Részeként az ízületek állapota folyamatos romlásnak indul, a mozgás rugalmasságát, fokozatosságát és fájdalommentességét biztosító porc pedig felmorzsolódik vagy teljesen elkopik. Ez különösen nagy probléma lehet, hiszen a porc az ízületek és a csontok közti közvetítő rétegként funkcionál.
Amennyiben ez az erős fehérjeszerkezet elkopik vagy elhasználódik, az ízület és a csontozat részben vagy teljes egészében egymást érintve mozog, ami óriási fájdalommal, mindemellett pedig mozgáskorlátozottsággal jár együtt.
Nagyon gyakori probléma, ami minden esetben reumatológiai szakvizsgálatot, célzott kezelést, súlyosabb esetben pedig akár műtéti beavatkozást is szükségessé tehet.
Mit nevezünk porckopásnak?
A porckopás problémájának megismeréséhez szükség van némi anatómiai alapismeretre, így fontos tisztában lenni azzal, hogy az a csontvégeken speciális ízületi porcok helyezkednek el, melyek a merev vázszerkezet darabkáinak flexibilis kapcsolódását biztosítják.
A csontvégek egyik része ugyanis domború – ezt nevezzük ízületi fejnek –, a másik vége pedig homorú, ami az úgynevezett ízületi vápa. Kialakításukból fakadóan ezek gyakorlatilag súrlódásmentesen képesek egymásba simulni, az izmok hatására egymás mellett mozogni.
A természetes súrlódáshoz azonban szükség van a porc felületének épségére, valamint arra, hogy megfelelő mennyiségű ízületi folyadék termelődjön. Ezek hiányában a porcréteg elkopik, és megnövekszik köztük a súrlódás, ami destruktív állapotot idéz elő.
Ez azt jelenti, hogy a porcra irányuló terhelés növekedése miatt egyre súlyosabb sérülések, kopások, később akár porcleválások is jelentkezhetnek, ami az ízületi terhelés átirányítását jelenti a csontozatra nézve, mely nagyon erőteljes fájdalommal, mozgási nehézségekkel jár együtt.
A lakosság 15-20 százalékát érinti
Nem véletlenül nevezhető az ízületi porckopás az egyik leggyakoribb mozgásszervi megbetegedésnek, hiszen a statisztikák szerint a felnőtt lakosságnak mintegy 15-20 százalékát érinti kisebb vagy nagyobb mértékben.
A test valamennyi pontján megjelenhet, de nagyobb valószínűséggel találkozni vele az alsóbb végtagoknál. Különösen felnőtt- és időskorban jellemző, aminek az oka részben abban keresendő, hogy 18-20 éves kor után az ízületeket alkotó porcsejtek osztódása lassul, később teljesen leáll.
Ezért minél idősebbek vagyunk, annál nagyobb eséllyel jelentkezik kisebb- vagy nagyobb mértékű porckopás, illetve természetesen az elváltozáshoz kapcsolódó fájdalom, valamint mozgásszervi panasz, mint amilyen a térdfájdalom vagy a mozgáskorlátozottság.
Érdekesség, hogy 45 éves kor alatt általában a férfiaknál-, 55 éves kor felett pedig leginkább a nőknél jelentkeznek nagyobb valószínűséggel a porckopás fájdalmas tünetei, de a női nemnél a rizikófaktor genetikailag – kortól függetlenül – sokkal nagyobb, mint a férfiaknál.
Szintén érdekes a porckopás megjelenésének regionális eloszlása is, hiszen ismeretlen okokból a japán emberek között a legmagasabb a betegség előfordulási aránya, míg Észak-Afrikában és Kína déli részén sújtja a legkevésbé a lakosságot – legalábbis az európai átlaghoz mérten.
Elsődlegesen a terhelt ízületek betegsége
Amint az fentebb már elhangzott, a porckopás a szervezet valamennyi ízületét érintheti, azonban az elváltozás sokkal nagyobb veszélyt jelent a terhelt pontokra, így például a térdnél vagy a csípőnél gyakrabban előfordulhat, illetve idézhet elő fájdalmakat.Az ülőmunka és a mozgásszegény életmód elterjedése miatt a porckopás egyre többször jelenik meg a gerincnél, de valójában a test bármelyik ízületében kialakulhat – ha az extrém terhelésnek van kitéve –, így például a kezeken vagy a lábfejeken is megtapasztalható.
