Leukémia

Leukémia

A leukémiáról röviden

Régebben a vérrák elnevezés is elterjedt volt, azonban ez nem adta vissza pontosan a betegség lényegét. A kóros sejtburjánzás ugyanis nem a vérben, hanem egyrészt a csontvelőben, másrészt a nyirokrendszerhez kötődő szervekben zajlik. Ebből adódóan mieloid és limfoid leukémiáról lehet beszélni.

A két fő típust tovább csoportosíthatjuk aszerint, hogy a leukémia milyen lefolyású, milyen gyorsan lép fel és zajlik le. Ennek megfelelően mindkét típusnál megkülönböztetünk akut és krónikus változatokat. Az akut leukémiák rendszerint hirtelen alakulnak ki, heveny tünetekkel járnak, míg a krónikus típusok lassabban fejlődnek ki, a normál vérképzés elhúzódó folyamat révén alakul kórossá. A négy fő típusról a későbbiekben még részletesen lesz szó.

A túlélési esélyek sok tényezőtől függnek, ezek közül a legfontosabbak a korai diagnózis megléte, a beteg kora, általános egészségi állapota, illetve a megfelelő kezelés mielőbbi alkalmazása.

Ahhoz, hogy a betegség okait, tüneteit, diagnosztizálását, kezelési lehetőségeit jobban átláthassuk, fontosnak tartjuk röviden ismertetni a vérképzéssel és az immunrendszerrel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat.

A vérképzésről és az immunrendszerről

A vér legfontosabb feladatai

1. Szállító funkció

A vér szállító funkciója révén juttatja el a sejtekhez a működésükhöz szükséges oxigént, tápanyagokat és fehérjéket, de el is szállítja innen a keletkezett bomlástermékeket a vesékbe és a tüdőbe, hogy ezektől a szervezet megszabadulhasson.

A hormonok megfelelő szervekhez való elszállítását is a vér végzi.

2. Fertőzésekkel szembeni védekezés

Az immunrendszer részeit képező fehérvérsejtek a vérben találhatók, ezért a vér fontos tényezőnek bizonyul a fertőzések elleni védekezésben.

3. Javító funkció

A vérben olyan elemek is találhatók, amelyek képesek lezárni a különböző sérülések során keletkező réseket, ezzel pedig megakadályozhatják a jelentősebb vérvesztést.

A vér összetevői

1. Vérplazma

A vér folyékony, szalmasárga alkotóeleme, ami kb. 90%-ban vízből áll, de megtalálhatók benne fehérjék, ásványi anyagok, vitaminok, hormonok és egyéb biológiai anyagok is.

2. Vérsejtek

A vérsejtek őssejtként jönnek létre, amelyek fejlődési irányuktól függően vörösvértestekké, fehérvérsejtekké és vérlemezkékké fejlődhetnek.

A vörösvértestek (eritrociták), illetve a bennük lévő sajátos festékanyag, a hemoglobin a felelős azért, hogy az oxigén eljusson a szövetekbe, amelyek enélkül képtelenek lennének hasznosítani a tápanyagokban lévő energiát.

A fehérvérsejtek (leukociták) feladata a fertőzésekkel szembeni hatékony védekezés. A leukémia leginkább ezekkel a sejtekkel hozható összefüggésbe, ezért itt érdemes kicsit hosszabb kifejtésbe bocsátkozunk. A fehérvérsejtek három fő típusba sorolhatók, melyek a granulociták, a monociták és a limfociták.

Az apró, hólyagszerű részecskéket tartalmazó granulociták olyan speciális fehérjéket tartalmaznak, amelyek képesek különböző kémiai anyagok lebontására, valamint baktériumok elpusztítására.

A monociták – citokinek segítségével – szintén a kórokozók elleni védelemben játszanak szerepet azok bekebelezésével vagy sejten belüli pusztításukkal, de akár a daganatos sejtek elleni harcban is közreműködnek.

Végül a fehérvérsejtek harmadik csoportjába tartozó limfocitákat, azokon belül is a B- és a T-limfociták kell megemlíteni. A B-limfociták antitestek termeléséért felelősek, amivel a szervezet védelmét látják el. Az antitestek olyan fehérjék, amelyek felismerik a szervezetbe került vírusokat és baktériumokat, megtapadnak azok felszínén, amivel arra sarkallnak más sejteket, hogy támadják meg az antitestekkel fedett kórokozókat. A T-limfociták elsősorban a vírusok elleni védekezésben vesznek részt. Azoknál a sejteknek a felszínén, amelyekbe vírusok jutottak be, úgynevezett sejtfelszíni fehérjék jelennek meg. A T-limfociták képesek ezeket felismerni és az általuk kibocsátott molekulák segítségével elpusztítják a fertőzött sejteket. Ezen túl a T-limfociták a rákos sejtek elleni védekezésben is szerepet játszanak.

A vér sejtes alkotóelemei közül még a vérlemezkékről kell említést tenni, amelyek a véralvadásért felelősek, amit az ér- vagy szövetkárosodás helyén történő egymáshoz tapadásukkal érnek el.

Hol és milyen módon képződnek a vérsejtek?

A vérsejtek képződése a csontok belsejében elhelyezkedő csontvelőben történik. Itt először őssejtek jönnek létre, amelyek először limfoid és mieloid őssejtekké osztódnak, majd ezekből képződnek a fentebb már ismertetett vérsejtek.

A vérsejtekre a szervezetnek folyamatosan szüksége van, ennek is tudható be rövid élettartamuk, illetve rövid időn belüli keletkezésük. Egészséges embernél mindig annyi vérsejt képződik, amennyire a szervezet szükségleteinek megfelelő mértékű. Valamilyen hematológiai betegség fog kialakulni akkor, ha valamelyik típusból túl sok vagy túl kevés képződik.

Az immunrendszerről röviden

Az immunrendszert sejtek, szövetek és szervek összessége alkotja, egy olyan összehangolt működésű rendszer, ami védi a szervezetet a fertőzésektől. Az immunrendszer legfontosabb részei a csontvelő, a vér, a nyirokrendszer, illetve a lép. A csecsemőmirigy szintén építőeleme az immunrendszernek, ez azonban születést követően rövid időn belül felszívódik.

A vérről és a csontvelőről már esett szó.

A nyirokrendszer szintén fontos építőeleme az szervezet védelmi rendszerének. A nyirokerek a vérerekhez hasonlóan hálózzák be testünket, a bennük lévő áttetsző folyadék, a nyirok pedig sok fehérvérsejtet szállít. A nyirokcsövek mentén közel hatszáz nyirokcsomó található, főként a nyaki területen, a hónaljakban, a mellkasban vagy a hasüregben. Ezeket nagyszámú fehérvérsejt alkotja, nagyságuk körülbelül babszemnyi méretű. Egészséges embernél a nyirokcsomók fertőzés jelenléte esetén megnagyobbodnak, mivel a fehérvérsejtek száma ilyenkor megnövekszik. A duzzanat gyakran jár fájdalommal.

Végül a sok fehérvérsejtet tartalmazó lépet is meg kell említenünk, amely a hasüreg bal oldalán elhelyezkedő nyirokszerv. Feladata az elöregedett vérsejtek eltávolítása.

