A köznyelvben egyszerűen csak szalmonella néven emlegetett probléma valójában magának a kórokozónak a neve, az általa előidézett betegséget, illetve fertőzést pedig szalmonellózis néven emlegetjük, de valójában mindkét elnevezés megállja a helyét.
Szájon át jut a szervezetbe és jellegzetes tüneteket produkál
A szalmonellát előidéző baktérium jellemzően mindig szájon át jut be az emberi szervezetbe, a legtöbb esetben valamilyen fertőzött étel, esetenként ital közbenjárásával, ami aztán rövid időn belül nagyon súlyos gyomor- és bélrendszeri tüneteket idéz elő.
Ezek közül a legáltalánosabb a hasmenés és a hányás, de az erőteljes, mondhatni görcsös hasi panaszok, valamint a láz egyaránt megjelenhet ilyenkor. A legtöbbször önmagától gyógyul, kezelésre nincs szükség, ugyanakkor nem véletlenül rettegett kórokozó.
A szalmonella ugyanis nagyon súlyos állapotokat idézhet elő az emberi szervezeten belül, így legyengült immunrendszer vagy gyermekek esetén könnyedén életveszélyes tüneteket, illetve helyzeteket produkálhat.
A legnagyobb probléma, hogy a baktériumok lerakódnak a bélben, és ott a nyálkahártya károsodását, illetve gyulladását idézhetik elő, ami nagyon súlyos folyadékveszteséget, kiszáradást okoz a szervezeten belül.
Többféle típusa létezik
Csak kevesen tudják, de a szalmonella baktériumnak többféle típusa is létezik. A Salmonella entericát így alapvetően három nagyobb csoportba sorolhatjuk, ami nemcsak a fertőzés jellegét, hanem a kapcsolódó tüneteket egyaránt képes befolyásolni.
A legáltalánosabb a heveny gyomor- és bélhurutot okozó szalmonella, ami általában a legtöbb embert megtámadja. Ennek egy súlyosabb változata a hastífusz, amit a Salmonella typhimurium néven ismert variáns idéz elő és sokkal nagyobb problémákat okoz.
Végül, de nem utolsó sorban létezik a Cholearsuis által előidézett szalmonella, ami azon túl, hogy felénk kifejezetten ritka, egy nagyon súlyos változata a szalmonellózisnak, és valamennyi esetben kórházi kezelést igényel.
Évente több mint 10 ezer szalmonella fertőzésre derül fény Magyarországon
Mivel az erős szervezet képes automatikusan legyőzni a szalmonella baktériumot, ezért nagyon sok fertőzés elkerüli az orvosok látókörét, de évente így is több mint 10 ezer esetre derül fény, ám a tényleges megbetegedések száma ennek a sokszorosa lehet.
Magyarországon a legtöbbször a szalmonellózis enyhébb, többnyire csak gyomor- és bélhuruttal jelentkező formája ismert, amit többféle Salmonella baktérium is kiválthat, de a legtöbbször itthon a Salmonella enteritidis áll a háttérben.
A fertőzés általában a nyári időszakban a leggyakoribb, hiszen a nagy meleg hatására ilyenkor gyakrabban előfordul, hogy az élelmiszeren elszaporodnak a baktériumok, melyek szájon át bekerülnek a szervezetbe.
Konkrétan a kórokozó minden esetben a széklettel ürül ki, ami ezt követően komoly problémát okozhat, ha az emberek nem tartják be a megfelelő higiéniás szabályokat, így például a WC használatot követő kézmosás hiánya alapvető gond lehet.
A legtöbbször állati eredetű ételek tartalmazzák a kórokozót
Bár nem kizárólagos tulajdonság, nagy általánosságban azonban kijelenthető, hogy a szalmonella kórokozóját a legtöbb esetben állati eredetű ételek tartalmazzák, így főként a hús és a tojás, valamint természetesen a tejtermékek.
Ezen felül elkaphatjuk a baktériumot akár már tünetmentes hordozótól is abban az esetben, ha nem tartja be az általános higiéniai szabályokat. Ilyenkor egy kézfogás vagy egy általa használt tárgy megérintése elegendő a fertőzéshez.
Természetesen a megbetegedésben bármilyen élelmiszer vagy tárgy központi szerepet kaphat, amennyiben valamilyen okból kifolyólag megtelepedett rajtuk a szalmonellát kiváltó baktérium.
