Tudástár
  1. Tudástár
  2. A szaglásvesztés okai

A szaglásvesztés okai

adult-beauty-face-female-preview

A koronavírus-járvány miatt az utóbbi években kiemelt figyelmet kapott az emberek részéről az anozmia, vagy más néven szaglásvesztés, hiszen az ízérzékelés hiányosságai mellett a Covid-19 által előidézett fertőzés egyik legjellemzőbb kísérőtünetének is tekinthető. De milyen más állapotok okozhatnak szaglásvesztést? Miért alakulhat ki? Ennek járunk most utána.

Anozmiáról akkor beszélünk, amikor az érintett páciens egyáltan nem érzékeli maga körül a szagokat. Létezik specifikus változata is, amikor csak bizonyos illatok érintettek az elváltozásban, emiatt a tünet értékelése rendkívül sokoldalú.

A kérdéses képesség elvesztése lehet átmeneti, de akár végleges is, ami rengeteg kellemetlenséget okozhat a páciensek számára, hiszen a szaglás alapvetően hozzájárul az ízérzékelési tulajdonságokhoz is.

Az emberek legalább 1 százalékát érinti az anozmia

Bár specifikus és ideiglenes formájában a koronavírus-járványok miatt alighanem jóval magasabb számokról beszélhetünk, azonban a teljes és más okból jelentkező anozmia a statisztikák szerint legalább az emberiség egy százalékát érinti világszerte.

Egy nagyon kellemetlen rendellenességről van szó, ami ritkán nevezhető veleszületett problémának, a legtöbbször valamilyen vírusfertőzés, súlyosabb légúti gyulladás, valamint az orrot és a fejet ért sérülés következményéről van szó.

Emiatt a gyógyulása, illetve a gyógyíthatósága is jelentős mértékben függ attól, hogy pontosan milyen okok váltották ki az anozmiát. Ha a háttérben fertőzés vagy gyulladás áll, gyakran az ízérzékelés hiányával is számolnia kell a betegnek.

A szaglásvesztésnek több típusa ismert

Miközben maga az anozmia a szaglásvesztés teljes hiányát jelenti, vagy egy jelentős mértékben csökkent szagérzékelést takar, addig ez egy összefoglaló állapot, aminek vannak különféle variánsai.

Példának okáért beszélhetünk hipozmiáról, ami a szaglóképesség részleges elvesztését jelenti, és míg a parosmia a téves vagy torzult szaglást mutatja, addig a kakosmia esetében a kellemetlen szagok felerősödése jelentkezik a betegnél.

Ezen felül megkülönböztetünk még hiperozmiát, ami az átlagosnál sokkal jobb, felerősödött és túlzottan érzékeny szaglás elnevezése, valamint fantozmiát, ami különféle szagérzékelési hallucinációkat takar.

Az emberi szaglórendszer működése röviden

A központi- vagy fő szaglórendszer legfontosabb elemei az úgynevezett szaglósejtek, melyek az orrüreget felülről takaró rostacsonton, illetve a rajta megtalálható nyálkahártyán helyezkednek el. Ezek a sejtek rendelkeznek az úgynevezett illatreceptorokkal.
Az érzékszervek közül a szaglás is nagyon fontos

Kép forrása: Public Domain Pictures

Ezek
az illatreceptorok – legalább 350 különbözőt fedeztek fel eddig a tudósok – képesek arra, hogy specifikusan érzékeljék az egyes szagokat, az általuk szerzett információt pedig idegszálakon keresztül, tulajdonképpen a rostacsont lukacsain át eljuttassák a koponyában található szaglóhagymához.

Innen az idegek képesek közvetlenül a szaglókéreghez juttatni a szagérzetet, ahol megtörténik az agyi feldolgozás; röviden ezen az úton történik az információáramlás, ami számtalan helyen megszakadhat és így előidézhet anozmiát.

Az anozmia kialakulásának okai

Köztudott, hogy az emberi szervezetnek ötféle érzékelőrendszere van, melyek közül a szaglást sokan nem sorolják a legfontosabbak közé, valójában azonban rendkívül lényeges tulajdonság, ami rengeteg folyamattal van szoros összeköttetésben.

A szaglás hozzájárul a világ észleléséhez, az ösztönökhöz, de szerepet játszik az emberi viselkedésben, az érzelmekben, a szexualitásban, a memóriában, sőt még egyfajta védelmi szerepet is képes betölteni.

