sem az idegekbe nem kerülhet a hatóanyagból, csak a környező területeket érintheti, ellenkező esetben az érintett részek károsodhatnak.
 
Sok esetben vitatják ezt a kezelési módot azért is, mert nagyon sok hormonszerű anyag kerül általa a szervezetbe, ami hosszabb távon nem szerencsés.
 
Gyógytorna
 
Amint az a fentiekből is kiderülhetett már, a gyógyszeres kezelések zöme nem hoz tartós gyógyulást a kéztőalagút szindróma kapcsán, leginkább csak a tüneteket lehet háttérbe szorítani a segítségükkel – méghozzá nagyon rövid intervallumon belül.
 
Emiatt lényeges, hogy a gyógyszeres kúrák minden esetben gyógytornával egészüljenek ki, hiszen csak ezzel biztosítható, hogy az idegi nyomás felszabaduljon, ami nemcsak a fájdalmat és a zsibbadást, hanem az egyéb kellemetlen kísérőtüneteket is képes tartósan elmulasztani.
 
A megfelelő és célzott gyógytorna az egyik legjobb megoldás a kéztőalagút szindróma kapcsán ahhoz, hogy a beteg mielőbb visszakaphassa a régi életét, de ehhez fontos, hogy időben orvoshoz kerüljön és a kezelések is relatíve gyorsan elindulhassanak.
 
A szindróma ugyanis képes tartós károsodást is okozni az idegekben és az izmokban, amelyek utólag, gyógytornával már nem orvosolhatók, ilyenkor mindig nagyobb beavatkozásra lesz szükség.
 
Műtét
 
A leggyorsabb és legkönnyebb útja a kéztőalagút szindróma gyógyításának az operáció. Ma már egyfajta rutinműtétnek tekinthető, ami valójában egy negyedórás beavatkozás, még altatást sem igényel, helyi érzéstelenítéssel, egynapos sebészeten végzik.
 
Az operáció részeként a kézsebész felnyitja a csuklórészen a kéztő alagútját, majd ott átvágja a vályút befedő hártyát, aminek hatására az inak és az idegek azonnal felszabadulnak, szabad mozgást kapnak, és a fájdalom rögtön megszűnik.
 
Néhány nappal később a zsibbadás és az egyéb kísérőtünetek is javulnak, ugyanakkor vannak olyan állapotok – példának okáért az izomsorvadás –, ami már műtéttel sem visszafordítható, ezért nem lehet elégszer hangsúlyozni a mielőbbi diagnózis fontosságát.
 
A műtétet követően ráadásul gyors a felépülés, jellemzően egy hétig marad kötésben a varrott seb, majd a varratok eltávolítását követően nem sokkal szükség szerint gyógytorna következik, miközben a páciens visszatérhet a régi életéhez.
 

A kéztőalagút szindróma kezelése házilag


 
Mivel elhanyagolt esetben súlyos szövődményekkel is járhat, ezért a kéztőalagút szindróma esetében a kezelést mindig bízzuk szakorvosokra. Egyéb esetekben természetesen kipróbálhatunk néhány házi praktikát, ami átmenetileg segíthet az állapotunkon.
 
Fontos ugyanakkor kiemelni, hogy a kéztőalagút szindrómát nem lehet kizárólag otthoni körülmények között kezelni, de ideig-óráig enyhíthetjük a fájdalmainkat – például a műtétre vagy az orvosi konzultációra várva. Lássuk, hogy milyen lehetőségek vannak erre!
 
A pihentetés nagyon lényeges
 
Az egyik legfontosabb házi praktika a kéztőalagút szindróma kezelése kapcsán a pihentetés. Ha lehetőségünk van rá, néhány napig egyáltalán ne használjuk az érintett kezet egészen addig, amíg a fájdalom teljesen elmúlik vagy élhetővé nem válik.
 
Sokaknak használ ilyenkor a vastag fásli alkalmazása, valamint az is, ha felköti az adott kart a nyakba, ami biztosítja pihentetést.
 
Figyeljünk az alvásra
 
Megdöbbentő ugyan, de megfigyelések igazolják, hogy azok, akik rendszeresen hason alszanak, sokkal nagyobb valószínűséggel szenvednek kéztőalagút szindrómától, mint azok, akik nem.
 