Érdekesség például, hogy az utóbbi néhány évben okozott már szalmonella járványt például paradicsom, de többek között szezámmag, csíraféle, földimogyoró és pisztácia is, holott egyik sem állati eredetű étel.
A szalmonellával gyakran elengedhetetlen orvoshoz fordulni
Már említettük, hogy nem véletlenül olyan rettegett betegség a szalmonella, hiszen nagyobb fertőzés esetén súlyos állapotot is előidézhet, ezért gyakran kerülhetnek miatta kórházba a páciensek, de ez megelőzhető lehet, ha időben orvoshoz fordulunk.
A szalmonellával fertőzött betegeken általában az infektológiai szakrendelésen tudnak segíteni, de a diéta és a későbbi regeneráció érdekében a gasztroenterológia szakága szintén nagyon fontos lehet ahhoz, hogy a páciens mielőbb meggyógyuljon.
A szalmonella epidemiológiája
A szalmonellózis az egyik olyan fertőző betegség, ami a világ minden részén előfordulhat, sőt kortól és nemtől függetlenül mindenkit egyformán érinthet, alapvetően nincs jelentős különbség, bár bizonyos életkorban gyakoribb.
A statisztikák szerint ugyanis az éves szinten rögzített betegek legalább 30 százaléka – tehát nagy aránya – 5 éven aluli, miközben a fertőzés értelemszerűen jobban terjed a közösségekben, különösen ott, ahol sok a gyerek.
A betegséget az ételmérgezések közé sorolja az orvostudomány, ami világszerte több tízmillió embert érint még mindig. Csak az Európai Unió adatai alapján minden harmadik ételmérgezéses állapotot a Salmonella baktérium valamelyik típusa okozza.
Természetesen az utóbbi évtizedekben rengeteget fejlődött az élelmiszer-biztonság, így a folyamatos ellenőrzéseknek és szabályozásoknak köszönhetően a megbetegedések száma jelentős mértékben csökkent.
A szalmonella diagnózisa
Amennyiben valaki hányingerre, hányásra vagy hasmenésre panaszkodik, akkor minden esetben valamilyen fertőző betegséget, bizonyos kórokozók meglétét kell feltételezni a szervezeten belül.
A diagnózis ezért minden esetben egy alapos kikérdezéssel indul, hogy az orvos felmérje a beteg állapotát, valamint kórtörténetét. Fényt kell deríteni arra, milyen ételeket evett, mikor fogyasztotta őket, és mások is megbetegedtek-e ugyanattól az élelmiszertől.
Ezek a jelentéktelennek tűnő részletek nagyon fontosak ahhoz, hogy a betegség feltárható legyen, hiszen a háttérben rengeteg kórokozó állhat, így az első és legfontosabb, hogy kiderüljön: fertőzéses vagy nem fertőzéses okok vannak-e a háttérben.
A szalmonella a legtöbbször a nyári időszakban fertőz, ami fontos részlet a diagnózis kapcsán, ugyanakkor tudni kell, hogy bármelyik évszakban megbetegítheti az embereket, sőt akár komplett járványt is előidézhet.
A széklettenyésztés az egyetlen módja a kórokozó pontos felismerésének
Alapvető tudnivaló, hogy bizonyos vélekedésekkel ellentétben nem minden hasmenéses panasz hátterében áll szalmonella baktérium, éppen ellenkezőleg.
Hasmenést és hányást ugyanis előidézhet rotavírus-, calicivírus-, E. coli- fertőzés, de a vérhas, az amőbás dizentéria, sőt az étel- vagy gombamérgezés is egészen hasonló tüneteket produkál, emiatt a szalmonella beazonosításának egyetlen pontos módja a széklettenyésztés.
Amennyiben fertőzésgyanú áll fenn, mindemellett pedig a beteget lázas állapot gyötri, a székletminta mellett gyakran kér vérvizsgálatot is az orvos, hogy láthassa a gyulladásos paramétereket, az ionszintet vagy a vesefunkciót.
Ezeket ugyanis a szalmonella negatívan befolyásolja, ugyanakkor a széklet- és vérvizsgálat mellett ritkán van szükség másra a diagnózishoz. Néhány esetben a hasi ultrahang indokolt lehet, de csak nagyon ritkán.
