Tudástár
  1. Tudástár
  2. Kardiomiopátia

Kardiomiopátia

Kardiomiopátia

A kardiomiopátiáról röviden

A kardiomiopátia azoknak a szívbetegségeknek az összefoglaló neve, amelyek a szív pumpafunkciójának gyengüléséhez vezetnek és a szívizom saját betegségére vezethetők vissza. Ebből a meghatározásból adódóan a más betegségek (pl. koszorúér-betegség, szívbillentyű-betegség) által kiváltott pumpafunkciós károsodás legfeljebb csak másodlagos kardiomiopátiának minősül.

A kardiomiopátia előfordulása

A fejlett országokban a szív- és érrendszeri megbetegedések a vezető halálokok közé tartoznak. Ezek közül a kardiomiopátia csak egy kis részarányt képvisel, de az életet közvetlenül veszélyeztető betegségcsoportról van szó. Bármelyik életkorban kialakulhat, de a kockázat az életkor előrehaladtával nő.

A kardiomiopátia okai

A kardiomiopátia öt nagy megjelenési csoportja van.

1. Dalitatív (tágulásos) kardiomiopátia

Ebben az esetben a szív jelentős megnagyobbodása figyelhető meg, a szívizomzat mozgása azonban renyhe. A betegség okai nagyrészt ismeretlenek, de a betegek egyötödénél genetikai okok húzódnak meg a háttérben. Ha ismert okokról van szó, akkor másodlagos dalitatív kardiomiopátiával állunk szemben. Itt többféle okra vezethető vissza a betegség. A valvuláris ok miatt kialakuló kardiomiopátia a billentyűbetegség miatt létrejövő szívelégtelenség. Kiválthatják még bizonyos gyógyszerek, túlzott alkoholfogyasztás, magasvérnyomás betegség okozta szívkárosodás, a szívizomsejtek vérellátási zavara vagy szívizomgyulladás.

2. Restriktív kardiomiopátia

Ilyenkor a bal kamra tágulékonyságának ismeretlen eredetű károsodása következik be, ami a kamra telítődésének zavarát okozza. További kockázatot jelent, hogy a megvastagodott szívbelhártyán vérrögök rakódnak le.

3. Hipertrófiás kardiomiopátia

Hipertrófiáról a meglévő szövetek megvastagodásakor beszélünk. A betegek egynegyedénél a bal kamra megvastagodása a vér kiáramlási pályáján szűkületet okoz. Az esetek felében a betegség öröklődik.

4. Arritmogén jobb kamrai kardiomiopátia

Egyelőre ismeretlen eredetűnek tartott, nagyon ritka megbetegedés, melynek során a jobb kamra tágulása és jobbszívfél-elégtelenség alakul ki. Genetikai tényezőket gyanítanak a betegség hátterében.

5. Nem osztályozható kardiomiopátia

A kardiomiopátia tünetei

A hipertrófiás kardiomiopátiánál gyakori a panaszmentesség, és csak véletlen folytán derül fény a betegségre.

A kardiomiopátia más típusai rendszerint a szívelégtelenségre emlékeztető tüneteket produkálják. Először csak terhelésre, a későbbiekben már nyugalomban is jelentkező nehézlégzés, szapora légzés figyelhető meg. A beteg terhelhetősége csökken. Időseknél gyakori az agyi keringészavar. Az alsó végtagban ödémás duzzanatok jelennek meg, ennek következtében az éjszakai vizelés egyre többször fordul elő. Sok betegnél szívritmuszavarok lépnek fel, de a betegség kihat az emésztőrendszerre is, mivel a vénás vér visszafolyása révén a beteg étvágytalanná válik, a máj megnagyobbodik, a májenzimek pedig megemelkednek.

A kardiomiopátia diagnózisa

A pontos diagnózis felállításához többféle eljárás alkalmazható.

A fizikális vizsgálat révén a szív megnagyobbodása jól kikopogtatható. A szívdobogás meghallgatása során hallhatók a billentyűproblémákra utaló zörejek, illetve a szívritmuszavarok. A tüdő meghallgatásakor tüdővizenyőre utaló hangok figyelhetők meg.