Ennek az oka, hogy a karok ilyenkor gyakran kerülnek a test alá, azaz nagy nyomást kapnak, ami rossz hatást gyakorolhat az idegekre és az alagutakra egyaránt.
 
Jegeljünk, borogassunk ha fáj
 
Már nem tudunk vagy nem akarunk több fájdalomcsillapítót bevenni? Ebben az esetben használjunk jeget, hiszen a kéztőalagút szindróma által előidézett fájdalom is kiválóan csökkenthető napjában többszöri jegeléssel.
 
A jegelés mellett természetesen a hidegvizes borogatás is csodákra lehet képes, különösen abban az esetben, ha ismerjük a háromrétegű hideg borogatás módszerét, ami nagyon hatékony gyulladásra, illetve az általa kiváltott fájdalmakra.
 
Támaszkodjunk a természet gyógyszertárára
 
Természetesen a természet gyógyszertárában is érdemes körülnézni a kéztőalagút szindróma tüneteinek enyhítése érdekében. Valamelyik teakánt, valamelyik borogatásként ideális, de többféle növény közül is válogathatunk ilyen esetekben.
 
Kifejezetten hatásos például ilyenkor – fájdalomra és gyulladásra is – a kurkuma, a gyömbér, a kerti székfű, de azok a táplálékkiegészítők is, amelyek nagyobb mennyiségű kapszaicint tartalmaznak.

 

Hogyan diagnosztizálható a kéztőalagút szindróma?


 
Míg évtizedekkel ezelőtt szinte alig ismerte és nehezen diagnosztizálta az orvostudomány a kéztőalagút szindrómát, addig manapság a kifejezetten könnyedén azonosítható betegségek táborába sorolható.
 
Ennek ellenére nagyon sok tapasztalatra és speciális módszerekre lesz szükség ahhoz, hogy az elváltozás feltárható legyen. A folyamat minden esetben a páciens beszámolójával, illetve a tünetek alapos feltárásával indul, ami a pontos diagnózishoz elengedhetetlenül fontos.
 
Példának okáért nagyon lényeges, hogy pontosan hol következik be az érzékvesztés. Amennyiben például a kisujj is érintett, esetleg csak hozzá kapcsolódnak a tünetek, akkor a betegség hátterében feltehetően nem ez a probléma áll, sokkal inkább például gerincsérv.
 
Az orvos jellemzően több kérdést is feltesz a páciensnek, esetleg konkrét gyakorlatok elvégzésére kéri annak érdekében, hogy feltárhatók legyenek az egyes mozdulatsorokhoz kapcsolódó fájdalmak.
 
Természetesen fizikai vizsgálatra is szükség lesz a pontos behatároláshoz, aminek részeként a szakorvosnak meg kell bizonyosodnia az ujjak érzékelőképességéről, illetve a kéz izomerősségének állapotáról, hiszen ez meghatározza a betegség előrehaladottságát.
 
A legtöbb esetben a csukló behajlítása, vagy konkrétan az ideg, illetve környezetének megérintése, erőteljesebb nyomása fájdalommal járhat együtt, ami segít feltárni a kapcsolódó problémát.
 
Röntgenvizsgálat, elektromiográfia és idegvezetés-vizsgálat
 
Gyakran lehet szükség speciális vizsgálatokra is ahhoz, hogy az orvos pontos képet kapjon a páciens állapotáról, és konkrétan meg tudja határozni a betegséget.
 
Ehhez néhány esetben elengedhetetlen lesz például egy a csuklót és a kezet érintő röntgenvizsgálat, ami inkább bizonyos problémák kizárását szolgálja – például a csonttörést vagy az ízületi gyulladást –, és nem a kéztőalagút szindróma megerősítését.
 
Sokszor alkalmaznak a probléma feltárásához elektromiográfiát is, ami egyfajta tesztelése az izmoknak, hogy azok megfelelő mennyiségű elektromos ingert kapnak-e az idegeken keresztül.
 
A vizsgálat kissé kellemetlen, hiszen az orvos elektródákat helyez egy tű által bizonyos izmokra, hogy ezzel idézze elő azok feszített és laza állapotát. Segítségével nemcsak kizárhatók bizonyos betegségek, hanem az izomkárosodás mértéke is felmérhető.
 
Végül, de nem utolsó sorban alkalmazható még idegvezetéses-vizsgálat is a kéztőalagút szindróma feltárásakor. Ez szintén egyfajta idegvizsgálat, aminek részeként a bőrhöz ragasztanak elektródákat.
 