Példának okáért a szaglás segítségével lehet kiszűrni olyan vészhelyzeteket, amit más esetben nem lehetne észrevenni, így például egy gázszivárgás vagy egy romlott étel felismeréséhez gyakran elengedhetetlen a szaglásra hagyatkozni.

Óriási szerepet játszik továbbá a szaglás az ízérzésben, ezért van az, hogy megfázáskor gyakran nem érzünk ízeket, mert rengeteg étel és ital aromája valójában illatként jelenik meg a szájban. Lássuk azonban, hogy milyen betegségek vagy okok vezethetnek el az anozmia kialakulásához!

Akut fertőzés vagy orrüreg gyulladás

Gyakori ok az anozmia hátterében, hogy valaki akut orrüreg gyulladásban szenved, aminek hatására tulajdonképpen állandó orrdugulás lép fel. Ilyen állapotban bizonyára senkinek sem meglepő, hogy sok esetben átmeneti jelleggel, de anozmia jelentkezik.

Genetikai tényezők

Sokszor a szaglásvesztés egy veleszületett rendellenesség, aminek a hátterében mindig valamilyen genetikai tényezők állnak. Ide sorolhatjuk többek között a Kallmann-szindrómát, ami rengeteg egyéb kellemetlen tünetet, főként testi- és nemi fejletlenséget idéz elő.

Krónikussá váló felső légúti megbetegedések

Mindenki megtapasztalta már, hogy nátha esetén romlik a szaglás, ami általában ideiglenes állapot. Amennyiben azonban a felsőlégúti megbetegedések, a meghűlés, a nátha vagy a különféle üreggyulladások krónikussá válnak, abból akár tartós szaglásvesztés is kialakulhat.

Allergiás rinithis

Az allergiás rinithis gyakorlatilag ugyanolyan kellemetlen tüneteket képes előidézni, mint egy alapos megfázás vagy valamilyen kellemetlen felső légúti fertőzés. Különösen a szénanátha vagy a súlyosabb pollenallergiák, az egész évben tartó reakciók gyakran vezethetnek anozmiához.

Toxikus külső hatások

Mivel a szaglásért speciális élő sejtek felelősek, ezért nyilvánvaló, hogy ezek rendkívül sérülékenyek. Ha túl sok toxikus anyag, mérgek vagy erős szagok érik őket, a receptorok károsodhatnak, ami akár tartós anozmiát is előidézhet.

Orrpolip

Az orrpolip önmagában is egy nagyon kellemetlen betegség, gyakran vált ki olyan kísérőtüneteket, mintha meg lennénk fázva, holott valójában erről szó sincs. Emiatt azonban gyakori az orrpolip mellett a kellemetlen szaglásvesztés is, ami akár tartósan megjelenhet.

Öregedés

Nem jellemző minden emberre egységesen, de sokaknál tapasztalható, hogy az öregedéssel párhuzamosan csökken a szaglás intenzitása, gyakran teljes vagy részleges anozmia alakul ki. A 80 év felettiek 75 százalékánál jellemző ez a folyamat, különösen akkor, ha életükben sok felső légúti megbetegedésük volt.

Fejsérülés

A szaglásvesztés hátterében rengetegszer találkozhatunk kisebb-nagyobb fejsérülésekkel. Amennyiben a külső sokkhatás miatt a belső szaglókéreg vagy a szaglóideg károsodik, az gyakran egyenes út a szaglásérzékelés tartós elvesztéséhez.

Stroke

Nemcsak külső, hanem a belső eredetű agysérülések is kiválthatnak anozmiát. Példának okáért akut agyi érkatasztrófa, azaz stroke, de trombózis, embólia vagy koponyaűri vérzés miatt is érheti az agynak olyan területeit sérülés, ami negatív hatást gyakorol a szaglásra.

Parkinson-kór, Alzheimer-kór

Sokak számára meglepő lehet, de mind a Parkinson-kór, mind az Alzheimer-kór esetében az első tünetek között szerepel a szaglás képességének károsodása vagy teljes elvesztése, ezért a kérdéses tünet megjelenésekor rögtön kapcsolódó vizsgálatok indokoltak.

Cukorbetegség

Kevesen tudják, de a cukorbetegség nagyon sok hosszú távú hatást képes kifejteni a szervezetre. Ide sorolhatjuk többek között a szaglóidegek károsodását is, ami a súlyos komplikációk közé tartozik és szerencsére nem túl általános.