A képalkotó diagnosztikai eljárások közül is többféle alkalmazható a diagnózishoz. A szívultrahang láthatóvá teszi a megnagyobbodott üregeket, a megvastagodott szívizmot, de a szívelégtelenség súlyosságára is lehet következtetni belőle. Az MRI alkalmazása a szívüregek nagyságának meghatározásában segít. A kétirányú mellkasröntgen a tüdő érintettségét mutathatja ki. Az EKG a szívritmuszavarok azonosítását teszi lehetővé.

A koszorúerek állapotának feltérképezésére, az iszkémiás szívbetegség megállapítására vagy kizárására a szívkatéteres vizsgálatot alkalmazzák. Végül a szívizom-biopsziát kell megemlíteni, ami a szívizomszövetet érintő elváltozások vizsgálatával járul hozzá az elkülönítő diagnózishoz.

A kardiomiopátia kezelése

A kezelés az alapbetegség kezelésére, a szív pumpafunkciójának erősítésére, a szív tehermentesítésére irányul, ennek eredményeként javulhat a beteg életminősége. A páciens fizikai megterhelését minimálisra kell szorítani.

Ehhez igazodva az alábbi típusú gyógyszerek alkalmazása jöhet szóba.

1. ACE-gátlók

Az ebbe a kategóriába tartozó készítményekkel jelentős vérnyomáscsökkenés érhető el oly módon, hogy bénítja az angiotenzin konvertáló enzimet, ami a vérnyomásemelésben szerepet játszó angiotenzin II termelődéséért felelős. Hatásuk még abban is megnyilvánul, hogy gátolják a hosszútávú, pumpafunkciót tovább gyengítő szívizom-átalakulást.

2. Angiotenzin II-blokkolók

Hatásuk leginkább az ACE-gátlókra hasonlít, elsősorban a szív tehermentesítését segítik elő.

3. Vizelethajtók

A vizelethajtók szedésének célja, hogy a vér térfogatának csökkentésével a szív munkáját megkönnyítsék. Alkalmazásuk során azonban a szérum-káliumszint csökken, ezért a megfelelő káliumpótlásáról gondoskodni kell annak érdekében, hogy a ne romoljon tovább a szív teljesítőképessége.

4. Béta-blokkolók

Jótékony hatásuk a súlyos ritmuszavarok kockázatának csökkentésében nyilvánul meg, ezen túl a hormonrendszer befolyásolása révén javítják a beteg életkilátásait, illetve enyhítik a betegség tüneteit.

5. Kardiotonikumok

Ezeknek a gyógyszereknek a tipikus hatóanyagai a gyűszűvirág-alkaloidok, a milrinon, a dopamin, illetve a dobutamin, melyek a szív pumpafunkciójának erősítésében játszanak szerepet. A gyűszűvirág-alkaloidok hátránya, hogy növelhetik a ritmuszavarok kockázatát.

6. Véralvadásgátlók

A véralvadásgátlók a vérrögök kialakulásának megakadályozásában játszanak szerepet.

7. Ritmusszabályozó gyógyszerek, eszközök

Az ide tartozó készítmények a betegség során fellépő ritmuszavarok kezeléséhez járulnak hozzá. Életveszélyes kamrai ritmuszavaroknál indokolttá válhat beültethető defibrillátor behelyezése is.

8. Pacemakerek

A súlyosabb stádiumban lévő betegeknél a szív ingerületvezető rendszerét érő károsodás miatt a szívizom nem összehangoltan húzódik össze. Ebben az esetben több elektródával ellátott, úgynevezett biventricularis pacemaker hangolja össze a szívizomösszehúzódást, ami enyhíti a betegség tüneteit.

9. Antibiotikumok

Antibiotikumos kezelés a szívbelhártya-gyulladás megelőzésére vagy a sebészeti beavatkozások előtt alkalmaznak. Különösen fontos szerep jut ennek a kezelésnek a hipertrófiás kardiomiopátia esetén.

Végül meg kell említeni a szívátültetést is, ami a probléma végleges megoldását jelenti.

A kardiomiopátia gyógyulási esélyei

A betegség nem gyógyítható, csak kezelhető. A betegek halálát legtöbbször szívelégtelenség vagy súlyos szívritmuszavarok idézik elő.

Hívás