A leukémia okai, előfordulása

A leukémia egy általános kifejezés, azokra a kórképekre utal, amelyeknél a csontvelő olyan fehérvérsejteket kezd el termelni, amelyek nem fejlődtek ki megfelelően, továbbá kóros elszaporodást mutatnak. Ezek a fehérvérsejtek – fejletlenségük miatt – nem képesek jól ellátni a feladatukat, ráadásul szaporodásuk fokozatosan háttérbe szorítja az egyre kisebb számban jelen lévő egészséges vérsejtet. Ez a folyamat oda vezet, hogy a túlságosan nagyszámú fehérvérsejt kiszabadul a véráramba, amivel párhuzamosan megjelennek a leukémia első tünetei.

A leukémia kialakulásának pontos okát jelenleg sem ismerjük, tudható azonban, hogy több kockázati tényező is elősegítheti a kórkép kifejlődését. A rizikófaktorokat két fő csoportba sorolhatjuk, ezek a genetikai és a környezeti tényezők.

Genetikai okok

A genetikai tényezők szerepének vizsgálatára számos kutatás irányult már. Ezek alapján több következtetést is levontak a szakemberek.

Egypetéjű ikreknél vagy különböző korú testvéreknél az átlagosnál nagyobb a leukémia kialakulásának esélye.

Bizonyos kromoszóma-rendellenességek is kiváltó okok lehetnek, különösen igaz ez a Down-szindrómás esetekre.

Azokban a családokban, ahol örökletes immunológiai károsodás van jelen, szintén nagyobb kitettséggel rendelkeznek a leukémia tekintetében.

A rizikófaktorok közé sorolható a szerzett immunhiányos állapot is.

A leukémia gyermekeknél gyakori daganatos megbetegedés, de a felnőtteknél sem ritka a rákos elváltozások csoportján belül. Az előfordulásról részletesebben a leukémiatípusoknál fogunk említést tenni.

Környezeti tényezők

A környezeti okok kapcsán leginkább a szervezetet érő ionizáló sugárzást, a korábbi daganatellenes kezeléseket, az immunrendszer éberségét befolyásoló immunszuppresszáns gyógyszereket, illetve a klóramfenikol antibiotikumot lehet megemlíteni, mint a leukémia kialakulásában közreműködő tényezőket.

A leukémia fajtái, típusai

A leukémia típusának meghatározása nagy jelentőséggel bír, mivel ez az információ alapvetően befolyásolja a megfelelő kezelés kiválasztását.

A betegség kialakulásának lényege, hogy a csontvelőben lévő vérképző sejtek nem fejlődnek ki megfelelően, valamint kórosan elszaporodnak, ezt követően pedig megjelennek a vérben. Ezek a nem megfelelően kifejlődött sejtek a későbbiekben nem lesznek képesek ellátni a rájuk bízott feladatokat.

Korábban már utaltunk rá, hogy mieloid és limfoid típusú leukémiát különböztetünk meg, annak megfelelően, hogy a mieloid vagy a limfoid fehérvérsejtképző sejteket érintette a rákos átalakulás.

Ezt a két leukémiafajtát tovább tipizálhatjuk aszerint, hogy milyen gyorsan lép fel és megy végbe a betegség. Az akut változatnál a betegség hirtelen jelenik meg, és kezelés nélkül néhány hónapon belül halálhoz vezet, ezzel szemben a krónikus változatnál a kóros sejtburjánzás lassabb folyamat során zajlik le.

Ezek alapján a leukémia négy alaptípusa a következő:

  • akut limfoid leukémia (ALL),
  • akut mieloid leukémia (AML),
  • krónikus limfoid leukémia (CLL),
  • krónikus mieloid leukémia (CML).

Akut limfoid leukémia

A leggyakoribb daganatos megbetegedés a 15 évnél fiatalabb gyermekek körében, az összes rákos megbetegedés 25%-át ez a típus teszi ki. A gyermekkori leukémiákon belül 75%-os arányban fordul elő. Serdülő- és felnőttkorban már jóval ritkábban alakul ki.

Jellemzője, hogy a fehérvérsejtek érési metódusa egy bizonyos ponton megszakad.

Szerencsére mára az egyre korszerűbb kezelési módszereknek köszönhetően akár az érintettek 80%-a is meggyógyítható.

Akut mieloid leukémia

Ez a leukémiatípus bármely korosztálynál megjelenhet, de jellemzően a felnőttek válnak érintetté. A gyermekkori leukémiás esetek 15%-áért felelős. Inkább azoknál léphet fel gyakrabban, akiknél különböző daganatos megbetegedések kezelése során kemoterápiát vagy sugárkezelést alkalmaztak.

A betegséget a kórosan burjánzó csontvelői eredetű sejtek idézik elő.

Krónikus limfoid leukémia

A leukémiának ez a típusa szinte csak felnőtteket, 55 évnél idősebb embereket érint. Gyermekeknél lényegében kizárt az előfordulása, de fiatal felnőtteknél sem mondható jellemzőnek. A betegek 75%-a 60 évesnél idősebb.

Jellemző rá a kórosan magas limfocitaszám, valamint a nyirokcsomók megnagyobbodása.

Krónikus mieloid leukémia

A krónikus mieloid leukémia a viszonylag ritka ráktípusok közé tartozik. Leginkább felnőttek betegsége, közülük is általában a középkorú és idősebb korosztály az elszenvedője, ritkán azonban gyermekek is érintettekké válnak. Évente százezer főből 1-2 új esetet diagnosztizálnak.

Nagyszámú kóros fehérvérsejt, illetve a normális vérsejtek csökkenő mértékű termelődése jellemzi. Lassú kifejlődésű, sokszor csak véletlenül derül ki a kezdeti stádiumban.

A fenti négy alaptípuson kívül megemlítünk még két jellegzetes altípust is, az egyik a Non-Hodgkin-limfóma, a másik a Hodgkin-kór.

A non-Hodgkin-limfóma egy olyan betegségcsoport, ami többféle kórképet is magába foglal. Ennél az altípusnál a nyirokszövet B- vagy T-limfocitáinál következik be a rákos elváltozás. A limfociták ilyenkor rákos sejtekként kezdenek el viselkedni, növekedésük és osztódásuk kontrollálatlan, valamint nem is pusztulnak el oly módon, mint egy egészséges emberben. Ennek az altípusnak is több formája ismert, de ezek mindegyike kezelhető, és sok betegnél mutat kedvező képet az időben diagnosztizált betegség kezelése.

Leukémia

A Hodgkin-kórra a nyirokszövetek rákos megbetegedése a jellemző, amelynél egy speciális daganatsejt, az úgynevezett Sternberg-Reed sejt jelenléte figyelhető meg. A 15 és 35, valamint az 50-70 év közöttieknél fordul elő leggyakrabban, viszont az egyik legjobban gyógyítható daganattípus, ha időben felfedezik. A kezelések és az abból adódó mellékhatások más típusokhoz képest kevésbé megterhelőek, a betegek többségénél teljes gyógyulás következik be.

A leukémia tünetei

A leukémia tünetei sokszor általános jellegűek, melyek alapján nehezen ismerhető fel a betegség, ezért részletes kivizsgálás válik indokolttá. Az akut típusok bár gyors lefolyásúak, de a tünetek ezeknél is gyakran hétköznapi panaszokként jelentkeznek.

Legtöbbször a következő tünetek figyelhetők meg:

1. Vérszegénység

Abból adódik, hogy a vörösvértestek nem termelődnek megfelelően, ezért sápadtság, fáradékonyság, levertség, felgyorsult légzés alakul ki.