Létezik elsődleges- és másodlagos porckopás
A porckopásnak alapvetően két főbb típusát kell megkülönböztetnünk egymástól, így beszélhetünk
- elsődleges
- és másodlagos változatról.
Az elsődleges porckopás
Elsődleges porckopásnak – vagy primer artritisznek – nevezzük a betegség azon típusát, aminek a hátterében nem az életmódbeli sajátosságok, nem sérülés vagy valamilyen külső elváltozás áll, hanem az ízület természetes öregedése.
A korral ugyanis a porcokban természetes módon megnövekszik a víztartalom, aminek hatására az itt elhelyezkedő rengeteg fehérje fokozatosan lebomlik, mely elősegíti az ízületi sérüléseket.
Maga a folyamat általában lassú, de rendkívül határozott, már kisebb mértékű előfordulásakor is azonnal érzékelhető, hosszabb távon pedig akár az egész porc eltűnésével járhat, aminek következtében a csontok közül eltűnik a puha, párnás réteg, mely a flexibilis mozgást elősegíti.
Mivel az ízületek ilyenkor közvetlenül érintkeznek, könnyedén túlterhelődhetnek, begyulladhatnak, valamint erőteljes fájdalmat és duzzanatot idézhetnek elő, amihez mozgáskorlátozottság és kellemetlen csontkinövések társulhatnak.
Az elsődleges porckopásról tudni kell, hogy kialakulásában a kor mellett nagyon fontos szerepet játszik az életmód – a beteg munkaköre, hobbija vagy az, hogy mennyit mozgott korábban –, de mindemellett a genetikai tényezők is.
A megfigyelések szerint a természetes hátterű porckopás sokkal nagyobb valószínűséggel alakul ki olyan személynél, akinek a közeli hozzátartozói közül valaki szenvedett hasonló betegségtől.
A másodlagos porckopás
Másodlagos porckopásról akkor beszélhetünk, amikor a kérdéses elváltozást valamilyen betegség, sérülés vagy más egyéb külső tényező idézi elő.Nagy valószínűséggel szenved ugyanis porckopástól az, aki túlsúlyos, aki felelőtlenül sportol, folyamatosan túlterheli az ízületeit, ismétlődő sérüléseket szerez, esetleg egy félresikerült műtéti beavatkozáson esett át, netán kihagyta a rehabilitációt.
Természetesen beszélhetünk veleszületett porcproblémákról is, de a másodlagos porckopás kategóriájába sorolhatjuk a köszvény, a cukorbetegség vagy a hormonális elváltozások miatt kialakuló kopást.
Ezért van szükség ilyen esetekben arra, hogy a páciens összetett kezeléseket kapjon, a reumatológia mellett pedig gyakran belgyógyászati szakellátásra is szüksége lehet.
A porckopás nem reumatoid arthritis
A köznyelvben gyakori eset, hogy összemossák egymással a porckopást és a reumatoid arthritis-t, ami nagy probléma, hiszen két olyan elváltozásról beszélünk, melyeknek az érintett szerven kívül semmi közük egymáshoz.
A porckopás ugyanis egy krónikus ízületi rendellenesség, ami destrukción, kopáson, az elöregedésen alapul, azonban közvetetten sincs túl sok köze például az immunrendszer állapotához vagy különféle autoimmun folyamatokhoz.
A reumatoid arthritis ezzel szemben egy autoimmun betegség, aminek részeként az immunrendszer megtámadja a saját sejtjeit, azon belül is leginkább az ízületeket fedő, azok protekciójáért felelős rétegeket, ami súlyos gyulladásokat és fájdalmakat idéz elő.
Bár a reumatológiai betegségek közé soroljuk, valójában azonban a reumatoid arthritis az egész testet érintheti, tehát nemcsak az ízületekre, hanem a tüdőre, a bőrre, sőt a szemre is ráhúzódhat.
A porckopással azért tévesztik össze gyakran, mert mindkét sérülés jelentős ízületi sérülésekkel és fájdalmakkal jár együtt, de lefolyásuk és jellegük között nagy különbség van.
A porckopás tünetei
A tünetek tekintetében a porckopás általában rendkívül fájdalmas panaszokkal jár, melyek rendszerint lokálisak, tehát minden esetben csak az érintett végtagnál jelentkeznek.