Ezeken keresztül elektromosságot juttatnak el az úgynevezett mediális idegbe annak érdekében, hogy azt vizsgálják: az inger lelassul-e az alagútban – tehát kialakult-e a kéztőalagút szindróma – vagy sem.
 
Az idegkárosodás feltárására és bizonyos betegségek kizárására ez a módszer jellemzően kiváló.
 

Milyen okok miatt alakulhat ki a kéztőalagút szindróma?


 
Amint arról fentebb már beszéltünk, a kéztőalagút szindrómát a kéztőben elhelyezkedő ideg megnyomódása vagy sérülése idézi elő, ami negatívan befolyásolhatja az adott végtag mozgását és érzékelését egyaránt – miközben nagy fájdalmat is okoz.
 
Sajnos nagyon sok tényező ismert, ami hozzájárulhat az alagútszindróma kialakulásához, így ritkább esetben például egy csuklótörés, de akár még a reumatoid arthritis is a kockázati tényezők közé sorolhatók, noha ennél azért vannak általánosabb jelenségek is.
 
Hogy milyen okok vezethetnek el oda, hogy a betegség kialakuljon, illetve melyek a hajlamosító tényezők? Ennek jártunk utána az alábbiakban!
 
Törések, rándulások, gyulladások
 
Nagyon gyakori eset, hogy a kéztőalagút szindróma hátterében valamilyen anatómiai tényezők, sérülések húzódnak meg. Példának okáért előfordulhat, hogy valakinél a csukló törését vagy rándulását követően alakul ki.
 
Gyakoribb eset, hogy a problémát ízületi gyulladás idézi elő. Ennek az oka, hogy a gyulladással járó duzzanat nyomás alá helyezi a kéztőben futó ideget, és amíg az meg nem szűnik, addig az alagút szindrómás tünetek is általánosak maradnak.
 
Anatómiai és nemi okok
 
Érdekesség, hogy a kéztőalagút szindrómát az anatómiai és nemi tényezők is befolyásolhatják. Példának okáért vannak emberek, akik eleve szűkebb kéztő alagutakkal rendelkeznek, így esetükben sokkal nagyobb valószínűséggel alakul ki a probléma.
 
Jellemző továbbá, hogy ez a probléma inkább a nőket érinti, hiszen anatómiailag bizonyítottan szűkebb esetükben a kéztőalagút belső átmérője, ami természetesen kedvez a betegség kialakulásának.
 
Krónikus betegségek
 
Többféle krónikus betegség is van, ami elősegítheti a kéztőalagút szindróma kialakulását. Ilyen például a cukorbetegség, ami bizonyítottan képes megnövelni az idegkárosodás valószínűségét, így negatív hatást gyakorolni az alagutakban elhelyezkedő idegekre.
 
Ezen felül a sclerosis multiplex néven ismert – egyébként sajnos még mindig gyógyíthatatlan – idegrendszeri betegség szintén azok közé a krónikus problémák közé sorolható, amelyek negatív hatást gyakorolnak az alagutakban elhelyezkedő idegekre.
 
Gyulladásos betegségek
 
Több olyan gyulladásos háttérrel rendelkező betegségről is tudunk, ami elősegítheti a kéztőalagút szindróma kialakulását, méghozzá többnyire az ilyenkor előforduló duzzanatok által.
 
Ilyen betegség például a reumatoid arthritis mellett valamennyi ízületi gyulladás is, ami a kézhez, de főként a csuklóhoz és az ínszalagokhoz kapcsolódik, sőt az ínhüvelygyulladás szintén olyan hajlamosító tényező, ami hosszabb távon idegi problémát idézhet elő.
 
Elhízás
 
Amennyiben a kiváltó okokat vizsgáljuk a kéztőalagút szindróma kapcsán, akkor azt találhatjuk, hogy a betegség kialakulásában nagyon fontos szerepe van a túlsúlynak, vagyis az elhízásnak, ami nem véletlen.
 
A súlyfelesleg ugyanis hajlamosító tényező a gyulladásos betegségek kialakulásában, miközben a háttérben gyakran húzódik meg mozgásszegény életmód, melyek együttesen elősegíthetik a kéztőalagútban meghúzódó ideg gyulladását.
 