A szalmonella tünetei
Amint az már fentebb is elhangzott, a szalmonellával való fertőzöttség egyik leggyakoribb és legáltalánosabb tünete a hányás, de még inkább a hasmenés. Érdekes azonban, hogy produkálhat ennél sokkal enyhébb, de akár jóval súlyosabb problémákat is.
Példának okáért sokan vannak, akik képesek teljesen tünetmentesen átvészelni a szalmonellát, ami rendkívül veszélyes másokra nézve, hiszen a kórokozót ugyanúgy hordozzák, és az érintett környezetében élő emberek súlyosabban reagálhatnak rá.
A szalmonella akár olyan életveszélyes állapotokat is előidézhet bizonyos esetekben, mint a kiszáradás vagy a vérmérgezés, amelyek következtében a páciens megfelelő orvosi segítség nélkül meghalhat.
A fertőzést követően néhány órával már megjelennek az első tünetek
Aki nem olyan szerencsés, hogy tünetmentesen átvészelje a szalmonella fertőzést, az jellemzően a baktérium szervezetbe kerülését követő néhány órával már észleli magán az első jeleket, de legkésőbb két napon belül biztosan.
Bármilyen tünetet is produkáljon a betegség, azok akár hosszabb távon megmaradhatnak, így az erősebb szervezet ugyan két nap alatt legyőzheti a baktériumot, de vannak esetek, amikor 8-10 napig is elhúzódik ez az állapot, ami mellé gyakran kórházi kezelés tartozik.
Általános, a legtöbb embert érintő tünetek szalmonella esetén:
- súlyos hasmenés, ami jellemzően vizes és nyákos állagú;
- émelygés, szédülés, fejfájás, hányinger vagy hányás;
- erőteljes hasi fájdalom, ami lehet nyomás vagy görcsös eredetű is;
- fáradtság, általános elesettség, levertség, gyengeség;
- hidegrázás, hőemelkedés, láz.
Fontos kiemelni, hogy a szalmonella tünetei a gyerekeknél, valamint a felnőtteknél egyezést mutatnak, és mivel a baktérium ellen nincs természetes védettség, ezért a kórokozóval mindkét fél megfertőződhet, sőt akár egymástól is elkaphatják azt.
Akár ízületi gyulladást és véres székletet is okozhat a szalmonella
Az általános tünetek mellett a szalmonella ritkább esetben akár olyan kísérőjelenségeket is produkálhat a szervezeten belül, amire egy bakteriális fertőzésnél talán nem is gondolnánk.
Előfordulhat például rendkívül magas, akár 40 fokot megközelítő lázas állapot, sőt véres széklet is, ami mellett megjelenhet egy nagyon erőteljes ízületi gyulladás abban az esetben, ha a baktériumnak sikerül bekerülnie a véráramba és eljutni onnan az ízületekig.
Amennyiben nincsenek szövődmények és a beteg jobban érzi magát, a veszély még nem múlt el, hiszen az illető csendes hordozóvá válik, a kórokozó az epehólyagban továbbra is megmarad, sőt szaporodik, azaz megfertőzhet másokat.
Ezért fontos, hogy a szalmonella fertőzésen átesett betegeket addig nem szabad visszaengedni közösségbe, amíg legalább három negatív székletmintát nem produkáltak bakteriológiai szempontból.
Talán mondanunk sem kell, hogy a legtöbb esetben ez a szigorú szabály legfeljebb csak kórházi kezelésben részesült betegeknél érvényes, az érintettek többsége többnyire idő előtt visszakerül a közösségbe.
A szalmonella szövődményei
Mint valamennyi bakteriális eredetű fertőzésnek, úgy természetesen a szalmonellának is lehetnek különféle szövődményei, köztük enyhébbek és súlyosabbak egyaránt.
Reaktív ízületi gyulladás
Az egyik legáltalánosabb szövődmény nagyon sokszor előfordul, gyakran hetekkel a megbetegedés után ugyanis reaktív ízületi gyulladás jön létre a szervezeten belül.
Bár súlyosnak hangzik, valójában azonban magától elmúlik. A háttérben a bakteriális fertőzés hatására termelődő ellenanyagok állnak, melyek felhalmozódnak a szervezetben és gyulladásba hozzák az ízületeket, óriási fájdalmakat okozva ezzel a betegnek.
