Nagyothallás

nagyothallas

Okai

A hangok érzékelése és felfogása egyrészt a hallószervünkkel, másrészt az idegrendszerrel történik. Ebből következően a nagyothallás hallószervi, ritkább esetben idegrendszeri okokra vezethető vissza. A fülünket három részre, külső-, közép- és belsőfülre oszthatjuk. Bármelyik területen létrejöhet olyan elváltozás, ami a hallás romlását eredményezheti.

A külsőfülben a probléma okozója lehet egy egyszerű zsírdugó kialakulása is vagy akár idegen test bekerülése (pl. vatta).  A hang középfülbe jutását akadályozhatja még a külsőfül gyulladása, kóros csontkinövések vagy idegen szövet is.

A középfülben lezajló degeneratív folyamatok következtében a halláscsökkenést a dobhártya és a dobüreg sérülése okozhatja. A sérülés eredményeként ugyanis a dobhártya nem képes kellően erősen továbbjuttatni a hangot. Ugyanerről van szó abban az esetben is, ha a középfülben zajló kóros folyamatok – jellemzően gyulladás – miatt a hallócsontok mozgása akadályozott. A gyulladáson túl a középfülből eredeztethető halláscsökkenést ütések vagy felső légúti hurutok is előidézhetik. Utóbbinál a kiváltó ok tulajdonképpen a nem megfelelő orrlégzés, amely eredményeként a középfül és annak üregrendszere nem szellőzhet megfelelően. Rossz szellőzés jöhet létre orrsövényferdülés, illetve az orrmandula túltengése esetén is.

A belsőfülből eredő nagyothallás egyik okozója a zajártalom, amely a hangok érzékeléséért felelős Corti-féle szerv károsodásához vezet. Az ilyen káros zaj lehet állandó, mely jellemzően munkahelyi ártalom vagy rendszeres, fülhallgatón keresztüli zenehallgatás formájában nyilvánulhat meg. Egyszeri, hirtelen ártalom során is bekövetkezhet károsodás, például petárdadurranás esetén.

Ugyancsak belsőfül eredetű halláscsökkenés egyik fontos fajtája az akut halláscsökkenés. Az általában féloldali probléma okozója lehet többek között zaj, gyógyszer, fej- vagy nyaksérülés, vírusos betegség vagy ismeretlen eredetű, belsőfület érintő vérellátási zavar. A tünetek korai felismerése és szakorvos felkeresése itt kiemelten fontos, mert az időben elkezdett kezelés visszafordíthatja a negatív folyamatot.

Idősebb korban a belsőfül eredetű nagyothallás a gyakoribb, amelyet legtöbbször a Corti-féle szerv csökkent vér- és oxigénellátása vált ki.

A ritkább, idegrendszeri eredetű nagyothallást idegi sérülések, súlyos agyvérzések, az agyon belül a hallásért felelős területeket érintő fejlődési rendellenességek válthatják ki.

Tünetek

Maga a nagyothallás is egy tünet, a normálisnál rosszabb hallást jelent.

A környezetünkben élők felelőssége meglehetősen nagy ebben az esetben, mivel a beteg gyakran nem érzékeli a problémát. Sokszor a családtagoknak tűnhet csak fel, ha idősebb hozzátartozónk emeltebb hangon beszél a megszokottnál vagy szükségesnél, vagy a televíziót, rádiót hallgatja a korábbinál hangosabban.

Kisgyermekeknél a szülőknek kell észlelni és a szakorvost felkeresni a gyermekkel, ha a gyermekük kevésbé figyel a hangokra, beszédre, gyakori a visszakérdezés. Csecsemőknél gyanús jel lehet, ha ki se alakulnak a hangok, elmaradnak a szokásos gügyögések vagy a kezdeti hangok a növekedése során nem fejlődnek szavakká, illetve nem kezd el hangokat utánozni. Hallásprobléma tüneteire utalhat még, ha nem ébred fel a zajokra, nem fordítja fejét a hangok irányába. Mindenképpen figyelembe kell venni azt a tényezőt is, ha a családban egy vagy több személy is hallásproblémákkal küzd.

Diagnosztizálás

A halláscsökkenés akár már csecsemőkortól kimutatható, gyors, fájdalommentes vizsgálatot követően, modern eszközök segítségével. Elsőként a szakorvos az anamnézis felvételét végzi el: kikérdezi a beteget panaszairól, a tünetek során megfigyelt tapasztalatairól, majd belenéz a beteg fülébe. Ezt követi a hallásvizsgálat.

Csecsemőknél az egyik vizsgálati módszer az otoakusztikus emissziós készülék segítségével hajtható végre, melynek során egy kis szonda kerül behelyezésre a baba hallójáratába. A pár perces, gyors és megbízható vizsgálat során a szonda megrezegteti a fülben lévő szőrsejteket. A szőrsejtek erre adott reakciói adnak jelzést a műszerben található mikrofonnak, melyből lehet következtetni a betegség jelenlétére.

A másik módszer az agytörzs válasz teszt alkalmazása. Ennek során egy fülhallgató és érzékelő segítségével a kibocsátott teszthangokra adott agyi reakciók, agyhullámok megfigyelése történik.

A nagyobb gyermekeknél és a felnőtteknél a betegség diagnosztizálása egy egyszerű reakcióteszt végrehajtásával zajlik. Félszubjektív vizsgálatnak is nevezik, mivel a fülhallgatóval beadott hang mértéke ismert, azonban a beteg erre adott reakciója függ a figyelmétől, együttműködésétől, éberségétől. A teszt végén készült hallásgörbéből jó eséllyel pontosan állapítható meg a halláscsökkenés mértéke és típusa.

Kezelése

Első helyen kell megemlíteni az azonnali orvoshoz fordulást, a hirtelen kialakult halláscsökkenés ugyanis jó eséllyel visszafordítható.

Általánosságban elmondható, hogy a kezelés során a kiváltó okokat kell megszüntetni. Zsírdugó kialakulásakor az orvos egyszerűen eltávolítja a hangok útjában lévő akadályt, ezt hívják köznapi nyelven ’fülmosásnak’. A gyulladásra visszavezethető nagyothallás esetén részben gyógyszeres, bizonyos esetekben műtéti terápia is indokolt lehet, míg az allergián alapuló halláscsökkenésnél magát az allergiás betegséget kell ellátni. Daganatos eredetű megbetegedésnél a probléma onkológiai jellegű kezeléssel oldható meg.

Időskorban – az ekkor leggyakoribb okokra tekintettel – értágító alkalmazása javasolt általában. Amennyiben indokolttá válik, hallókészülék kerül felírásra a betegnek. Fel kell hívni arra a figyelmet, hogy a társadalombiztosítás csak abban esetben finanszírozza a készüléket, ha a halláscsökkenés egy bizonyos mértéket már meghaladt és egyéb módszerrel az nem korrigálható.

Kisgyermekeknél indokolt esetben, a beszédfejlődés érdekében, illetve használható hallás hiányában felmerülhet a cochleáris implantátum beültetése. Ezek az eszközök a belső fülbe kerülnek egy bonyolult és veszélyekkel is járó műtét során, melyet a társadalombiztosítás mindig egyedileg hagy jóvá. A beavatkozást hosszú rehabilitációs időszak követi. A műtéttel – ha tökéletesen nem is, de – használható és hallókészülékkel tovább erősíthető hallást nyerhetünk vissza.
Időpontfoglalás