Vízvisszatartási problémák
 
Az olyan betegségek vagy állapotok is gyorsabban előidézhetik a kéztőalagút szindrómát, amelyek vízvisszatartási problémákat eredményeznek, hiszen ezáltal növekszik a nyomás az alagutakban, ami a mediális ideg jelentősebb ingerlésével jár együtt.
 
Az ilyen állapotok főként a nőkre jellemzőek, akik terhesség idején vagy a változókorba lépve tapasztalhatnak efféle zavarokat. Előbbi esetben a szülést követően a problémák maguktól elmúlnak, változókorban viszont mindig kezelésre van szükség.
 
Életmódból fakadó problémák
 
Bár a legvégére hagytuk, a legtöbb esetben viszont a kéztőalagút szindrómát a különféle életmódbeli problémák idézik elő. Kifejezetten gyakori például az olyan emberek körében, akik futószalag mellett vagy olyan géppel dolgoznak, ami állandó mozgásban van.
 
A folyamatos vibrálás, a csukló állandó feszülése ugyanis óriási megerőltetéssel jár együtt, ami rendkívül káros hatást gyakorolhat a mediális idegre, így többféle fizikai munka, de a számítógépes ülőmunka is legalább ekkora rizikófaktor lehet.
 
Fontos kiemelni ugyanakkor, hogy bár nagyon sok kutatás készült a témában, konkrétan egyik tevékenységi kört sem sikerült kiemelni a többi közül, mint a kéztőalagút szindróma egyértelmű okát.
 
Abban azonban valamennyi kutatás egyetértett, hogy mint hajlamosító tényező minden olyan tevékenység, ami megerőlteti vagy abnormális tartásra készteti a csuklót, az hozzájárul a kéztőalagút szindróma kialakulásához.

 

Megelőzhető-e a kéztőalagút szindróma kialakulása?


 
Egyre általánosabb vélekedés, hogy a kéztőalagút szindróma megelőzésére nincsen valóban működő, minden esetben hatékony megoldás, ellenben vannak olyan módszerek, amelyek segíthetnek a késleltetésben. Lássuk, hogy melyek ezek!
 
A csukló tehermentesítése
 
Többször is elhangzott már a fentiekben, hogy a kéztőalagút szindróma kialakulását az esetek döntő többségében a csukló túlterhelése okozza, tehát az egyik legfontosabb trükk a megelőzés tekintetében a csukló tehermentesítése – már amennyire ez lehetséges.
 
Bizonyos munkaköröknél ugyanis a csukló folyamatos terhelést kap, tehát nem kivitelezhető a folyamatos kímélő magatartás. Más esetben viszont – például gépelésnél vagy pénztárgép használatánál – lehetőség van gyengédebben ütni a billentyűket, ami sokat számít.
 
Érdemes csuklószorítókat és egyéb gyógyászati segédeszközöket alkalmazni annak érdekében, hogy a csuklót állandó hőmérsékleten tartsuk, kevésbé tegyük ki a sérüléseknek.
 
Folyamatos csuklótorna
 
Hogy az alagút szűkületét elkerüljük, annak az egyik leghatásosabb módja, ha a hétköznapok során folyamatosan kimozdítjuk a kezünket a merev tartásból, és gondoskodunk róla, hogy óránként megtornáztassuk a csuklót.
 
Néhány nyújtás elegendő ahhoz, hogy a merev tartásból fakadó problémákat tartósan ki tudjuk védeni, ami különösen lényeges akkor, ha a kezeink folyamatosan nagy megterhelésnek és megerőltetésnek vannak kitéve.
 
Mindig ügyeljünk a helyes tartásra
 
A rossz testtartás rengeteg különféle mozgásszervi és idegrendszeri problémát idézhet elő, és sajnos a kéztőalagút szindróma kapcsán is komoly gondot jelenthet, így mindig ügyeljünk rá, hogy akár ülő-, akár állómunkát végzünk, a tartásunk mindig makulátlan legyen.
 
Számítógépes munka esetén például a billentyűzet mindig könyökmagasságban, vagy annál egy kicsivel mélyebben legyen, ellenkező esetben a csukló nem tud helyes tartást felvenni, és így elváltozások jönnek létre.
 