Túl gyakori orrspray használat

Noha vannak olyan orrsprayk, melyek ideálisak a rendszeres, akár mindennapos használatra is, azonban többségük, különösen az érszűkületet előidéző készítmények, tartós kárt okozhatnak, keringési zavart idézhetnek elő a szaglást szabályozó idegsejtekben.

Dohányzás

Talán mondani sem kell, de a dohányzás rendkívül negatív hatást gyakorol a szaglószervünkre, hiszen a füstben több ezer vegyület található, ami káros  a nyálkahártyára, de a kátrányszármazékok, vagy a dohányzás okozta keringési zavar a szaglási képességet is csökkenthetik, láncdohányosoknál pedig teljes anozmia fordulhat elő.

Koronavírus-fertőzés

A szaglásvesztés az utóbbi években leginkább a koronavírus-járvány miatt került a figyelem középpontjába, hiszen a Covid-19 fertőzés egyik leggyakoribb kísérője, ami a legtöbb embernél csak ideiglenes szaglás kiesést okoz, de ritkán tartóssá is válhat ez az állapot.

Az anozmia tünetei

Az esetek jelentős többségében maga az anozmia a tünet. A szaglásvesztés önmagában ritkán jelentkezik betegségként, de amennyiben mégis, akkor rendkívül változatos panaszok társaságában találkozhatunk vele.

Legtöbb esetben a szaglásromlás több fokozatban jelentkezhet. Gyakran előfordul például, hogy csak az enyhébb illatok tűnnek el a környezetből, nem érezzük a légfrissítőt, a járművek szagát vagy a természet illatát.

Ahány ember, általában annyiféle módon jelentkezhet a gyakorlatban az anozmia. Valakinél csak halványodik a szaglás, másoknál csak bizonyos szagok tűnnek el, de a legsúlyosabb állapot, amikor még az erősen fűszeres vagy jellegzetes ételek is íztelenné válnak.

Még ilyenkor is gyakran előfordul ugyanakkor, hogy bizonyos szagok, mint például a fokhagyma, esetleg a narancshéj csak legyengülnek, de minden más eltűnik.

Egyes szagok, például a narancsé, megmaradhatnak
Kép forrása: PxHere

A hipozmia

Az anozmia egyik változata az anozmia, ami a szaglóközpont kifáradásának egyfajta rendellenessége, amikor az illatok túl hamar elillannak, de olyan kórkép is jellemző, hogy az ételnek csak az első néhány falatja ízletes, a többi teljesen íztelen marad.

Szintén a hipozmiához tartoznak a zavart vagy bizonytalan szagérzékelési elváltozások is, amikor a betegek tudják, hogy éreznek valami illatot, de nem képesek konkrétan meghatározni, hogy mi is az, netán hiányosan, nem a megszokott módon ismerik fel.

A parozmia

A parozmia szintén az anozmia egyik speciális típusa, ami általában torzult szaglást eredményez az emberi szervezeten belül. Általában vírusfertőzések után jelentkezik, és gyakran hipozmia előzi meg, a hátterében pedig a szaglóhám sérülése áll.

Ilyenkor ugyanis a szaglóidegek bár felismerik a szagokat és az illatokat, csak éppen rossz információt közvetítenek az agyba, és így sok esetben még akkor is vegyszer- vagy füst szagát észlelik az emberek, ha egyébként ilyenről szó sincs.

Felismerhető arról, hogy általában csak akkor jelentkezik, ha a páciens valamilyen enyhe szagot észlel; szagmentes közegben nem okoz kellemetlenségeket, egyéb esetekben pedig maga a beteg is észleli, hogy problémája van.

A fantozmia

A fantozmia olyan, mint a fantomfájdalom, azaz valójában nem érzékelhető dolgokat közvetít az agy irányába, esetünkben olyan szagokat vagy illatokat, melyek valójában nem léteznek, csak oda képzeljük őket.

Itt nem egy szaginger torzulásáról beszélünk, hanem egy teljes egészében hallucinált ingerről, aminek a hátterében az esetek döntő többségében valamilyen központi idegrendszeri probléma húzódik meg.