2. Bevérzések, véraláfutások, vérömlenyek

A vérlemezkék nem megfelelő termelődésére vezethető vissza, melynek következtében minimális erőbehatás is véraláfutásokhoz vezet, illetve a sokkal sérülékenyebb területeknél, mint az orr és a száj nyálkahártyájánál spontán vérzések alakulhatnak ki.

3. Gyakori fertőzések

A legkülönbözőbb fertőzések okozta tünetek (pl. mandulagyulladás, felső légúti hurutos megbetegedés, hasmenés, stb.) jelenhetnek meg egymás után vagy egymással párhuzamosan, ugyanis hiába vannak nagy mennyiségben jelen a fehérvérsejtek a szervezetben, nem képesek védelmet nyújtani a fertőzésekkel szemben, mivel nem fejlődtek ki kellőképpen.

4. Hasi fájdalmak

A leukémiás sejtek felszaporodása a hasi szervekben (pl. máj, vese, lép) azok megnagyobbodásához vezet, ez váltja ki a hasi fájdalmat.

5. Csont- és ízületi fájdalmak

A csontvelőben zajló kóros elváltozások eredményezik a fájdalmat ezeken a területeken.

6. Nyirokcsomóduzzanatok

A nyirokcsomók megnagyobbodását a bennük felgyülemlő kóros sejtek idézik elő.

A fentieken túl olyan általánosnak mondható tünetek is előfordulhatnak, mint a láz, hányinger, influenzára hasonlító panaszok, kimerültség, túlzott éjszakai izzadás.

A leukémia egyes típusainak tüneteinél ugyan sok a hasonlóság, de akadnak különbségek is, ezért érdemes megnézni a tünetekre kitérni típusonként is.

Az akut limfoid leukémiánál megszakad a fehérvérsejtek érési folyamata és a nem megfelelően kifejlődött fehérvérsejtek (limfociták) túlszaporodnak, a többi sejtet pedig kiszorítják.

Az így fellépő alacsony vörösvértestszám következtében fulladás, légszomj jöhet létre. A fejletlen fehérvérsejtek nem tudnak megfelelően működni, ezért (olykor súlyos) fertőzések, láz alakulhat ki, a vérlemezkék elégtelen száma pedig gyakori vérzékenységet idézhet elő. A beteg gyermeken sokszor fáradékonyság, levertség jelei mutatkoznak, gyakoriak az „ok nélküli” orrvérzések, fogínyvérzések, véraláfutások.

Az akut mieloid leukémiánál a kórosan felszaporodott, éretlen mieloid sejtek váltják ki a tüneteket. Ezek a sejtek először a csontvelőben szaporodnak fel, majd innen jutnak el a vérkeringés révén más szervekbe.

Az első tünetek között említhető a fáradékonyság, légszomj, vérzések, fertőzések, láz. Elő szokott fordulni emellett hányás, fejfájás, ingerültség, ízületi fájdalmak is. A későbbiekben kisebb tumorok alakulnak ki a bőrben, illetve a bőr alatt, de felléphet vese- és májelégtelenség, agyhártyagyulladás, vérszegénység, továbbá egyéb szervi károsodások.

A krónikus limfoid leukémiánál a túlzottan magas limfocitaszám okozza a problémát, amelyek először a nyirokcsomókban szaporodnak fel és idéznek elő nyirokcsomóduzzanatokat. Később átterjednek más szervekbe is, például a lépbe és a májba, amelyek emiatt szintén megnagyobbodhatnak. A csontvelőbe jutva a normális vérsejtek megfelelő képződését akadályozzák, ezért vérzékenység, vérszegénység jöhet létre, illetve az immunrendszer megfelelő működése is károsodást szenved. Utóbbi miatt károsodhatnak a normális szövetek, elkezdenek pusztulni a vörösvértestek és a vérlemezkék.

A krónikus mieloid leukémiára igaz leginkább, hogy sokáig nem okoz tüneteket, éppen ezért talán ezt a típust a legnehezebb észrevenni. A későbbiekben is csak enyhe tünetekkel jelentkezik, majd a betegség előrehaladott szakaszában csapnak át súlyosabb formába a panaszok. Az első tünetek sokszor eléggé általánosak, sok más kórképnél is megjelennek, ami tovább nehezítheti a betegség felismerését.

A kezdeti tünetek emlékeztethetnek influenzára is. Jellemzőek szoktak lenni még a hasi panaszok, fájdalmak, fejfájás, látászavarok, folyamatos fáradtságérzet, fogyás, étvágytalanság, csontfájdalmak, fájdalmas merevedés, éjszakai izzadás, továbbá láz.

A krónikus fázis fokozatosan akuttá válik. Az utolsó fázis az úgynevezett blasztos krízis, ami az akut leukémiába való átmenetet jelenti, hirtelen állapotromlás és gyors lefolyás jellemzi. Ha nem kap a beteg ilyenkor kezelést, az rövid időn belül halálhoz vezethet.

A Non-Hodgkin-limfómánál a nyirokrendszer sejtjeiben szaporodnak fel a rosszindulatú daganatos sejtek. A legáltalánosabb tünetek közé tartozik a fájdalommentes nyirokcsomóduzzanatok a hónaljárokban, a nyaki területen, a lágyékhajlatoknál, továbbá a mellkasüregben és a hasüregben. Jelentkezhet még láz, fáradékonyság, éjszakai izzadás, testsúlycsökkenés és bőrviszketés is. A betegség előrehaladtával a szervezet a fertőzések elleni védekezésre is egyre képtelenebb lesz.

A Hodgkin-kórnál egy speciális daganatsejt, az úgynevezett Sternberg – Reed-sejt megjelenése a jellemző. Ennél a típusnál a megnagyobbodott nyirokcsomók utalnak a betegségre, amik általában a nyaknál, a lágyékhajlatokban, hónaljárokban, illetve a mellkasban, hasüregben alakulnak ki. Utóbbiak hasi panaszokat, valamint köhögést, nehezített légzést válthatnak ki. Fájdalom a duzzanat ellenére nem tapasztalható, viszont jelentős alkohol elfogyasztása esetén a nyirokcsomók rövid időn belül fájdalmassá válhatnak. A viszketés, éjszakai izzadás és testsúlycsökkenés mellett a láznak egy speciális formája, a Pel – Ebstein-láz is megjelenhet a betegek egy részénél. Ennél a típusú láznál napokig magas értékeket lehet mérni, majd a testhőmérséklet visszaáll a normál tartományba, és ezek az értékek váltogatják egymást.

A leukémia diagnosztizálása

A leukémia diagnosztizálásakor először meg kell bizonyosodni arról, hogy valóban rákos megbetegedés áll-e fenn a páciensnél. Ha igen, akkor meg kell nevezni a leukémia fajtáját, szövettani típusát, aminek a későbbi kezelés kiválasztásánál van jelentősége. Emellett meg kell határozni a betegség kiterjedését, illetve azt is, hogy áttétek megjelentek-e már a nyirokcsomókban vagy távoli szervekben. Fontos az általános állapot, valamint a társ- és kísérő betegségek felmérése is.

A diagnózis felállításához az alábbi vizsgálatok vehetők igénybe.

1.   Az anamnézis felvétele

A beteg kikérdezése az első és az egyik legfontosabb lépése a leukémia diagnosztizálásánál. Ennek során a szakorvos rákérdez arra, hogy a beteg milyen tüneteket észlelt magán, azokat mióta tapasztalja. Vannak-e olyan tényezők, amik a tüneteket provokálják. Fontos tisztázni, hogy milyen betegségekben szenvedett a beteg korábban, illetve hogy a családban felbukkant-e már leukémia, más daganatos vagy egyéb betegség. Lényeges felmérni a páciens gyógyszerszedési szokásait, életvitelét, munkahelyi körülményeit is.