Ez jelentős különbség a porckopás és a legtöbb ízületi gyulladás között, hiszen utóbbiak rendszerint az egész testet érintik (mint például a reumatoid arthritis), ellenben a porcok állapotromlása csak helyben okoz kellemetlenségeket.
A fájdalom a leggyakoribb panasz
A legáltalánosabb tünet a porckopás kapcsán mindig a fájdalom, ami általában valamilyen mozgás vagy mozdulat hatására érződik az érintett ízületnél, ugyanakkor a test valamennyi pontján találkozhatunk vele.
Példának okáért fájhat miatta a térd, a derék, a boka, a csukló, de természetesen akár a vállak vagy az ujjak is. Általában hirtelen nyilalló, heves fájdalomról van szó, ami pihentetésre vagy mozdulatlanságra kezdetben még enyhül, illetve teljesen elmúlik.
Mozgáskorlátozottság is jelentkezhet
Mivel a kopás mértéke folyamatosan növekszik, ezzel egyetemben a fájdalom is fokozódik, amihez duzzanatok és gyulladások társulhatnak, melyek lassacskán akadályozzák a mozgást, illetve korlátozzák például az ízületek hajlékonyságát.
Később a porckopás olyan méreteket ölthet, hogy a fájdalom és a kapcsolódó merevség már a hosszú inaktív időszakok után is megjelenik, így reggelente nehézséget okoz felkelni az ágyból, vagy egy hosszabb előadás után felállni a székből.
Betegenként változhat a tünetek jellege és intenzitása
Fontos tudni a porckopásról, hogy a hozzá kapcsolódó tünetek gyakran betegenként változhatnak.
Vannak például, akiknek egyáltalán nem, vagy csak jelentéktelen fájdalmat okoz, másoknál azonban a teljes kopás miatt akkora a súrlódás a csontok között, hogy már mozdulatlanul is jelentkezhetnek kellemetlenségek.
Ezért nagyon nehéz a porckopás pontos diagnózisa, és igényel valamilyen képalkotó vizsgálatot, hiszen előfordulhat, hogy valaki nem is tudja, milyen súlyos kopástól szenved, mert nem érzékeli a fájdalmat, vagy csak időszakos formában.
Különösen igaz ez azokra az ízületekre, melyek nem kapnak annyi terhelést, így például a kéznél jelentkező porckopás például sokaknál egyáltalán nem, vagy csak időszakosan generál fájdalmat.
Mi okozhat porckopást?
Amint arról már beszéltünk a fentiekben, a porckopás okai lehetnek elsődlegesek és másodlagosak. Az elsődleges porckopás mögött a természetes öregedés áll, ami nem igényel különösebb magyarázatot.
A másodlagos porckopásnak azonban külső tényezői vannak, így a túlsúly, a sportolás, a hormonzavar, de bizonyos tápanyagok hiánya is előidézheti a problémát. Lássuk most egy kicsit alaposabban a kiváltó okokat és kapcsolódó hátterüket.
Porckopás a túlsúlytól
Az életmód alapvetően meghatározza a porckopás kialakulásának tényét. Az ülőmunka- és az állómunka vagy a túl kevés testmozgás bár alapvető befolyásoló tényezők, megjelenését azonban még ezeknél is jobban befolyásolja a túlsúly.
Amennyiben ugyanis valaki elhízik, akkor értelemszerűen nagyobb tömeg nehezedik az ízületekre, ami extra mechanikai terhelést jelent a porcoknak, vagyis bizonyos esetekben akár drasztikus mértékben is felgyorsulhat a kapcsolódó kopás.
Általánosságban elmondható, hogy az életkor mellett a túlsúly a másik legjelentősebb kiváltó ok – különösen a térdeket érintő – porckopás tekintetében.
Porckopás a sporttól vagy a túlerőltetéstől
A porcok kopása a folyamatos túlerőltetéstől és a fokozott használattól is bekövetkezhet, illetve felgyorsulhat, emiatt gyakori például, hogy a súlyemelőknél vagy az olyan sportolóknál, akik izmosabbak, mint az átlag, nagyon hamar jelentkezik porckopás.
A sport a sérülések miatt is komoly problémaforrás a porckopás kapcsán. A gyakori sérülések ugyanis gyakran csak közvetett formában, de hatással vannak a porcok épségére, emiatt jellemzőbb a korai kopás a küzdősportolóknál vagy a focistáknál.
