Lyme-kór

Lyme-kór

Emberről emberre azonban nem terjed, sem közvetlen érintkezés, sem szexuális kapcsolat útján. Egyáltalán nem nevezhető régóta ismert betegségnek, 1982-ben izolálták először a borelliát, hazánkban 1984-ben észlelték az első eseteket. Ma is számos bizonytalansággal néz szembe számos orvos a diagnosztizálás és a kezelés során. Halálos kimenetele gyakorlatilag nincs, de képzett, tapasztalt szakorvost kíván a hatékony kezelés kivitelezése. A fertőzés krónikussá, elhúzódóvá válhat, extrém esetben akár több évtizedig is a beteggel maradhat.

A Lyme-kór előfordulása, okai

Európában, Ázsiában, Észak-Amerikában százezer lakosra 10 és 30 közötti esetszám jut évente. Közép-Európa az egyik legfertőzöttebb területnek számít.

A kullancsok hazánkban is nagyon gyakoriak, leginkább az olyan erdőkben (gyertyánosok, tölgyesek), bokros-fás területeken fordulnak elő, ahol gazdag az aljnövényzet. A hőmérsékleti viszonyok és a páratartalom itt a legkedvezőbb számukra, valamint a legtöbb potenciális gazdaállat (különböző emlősök, madarak) is itt található meg. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a közvetlen lakókörnyezetünkben, akár városi közegben ne bukkanna fel, a parkok, családi házak kertjei, a magas fűvel benőtt, elhanyagolt területek szintén rejthetnek kullancsokat. A házak kertjeibe elsősorban a madarak, kisebb rágcsálók, kutyák, macskák révén kerülhetnek be.

A kullancsok fertőzöttsége jelentősnek mondható, az évek során finomodó izolálási és más módszerek segítségével arra derült fény, hogy az állatok felében megtalálható a baktérium. Jóval nagyobb tehát azoknak a kullancsoknak a száma, amelyek a Lyme-kórt terjesztik, mint amelyek az agyvelőgyulladást. A Lyme-kórt Magyarországon 1998 óta kell jelenteni az illetékes hatóság felé, évente átlagosan ezer esetet jelentenek. A tünetmentes fertőzöttek egyes becslések szerint legalább annyian lehetnek, mint a tünetekkel rendelkezők. Különösen érintettek lehetnek a szakmájuk miatt érintett emberek, például erdészek, vadgazdálkodási szakemberek.

Magyarországon mindenhol előfordul, bármelyik korosztályt és nemet érintheti. Április végétől júliusig jelentkeznek a friss esetek, majd az őszi időszakban is várható egy kisebb csúcs.

A baktériumcsoport, a borelliák nagyon mozgékony, dugóhúzó alakú képződmények. A csoportba több faj is tartozik, amelyek egyike a bőrgyógyászati, míg mások a neurológiai tünetekért felelősek, míg a vándorló bőrpír nevű panaszt mindhárom, Európában jelen lévő faj okozhat. A borelliák a kullancs gyomrában szaporodnak, az emberi szervezetbe legalább 24 órája tartó vérszívás után kerülnek, vagy akár ettől hamarabb is, ha helytelenül távolítják el őket. Az emberben a véráramban és azon átjutva folyamatosan terjednek. A gerincfolyadékban is megjelennek, és már a fertőzést követő 24 órán belül kimutatható a jelenlétük.

A Lyme-kór tünetei

A legtipikusabb korai tünet a vándorló bőrpír (erythema migrans), viszont nem mindig jelentkezik, csak az esetek 50-70%-ában. Leginkább a kullancscsípés helyén alakul ki. Nem ritka, hogy maga a beteg észre sem veszi, hanem egy családtag, barát vagy munkatárs hívja fel a figyelmet rá. Az ovális alakú bőrpír legalább egy hétig megmarad, de a hónapokig tartó jelenlét is előfordul, ezt követően magától eltűnik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kórokozók is eltűnnének a beteg szervezetéből. A megnevezés kissé megtévesztő lehet, mivel a bőrpír valójában nem vándorol a testen, hanem a szélein mutat lassú növekedést. A 2-5 centiméteres átmerő hetek, hónapok múlva akár egy méter nagyságúra is kiterjedhet. Kezdetben homogén megjelenésű, később vehet fel céltáblaszerű alakzatot, melyben a középső kör lilás, a szélső piros, a kettő között pedig sokszor egészségesnek tűnő bőrfelület figyelhető meg. A kullancs kedveli a testhajlatokat, az ilyen esetekben a hajlatokban lévő bőrpír korai szakaszban kissé duzzadt lehet.