2.   Fizikális vizsgálat

Az első orvos-beteg találkozó részét képezi a fizikális vizsgálat is az anamnézis felvételét követően. Ennek része a beteg megtekintése, ami már valamilyen képet ad az általános egészségi állapotról. A nyirokcsomók, valamint a hasüregi szervek (pl. lép, máj) megtapintása, meghallgatása sem maradhat, melynek során vizsgálható többek között, hogy történt-e bennük megnagyobbodás.

A beteg kikérdezését és fizikai vizsgálatát többféle műszeres és laboratóriumi vizsgálat követheti.

3.   Vérvizsgálat

Sokszor a leukémia gyanúja még fel sem merült, hanem éppen egy rutin vérvizsgálat veti fel, hogy fennállhat az érintett személynél a leukémia jelenléte. A kifejezetten magas fehérvérsejtszám mindig árulkodó jel lehet, de az emelkedett vagy alacsonyabb érték, illetve a fehérvérsejtek százalékos arányának eltolódása is felhívhatja rá a figyelmet. Leginkább az a vérvizsgálati eredmény utal a leukémiára, amelynél nemcsak a fehérvérsejteknél található kóros emelkedés, hanem a vörösvértestek és a vérlemezkék csökkent száma is megjelenik. Magas lehet a LDH és a CRP, továbbá a vérsüllyedés mértéke is, igaz, ezek nem minősülnek specifikus eltérésnek.

A daganatsejtek nagy száma más szervek működésére is hatással lehet, ezért vizsgálni kell a májenzim eltérését, de veseelégtelenség jeleit is. A gyulladásos paraméterek emelkedett értékére is figyelni kell.

4.   Csontvelő-mintavétel

Ahhoz, hogy a korábbi vizsgálatok során kialakult leukémiagyanút meg lehessen erősíteni, további speciális eljárásokra is szükség van. Ilyen a csontvelői vér, illetve sejtes elemek vizsgálata, amihez aspiráció vagy biopszia segítségével történik meg a mintavétel.

Az aspiráció során a szegycsontból vagy a medencecsontból vesznek mintát egy erre az eljárásra kifejlesztett speciális tű használatával. Ilyenkor a csontüregbe hatolva vákuumszívással emelnek ki csontvelői vért, valamint sejtes elemeket.

A csontvelő-biopsziánál egy henger alakú csontdarabot vesznek ki a medencecsontból.

Az így kinyert minták részletes genetikai, citológiai és molekuláris vizsgálatokon esnek át, hogy megállapítható legyen a leukémia típusa, tervezhető legyen a kezelés. Hasonló vizsgálatra a későbbiekben is szükség lehet annak érdekében, hogy kiderüljön, hogyan reagál a beteg a kezelésre, illetve milyen gyógyulási esélyek mutatkoznak az adott páciensnél.

5.   Nyirokcsomó-biopszia

Az imént ismertetett eljáráshoz hasonló diagnosztikus eszköz a nyirokcsomó-biopszia, melynek során mintát vesznek a megnagyobbodott nyirokcsomókból és szövettani módszerek segítségével vizsgálják a levett mintát.

6.   Lumbálpunctio

A diagnózishoz bizonyos esetekben szükséges lehet az ágyéki gerincnél lévő gerincvelői folyadékból is mintát venni, amit szövettani vizsgálatok alá lehet vetni. Egyes típusoknál ez az eljárás – a központi idegrendszer érintettsége miatt – kiegészítő eszközként is szolgálhat.

7.   Képalkotó diagnosztikai eljárások

A diagnózis indokolt lehet igénybe venni bizonyos képalkotó eljárásokat is. A mellkasröntgen a mellkasi nyirokszervek állapotáról adhat képet, a hasűri szervek vizsgálatához a hasi ultrahangot érdemes igénybe venni. Egyes szituációkban a CT-vizsgálat elrendelésére is szükség lehet.

A szakorvos mindig egyénre szabva fogja megválasztani a diagnózis felállításához fontosnak tartott eszközöket, és a pontos diagnózis birtokában dönt a megfelelő kezelési formáról.

A leukémia kezelése

A leukémia kezelésében többféle terápiás módszer, illetve ezek kombinációja is szerepet kaphat. Ezek közé tartozik a kemoterápia, a kétféle sugárterápia, a csontvelő-átültetés vagy a biológiai terápia.

A kezelést mindig egyénre szabottan kell megválasztani, éppen ezért ez egy összetett, több szempont mérlegelését igénylő döntési folyamat eredménye kell, hogy legyen.

A döntést befolyásolja a beteg életkora, általános egészségi állapota, a leukémia típusa, kiterjedésem a tünetek jellege, a leukémiás sejtek jellemzői.

A kezelés végcélja, hogy visszafejlődjön a betegség, továbbá hogy a vérképzés folyamata, illetve a csontvelőműködés helyreálljon. Fontos felhívni rá már ilyenkor a figyelmet, hogy a betegség visszafejlődése nem jelenti kétséget kizáróan a teljes gyógyulást. Ennek az az oka, hogy még ilyenkor is megmaradhatnak leukémiás sejtek, amelyek a későbbiekben újra elszaporodhatnak, kiváltva ezzel a leukémia kiújulását.

Akut leukémia esetén a kezelést azonnal meg kell kezdeni, ennek hiányában ugyanis néhány hónapon a beteg nagy valószínűséggel meg fog halni. A krónikus, tüneteket még nem produkáló formáknál nincs feltétlenül szükség a kezelés azonnali megkezdésére, viszont a rendszeres kontrollvizsgálat elengedhetetlen ahhoz, hogy a kezelőorvos időben el tudja rendelni a megfelelő terápiát, ha az időközben indokolttá vált.

Az alábbiakban a fentebb említett kezelési módokat fogjuk bemutatni.

Kemoterápia

A kemoterápia lényege, hogy olyan gyógyszereket kap a beteg, amelyek a leukémiás sejtek szaporodását, osztódását gátolják, illetve elpusztítják azokat.

Leukémiás gyógyszerből ma már meglehetősen sokféle érhető el. Alkalmazásuk történhet önállóan, illetve egymással kombinálva is, a beteg helyzetétől függően.

Ezeknek a készítményeknek az adagolási módja magától a szertől, valamint a körülményektől függ, ugyanis többféle lehetőség is van a szervezetbe juttatásra. Ez történhet valamilyen kapszula, tabletta, esetleg folyadék formájában szájon keresztül, infúzió révén (az egyik nagyobb vénán keresztül), illetve befecskendezéssel a bőr alá vagy az izomba. Mivel a cél az, hogy valamennyi, de lehetőleg minél több leukémiás sejt elpusztuljon, ezért a bevitt gyógyszermennyiség jelentősnek nevezhető, toxikus mennyiségű szokott lenni.

Többek között ebből is adódnak a kemoterápiás szereknek a sokszor drasztikus mellékhatásai. Az adagolás mértékén túl ugyanis az is problémát okoz, hogy ezek a szerek nem tesznek különbséget a daganatos és az egészséges sejtek között, mindkettőre pusztító hatással vannak. Különösen látványos ez a szőrtüszők, az emésztőszervek, valamint a csontvelő sejtállománya esetében. Ennek sajnos látványos jelei is előfordulhatnak, mivel hajhullás, étvágytalanság, az emésztőrendszer nyálkahártyájának gyulladása, továbbá a csontvelő-szuppresszió azok a tünetek, amelyek a legjellemzőbbek szoktak lenni ilyen kezelés esetén. Nem ritka a hányinger, hányás, hasmenés sem.