Alacsony vérnyomás
Mivel a szalmonella fertőzés miatt rendszerint felborul a páciens vízháztartása, ezért súlyos folyadékhiányos állapot alakulhat ki a szervezetben, ami gyakran alacsony vérnyomást okoz.
Ez a szövődmény pedig további kellemetlenségekkel jár együtt, hiszen az alacsony vérnyomás többek között keringési zavarokat idéz elő, sőt mi több, gyakran ájulást is eredményezhet az arra érzékenyebbeknél.
Veseproblémák
Amennyiben a szalmonella egy krónikus betegségtől szenvedő – például cukorbeteg – embert támadott meg, akkor fennáll a veszélye a vesefunkció romlásának, de annak is, hogy a háttérben heveny veseelégtelenség alakul ki.
Vérmérgezés
A vérmérgezés nemcsak tünet, hanem szövődmény is lehet a szalmonella fertőzését követően. Különösen a betegeknél, az idősebbeknél, a gyerekeknél vagy az immunhiányos állapottól szenvedő pácienseknél idézhet elő úgynevezett generalizált vérmérgezést.
Ehhez rendszerint nagyon súlyos és kellemetlen tünetek társulhatnak, így nagyon magas láz, fájdalmas kiütések, de zavartság és aluszékonyság egyaránt felléphet.
Gyulladások
Nagyon ritka, de a szövődmények tekintetében a szalmonella gyakran idézhet elő gyulladásokat a szervezet számos pontján, így az ízületek mellett az agyhártyát, a mellhártyát, de még a szívbelhártyás is érintheti.
A szalmonella kezelése
Amennyiben valaki szalmonellával fertőződik, az állapotát nagyban befolyásolja az immunrendszer egészsége, valamint természetesen az is, hogy milyen társbetegségek tartoznak hozzá.
Normál esetben, szövődmények nélkül semmiféle kezelésre nincs szükség, a páciens 3-5 nap alatt teljesen meggyógyul, azonban nagy gondot kell fordítani arra, hogy közben az állapot mindvégig stabil maradjon.
Ezen a téren a megfelelő folyadékpótlás elengedhetetlen, hiszen a kiszáradás az egyik legnagyobb veszélyforrás ilyen állapotban, de természetesen lázcsillapításra, görcsoldásra, sok esetben fájdalomcsillapításra és a bélrendszer ápolására egyaránt szükség van.
Ezekhez ma már kiváló vény nélkül kapható gyógyszerek és készítmények érhetők el a betegek számára. A legtöbb esetben az otthoni kezelés elegendő, de súlyosabb helyzetekben kórházi ellátásra is szükség lehet.
Ilyenkor a beteg rendszerint fertőzőosztályra kerül, aminek az oka nem más, minthogy a normál kórházi osztályon a betegségével veszélyt jelent másokra, hiszen a szalmonella komoly gondot okozhat egy legyengült szervezet számára.
Antibiotikumos kezelés
Mivel a szalmonellát minden esetben baktérium okozza, ezért jogos a feltevés, hogy miért nem kezelik az orvosok a fertőzést antibiotikumos kúrával? A legfőbb ok, hogy ez általában egyáltalán nem indokolt, hovatovább gyakran nagyobb kárt is okozhat.
Az antibiotikum ugyanis negatív hatást gyakorol a gyomorra és a bélrendszerre, így fokozhatja a hasmenéses állapotot, ezzel növelve az esélyét a beteg kiszáradásának, ami kórházi kezelést igényel.
Természetesen vannak esetek, amikor az antibiotikum szedése nélkülözhetetlen. Ezek a következők:
- a baktérium bekerült a véráramba;
- az immunrendszer valamilyen okból kifolyólag túlzottan gyenge;
- a betegség tünetei nem mérséklődnek vagy nem szűnnek meg 5-6 napon belül.
A megfelelő antibiotikum kiválasztása ilyenkor mindig nagy körültekintést igényel a szakorvos részéről, hiszen fontos ismerni a problémát kiváltó kórokozót ahhoz, hogy a gyógyszer megfelelő hatást váltson ki.
Ellenkező esetben akár még a beteg állapotának romlása is felmerülhet!
Fontos a tüneti kezelés
A szalmonellózis esetén tehát a tüneti kezelés általában a legfontosabb, hiszen a szervezet immunrendszere a legtöbb esetben magától megbirkózik a kórokozóval, azonban a folyamatot megtámogathatjuk a megfelelő odafigyeléssel.