Gyermekeknél a fej és a fül mögötti terület van gyakran kitéve kullancscsípésnek, ami azért problémás, mert ezeken a részeken jóval nehezebb felfedezni ezt a tünetet. A fül mögötti csípésnél megjelenő bőrpír általában csak halványan észlelhető, sokszor csak egy körülbelül függőleges, 1-2 centiméteres csík látható a fül előtt, ami a következő időszakban halad előre az orr felé, majd eltűnik. Fájdalom, láz szinte sosem kíséri, viszketni is csak elenyésző esetben szokott. Némileg gyakoribb, hogy fellép fejfájás, ízületi vagy végtagfájdalom, esetleg jelentősebb fáradékonyság.

Szintén jól felismerhető, bár kevésbé előforduló tünet, elsősorban gyermekeknél a fülkagylón vagy a fülcimpán megjelenő lilásvörös, tömött állagú, néhány centiméter átmérőjű csomó vagy plakk, ami kezelés hiányában több hónapig is megmaradhat. Hasonló képződmény jelenhet meg felnőtteknél a mellbimbó környékén.

Jellemzően idősebb nők az érintettjei egy bőrsorvadással járó folyamatnak, ami akár évekig, évtizedekig is lappangó stádiumban lehet. Elsőként többnyire a kéznél, a könyöknél, a lábfejnél, a térd feletti bőrön figyelhető meg lilás elszíneződés, enyhe duzzanat, a bőr tésztás tapintásúvá válása. Ilyenkor fájdalom még nem tapasztalható. A későbbiekben már foltokban, általában a kidudorodó csontoknál a bőr sorvadni kezd, kilátszódhatnak a bőr alatti erek. Ebben a periódusban a fájdalom már elviselhetetlen mértékű is lehet, a bőr sérülékennyé válik, és megbetegszenek az alatta lévő idegvégződések, csontok, ízületek is. Sajnos a betegségnek ez a tünete semmilyen esetben sem javul magától, kezelés nélkül a beteg állapota egyre csak romlani fog.

Nagyon ritka tünet a kezeletlenül maradt fertőzést követő néhány hétben fellépő szívizomgyulladás, szívritmuszavar. A betegek egy részénél emiatt pacemaker beültetésére is szükség lehet.

A neurológiai kórképek is megjelenhetnek, felléphet agyvelő- és agyhártyagyulladás is. Ezek vírusos formáitól eltérően ennél a betegségnél minimális mértékben figyelhetők meg tünetek. Ezek általában a fejfájás, rossz közérzet, de például eszméletzavar nem szokott fellépni, tarkókötöttség is csak ritkán. Az idegrendszeri folyamatokra leginkább a lassú elbutulás, kóros feledékenység jellemző. Előfordulhat – különösen gyermekeknél – arcidegbénulás, amelynél a szemhéjak, az ajkak széle leereszkedik, nyálcsorgás alakulhat ki. A szemmozgató idegek is érintetté válhatnak, de további ideggyulladásokra is szokott lenni példa, amik végtagzsibbadást, izomgyengeséget válthatnak ki.

Végül a reumatológiai tünetekre kell kitérni, amelyek lappangási ideje szintén elhúzódó lehet, a fertőzést követően akár hónapokkal, évekkel később is megjelenhetnek. Ezeknél a tüneteknél leginkább az ízületek fájdalmára, duzzanatára, gyulladására kell gondolni, legtöbbször a térd szokott érintett lenni. A fájdalom mértéke nem nevezhető jelentősnek a sokszor komoly duzzanat mellett sem. A tünetek hullámzó formában jelentkeznek, fellángolás után panaszmentes időszak következik.