A betegség kezelésének sokéves tapasztalatai azt mutatják, hogy a kemoterápiás szerek egymással kombinálva sokszor hatékonyabb megoldást nyújtanak, mint külön-külön alkalmazva. Arra is szokott lenni példa, hogy a kemoterápia elegendő lehet a gyógyuláshoz.

A kombinált kemoterápián kívül meg kell említeni még az adjuváns kemoterápiás kezelés fogalmát, ami alatt azt értjük, amikor a kemoterápia kiegészítésként szolgál a sugárterápiás vagy sebészi kezeléssel elért eredmények tökéletesítése végett.

Olyan élethelyzetű betegek is vannak, akiknél a teljes gyógyulás már nem érhető el, náluk a kemoterápia célja a betegség terjedésének lassítása, a további szétterjedés megakadályozása, késleltetése, illetve a már szétszóródott sejtekből minél több elpusztítása.

Sokan a kemoterápiát kórházi kezelésként tartják számon, ugyanakkor ma már lehetőség van arra, hogy járóbeteg ellátás során szakrendelőben, magánrendelőben, vagy akár otthon is elvégezhető legyen. Erről mindig a kezelőorvos fog dönteni, valamennyi körülmény mérlegelését követően.

Sugárterápia

A sugárterápia alkalmazása leginkább kétféle szituációban történik.

Egyrészt a leukémiás sejtekkel beszűrt szerv(ek) vagy testrész besugárzására használják, másrészt a csontvelő-átültetést megelőzően is el szokták rendelni. Utóbbi esetében két szempontot tartanak szem előtt. Az egyik, hogy elő kell készíteni a csontvelőt az egészséges csontvelői sejtek beültetésére, amihez a sugárterápiát a csontvelői sejtek eltávolítására használják. A másik szempont a szervezetben történő rákos sejtek lehetőség szerinti 100%-os elpusztítása.

A kemoterápiához hasonlóan a sugárkezelés is hatással van az egészséges sejtekre is, de a technológia korszerűsödésével a kezelések egyre célzottabbak és szelektívebbek lettek, sokkal jobban tudnak már csak a daganatos sejtekre koncentrálni.

Akár önmagában is gyógyulást elérő kezelés lehet, de jellemzően a sebészi, kemoterápiás eljárásokkal kombinálva alkalmazzák.

Maga az eljárás fájdalommentes, a mellékhatások között megjelenhet viszont többek között a fáradékonyság, étvágytalanság, illetve különböző bőrtünetek.

Csontvelő-átültetés

A csontvelő-átültetés célja a leukémia kezelése során az, hogy a nagy dózisú kemoterápiát követően az átültetéssel lehetővé váljon a vérképzés helyreállítása, ezzel pedig a beteg túlélése. A csontvelő-átültetés egész pontosan csontvelői őssejtátültetést takar, mi most az egyszerűség és közérthetőség kedvéért a csontvelő-átültetés kifejezést fogjuk használni.

Az eljárás két típusa az allogén és az autológ csontvelő-átültetés.

Mit jelent az allogén csontvelő-átültetés?

Az allogén szó jelentése: nem saját. Ennek lényege, hogy a beteg egy másik emberből (donor) származó, a befogadó számára idegen, egészséges csontvelőt kap. A beteg szervezetének fehérvérsejtjei – az így kapott csontvelőt idegen anyagként érzékelik, amit igyekeznek eltávolítani, azaz kilökődési reakció léphet fel. Ennek elkerülése érdekében ezért nagy jelentősége van annak, hogy a beteg szervezet sejtjei minél inkább hasonlítsanak a donortól kapott sejtekhez. Emiatt szokták donorként számításba venni a lehető legközelebbi vérrokonokat, azaz a szülőket vagy testvéreket. Kivételesen szerencsés helyzet, amikor egypetéjű ikerpár beteg tagja az egészséges testvérétől kaphat csontvelőt.

Az allogén csontvelőátültetés szükségességéről

Előfordulnak olyan élethelyzetek, amelyeknél a tudomány jelenlegi állása szerint nem jöhet szóba más kezelési forma, csak az allogén típusú csontvelő-átültetés. Ezek közé tartoznak a rosszindulatú és nem rosszindulatú hematológiai betegségek, a veleszületett immunhiányos állapotok, és néhány egyéb betegség.

Hogyan zajlik az allogén csontvelő-átültetés folyamata?

Az átültetéshez testvér, néhány speciális esetben szülő, esetleg nemzetközi regiszterekből kikerülő donor őssejtjei szükségesek. Az őssejtek forrása lehet a csípőlapátban lévő, műtéti eljárással kinyert csontvelő, vagy a perifériás vér, valamint a köldökzsinórvér. A perifériás vérből való kinyeréshez a donor őssejtszámát megemelő előzetes gyógyszeres kezelésre van szükség, majd egy speciális berendezéssel, úgynevezett ferezis útján nyerik ki a csontvelői őssejteket.

A beültetendő sejtek minden esetben előzetes, szigorú szövetazonossági vizsgálaton esnek át.

A betegeknek az átültetés előtt egy alapos kivizsgáláson kell átesniük, amely során értékelik a beteg szervi funkcióit, illetve rögzítik, hogy melyek számára a legelőnyösebb kezelési módszerek.

A transzplantáció előtt legalább egy héttel fel kell venni a beteget a transzplantációs osztályra, ahol az úgynevezett steril szobában való elhelyezés előtt baktérium- és gombaellenes kezeléssel távolítják el azokat a fertőzésforrásokat, amelyek később enélkül súlyos szövődményeket okozhatnának. Ezt követően egy kondicionálásnak nevezett folyamat során sugárkezeléssel vagy gyógyszeres kezeléssel elpusztítják a beteg saját csontvelejét. Ennek az eljárásnak az a célja, hogy előkészíthessék a helyet az egészséges, beültetni kívánt csontvelőnek. Ez a kezelés egy hetet vesz igénybe, amit egy napnyi szünet követ, csak ezután történhet meg maga a transzplantáció. Ezután meg kell várni az őssejtek megtapadását és vérképzés beindulását. A megtapadás 10-25 nap közötti időintervallumban történik meg, a legtovább a köldökzsinórvérből származó őssejtek megtapadása tart.

Sajnos az átültetést követően sokféle szövődmény kialakulhat. A legtipikusabb eset, amikor a beültetett sejtek a szervezetben elszaporodva támadást intéznek a beteg saját sejtjei ellen, aminek következtében a bőr, a belek és a máj van leginkább veszélynek kitéve. Mivel a beteg átmeneti ideig nem tud hatékonyan védekezni a kórokozók ellen a súlyos – baktériumok, vírusok vagy gombák okozta – fertőzések is gyakoriak lehetnek.

Gyermekek esetében 6 hetet kell a steril szobában élniük, de a szövődményes esetek meghosszabbíthatják a kórházi tartózkodás időtartamát.

A szülők valamelyike bemosakodást követően naponta beléphet a transzplantációs box-ba, ahol csak steril ruhában van lehetősége tartózkodni. A szülőknek előzetesen egyeztetniük kell a szakorvossal, ápolói személyzettel arról, hogy mik azok a gyermek által kedvelt használati tárgyak, játékok, amiket sterilizálást követően magával vihet a gyermek a steril szobába. A táplálás szintén sterilizált ételekkel történik. A transzplantáció ideje alatt lehetőség van tévét nézni, de a szülőkkel, családtagokkal, ismerősökkel való telefonos kapcsolattartásra is.