A kakozmia

Kakozmiáról akkor beszélünk, ha a páciens elviselhetetlenül kellemetlen szagokat érzékel szinte folyamatos jelleggel. A hátterében állhat parozmia, vagyis egy létező szag torzulása, de fantozmia, tehát teljesen hallucinált szag is.

Az anozmia diagnózisa

A legtöbb betegséghez hasonlóan az anozmia diagnosztizálásakor is a legfontosabb, hogy az orvos minél jobban megismerje a páciens állapotát, kórelőzményét, hogy milyen lehetséges társbetegségei vannak, valamint azt, hogy milyen betegségeken esett át a múltban.

Lényeges már a kezdetben elkülöníteni egymástól a szaglás és az ízlelés problémáját. Valakinél mindkettő gondot okoz – hiszen a két készség összefügg egymással –, sok esetben azonban élesen elkülönülnek.

A kezelőorvos rendszerint nagyon sok kérdést tesz fel a diagnózis felállítása előtt, hiszen sok esetben a munkahelyen belélegzett mérgező anyagok, máskor egy háttérben megbújó betegség okozza az anozmiát.

Vizsgálatok

Az szaglásvesztés feltárása minden esetben fül-orr-gégészeti és neurológiai vizsgálatokkal történik, amihez rendszerint képalkotó módszerekre is szükség van. A legtöbbször CT vagy MRI vizsgálatot ír elő a kezelőorvos, de sok esetben endoszkópos vagy rhinoszkópos ellenőrzésre is szükség lehet.

Az alaposság azért fontos, mert ahogyan azt fentebb már többször is jeleztük, az anozmia hátterében gyakran nagyon súlyos betegségek húzódhatnak meg – akár kezdeti stádiumban –, tehát a szaglás elvesztésének az okát mindig pontosan fel kell térképezni.

A szaglásvesztést Covid-fertőzés is okozhatja

Ki kell zárni például a különféle koponyaűri daganatok vagy agyi áttétek lehetőségét, illetve azok megléte esetén ilyenkor még gyakran lehetőség van időben beavatkozni és eltávolítani a tumort.

Szintén rutinszerűen zajlik ilyenkor a Parkinson- és az Alzheimer-kór tesztje, hiszen amennyiben ezeket a betegségeket idejekorán felismerik, akkor ma már a progressziójuk nagyon jó eséllyel lassítható.

Az anozmia kezelése

Hogy a szaglás elvesztése tényleges egészségügyi probléma, arról megoszlanak a vélemények, azonban az anozmia esetében is szükséges a pontos diagnózis mellett a megfelelő kezelés.

Ennek az oka, hogy a szaglásvesztés hátterében súlyosabb állapotok, gyulladások, daganatok és egyéb okok is meghúzódhatnak. Példának okáért az anozmia nagyon gyakran jár együtt depresszióval, de sokszor előidézhet krónikus fogyást vagy jelentős testsúlygyarapodást, hiszen a szaglás befolyásolja a táplálkozás szabályozását, hiánya miatt pedig elveszik az evésből származó örömforrás.

Mivel a szaglásvesztés soha nem történik ok nélkül, ezért a kezeléskor minden esetben a háttérben meghúzódó problémák gyógyításának kell szentelni a legnagyobb figyelmet, azonban ezt minden esetben alapos kivizsgálások előzik meg.

A legtöbbször szájon át szedhető gyógyszerekkel orvosolhatók a panaszok, máskor műtéti vagy helyi beavatkozásra van szükség, azonban sajnos olyan esetek is vannak, amikor nincs megoldás és a betegnek együtt kell élnie ezzel a kellemetlen elváltozással.

Megelőzhető-e az anozmia?

Az esetek döntő többségében az anozmia ellen lehet védekezni, azonban nem közvetlenül a szaglásvesztéssel, mint inkább az azt kiváltó betegségekkel szembeni prevencióról van itt szó.

A legkönnyebben a gyakori felső légúti betegségek lehet megakadályozni, így például a változatos és egészséges táplálkozás, a rendszeres testmozgás, a vitaminpótlás mind nagyszerű immunerősítő, akárcsak a stressz- és dohányzásmentes életvitel.

Ezen felül az időjárásnak megfelelő öltözködés legalább olyan fontos ezen a téren, mint az időben igénybe vett szakorvosi ellátás. Utóbbi különösen akkor lehet fontos, ha visszatérő, újra kiújuló gyulladásos megbetegedésekről van szó, esetleg allergiáról.