Állómunka esetén is lényeges, hogy megfelelő legyen a tartásunk, máskülönben vállaink előre esnek, a nyakizmaink megrövidülnek, meszesedés és fájdalmak lépnek fel, amelyek végső soron a csuklónkra is rossz hatást gyakorolhatnak.
 
A kéz állandó melegen tartása
 
Sokkal jobban megterhelhetjük kezeinket, ha különösen a hidegebb időszakokban úgy dolgozunk, hogy az ujjaink, a csuklóink folyamatosan fáznak. Azon túl, hogy ez nagyon kellemetlen, ráadásul még az alagút szindróma kialakulásában is fontos szerepet játszik.
 
Emiatt gondoskodjunk róla, hogy hidegebb időben mindig viseljünk kesztyűt, ha zavar a munkában, akkor ujjatlan változatot, miközben csuklóink ilyen irányú védelme szintén lényeges pont lehet.
 
Milyen típusai vannak az alagút szindrómának?
 
Az alagút szindróma egy gyűjtőfogalom, aminek számos típusa és fajtája ismert. A fentiekben tárgyalt kéztőalagutat érintő változat a leggyakoribb és legáltalánosabb, azonban léteznek más testtájékot érintő változatok is. Lássuk, hogy melyek ezek!
 
Kézközépalagút szindróma
 
Csak a karok tekintetében nagyon sokféle alagút szindrómát különít el az orvostudomány. Az egyik ilyen a kézközépalagút szindróma, amiről akkor beszélünk, ha a középideg nem a csuklónál nyomódik meg, hanem feljebb, valahol az alkar vonatkozásában.
 
Gyakorlatilag ugyanazokat a tüneteket produkálja, így zsibbadás, kézgyengeség, fájdalom és az érzékek elvesztése társul hozzá, ugyanakkor ezek megjelenése és sajátossága egészen eltérhet a kéztőalagútnál tapasztaltaktól.
 
Példának okáért jellemző erre a variánsra, hogy a tünetek inkább éjszaka jelentkeznek, méghozzá a kezek zsibbadásával, ami sok esetben akár az egész karra kiterjedhet.
 
Jellemző rá továbbá, hogy hajlított csukló alkalmazásakor a tünetek rögtön megjelennek és felerősödnek, különösen akkor, ha valamit ilyenkor kell megemelni.
 
Hüvelykujjalagút szindróma
 
A hüvelykujjalagút szindróma valójában a kéztőalagút szindróma egyik változatának tekinthető, azonban fontos különválasztani tőle, mert gyakran egészen más típusú tünetekkel jár együtt, amelyek elsődlegesen a hüvelykujjat érintik.
 
Azon belül is főként a hüvelykujj párnáját a tenyéren, ami rendkívül fontos szerepet játszott az evolúcióban, illetve nagy általánosságban az emberi kézügyességben is, hiszen ezzel tudunk megfogni bizonyos dolgokat, vagy éppen írni a kezünkkel.
 
A hüvelykujj túlerőltetése miatt előfordulhat, hogy a párnás rész alatti ideg megnyomódik, ami alagút szindrómát idéz elő, mely rendszerint a kérdéses ujj mozgatásának fájdalmával jár együtt, de sokszor a kérdéses testrész duzzanata és pirossága is jellemző rá.
 
Ez utóbbi – különösen melegség társaságában – általában gyulladásra utal, amihez ugyanúgy kapcsolódik zsibbadás, érzékvesztés és természetesen jelentős fájdalom.
 
Könyök alagút szindróma
 
Kifejezetten fájdalmas alagút szindróma tud kialakulni a könyökben is. Ezt más néven kubitális alagút szindrómaként ismerjük, ami a tünetek tekintetében alaposan eltér a kézfejet érintő elváltozásoktól. Ennek az oka, hogy egy egészen más ideg okozza a problémát.
 
A könyéki alagút jellemzően túlerőltetéstől tud megnyomódni, amitől gyakran gyulladásba kerülhet, bedagadhat és az egész folyamatot jelentős fájdalom kísérheti. Hasonló fájdalommal jár, mint amikor egy éles tárgyba ütjük a könyökünket.
 
Ez rendkívül kellemetlen, szinte áramütésszerű érzéssel jár együtt, érdekessége pedig, hogy az összetett idegrendszer jóvoltából gyakran okoz problémát a nyak oldalsó részein, sőt az ujjbegyek végein is.
 