Az első és legfontosabb ilyenkor a bőséges vízfogyasztás. Válasszunk ehhez mindig valamilyen szénsavmentes ásványvizet, ami azért lényeges, mert ezzel nemcsak a folyadék, hanem bizonyos ásványi sók is visszatöltődnek a szervezetben.
Amennyiben a szervezet már túlzottan kiszáradt és legyengült, a táplálást – a legtöbbször már kórházi keretek között – vénás formában kell biztosítani a páciens számára.
A diéta nagyon fontos ilyen állapotban, napokig csak száraz ételeket szabad fogyasztani, így például puffasztott rizs, háztartási keksz, főtt krumpli és egyéb, az emésztőrendszert kevésbé terhelő, azaz gyomorkímélő ételek kerülhetnek csak a középpontba.
Lényeges továbbá a sok alvás. Az immunrendszer működése ebben az állapotban a leghatékonyabb, így alaposan meggyorsíthatjuk a gyógyulás folyamatát, ha ilyenkor megpróbálunk minél többet pihenni.
Ma már léteznek olyan speciális rehidratációs folyadékok, amelyek leginkább gyermekek és idősek számára adhatók esetleges kiszáradás veszélye esetén. Ezek olyan ionokat tartalmaznak, melyek segítenek megakadályozni a kapcsolódó problémákat.
Sokan alkalmaznak szalmonella esetén olyan gyógyszereket, melyek székletfogó tulajdonságokkal rendelkeznek. Ezek azonban ilyenkor tiltólistán helyezkednek el, mert megakadályozzák a baktériumok kiürülését, és ezáltal lassítják a gyógyulás folyamatát.
Gyulladáscsökkentés
Előfordulhat, hogy a szalmonella hatására a szervezetben gyulladások keletkeznek, amelyek szövődményként nagyon sok testrészt érinthetnek, de a legáltalánosabb, hogy reaktív ízületi gyulladás alakul ki – gyakran a gyógyulás után néhány nappal.
Ez a szervezet egy természetes reakciója, azonban rendkívül fájdalmas, rengeteg kellemetlenséget okoz, így lényeges a megfelelő kezelés, amihez nem-szteroid alapú gyulladáscsökkentőket kell szednie a páciensnek.
Hogyan előzhető meg a szalmonella?
Élete során a legtöbb ember legalább egyszer megtapasztalja a szalmonella, vagy más egyéb hasmenést és hányást okozó baktérium kellemetlen hatásait. Ez ellen a legtöbbször semmit sem lehet tenni, de kellő elővigyázatossággal csökkenthetjük a kialakulás valószínűségét.
A legfontosabb, hogy biztosítsuk a legalapvetőbb személyi- és élelmiszerhigiéniai előírásokat, de mivel ez nagyon sokrétűen, mondhatni tágan értelmezhető, ezért lássunk inkább néhány konkrétumot.
Az ételek megfelelő előkészítése
Kevesen tudják, de a szalmonella baktérium rendkívül szívós, ezáltal akár hónapokig életben tud maradni, és a tévhitekkel ellentétben még a tartós fagyasztás sem tudja elpusztítani, amint a fagyás alábbhagy, bekerül a szervezetbe, ismét fertőzőképes lesz.
Ezért rendkívül lényeges, hogy bármilyen ételt is készítünk, a megfelelő folyamatokra és lépésekre mindig figyeljünk oda, az alapos sütés, főzés és átforralás elengedhetetlen lesz ahhoz, hogy a szalmonella kórokozója elpusztuljon.
A nyers ételek szétválasztása az előkészítéskor
Mivel magunknak készítjük az ételeket, ezért nagyon sok esetben hajlamosak vagyunk szemet hunyni néhány olyan általános higiéniai alapszabály felett, amelyek más helyzetben teljesen természetesek vagy mondhatni normálisak lennének.
Példának okáért, ha nyers hússal vagy nyers tojással dolgozunk, akkor azt mindig más vágódeszkán vagy edényben tegyük, ne elegyítsük ebben a formájában a zöldségekkel vagy más élelmiszerekkel, mert ilyenkor a baktériumok könnyedén átterjedhetnek.
