Az orrpolipról röviden
Az orrpolipok olyan kocsonyás állagú, vizenyős nyálkahártya-duzzanatok, amelyek leginkább az orrmelléküregekben, ritkább esetben az orrkagylókon alakulnak ki. Legtöbbször nem csak egy polip jön létre és jellemzően mindkét orrüreg érintett szokott lenni. Súlyosabb esetben azért okoznak problémát, mert elzárhatják a melléküregek kivezető nyílását. Ennek következtében a légzés nehezítetté válik, ami számos légúti betegség kialakulásához vezethet.
Előfordulása, okai
Az orrpolip sokszor rejtve marad, mivel az érintettek többsége nem fordul orvoshoz, ha a légzése csak kisebb mértékben nehezített. Éppen ezért nehéz megmondani, hogy a népesség hány százalékánál fordul elő, de egyes becslések szerint akár 15-25%-os arányban is jelen lehet. Gyakran észlelhető bizonyos betegségek esetén, ilyen például a cisztikus fibrózis vagy az asztma.
Mivel az orrpolipok az orrüreget és az orrmelléküreget borító, gyulladt nyálkahártya-burjánzásból jönnek létre, ezért leginkább a krónikus nyálkahártya-gyulladásra vezethető vissza kialakulásuk oka. Emellett a mai szakmai ismereteink abban is egyetértenek, hogy nem kizárólag ez az egyetlen kiváltó ok. Magát a nyálkahártya-gyulladást több tényező is előidézheti, ilyenek például az anatómiai elváltozások (pl. orrsövényferdülés), a légszennyezettség, a nem allergiás hátterű asztma, melyek felelősek azért, hogy a melléküregek szellőzése nem lesz megfelelő.
Tünetek
A tünetekről általánosságban kijelenthető, hogy minél nagyobb polipról van szó, annál súlyosabbak.
Eleinte, a polipok kialakulásakor teltségérzet észlelhető az orrban, ami akadályozza a normál orrlégzést. Felléphet orrfolyás, a torok felé visszacsorgó váladék. Ilyenkor figyelhető meg egyeseknél a szaglás, valamint az ízérzékelés romlása. Több páciensnél is jelentkezhet hanyatt fekvő helyzetben, hogy a polip elmozdul és nem akadályozza a légzést, az ágyból való kikelést követően viszont ismét nehezítetté válik az orrlégzés.
A későbbiekben a polipok már akkorára nőhetnek, hogy teljesen lehetetlenné teszik az orron keresztüli légzést, ezért a beteg csak a száján át tud levegőt venni. Ez rövid időn belül oda vezet, hogy a torok nyálkahártyája kiszárad, kevésbé lesz védett, ami gyulladást eredményezhet. Az elzáródás, a nem megfelelő szellőzés szintén gyulladást idézhet elő az orrmelléküregekben, a homloküregben, valamint az arcüregben, amit a beteg komoly fájdalomként élhet meg. Ugyancsak a nagyobb polipok egyik kísérő tünete a horkolás, az alvás közbeni légzéskimaradás és az erőltetett légvétel is, ez is az orr eldugulása révén alakul ki.
Diagnózisa
A diagnózis kisebb polipok esetén jóval egyszerűbb. Ilyenkor egy egyszerű orrtükrözéssel megfelelő képet kap a polipokról a vizsgálatot végző szakorvos. A nagyobb polipoknál már nem mindig kivitelezhető a tükrözés, ezért endoszkópiára, MR-, esetleg CT-vizsgálatra lehet szükség. Ezek a vizsgálatok nemcsak az orrpolipokat teszik vizsgálhatóvá, hanem az orrjáratok, az orrmelléküregek, az orrgarat is láthatóvá válik, ami egy későbbi, esetleg szükséges műtét során ad majd fontos információkat az operáló orvosnak. Az MR-vizsgálat a daganatok jelenlétének megítélésében segíthet.
Egyéb kiegészítő diagnosztikus eljárásokra is szükség lehet. Ilyen például allergiagyanú esetén az allergiateszt, illetve a szövettani vizsgálat is. Utóbbi különösen akkor válik fontossá, ha az orrpolip alakja atípusos, csak az egyik oldalon jelentkezik, vérzik, továbbá ha konzervatív kezelésre nem reagál. Genetikai vizsgálatokat, illetve a verejték sókoncentrációjának mérését elsősorban gyermekeknél végeznek, melyekkel a cisztikus fibrózis fennállásának lehetőségét próbálják kideríteni.
Kezelése
Az orrpolipok kezelése történhet konzervatív, valamint műtéti úton.
A konzervatív eljárás a gyógyszeres kezelést jelenti. Mivel sok esetben gyulladásos jelek is észlelhetők, ezért a gyulladás csökkentésére helyi szteroid orrspray vagy szteroid tablettát ír fel az orvos. Mivel azonban a kiváltó okokat ez nem szünteti meg, ezért jellemzően csak lassítható vagy megállítható az orrpolipok növekedése.
Ha a gyógyszeres kezelések nem járnak eredménnyel, műtéti, endoszkópos beavatkozással távolíthatók el az orrpolipok. Ezt követően helyreáll a megfelelő orrlégzés, valamint az orrüreg, az orrjáratok és a melléküregek szellőzése biztosítottá válik.
Az orrpolipok újbóli megjelenése az egyre modernebb diagnosztikai és műtéti eljárásoknak köszönhetően ugyan csökkenő tendenciát mutat, még mindig viszonylag gyakori jelenség. Ezért a műtétet követően fontos a problémás terület rendszeres és alapos kontrollvizsgálata. A szakmai protokoll szerint a beavatkozást követő három hónapon belül öt ilyen vizsgálatot ajánlott elvégezni. Szintén a kiújulás megakadályozását segíti a gyógyszeres kezelés műtét utáni folytatása.