Jellemző tünet, hogy a kisujj és a gyűrűsujj zsibbadni kezd, esetleg teljes egészében érzéketlenné válik – különösen a könyök hajlításakor –, amihez erőteljes fájdalom, izomgyengeség, fogásgyengülés, valamint sajgó fájdalom társul.
 
Orsócsonti alagút szindróma
 
Az alkar egyik kellemetlen betegsége a radiális-, vagy más néven orsócsonti alagút szindróma, aminek részeként az orsócsonti ideg megnyomódásáról, illetve gyulladásáról beszélünk.
 
A kérdéses ideg a kar felső részének, azon belül is főként a tricepsznek a mozgatásáról gondoskodik, a kiterjedését tekintve pedig a könyökhöz hasonlóan az ujjak végétől egészen a nyaki régióig terjed, így ezeken a pontokon végig képes kellemetlenségeket okozni.
 
Konkrétan a problémás alagút az orsócsont végén, a könyök alatt helyezkedik el, becsípődése esetén pedig kellemetlen izomgyengeség és fájdalom jelentkezik. A legtöbbször monoton, ismétlődő és megerőltető mozdulatsorok idézik elő ezt a típusú problémát.
 
A legjellemzőbb tünete a kézfejet és a könyököt érintő fájdalom, ami erősödhet a csukló forgatásának és az ujjak kinyújtásának hatására. Ezen felül érzékennyé válhat a könyök külső fele, de a csukló egyenes tartása is erős fájdalmat idéz elő.
 
De Quervain szindróma
 
A De Quervain szindrómát azért soroljuk az alagútbetegségek közé, mert részben idegi eredetű, részben pedig gyulladáson alapul.
 
Jellegzetessége, hogy a fájdalom a csukló forgatásakor jelentkezik, illetve olyan esetekben, ha kézbe veszünk valamit, esetleg ökölbe szorítjuk a kezünket. Ezen felül jelentkezhet fájdalom a hüvelykujj tövénél, ami a gyulladás miatt sok esetben be is dagadhat.
 
A szindrómát beszűkült ujjmozgás jellemzi, ha valamilyen forgó mozgást kell végeznünk vele, de a hüvelykujj beragadása és pattanása is jelentkezhet a megjelenést követően.
 
Hogy a De Quervain szindróma pontosan miért alakul ki, azt nem tudni, ellenben az esetek döntő többségében a rendszeresen ismétlődő kézmozdulatok, a túlterhelt csukló áll a háttérben, kötődjön az akár sporthoz, akár munkához.
 
Lábtőalagút szindróma
 
Amint többször is elhangzott már, az alagút szindróma gyakran érint más végtagokat is, így különös tekintettel a lábakra. Ezen a ponton az egyik leggyakoribb elváltozás a lábtőalagút szindróma, ami jellemzően a gyakran ismétlődő, erőltetett mozgástól alakul ki.
 
Általában a sípcsonti ideg sérüléséről van szó, ami a boka közelében helyezkedik el, és keresztülhalad a lábtőalagúton, amit csontok és lágyrészek öveznek. A legtöbb esetben a sípcsonti ideg problémáját az állandósuló nyomás okozza, ami jellemző tünetekkel párosul.
 
Általános például a rendkívül éles és áramütésszerű fájdalom a bokában, ami gyakran zsibbadhat is ebben az állapotban, de természetesen a kellemetlen égető érzés egyaránt megjelenhet ilyenkor az érintett területeken.
 
Szárkapocscsonti alagút szindróma
 
A szárkapocsideg egyike azoknak az idegeknek a végtagokban, amelyek képesek megnyomódni, begyulladni és ezáltal alagútszindrómát előidézni, méghozzá jelentős fájdalmak társaságában.
 
Érdekessége, hogy a legtöbbször isiászos tünetekkel együtt jelenik meg, így nem ritka, hogy hozzá kapcsolódóan hirtelen érzékvesztés jelenik meg a lábak első és oldalsó részein, hiszen az idegnek ez a legfontosabb feladata a boka és a lábujjak bizonyos irányú mozgatása mellett.
 
Az érzékvesztés mellett a szárkapocsideg alagút szindróma kellemetlen lábzsibbadást is okozhat, de a lábfej erőteljes fájdalma, a járáshoz kapcsolódó problémák, a nehezen vagy egyáltalán nem emelhető lábfej egyaránt ide kapcsolhatók.
 
Hívás