Ellenőrizzük a lejárati időket
Nagyon sok esetben a szalmonella hátterében olyan egyszerű okok állnak, minthogy valamelyik élelmiszer kapcsán nem figyeltünk oda a lejárati időre, ami a legtöbbször elősegíti a baktériumok elterjedését – különösen a melegebb nyári napokon.
Ha a húsnak vagy a tojásnak például lejárt a szavatossága, mindig veszélyt jelenthet számunkra. Különösen meleg időszakokban az ételek gondos hűtése, elkészítése vagy felbontás után történő azonnali elfogyasztása kulcsfontosságú.
Nyers vagy mosatlan ételek fogyasztása
Alapvető higiéniai tudnivaló, hogy nyers formában vagy mosatlanul a legtöbb ételt nem ajánlott elfogyasztani. Sokan esznek például nyers tojást vagy gyakran nyers húst is, azonban ez ebben a formában rendkívül veszélyes lehet.
Éppen úgy, mint a mosatlanul fogyasztott zöldség és gyümölcs. Amit nem tudunk meghámozni, vagy a héjával együtt szeretnénk fogyasztani, azt tiszta folyóvíz alatt meg kell mosni, még ha ránézésre nem is tűnik koszosnak vagy szennyezettnek.
Alapvető személyi higiénia betartása
Az ételekre való odafigyelés mellett az alapvető személyi higiénia betartásával is rengeteget tehetünk azért, hogy megelőzzük a szalmonella kialakulását. Példának okáért ide sorolható a kézmosás fontossága, amit bizonyos esetekben soha nem szabad mellőzni.
Ilyen, amikor valahonnan hazaértünk, ha postai csomagot bontottunk fel, ha nyers élelmiszerrel érintkeztünk, de nem elhanyagolható a toalett használata utáni alapos kéztisztítás, vagy kézfertőtlenítés sem a lehetőségek függvényében.
A lakás higiéniája is sokat számít
Természtesen hiába mosunk kezet rendszeresen, ha nem gondoskodunk arról, hogy otthonunkban megfelelő higiénia uralkodjon. Ezen a téren a fürdőszoba és a konyha a két leginkább veszélyeztetett helyiség.
Mindig gondoskodjunk tehát a heti rendszerességű fertőtlenítésről, leginkább azokon a felületeken, amelyekkel közvetlenül érintkezünk – kilincsek, vágópad, WC ülőke, csaptelepek, kapcsolók –, így csökkenthetjük a fertőződés esélyét.
Bánjunk óvatosan a fertőzött személyekkel
Nagy fejtörést okozhat a betegség megelőzése kapcsán, ha volt vagy éppen van egy fertőzött személy a családban, hiszen a szalmonella baktérium sokáig életképes tud maradni, így az érintett bármit megfogott, az fertőzhet.
Emiatt legalább az első napokban lényeges, hogy a beteg minden használati tárgyát, így az evőeszközöket is külön tisztítsuk, sőt a ruháit is elkülönítve, a lehetőségekhez mérten a lehető legmagasabb hőfokon mossuk ki.
Utazás közben különösen legyünk óvatosak
Az úgynevezett utazó-szalmonella egy létező fogalom és jelenség az orvosok között. Akkor beszélhetünk róla, amikor valaki egy utazás közben kapja el a fertőzést, mert nem figyelt oda eléggé a higiéniára, a tisztaságra.
Ezért amikor utazunk gyakran mossunk kezet, használjunk kézfertőtlenítőt, csak palackozott vizet fogyasszunk, kerüljük a tejes, tojásos, nyersebb ételeket, és válasszuk mindig a megbízhatóbb, kulturáltabb helyeket az étkezéshez.
A szalmonella típusai
Most, hogy már tudjuk, miként tudunk védekezni a szalmonella ellen, lássuk a fertőzés leggyakoribb típusait. Azt ugyanis már fentebb is ecseteltük, hogy a szalmonellózisnak több fajtája létezik annak függvényében, hogy melyik kórokozó állt a háttérben.
Az alábbiakban a három leggyakoribb klinikai formát mutatjuk be!
Enterocolitis (Salmonellosis gastroenteritica)
Az enterocolitis a szalmonellát előidéző baktériumok közül a leggyakoribb, itthon ez a variáns idézi elő a legtöbb fertőzést, ami általában akut bélhurutban ölt testet. Ennek az oka, hogy a fertőzés a legtöbbször csak a beleket érinti, illetve a környező nyirokszerveket.