A Lyme-kór diagnózisa

A Lyme-kór diagnózisának felállításához bizonyos esetekben a jellegzetes tünetek jelenléte is elegendő. Ilyenek a vándorló bőrpír, a fülcimpánál leírt csomó jelenléte, a bőrsorvadásos tünetek vagy a Bannwarth-szindróma, ami krónikus lymphocytás agyhártyagyulladással, aszimmetrikus gyöki típusú fájdalommal, érzészavarral és arcbénulással járó tünetegyüttes. Több olyan tünet is meg szokott jelenni, amikor tisztán a panaszok alapján nem lehet diagnosztizálni a betegséget, hanem immunszerológiai vizsgálatokra van szükség. A rutin laboratóriumi vizsgálatok során készült leletek jellemzően nem mutatnak semmilyen eltérést. A gyógyszertárakban kapható, otthon elvégezhető gyorsteszt megbízhatósága bizonytalan.

Gyakorlott infektológus számára a vándorló bőrpír könnyen felismerhető, még akkor is, ha több bőrbetegség, fertőzés is kiválthat hasonló panaszokat. Ha a bőrpír 5 centiméternél kisebb, még nem szabad felállítani a Lyme-kór diagnózisát, érdemes ilyenkor néhány napot várni.

Szintén biztosak lehetünk a betegség diagnózisában, ha agyhártyagyulladással kísért, néhány nap alatt kétoldalivá váló arcbénulás fedezhető fel. Ebben az esetben a kezelés elkezdésével a szerológiai vizsgálatok eredményét sem kell megvárni. Ez egyébként a vándorló bőrpír típusos észlelésére is igaz.

Az immunszerológiai vizsgálatok lényege, hogy a Lyme-baktérium hatására megjelenő ellenanyagok, antitestek jelenlétét vizsgálja. Itt kétféle vizsgálatot kell megemlíteni, ezek az ELISA és a Western blot vizsgálatok. Az ELISA-ról elmondható, hogy az ellenanyagok között nem tesz különbséget, az általa közölt eredmény többek között emiatt is legfeljebb csak tájékoztató jellegű lehet, talán csak szűrővizsgálatként jöhet szóba. Ha az ELISA pozitív eredménnyel zárul, akkor megerősítő vizsgálatként el kell végezni a Western blot vizsgálatot, ami ha megerősíti a pozitív eredményt, csak akkor lehet a leletet pozitívnak tekinteni, ellenkező esetben negatívnak.

Az antitestek között megkülönböztetünk IgM és IgG osztályúakat. Az IgM antitestek jelennek meg először, általában 3-6 hét elteltével, azonban az ezek kimutatására irányuló eljárás során nagy az aspecifikus reakciók kockázata. Ebből adódóan három hónapnál nem régebbi klinikai tünetek esetén javasolt elvégezni az IgM-vizsgálatot. Az IgM antitestek viszonylag rövid idő alatt eltűnnek, de időközben megjelennek az IgG antitestek, melyek száma a fertőzés fennállása során folyamatos emelkedést mutat. A legalább hat hónapja fennálló fertőzés esetén az IgG szintje mindig magas értéket mutat. Az imént említett időintervallumokból az is látszik, hogy nem mindegy, mikor végzik el ezeket a vizsgálatokat. A pácienseket emiatt is arra kérjük, hogy észlelt kullancscsípés esetén mindig jegyezzék fel a csípés pontos helyét és idejét.

A Lyme-kór kezelése

A Lyme-kór kezelése nagy körültekintést igényel, mivel rossz diagnózis esetén feleslegesen kerülhet sor gyógyszerek beadására, ami komoly károkat okozhat, ugyanakkor a biztos diagnózis birtokában pedig kizárólag megfelelő szerekkel kezdődhet meg a betegség kezelése. Ha a klinikai kép nem ad egyértelmű diagnózist, sem helyi, sem szisztémás kezelést nem szabad elkezdeni. Ezek antibiotikumok lehetnek, mégpedig a következők jöhetnek szóba:

  • doxycyclin
  • amoxicillin,
  • ceftriaxon,
  • cefuroxim.

Ha a most felsorolt gyógyszerek következtében allergiás reakció lép fel, akkor azithromycin az alternatív megoldás, ami azonban kevésbé hatékony szer.

A doxycyclin meghatározó készítménynek minősül, annak ellenére, hogy egy lassabban ható szerről van szó. Fényérzékenyítő hatással rendelkezik, ezért nyáron csak akkor javasolt a felírása, ha már gyógyszer nem jöhet szóba. Az adagolás időtartamában megoszlanak a vélemények, tíz naptól negyven napig terjednek az ajánlások. Várandósoknak, szoptató anyáknak, 8 év alatti gyermekeknek nem adható.

