A vérszegénységről röviden
A vérszegénység megértéséhez a vérhez kapcsolódó alapvető anatómiai ismeretekre van szükség. A vérben lévő vörösvértestek oxigénszállító sejtekként funkcionálnak. A vörösvértestek felszínéhez kapcsolódik a hemoglobin nevű fehérje, ami az oxigén megkötéséért felelős. Vérszegénység akkor alakul ki, ha a vörösvértestek vagy a hemoglobin száma egy bizonyos értékhatár alá csökken. Nem önálló betegség, hanem egy tünet, aminek hátterében különböző okok állhatnak. Kialakulása lassú folyamat eredménye, eleinte nem okoz súlyos tüneteket, okai és szövődményei azonban súlyosak lehetnek.
A vérszegénység előfordulása
A vérszegénység az egyik leggyakrabban előforduló tünet, még a fejlett országokban is a lakosság 30-40%-át érinti, a fejlődő országokban pedig ennél jóval magasabb arányban van jelen. Kialakulhat férfiaknál és nőknél, időseknél és fiataloknál egyaránt.
A vérszegénység okai
A kialakulás okai visszavezethetők a vörösvértestek csökkent képződésére, fokozott pusztulására, megrövidült élettartamára, vagy vérvesztésre, illetve a hemoglobin mennyiségének vagy minőségének változására.
A csökkent képződés lehetséges okai között leggyakoribb a vashiányos forma. A vashiány hátterében is többféle tényező állhat. Az egyik ilyen bizonyos bélbetegségek jelenléte, ami a vas felszívódásának zavarával járhat. Meg kell említeni a vérvesztést is, aminek tipikus esete a menstruációs időszak. Vashiányt olyan meghatározott élettani folyamatok is előidézhetnek, amikor a rendelkezésre álló vas nem elégíti ki megfelelően a szervezet szükségleteit. Jellemzően ilyen élethelyzetek a terhesség, a szoptatás, vagy serdülőknél a hirtelen növekedés.
A vörösvértestek csökkent képződéséhez hozzájárulhat még a B12-vitamin, illetve a folsav hiánya is, de egyes vesebetegségek, daganatos betegségek, májbetegségek is ilyen hatással járhatnak. Szintén meg kell említeni a szívinfarktus és nagyobb műtétek utáni állapotot is, mint kockázati tényezőt.
A vörösvértestek fokozott mértékű lebontását, ezzel pedig szintén vérszegénységet idézhet elő valamilyen fertőzés, sejtkárosító gyógyszer, anyagcserezavar vagy örökletes sejtmembrán-betegség is. Sejtkárosító hatása lehet a mesterséges, beültetett szívbillentyű működésének is.
A vérszegénység egyik súlyos, életveszélyes formája az úgynevezett aplasztikus vérszegénység. Ennek kiváltó oka a csontvelő olyan mértékű megbetegedése, melynek során már nem képes megfelelő mennyiségű vörösvértest képzésére. Az ilyen csontvelő-károsodás döntő többségében ismeretlen okok, máskor pedig vírusok, bizonyos gyógyszerek hatására alakul ki.
Vérszegénységet okoznak még bizonyos vérveszteséggel járó állapotok, amelyek során nem kell nagy mennyiségű vérre gondolni, de az anémiás állapot kialakulásához már elegendő mennyiségről van szó. Ilyenek lehetnek a daganatos szövetek, aranyerek, gyomorfekélyek vérzései vagy nőknél az erős, az átlagosnál hosszabb ideig tartó menstruációs vérzés.
A vérszegénység speciális, úgynevezett sarlósejtes formája alakul ki akkor, amikor az oxigén megkötését végző molekula, a hemoglobin mennyisége vagy minősége nem megfelelő.
A vérszegénység tünetei
A vérszegénység sokszor nem jár súlyos tünetekkel, ezért általában nehezen lehet észrevenni. A tünetek súlyosságát több tényező is befolyásolja, ilyen például a vérszegénységet kiváltó ok, a beteg életkora vagy a kialakulás gyorsasága.
Az egyik leggyakoribb tünet a bőrön jelentkező sápadtság. Fizikailag jól látható jelek a hajhullás, száraz bőr, törékeny, lapos köröm. Tipikus tünetek még a levertség, fáradékonyság, gyengeség érzése, csökkenő teljesítőképesség, ingerlékenység. Meg kell még említeni a fejfájást, szédülést, szédülés, látási zavarok. Felléphet ezeken kívül étvágytalanság, hasmenés, puffadás, székrekedés is.
Mivel a fentebb említett tünetek szinte kivétel nélkül más betegségeknél is előfordulhatnak, ezért fennállásuk esetén mindenképp orvosi kivizsgálás eredményeként állítható fel csak a vérszegénység diagnózisa. Javasoljuk, hogy ne vegye félvállról a vérszegénység gyakran általánosnak tekintett tüneteit, hanem forduljon képzett és gyakorlott hematológus szakorvosainkhoz, akik alapos kivizsgálást követően fogják felállítani a pontos diagnózist és elrendelni az Önnek leginkább megfelelő kezelési formát.
A vérszegénység diagnózisa
A vérszegénység – ahogy már korábban is említésre került- nem önálló betegség, hanem egy tünet, ezért a diagnózis felállításakor a kiváltó ok, a háttérben meghúzódó betegség kiderítését kell szem előtt tartani. Rendszerint egy egyszerű vérvizsgálat elegendő ahhoz, hogy felállítható legyen a diagnózis és a vérszegénység típusa. Ha a tünetek alapján rejtett vérvesztés lehet következtetni, akkor a vérzés forrását kell megkeresni. Ez a konkrét esettől függően járhat gyomor- és vastagbéltükrözéssel, nőgyógyászati vagy urológiai kivizsgálással.
A vérszegénység kezelése
Amikor a diagnózis során kiderült a kiváltó ok, a kezelésnek annak megszüntetésére kell irányulnia. Ha vérzésről van szó, akkor miután megkeresték annak forrását, el kell állítani a vérzést.
Sejtkárosító tényezők – alkohol, gyógyszerek, fertőzések – okozta vérszegénységnél esetén ezeket a tényezőket kell kiiktatni.
Ha felszívódási zavar áll fenn, akkor az azt okozó betegséget – ami általában valamilyen bélbetegség – kell kezelni.
A vashiányt vaspótló tabletták kúraszerű, 3-6 hónapon át tartó szedésével tudjuk pótolni. Emellett fontos a változatos, C-vitaminban gazdag étrend kialakítása, mivel ez hozzájárul a vas hatékony felszívódásához.
A folsav és a B12-vitamin hiánya tabletták által szintén pótolható, de ezzel párhuzamosan itt is fontos a megfelelő, változatos étrend kialakítása és betartása.
A vérszegénység megelőzése
A megelőzés során ajánlott a kezelésnél is említett szempontok és tanácsok figyelembe vétele.
Ennek megfelelően a megelőzés akkor a leghatékonyabb, ha az általunk is befolyásolható betegségek kialakulását elkerüljük, ha pedig az adott betegség már kialakult, akkor idejében szakorvoshoz fordulunk, és kezeltetjük.
Ezeken túl a vasbevitelre is nagy figyelmet kell fordítani, amit elsősorban változatos étrend kialakításával érhetünk el. Ehhez az étrendnek tartalmaznia kell teljes értékű húst, halat, tejet, zöldségeket, gyümölcsöket. Még jobban kell figyelni ezekre a szempontokra a terhes vagy szoptató nőknek, illetve a serdülőkorú gyermekeknek, akiknek a szervezete ebben az időszakban több vasat igényel.