A baktérium nagyon ritkán kerül csak a vérbe, és súlyos fertőzést is csak kevés esetben okoz, mert a gyomorsav képes semlegesíteni a kórokozók többségét, így könnyebben kialakul azoknál a pácienseknél, akik valamiért kevesebb mennyiségű gyomorsavval rendelkeznek.
Ennek a baktériumtípusnak átlagosan egy nap a lappangási ideje, de valakinél sokkal előbb, már néhány óra alatt megjelenhetnek az első tünetek. Ezek jellemzően általánosak, így hányingerrel, hányással, émelygéssel és fejfájással indul a sor.
Ezt követően érkezik a hasmenéses állapot, amit sokszor magas láz kísér. Szövődményeket ritkán okoz, de amennyiben igen, akkor az annak a következménye, hogy a baktérium valamilyen módon bekerült a keringésbe, ami komoly probléma lehet.
Az ilyen típusú fertőzés esetén a szervezet nagyon jól reagál az antibiotikumra, amire rendszerint csak a kisebb gyermekeknek, vagy a gyenge immunrendszerű, idősebb betegeknek van szüksége.
Más esetben a legjobb módszer, ha a kórokozó minél előbb kiürül a szervezetből, miközben a páciens nagy gondot fordít a hidratáltság fenntartására.
Szepszis
Természetesen az enterocolitis típusnál léteznek sokkal súlyosabb problémákat előidéző szalmonella törzsek is, mint amilyen például a szepszis, mely azért rendkívül veszélyes, mert az egész szervezetet érintheti.
Ennek az oka, hogy ezek a kórokozók fokozottan invazív tulajdonságokkal rendelkeznek, és bár a kevésbé veszélyes baktériumok is okozhatnak ilyen jelenséget, a szepszis azonban sokkal nagyobb valószínűséggel fertőzi meg a véráramot.
A legnagyobb gond, hogy miután a baktérium bekerült a vérbe, onnan gyakorlatilag minden szervet meg tud fertőzni, az ízületektől kezdve, a tüdőn át, a májig bezárólag gyakorlatilag bárhol okozhatnak megbetegedést, főként gyulladást vagy tályogot.
Amennyiben a beteg nem kap gyors orvosi segítséget, a baktériumok úgynevezett gócokat tudnak létrehozni, amelyek biztosítják, hogy a kórokozók folyamatosan áramoljanak a szervezetbe, újabb és újabb fertőzéseket létrehozva ezzel.
A szepszis sajnálatos módon még akkor is magas halálozási rátát követel, ha a beteg időben orvoshoz kerül, a kialakult gócfertőzés pedig csak rendkívül nehezen kezelhető.
Tífusz
Hasonlóan súlyos tüneteket produkálhat a szalmonella abban az esetben, ha a Salmonella typhi és a Salmonella paratyphi kórokozók állnak a háttérben, melyek az úgynevezett enterális lázért, vagy más néven tífuszért felelősek.
Különösen gyakori probléma, illetve fertőzés az olyan államokban, ahol kimagaslóan rossz higiénés viszonyok uralkodnak, így többnyire csak fejlődő országokban találkozhatunk vele, de a turisták révén gyakorlatilag bárhol megjelenhet.
A kórokozó érdekessége, hogy kizárólag emberről-emberre tud terjedni, az állatok nem fertőződnek meg, nem is hordozzák a baktériumot, mert szervezetük valamiért nem alkalmas rá.
További különlegesség a tífusz kapcsán, hogy a tünetek között nem jellemző a hasmenés, sokkal inkább a magas láz jelzi kezdetben a fertőzöttséget, amit aztán rózsaszínes bőrkiütések, majd tudatzavar követ.
Amiért nagyon veszélyes, hogy rendkívül súlyos, akár életveszélyes szövődményei is lehetnek, miközben az érintett minden esetben tünetmentes és hosszútávú hordozóvá válik, ezért óriási figyelmet, önkontrollt és higiéniát igényel a betegtől.
Nem véletlen, hogy a tífusz ellen ma már létezik védőoltás is, amit elsődlegesen azok igényelhetnek, akik sokat utaznak fejlődő országokba, esetleg olyan környezetben dolgoznak, ahol érintkezhetnek ürülékkel.