Mindezeken túl a szülők és a gyermek biztosak lehetnek abban, hogy a kórház dolgozóitól a szakszerű ellátás mellett maximális odafigyelést és szeretetet fognak kapni.

Mi történik a steril szoba elhagyása után?

A steril szobából kikerülve elkezdődik a beteg fokozatos hozzászoktatása a normál életkörülményekhez. Gyermekek esetén a szülőket részletes tájékoztatásban részesítik a kórházi dolgozók az életmóddal és a táplálkozással kapcsolatban.

Gyógyszerszedésre legalább fél évig még szükség lesz, előfordulhat azonban, hogy ez hosszabb időt vesz igénybe. Jellemzően az átültetés után egy év múlva nyílik lehetőség a gyógyszerek teljes elhagyására.

Van rá példa, hogy a beültetett sejtek évekig tartó betegségeket, kellemetlen tüneteket idéznek elő. Ezek közé tartozik általában a hasmenés, étvágytalanság, bőr- és ízületi gyulladás, a kóros soványság vagy a vérképzőszervi anomáliák. Jó hír, hogy ezek a panaszok a gyermekeket ritkábban érintik, mint a felnőtteket.

A gyógyulási arány nagyon jó, mivel egy hatékony eljárásról van szó, ugyanakkor azzal is tisztában kell lenni, hogy ennél a kezelési módszernél is elmaradhat a gyógyulás.

Mit jelent az autológ csontvelő-átültetés?

Az autológ kifejezés jelentése: saját. Ilyenkor tehát a beteg a saját csontvelőinek őssejtjeit kapja meg. Ezt megelőzően egy rendkívül erőteljes kemoterápiás vagy sugárkezelést kap, amivel sokkal nagyobb terápiás hatás érhető el, amit követően a beteg visszakaphatja a korábban levett őssejteket.

Az autológ csontvelő-átültetés szükségességéről

Az autológ csontvelő-átültetés akkor jön szóba, amikor rosszindulatú daganatos betegségek jelenlétekor a szokványos mértékű gyógyszeres kezelés már nem hozna megfelelő eredményt, de a gyógyszeradag drasztikus megemelésétől még várható a daganat elpusztulása. Tipikusan ilyen esetek, amikor a daganat eltávolítására már nincs lehetőség, vagy az már szétszóródott a szervezetben.

Hogyan zajlik az autológ csontvelő-átültetés folyamata?

A folyamat legfontosabb részei röviden a következőképpen foglalhatók össze.

A gyógyszeres kezelés megkezdése előtt történik meg a csontvelői őssejtek levétele, amit szeparálásnak nevezünk. Erre a lealkalmasabb időpont az, amikor a beteg már néhány kezelésen átesett, aminek következtében a vérből a daganatsejtek jó eséllyel eltűntek. Mielőtt az őssejtek levétele megtörténne, a beteg 5 napon keresztül gyógyszeres őssejtserkentő kezelésben részesül, ennek hatására a vérben megszaporodik az őssejtek száma. Az őssejtek levétele a 6-7. napon történik egy úgynevezett ferezisre alkalmas készülék segítségével. Az így levett sejteket egy számítógépvezérelt fagyasztó hűti le -100 ℃-ra, ezt követően kerülnek elhelyezésre egy -170 ℃-os speciális hűtőtartályban.

A következő lépés – a kezelési terv szerint meghatározott időpontban – a daganat elpusztítására irányuló gyógyszeres kezelés kivitelezése. A gyorsan felmelegített őssejtek visszaadása a gyógyszerek beadása utáni napon történik. A visszaadás alatt és azt követően a szükséges ideig a beteg steril körülmények között tartózkodik, ha pedig indokolt, akkor rendszeres vörösvértest- és vérlemezkepótlást, illetve folyamatos megelőző jellegű antibiotikumkezelést kap.

Az őssejtek csontvelőben történő megtapadása, illetve az egyes véralkotó sejtek termelődésének megindulása a 9-20. nap közötti időintervallumban várható. Ezt követően a betegek többsége már jól érzi magát, a korábban fennálló súlyos fertőzésveszély pedig általában megszűnik.

Bár az autológ típusú átültetés kevesebb kockázattal jár, mint az allogén, a szövődmények ennél az eljárásnál sem zárhatók ki teljesen. Itt leginkább a máj vénáinak részleges vagy teljes elzáródására kell felhívni a figyelmet, ami a korábbi, illetve a transzplantáció előtti sejtpusztító kezelésnek tudható be.

Az eljárás az esetek 90%-ában pozitív végkifejlettel jár a betegek számára.

Biológiai terápia

A biológiai terápia olyan hatóanyagokat, molekulákat használ a leukémia kezelésére, amelyek élő organizmusokból származnak. Ezek általában olyan anyagok, amelyek a szervezetben bizonyos esetekben természetesen is előfordulnak és termelődnek. A korszerű módszerek segítségével ezek az anyagok jelenleg már

Ezek az anyagok kedvező hatással vannak a szervezet betegséggel szembeni válaszreakcióira. Egyes biológiai terápiák az immunrendszerre fejtenek ki pozitív hatást, míg mások magukra a rákos sejtekre közvetlenül hatnak. Az előbbit immunterápiás kezelésnek nevezik, utóbbit célzott terápiának.

A célzott terápia alkalmazásával a rákos sejteket ismeri fel valamilyen rájuk jellemző tulajdonság beazonosítása révén, így rájuk fejt ki pusztító hatást, az egészséges sejtekre kevésbé. Ennek köszönhetően ez a típusú terápia jóval kevesebb mellékhatással jár.

Hatásmechanizmusuk többféle lehet. Egyes típusok azoknak az enzimeknek, molekuláknak vagy fehérjéknek a működését blokkolja, amelyek közreműködek a daganatos sejtek növekedésében, illetve terjedésében. Olyan formája is van, amelyik közvetlenül a rákos sejtekbe szállít mérgező anyagot annak elpusztítása érdekében.

Támogató kezelés

A leukémia a korábban már említett okok miatt sokszor jár az immunrendszer meggyengülésével, vérszegénységgel, különböző súlyosságú fertőzésekkel, vérzésekkel.

Emiatt a támogató kezelésnek a legtöbb esetben kiemelt jelentősége van a leukémia kezelése során, amely arra irányul, hogy az előzőleg felsorolt problémák megelőzhetők, vagy legalábbis hatásukat tekintve mérsékelhetők legyenek.

Ehhez például vérátömlesztéseket vagy vérlemezke-transzfúziókat szoktak elrendelni. A fertőzések megelőzéséhez antibiotikumos terápia szokott indokolt lenni, de vérképzést serkentő készítményeket is szoktak alkalmazni a támogató kezelés keretében.

Végig kell gondolni a gyermekkori védőoltások ismétlését, újabb, például influenza elleni oltások alkalmazását. A szervezetben lévő gyulladások (tipikusan ilyen például a gyulladt fog esete) kezelése sem halogatható.

A leukémiában szenvedő emberek kezelése sokszor akár évekig is eltarthat. A kezelésekben nehezebb és könnyebb periódusok váltogathatják egymást, a teljes gyógyulás is több évet vehet igénybe, miközben számolni kell azzal, hogy a betegség akár ki is újulhat. Erről fontos őszintén beszélni már a kezdetekkor, a leukémia diagnózisának felállításakor.