Az amoxicillin kedvező árú, gyors hatást elérő készítmény. Szedhető más gyógyszerek mellett is, adagolása során pedig nem kell eltiltani a beteget például bizonyos ételek fogyasztásától. A kezelés időtartama húsz nap. Az amoxicillinnel kezeltek 2%-ánál fordult elő a kezelés 8. napján allergiás kiütés, ami bár súlyos következményekkel ugyan nem jár, de jelentkezésénél a gyógyszer alkalmazása nem folytatható tovább.

A ceftriaxon és a cefuroxim viszonylag költséges készítmények, utóbbit szirupos kivitelezését kevesebben fogadják el.

Az antibiotikumok kombinációban nem adhatók, mivel a kezelés hatékonyságát nem növelik, ugyanakkor több mellékhatással és költséggel járnak.

Terhesség esetén fennálló Lyme-kórnál nincsenek bizonyítékok arra, hogy a magzatban káros elváltozások alakulnának ki, azonban a betegség kezeletlensége esetén magzati elhalás, halva születés, koraszülés is előfordulhat. Erre nagyobb az esély akkor, ha az anya a terhesség során fertőződött meg. Megfelelő kezelés esetén a magzat nincs veszélyben.

Ha a kezelés a megfelelő antibiotikumokkal a megfelelő időben, a megfelelő ideig tart, akkor a betegség tökéletesen gyógyítható. Itt kell megemlíteni a post-Lyme-kór szindrómának nevezett kórképet, ami a megfelelő kezeléseken átesettek 10-15%-ánál is jelentkezhet. Ennek kapcsán nem-specifikus tünetekre kell számítani, amelyek a krónikus fáradtság-szindrómához, valamint a fibromyalgiához hasonlíthatók. Ilyenkor megfigyelhető például a fáradtság, levertség, gyengeség, koncentrációhiány, rossz közérzet, alvászavar, ízületi és izomfájdalom. Az ízületi gyulladás rendszerint már nem lép fel, de a neurológiai tünetek is hiányoznak. A panaszok hátterében aktív betegség nem mutatható ki. Antibiotikumos terápiát ebben az esetben már nem kell alkalmazni, tüneti terápiára kerülhet sor. Fél év, egy év elteltével ezek a tünetek is megszűnhetnek.

A Lyme-kór megelőzése

Bár a szintén kullancs által terjesztett agyvelőgyulladás ellen létezik védőoltás, sajnos a Lyme-kór megelőzésére ilyen készítmény még nem áll rendelkezésre. A kutatások egyelőre zajlanak ennek kapcsán, de érdemi eredményre még nem jutottak az ezzel foglalkozó szakemberek.

Ha kirándulni megyünk, lehetőség szerint maradjunk az ösvényeken, ne menjünk magas fűvel borított területre vagy bozótosba. Tévhit, hogy a fáról ugranának ránk, a magas fűben és az alacsonyabb bokrokon érzik jól magukat, onnan próbálnak ráakaszkodni a ruhánkra vagy a bőrünkre. A fás területek annyiban kedveznek a kullancsoknak, hogy árnyékos, párás környezetet biztosítanak, amit a kullancsok kedvelnek – szemben a száraz, napsütötte felületekkel – , de nem a fákon tartózkodnak. A kullancs a test melegét és szagát érzékelve támadja az embert vagy az állatot, és főleg a bőr lágyabb részeit keresi. A kora reggeli, párásabb órákban több támadó kullancsra számíthatunk, míg az intenzív napsütéses órákban kevésbé. Kertészkedésnél, túrázásnál igyekezzünk minél hosszabb, zárt ruházatot használni, próbáljunk arra törekedni, hogy minél kevesebb legyen a fedetlen bőrfelületünk. A zokni alá tűrjük be a nadrágot, a nadrág alá pedig a pólót. A kullancs ugyanis lentről felfelé mászik, és minél hosszabb utat kell megtennie eredmény nélkül, annál nagyobb az esélye, hogy lepotyog és más préda után néz. Használjunk világos ruházatot, amin könnyebben észrevehető az állat. Gyermekeknél gyakrabban jut el a kullancs a nyakig, illetve a hajas fejbőrig, ezért a hosszú hajat fogjuk copfba vagy lányoknál tűzzük fel, ezzel is jobban láthatóvá tesszük a rovart. Alkalmazzunk kullancsriasztó szereket, lehetőleg olyat válasszunk, ami 6-8 órán át elriasztja a vérszívókat. Különböző fórumokon, közösségi oldalak csoportjaiban keringenek olyan információk, melyek szerint a B-vitamin szedése, fokhagyma vagy fűszeres ételek, esetleg pálinka fogyasztása elriasztja az állatot, ezekre semmilyen tudományos bizonyíték nincs. A túrázás végén alaposan vizsgáljunk át mindenkit, az egész testet, különösen a testhajlatokat, illetve a hajas fejbőrt.