Ezekben a sportágakban ugyanis gyakoriak a láb-, de különösen a térdsérülések, illetve az általános túlerőltetés. Érdekesség ugyanakkor, hogy a térd gyakori használata nem minden esetben jelenti a porcok idő előtti kopását.
A hosszútávfutóknál például annak ellenére sem jellemző az ízületi probléma vagy a porckopás – egy átlagemberhez mérten legalábbis –, hogy esetükben a térd sokkal nagyobb terhelésnek van kitéve. Ennek a hátterében az odafigyelés, a gondos bemelegítés és a tudatos térdhasználat áll.
Porckopás a nyomelemek hiánya miatt
Dacára a nagy odafigyelésnek, a porckopás sok esetben azért következik be, mert a kérdéses szervek nem kapják meg az épségükhöz szükséges tápanyagokat és egyéb ásványi anyagokat. Bizonyos nyomelemek hiánya ugyanis a porcok leépülését idézheti elő.
A porcok épségéhez elengedhetetlenek a vitaminok és ásványi anyagok, miközben a belső egyensúly felborulása rengeteg problémát idézhet elő az ízületekben. A túl magas húgysav-tartalom például rendkívüli módon károsítja a közeget.
Ezért az olyan betegségek, mint a köszvény is nagy gondot okozhat a porckopásnál, hiszen az ízületeken belül kalciumlerakódást idéz elő, ami meszesedésükhöz, idő előtti elhasználódásukhoz vezet.
Porckopás hormonzavar miatt
Részben a nyomelemek hiányához kapcsolódik, de érdemes külön kezelni a hormonzavar miatt kialakuló porckopás problémáját. Bizonyos hormonok hiánya, vagy az általuk előidézett betegségek ugyanis képesek olyan állapotokat előidézni, melyek a porcok idő előtti elhasználódását eredményezik.
Többféle hormonális elváltozás állhat ilyenkor a háttérben, de például az ezekből eredeztethető cukorbetegség is hozzásegíthet a kopások megjelenéséhez.
A porckopás, mint születési rendellenesség
Sajnos vannak olyanok, akik már születésüktől fogva ízületi betegségektől szenvednek, ezáltal sokkal hajlamosabbak a porckopásra, illetve a porcok teljes elvesztésére, ami rendkívül fájdalmas, a betegek egész életét megkeserítő probléma.
Különösen nagy gondot okozhat ilyenkor a térdek és a csípőízületek porcainak idő előtti elkopása, melyek teljesen általánosak, illetve sokkal gyakrabban jelentkeznek azoknál, akik a születésük óta ilyen rendellenességtől szenvednek.
A porckopás típusai
Miközben a porckopás jellege valamennyi ízületnél megegyezik, az elhelyezkedést tekintve már jelentős különbséget lehet tenni az egyes típusok között
Ezen a téren leginkább a csípő-, a térd-, a gerinc- és a kéz porckopását érdemes elkülöníteni egymástól, hiszen ezek azok az ízületek, amelyek a leginkább érintettek a betegség kapcsán. Lássuk a kapcsolódó tudnivalókat.
Porckopás a térdnél
Az esetek jelentős többségében a porckopás a térdnél jelentkezik, hiszen különösen nagy túlsúly és nem megfelelő odafigyelés mellett ez a gyenge ízület óriási terhelést kap a mindennapok során.
A felső test még normális testsúlyú embereknél is többkilónyi terhet jelent a térd ízületei számára, de nagyon sok esetben idézi elő sérülés vagy egy térdműtét a kopás kialakulását, ami jelentős fájdalommal jár együtt.
Ha progresszív porckopásról beszélünk, az az esetek többségében mindig jelentős deformációhoz vezet a térden belül, így például az X- vagy O-láb kialakulása is leginkább ennek tudható be.
Porckopás a csípőnél
A térd mellett a csípőben találhatók még olyan ízületek, amelyeknek óriási súlyt kell megtartaniuk, és ha ezen a ponton kopás jelentkezik, akkor az gyakran vezet a fájdalmak mellett bicegéshez, valamint egyéb járási nehézségekhez vezet.
Ez azért jelent óriási gondot, mert a sántítás, a járás kiegyensúlyozottságának eltűnése felgyorsítja a porcok állapotának romlását, miközben sok esetben a gyógyszeres- és a konzervatív kezelési módszerek – például gyógytorna – sem hoznak eredményt.