További hasznos tudnivalók

A steril szobáról

A tüneteknél és a kezelési típusoknál is esett már szó arról, hogy a terápia kezdetén a kemoterápia vagy a sugárkezelés hatására az egészséges sejtek is károsodást szenvedhetnek, ezért az immunrendszer sokkal kevésbé képes ellenállni a különböző fertőzéseknek.

Emiatt nagy jelentősége van annak, hogy a beteget ilyenkor óvjuk a fertőzés esélyétől. A kezelés során ezt a célt szolgálja az úgynevezett steril szoba.

A kórházi steril szobákat ennek a célnak alárendelve alakították ki. A szobában a légnyomás nagyobb, mint a külső légnyomás, ennek köszönhetően a levegő kifelé áramlik, kívülről nem kerülhet be szennyezett levegő. A hűtés, kondicionálás mellett befelé áramló levegő steril légszűrőn áthaladva kerül a szobába, ez szintén a kórokozók elkerülését teszi lehetővé.

A beteggel egy szobában tartózkodás – legyen szó orvosról, ápolóról, hozzátartozókról, barátokról – csak steril köpenyben, szájmaszk használatával történhet.

A látogatók száma legyen a lehető legkevesebb, közülük is csak az egészségesek látogassák a beteget. A legenyhébb hurutos betegség, hasmenés, hőemelkedés vagy láz már kizáró ok a látogatást illetően. Ezt a kezelés utáni otthoni tartózkodás, ápolás esetében is be kell tartani.

Felmerül a kérdés, hogy valaki a saját otthonában hogyan tud ehhez hasonló körülményeket kialakítani a kezelés alatti otthoni ápolásra. Ehhez lehetőség szerint egy külön bejárattal rendelkező szobát válasszunk a beteg számára, ami előzőleg lehetőség szerint essen át egy tisztasági festésen. A padlónak is jól, könnyen tisztíthatónak, az ablakoknak pedig jól zárhatónak kell lenniük. Visszatérve még magára az épületre, a nem megfelelő szigetelés, nedves helységek, vályogból készült épületek hajlamosak a gombásodásra, ezért ezek a típusú épületek nem lesznek alkalmasak az otthoni ápolásra.

Be kell szerezni a megfelelő fertőtlenítő szereket, amivel hetente többször kell letörölni a bútorokat. A ruhákat, ágyneműket, egyéb textíliákat főző-fertőtlenítő mosással kell tisztítani, amit ezt követően magas hőfokon érdemes vasalni. A személyes tárgyak fertőtlenítése sem maradhat el. Gyermekeknek gyakran vannak plüssből készült játékaik, amelyeket nem lehet sterilizálni, ezért ezek helyett más, jól fertőtleníthető játékokat kell előnyben részesíteni.

Étkezésről, étrendről leukémiás megbetegedés esetén

Mindenképp külön kell beszélni az étkezésről, mivel ahogy a hétköznapokban étkezünk, az messze nem lesz megfelelő a leukémiában szenvedő, kezeléseken áteső ember esetén. Az egészséges embereknél számos olyan, egyébként nem kártékony baktérium kerül be a táplálékkal a szervezetbe, amiket például egy sugárkezelésen, kemoterápiás kezelésen átesett embernél ezek nem kerülhetnek be a tápcsatornába.

Mindezekből az következik, hogy az ételeket is sterilizálni kell, amihez több módszer is a rendelkezésünkre áll. Ezek közül a legjobb a magas hőfokon, hosszú ideig történő sütés vagy főzés.

Számos terméket jobb inkább elkerülni, de ha mégis az elfogyasztása mellett döntünk, akkor nagyon körültekintően kell őket előkészíteni. Igaz ez például a nyers zöldségekre és gyümölcsökre, vagy például az olyan tejtermékek, mint a joghurt vagy a kefir. A pasztörizáláson átesett tej ugyanis még mindig tartalmazhat olyan élő baktériumokat, amiket egyébként a gyomorsav, illetve az immunrendszer elpusztítana, de a legyengült immunrendszer ezekkel nem képes megbirkózni. A sterilizálás hiányának ebben az esetben is akár egy életveszélyes fertőzés is lehet a következménye. Ugyanez elmondható a savanyúságok (kovászos uborka például különösen), befőttek esetében is.

A húsételek, fehérje tartalmú ételek készítésénél is sokkal körültekintőbben kell eljárni.

Az elkészült ételek tárolása sem történhet úgy, mint egy egészséges embernél. Egyáltalán a tárolás sem nagyon jöhet szóba, még hűtőszekrényben sem, ha ez megtörténne, akkor – amennyiben ez lehetséges – az ismételt hőkezelés válik indokolttá. Különösen a főzelékekben, levesekben szaporodhatnak el nagyon rövid időn belül a gombák és baktériumok. Ezek esetében a legjobb azonnal az elkészülést követően elfogyasztani az ételt.

A sterilizálás az étkezéshez, főzéshez használt edényeknél, evőeszközöknél, poharaknál sem maradhat el naponta többször.

Nagyon hatékony eszköz a fertőtlenítéshez a mikrohullámú sütő.

Beteglátogatás, kapcsolattartás a családtagokkal

Lehetőség szerint napi rendszerességgel csak az egyik hozzátartozó, szülő foglalkozzon a beteggel, természetesen a higiénés szabályokat fokozottan betartva. Akik kapcsolatba kerülnek a beteggel, azoknak törekedni kell a megelőzésre, a fertőzés átadásának veszélyének megszüntetésére. Ennek keretében a beteg, lázas, fertőzéssel küszködő hozzátartozók ne kerüljenek kapcsolatba a beteggel, hanem előzetesen forduljanak szakorvoshoz a betegségük kezelése érdekében. Ha szükséges, a megfelelő védőoltásokat is be kell adatni.

Háziállatokkal való kapcsolattartás

Bármennyire is szoros kapcsolatban áll a beteg a háziállataival és még akár mentálisan jót is tenne a közelségük, sajnos ilyen esetben csak a lakáson kívül lehet őket tartani. Ennek oka, hogy a házi kedvencekben is tömegével fordulnak elő olyan kórokozók, vírusok, baktériumok, férgek, stb., amelyek nagy veszélyt jelentenének a beteg szervezetébe kerülve. Fel kell rá készülni, hogy a kritikus időszakban – ami hónapokig vagy akár évekig is tarthat – velük közvetlenül érintkezni nem lehet.

Kommunikáció leukémiás gyermekünkkel

Ha van olyan dolog a szülők életében, ami a legnehezebbek közé tartozik, az kétséget kizáróan az, amikor gyermeküknél egy ilyen súlyos betegséget diagnosztizálnak, és azt tudatniuk kell vele. Rengeteg kérdés merülhet fel ilyenkor onnantól kezdve, hogy egyáltalán megmondjuk-e az igazat, egészen odáig, hogy a legapróbb részletekig elmondjuk azt, hogy mi várható a betegség során. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a leukémiának ezt az aspektusát is megvizsgáljuk. Olyan jelentőségű szituációról van ugyanis szó, amikor az őszinte, világos kommunikációnak hihetetlenül nagy szerepe van.

Bár sokak fejében felmerül, hogy elhallgatják gyermekük előtt a problémát, hogy megkíméljék a félelemtől, muszáj elmagyaráznunk neki, hogy mi történik vele, mi zajlik körülötte.