A kertben rendszeresen vágjuk le a füvet, ne hagyjuk azt túlságosan megnőni, ez ugyanis kedvező terepet kínál a kullancsoknak. Háziállatainkat rendszeresen vizsgáljuk át, kutyáinkra, macskáinkra tegyünk kullancsriasztó nyakörvet vagy alkalmazzunk gyógyszertárakban, kisállatboltokban is kapható riasztó cseppeket.

További hasznos tanácsok, tudnivalók

Ha kullancsot észleltünk magunkon, ne húzzuk az időt, ne menjünk orvoshoz, távolítsuk el otthon minél előbb. Ha 24 órán belül szakszerűen kiszedjük a bőrből, nagyon jó eséllyel el tudjuk kerülni a fertőzést, ezt már több kutatás is igazolta. Az eltávolítás kapcsán is tartja magát még mindig sokféle tévhit, ezek közé tartozik a krémek, olajok, zsírok, kölnik vagy ecet használata. Egyáltalán kerüljünk minden olyan technikát, manipulációt, amik öklendezésre késztetik a kullancsot, amivel a kórokozókat a véráramba juttathatja. Ilyenek az előbb említett szerek, de például a kullancs tekergetése is. Szintén sok helyen keringő tévhit, hogy a kullancsot az óramutató járásával megegyező vagy éppen ellenkező irányban kell megcsavarni a kihúzás előtt.

A gyógyszertárakban kapható, acélból készült rugalmas csipesz tökéletesen alkalmas a rovar eltávolítására. A díjakkal jutalmazott magyar találmány, a kullancskiszedő kanál inkább csak a kifejlett, vérrel telítődött kullancsok eltávolítására használható. Az állatot a bőrhöz közel fogjuk meg, majd lassú mozdulattal húzzuk ki. Közben végig figyeljünk arra, hogy a potrohát ne nyomjuk meg, ezzel ugyanis a gyomortartalmat, benne az esetlegesen jelen lévő kórokozókkal a véráramba préselhetjük.

Előfordulhat, hogy a kullancs szájszerve (a tévhitekkel szemben nem a feje) az eltávolítás során beszakad. Ne kezdjük el megpróbálni kiszedni, mivel egyrészt felesleges, magától ki fog lökődni néhány napon belül, mint ahogy a szálkák esetében ez megfigyelhető, másrészt ezzel gyulladásos reakciókat indíthatunk el a csípés helyén, amiről később – tévesen a fertőzés bekövetkezésére következtethetünk. A fertőzés helyén ne alkalmazzunk fertőtlenítő szereket, mert a Lyme-baktériumokat már nem tudják „utolérni”, de helyi irritációt kiválthatnak.

Az eltávolított kullancsot őrizzük meg, mert később a kullancs fajtája támpontot adhat a különböző betegségek diagnosztizálásakor, de ne küldjük be vizsgálatra. Ez utóbbit azért ne tegyük, mert a vizsgálat téves eredményre is juthat. A kutatások egyébként is igazolták, hogy a kullancsok felében megtalálhatók a Lyme-baktériumok, ezért tekintsük a belénk fúródott kullancsot fertőzöttnek, jegyezzük fel a csípés pontos helyét és idejét, és kövessük figyelemmel, hogy kialakulnak-e a jellegzetes tünetek vagy bármilyen elváltozás.

A kullancs vizsgálatán kívül embernél is alkalmazható gyorstesztek is elérhetők a patikákban, ezek használata is teljesen felesleges, mivel megbízhatatlanok, jó eséllyel teljesen félrevezető eredményt fognak mutatni.
Hívás