Ennek az oka, hogy a porckopás mértéke már annyira jelentős, hogy a kérdéses ízület szinte megszűnt létezni, ezért annak teljes cseréjére, illetve pótlására van szükség egy speciális csípőprotézissel.
Porckopás a gerincnél
A gerinc egyik legrettegettebb betegsége a sérv, azonban a porckopás legalább ennyire komoly kellemetlenségeket okozhat, mindemellett pedig elősegítheti a porckorongok kitüremkedését.
Nagyon fájdalmas elváltozás, ami a nyak- és a derék fájdalmait eredményezi, de sokszor előfordulhatnak a csigolyán megjelenő csontkinövések, amelyek hosszabb távon óriási fájdalmat okozhatnak, ha érintkeznek a gerincvelői idegekkel.
A nagy fájdalom – ami végtagokba és más testrészekbe sugározhat – mindemellett kiválthat kellemetlen zsibbadást is, aminek tartóssága minden esetben reumatológiai ellenőrzést és szakellátást igényel.
Porckopás a kéznél
A kéz esetében a porckopás leginkább az ujjakban jelentkezhet, azonban sok esetben nem fájdalomban, mint inkább csontos kinövések képében nyilvánul meg. Klasszikus tünet ilyenkor az ujjvégeken található kisízületi elváltozás, az úgynevezett Heberden-csomó.
Gyakori a porckopás az ujjak középső ízületeinél is, melyeket úgynevezett Bouchard-csomóknak neveznek. Ezek az elváltozások gyakran egyáltalán nem fájnak, ellenben sokszor előidézhetik a kéz mozgástartományának mérséklődését.
Az említett csomók gyakran jelentős deformációkat idézhetnek elő, melyek elferdíthetik, bütykössé tehetik az ujjakat, így könnyedén felismerhetővé teszik a kopásokat. Ez a típusú deformitás okoz bütyköket a láb-, különösen a nagylábujj esetében.
A kéznél jelentkező porckopás gyakran nem is annyira a túlerőltetés vagy az életmód, mint inkább a genetika hozadéka, így rengeteg esetben jelentkezik különösebb előjelek nélkül, a legtöbbször a nőknél.
Hogyan diagnosztizálható a porckopás?
A porckopás kimutatásához nem elegendő az egyszerű anamnézis, valamint a betegek panaszainak meghallgatása, hiszen egy olyan belső elváltozásról van szó, melynek jellegét és kiterjedését nagyon fontos alaposan is feltárni.
Gyakran vérvétellel kezdődik a diagnózis
A páciens panaszainak meghallgatását követően a porckopás diagnózisának egyik első lépése általában a vérvétel. Erre inkább más betegségek kizárása miatt van szükség, hiszen a kopások nem hagynak nyomot a vérképen, ellenben rengeteg ízületi gyulladás igen.
Mivel a tünetek hasonlóak, ezért jellemzően ezeknek a gyulladásos állapotoknak a kizárása érdekében van szükség vérvételre, hiszen amennyiben a laborvizsgálat nem mutat eltérést, akkor kizárhatók az ízületi gyulladások a diagnózisból.
A röntgenvizsgálat mindig megmutatja a kopást
Az egyik legáltalánosabb és leggyorsabb vizsgálati módszer a porckopás kimutatását illetően a röntgenvizsgálat. Ezzel a képalkotó megoldással könnyedén át lehet világítani az érintett régiót, a reumatológus pedig átfogó képet kap a csontok és ízületek állapotáról.
A röntgenvizsgálat pontosan meg tudja mutatni, hogy a porc milyen mértékben sérült és kopott, mennyire kerültek közel egymáshoz a csontok, milyen mértékű kinövések keletkeztek és így tovább.
Ma már egy egyszerű röntgenvizsgálat is elegendő lehet ahhoz, hogy kizárjanak bizonyos okokat, illetve bizonyítást nyerjenek azok az elváltozások, amelyek a fájdalmat okozzák.
Segítségével felállítható a diagnózis, rögtön látható, hogy milyen beavatkozásra van szükség a gyógyuláshoz, illetve szükséges-e műtét a páciens számára?