Hogy ezt hogyan, milyen mélységben tesszük, azt leginkább a gyermek életkora, aktuális értelmi képessége befolyásolja.

A legfontosabb, hogy nyugodt, biztonságos körülmények között, de nevén nevezzük a betegséget, melynek során használjuk a „rák” kifejezést, aminek aztán pontos formáját is közölnünk kell. Ez több szempont miatt is szükséges. Egyrészt ez egy olyan bizalmi kapocs lesz a szülő és gyermeke között, ami meg fogja alapozni a későbbiekre vonatkozóan az őszinte kommunikációt a betegségről, másrészt a gyermek előbb-utóbb úgyis hallani fogja ezeket a szavakat a környezetében. Ez a fajta bizalom és őszinteség segíti a gyermeket, hogy elkezdjen megszűnni a körülötte lévő kezdeti bizonytalanságérzet, illetve elkerülhetővé válik az a számára kellemetlen szituáció, hogy mások beszélgetéséből tudja meg, mi történik vele. Ráadásul így abban is bízhatunk, hogy gyermekünk a későbbiekben sokkal inkább partner lesz abban, hogy végigcsinálja a jó eséllyel nem könnyű kezelési folyamatot.

Ezzel szemben ha nem közöljük gyermekünkkel, hogy rákot diagnosztizáltak nála, akkor – különösen ha még nagyon kicsi – a fantáziájával fogja kiegészíteni a hiányzó részleteket. A bizonytalanság félelemmel, aggódással tölti el, kiszámíthatatlannak éli meg a jövőt, akár még valamilyen büntetésként is élhetik meg az adott helyzetet, mert azt hiheti, hogy valami rosszat tett. A titkolózás már csak azért sem jó, mert a gyermek azzal minimum tisztában van, hogy valami nincs rendben az életében, hiszen gyakran kell kórházba járnia, illetve a tünetek miatt nem mindig érzi jól magát.

Három éves kor alatt a gyermekek még nem értik, mi az a rák, emellett ők tartanak attól a legjobban, hogy elszakadnak a szüleiktől és nem jöhetnek ki a kórházból. Nekik a lehető legegyszerűbb módon mondjuk el, hogy nem fogjuk őket magukra hagyni a kórházban sem, ott pedig nem kell életük végéig maradniuk, a kezelés végén hazamehetnek.

Három és hét éves kor közötti gyerekek már megértik, hogy mi a rák, ha egyszerű megfogalmazással elmagyarázzuk nekik. Biztosítani kell őket arról, hogy nem tehetnek a betegség kialakulásáról, sokan ugyanis ebben a korosztályban azt hiszik, hogy valami rosszat tettek és azért lettek rákosak. Ők már felfogják, megérzik, ha valami fájdalmas dolog következik, ezért egyszerűen és őszintén beszélni kell nekik arról, hogy bizonyos kezelések fájdalommal, kellemetlenséggel járhatnak, de ezek a kezelések azért történnek, hogy meggyógyulhassanak, jobb állapotba kerüljenek. Érdemes azt is elmondani, hogy a kórházi személyzet, a kezelőorvos, az ápolók is mindent meg fognak tenni azért, hogy minél elviselhetőbb legyen a fájdalom.

A hét és tizenkét éves gyermekek már fel tudják fogni a betegség részletesebb magyarázatát is. Azt is jobban képesek elfogadni és megérteni, hogy gyógyulásokhoz különböző kezeléseken kell átesniük, gyógyszereket kell szedniük. A fájdalomtól nagyon tartanak, ezért fontos, hogy ennek lehetőségéről is őszintén beszéljünk velük. Azzal is számoljunk, hogy ez a korosztály már az internetről, iskolából is szerez információkat. Akkor járunk el a legjobban, ha megkérjük, hogy ezeket ossza meg velünk, legyenek ezek közösen kibeszélve, hiszen rengeteg téves információ juthat el hozzá ezekből a forrásokból, amik akár rémisztően is hathatnak.

A serdülők, tinédzserek komplex módon is értelmezni tudják a betegségükről kapott információkat, amivel kapcsolatban sok és jól irányzott kérdést is fel tudnak tenni, legyen szó a kezelés várható következményeiről, az életkilátásokról, stb. Igénylik, hogy minél jobban avassák be őket a diagnózis felállításának menetébe, a kezelési döntések meghozatalának folyamatába. Ez már az a korcsoport, amelyiknél központi téma, hogy hogy néz ki, hogyan tud megjelenni az iskolában, a szabadidejében a barátai között, vagy képes lesz-e például sportolni. Őket ezért különösen nehezen érinti a hajuk elvesztésének lehetősége, a testsúlycsökkenés és a kezelés hasonló kellemetlenséggel járó következményei. Éppen ezért nagyon fontos, hogy ezekről is őszintén beszéljünk, hogy ezek ne érjék majd váratlanul őket.

További általános kommunikációs tanácsok

Legyen szó bármilyen korú gyermekről, egyáltalán nem hétköznapi helyzetről van szó, ami nekünk is valószínűleg ismeretlen, ezért érdemes magunknak is összefoglalni, hogy pontosan mit és hogyan akarunk elmondani gyermekünknek, ne a beszélgetés előtt közvetlenül találjuk ki, mit kellene mondani, vagy improvizálva közöljünk ilyen fontos információkat.

Borítékolható, hogy egyetlen beszélgetésben nem lehet minden fontos kérdést tisztázni, hiszen a betegség során számos új helyzet adódhat, új információ keletkezhet, kérdés merülhet fel, amiről beszélni kell. Örüljünk a gyermekünk kérdéseinek, hiszen az azt jelenti, hogy bízik bennünk, érdekli a véleményünk. Ezekre a kérdésekre válaszoljunk a legjobb tudásunk szerint, de azt is mondjuk meg őszintén, ha valamiről nincs elég információnk és utána kell néznünk a válasznak.

Beszéljünk neki a saját érzéseinkről, hogy mi hogy éljük meg a kialakult helyzetet, illetve őt is bátorítsuk arra, hogy ő is nyugodtan beszélhet velünk a saját érzéseiről. Ha érzi, látja, hogy bennünk megbízhat, mindig ott vagyunk neki támaszként, az a kezelések során való kitartását is nagyban segíti, illetve nem fogja magát egyedül, magányosan érezni.

Mindig magyarázzuk el, hogy éppen milyen lépés következik a kezelés során, az milyen következményekkel járhat, legyen szó fájdalmakról, egyéb mellékhatásokról. Tudjuk elmondani azt érthetően, mi az a kemoterápia, csontvelő-átültetés, stb.

Nem kérdés, mennyire megviselhet minket is gyermekünk betegsége, fájdalma, ezért ha úgy érezzük, ne késlekedjünk azzal, hogy felkeressünk akár klinikai szakpszichológust is, aki segít feldolgozni az érzéseinket. Ezt a lehetőséget gyermekünk számára is hagyjuk nyitva.

Végül beszélni kell arról a szituációról is, amikor azzal szembesülünk, hogy gyermekünket már nem lehet meggyógyítani. A halálhoz nagyon sokféle módon viszonyulunk, ahány ember, szinte annyi felfogás. Ha csak egy dolgot kellene kiemelnünk ezzel kapcsolatban, az mindenképp az lenne, hogy biztosítsuk gyermekünket arról, hogy amikor ez a pillanat eljön, biztosan nem lesz egyedül, mi végig mellette fogunk maradni.
Hívás