A porckopás kezelési lehetőségei
Ma már a porckopás a jól kezelhető reumatológiai megbetegedések közé sorolható, azonban rendkívül lényeges ismerni az elváltozás körülményeit, hiszen közel sem elhanyagolható például, hogy mikor kerül orvoshoz a beteg, illetve milyen állapotban.
Mindez azért olyan fontos, mert a kezelést minden esetben ehhez kell igazítani. Sokszor nem elég az egyszerű fájdalomcsillapítás, a gyulladás mérséklése mellett a megfelelő ízületi funkciók megtartása, esetleges javítása legalább ennyire lényeges.
A legtöbbször nincs mód a megelőzésre
A porckopás megelőzésére ugyanis alapvetően nincs lehetőség, maximum az olyan külső tényezők kapcsán, mint amilyen például a súlycsökkentés vagy az ízületek folyamatos túlterhelésének elkerülése.
Sok esetben azért sincs mód a nagyobb baj prevenciójára, mert rengeteg betegnél a porckopás nem jár fájdalommal és kezelést sem igényel egészen addig, amíg el nem ér egy bizonyos szintet az elváltozás.
Másoknál pedig nagyon általános terápiás lehetőségek is óriási segítséget jelenthetnek, így valakinél a pihentetés vagy a térdvédő viselése már önmagában elegendő, másnak gyógytornára és diétára van szüksége, de olyan is előfordulhat, hogy valakinél a fizikoterápia hoz eredményt.
Különösen hatásosnak bizonyulnak ezek a konzervatív módszerek a nagyízületek, a csípő és a térd esetében, melyek állapotát például a súlycsökkentés is sok esetben pozitívan érinti.
Csak a legvégső esetben van szükség műtétre
A porckopás kezelési lehetőségei ma már rendkívül sokrétűek, így többféle gyógyszeres kezelés elérhető már, melyek a súlyosabb esetekben is gyakran segítséget nyújthatnak – különösen bizonyos konzervatív terápiákkal kiegészülve.
Sajnálatos módon azonban vannak olyan állapotok, amikor már semmi sem tud segíteni a betegen, és a műtéti beavatkozás elkerülhetetlen, azonban ennek is többféle szintje, többféle módszere létezik.
Az alábbiakban sorra vesszük az összes olyan kezelési módszert, melyekkel a legtöbb esetben jó eredményeket lehet elérni a reumatológián.
Porckopás kezelése gyógytornával
Kialakult porckopás esetén az egyik legjobb kezelési módszer a gyógytorna, ami dacára annak, hogy egy konzervatív terápiás megoldás, minden esetben képzett gyógytornász bevonását igényli.
A gyógytorna önmagában ritkán szerepel a porckopás kezelési listáján, általában valamilyen fájdalom- és gyulladáscsökkentő szerek, illetve megoldások kiegészítését szolgálja, amihez természetesen különféle gyógyászati segédeszközök is társulhatnak.
Példának okáért sokat segíthet a porckopás kezelésében, de inkább a tünetek enyhítésében a bot, a járókeret, a speciális fűző vagy a sín használata, hiszen képesek csökkenteni az ízületek terhelését.
Porckopás kezelése gyógyszerrel
A gyógytorna és a gyógyászati segédeszközök bár nagyon hasznosak és fontosak, gyakran azonban nem elegendőek a porckopás kezelésében, hiszen sokszor nem tudják teljesen elmulasztani a fájdalmat és a gyulladást sem.
Ilyenkor speciális gyógyszerek adagolására lehet szükség, mint amilyen például az aspirin vagy az acetominofen, de természetesen léteznek kifejezetten receptre kapható gyulladáscsökkentők is, melyek néha hatékonyabbak az ízületi fájdalmak csökkentésében.
Az acetominofen azért ajánlott különösen a porckopás kapcsán, mert a legtöbb non-szteroidos gyulladáscsökkentővel ellentétben sokkal kevesebb mellékhatással rendelkezik, ezért szerencsésebb az idős vagy rossz egészségi állapotnak örvendő páciensek számára.
Fontos kiemelni ugyanis, hogy a legtöbb porckopásra szedett gyógyszer rendelkezik mellékhatásokkal, melyek különösen az emésztőrendszert érintik negatívan, így hasmenés, fekélyesedés, esetenként vérzés is felmerülhet.
Ezek a panaszok különösen az idős- és gyenge szervezetű betegeknél okozhatnak jelentős problémákat, ezért szokás esetükben újabb típusú fájdalomcsillapítókat alkalmazni, melyek kisebb eséllyel idéznek elő mellékhatást.
Mivel a porckopáshoz köthető ízületi fájdalmak folyamatosan változó tendenciát mutatnak, ezért a kapcsolódó gyógyszerek szedése időszakosan, illetve a fájdalmak megjelenéséhez igazítva ajánlott.
Porckopás kezelése artrocentézissel
Az artrocentézis egy speciális eljárás a porckopás kezelése kapcsán. Részeként az ízületet érintő speciális szúrásokkal és vágásokkal csapolják le az ízületi gyulladás hatására felhalmozódott folyadékot, ami reumatológiai kezelésen, járóbetegellátás részeként is megvalósulhat.
A folyadék lecsapolása nemcsak a fájdalmat csillapíthatja, hanem lehetőséget ad a közvetlen laboratóriumi vizsgálatra, hogy ezzel kizárhatók legyenek olyan betegségek, mint a köszvény, valamint a különféle ízületi fertőzések és gyulladások.
A fájdalom mérséklését jelentős mértékben előidézhetjük a leszívott ízületi folyadék helyére visszainjekciózott kortizoszteroiddal, ami a fájdalmas panaszok mellett a gyulladást és a duzzanatot egyaránt mérsékeli.
Porckopás kezelése kenőcsökkel
Természetesen vannak speciális krémek és kenőcsök is, melyek segítenek a porckopás kezelésében, de inkább a kapcsolódó tünetek, gyulladások és fájdalom csökkentésében.
Különösen enyhe tüneteknél kifejezetten hatékonyak lehetnek azok a krémek és kenőcsök, melyek a bőrön keresztül felszívódva képesek kifejteni fájdalomcsillapító hatásukat, amihez gyakran izomlazító tulajdonság is kapcsolódik.
Rengeteg fájdalomcsillapító krém tartalmaz gyulladáscsökkentő összetevőt is – hatóanyagában megtalálható például a diclofenac –, amivel rendkívül hatékony szinten tartás érhető el akár hosszabb távon a porckopás kialakulását követően.
Porckopás kezelése étrendkiegészítőkkel
Több kutatás is bizonyította a múltban, hogy a porckopás kezelésében nagyon jó szolgálatot tehetnek a különféle étrendkiegészítők, melyek általában recept nélkül kaphatók és jellemzően gyógynövényes háttérrel rendelkeznek.
Alkalmazásuk jó hatással van a fájdalomcsillapítás mellett az ízületi merevség mérséklésében, de vannak olyan összetevők – például a zöldkagylóból vagy kurkumából készült étrendkiegészítők –, melyek ezen felül még a gyulladást is csökkentik.
Porckopás kezelése műtéttel
Sajnálatos módon vannak olyan esetek, amikor a porckopás állapota annyira súlyos és előrehaladott, hogy a beteg részéről elkerülhetetlenné válik a műtéti beavatkozás. Ezt általában a legvégső stádiumban javasolják a kezelőorvosok, amikor a páciens állapotára nincs hatással a többi kezelési mód.
Ma már többféle műtéti eljárás is elérhető a porckopás kezelése kapcsán. Az egyik ilyen az úgynevezett artoszkópia, ami különösen akkor lehet eredményes, ha a beteg fájdalmait nemcsak kopás, hanem porctörés okozta.
Szintén műtéti eljárás az oszteonómia, ami a porckopás miatt deformálódott csontok helyreállítására fókuszál. Különösen térdműtétek során lehet nagyon hatásos és eredményes, illetve ezen a ponton alkalmazzák a legtöbb esetben.
Amennyiben a porckopás mértéke nagyon súlyos, akkor fúziós műtéti beavatkozásra is szükség lehet, amikor nem ritka, hogy komplett ízületeket cserélnek protézisre. Ma már a csípő- és térdprotézis beültetése egészen hétköznapivá vált, és valójában ezeknek a hátterében is a porcok súlyos elkopása húzódik meg.
Egy ilyen beavatkozás – a műtét előtti- és utáni kellemetlenségeket leszámítva – később teljes fájdalommentességet hozhat a betegnek, méghozzá a korábbi mozgékonyság helyreállása mellett, amihez célzott rehabilitációra és gyógytornára van szükség.
