A köszvényről röviden
A köszvény az úgynevezett kristályarthritisek, azaz a kristályok okozta ízületi gyulladással járó betegségek csoportjába tartozó betegség. Az ide tartozó kórképek közös tulajdonsága, hogy az ízületek egy részében, illetve azok környékén mikrokristályok halmozódnak fel, amelyek akut és krónikus elváltozásokat, gyulladásokat idéznek elő. Klinikai szempontból a betegségcsoport legjelentősebb képviselője a köszvény.
A köszvénynél a mononátrium-urát-monohidrát kristályok (a továbbiakban: MNUM-kristályok) okozzák az ízületi elváltozásokat, a betegség krónikus formájában pedig már köszvényes csomók alakulnak ki. A kristályképződés mindig valamilyen anyagcserezavar következtében alakul ki. Köszvénynél a szervezetben felszaporodó húgysav vezet az ízületekben megjelenő kristályok kialakulásához.
A köszvény előfordulása, okai
Az elmúlt évtizedekben a köszvényes esetek számában emelkedő tendencia figyelhető meg, a népesség körülbelül 1-2%-át érinti. Gyakorisága az életkor előrehaladtával növekszik. A nemek közötti megoszlás kapcsán kijelenthető, hogy a férfiak körében fordul elő többször. A 65 év feletti férfiaknál 6-8% az érintettség, míg ugyanebben a korcsoportban a nőknél 2-4%. A nőknél a köszvény legtöbbször a változókor környékén jelentkezik. A kristályok kicsapódása akkor következik be, amikor a vérben lévő húgysav szintje a saját oldhatósági határa fölé emelkedik. Ezt a határtúllépést nevezzük hiperurikémiának. Ennek van tünetmentes állapota is, de ezeknek az eseteknek is növekszik a száma, a teljes népesség körében meghaladja a 20%-ot. Mára a betegség a világ azon területein is megjelent már, ahol korábban még nem fordult elő. Ez leginkább az átlagéletkor növekedésének, a civilizációs betegségek (növekvő alkoholfogyasztás, purinban gazdag étkezés, elhízás, stb.), illetve a húgysavanyagcserét befolyásoló gyógyszerek elterjedésének tudható be.
A köszvény okaival kapcsolatban a húgysavanyagcseréről kell néhány fontos megjegyzést tennünk. A húgysav a purin vegyületek lebomlásaként keletkező végtermék. A purin rengeteg funkciót tölt be a sejtek és az élő szervezet működése során, részt vesz többek között a DNS és az RNS felépítésében vagy a zsír- és szénhidrát-anyagcserében. A purin vegyületek az elfogyasztott táplálékkal fehérje formájában kerülnek be a szervezetbe. Az emésztés folyamata során húgysav képződik belőlük, ami bekerül a keringésbe. Egészséges embereknél a húgysav 70%-a a veséken keresztül, míg a megmaradt rész az izzadság, illetve a bélrendszer közreműködésével távozik a szervezetből. Ugyancsak az egészséges emberre igaz, hogy szervezetében a teljes húgysavtartalom eléri az 1500 milligrammot, ami köszvény megjelenésekor akár a többszörösére is emelkedhet. Az aktuális húgysavszintet a képződés és az ürülés aránya határozza meg. Ha a húgysav nem tud kellő mértékben ürülni a szervezetből, az egyensúly felbomlik, a húgysav pedig felhalmozódik.
A hiperurikémia és így maga a köszvény is lehet elsődleges (primer) és másodlagos (szekunder).
Az elsődleges hiperurikémia oka rendszerint valamilyen genetikai rendellenesség. Ezen belül is megkülönböztetünk kétféle kiváltó okot. A ritkábbik az esetek 10%-át teszi ki, ennek lényege, hogy bizonyos enzimmutációk hatására a húgysavképződés fokozott mértékűvé válik. Ezzel szemben a maradék közel 90% hátterében a húgysavkiválasztás csökkenése áll.
A másodlagos hiperurikémia és köszvény általában valamilyen jól meghatározható betegség vagy helytelen táplálkozási szokások következtében alakul ki. Itt is érdemes kettéválasztani azokat az eseteket, amelyekhez a fokozott húgysavképződés, valamint a húgysavkiválasztás csökkenése tartozik. A húgysavképződés fokozódását előidézhetik vérképző szervek betegségei, a nyirokrendszer daganatai, a vérszegénység, kiterjedt pikkelysömör vagy gyors növekedésű tumorok. Daganatos megbetegedések bizonyos típusú kezelési formáihoz is kapcsolódhatnak olyan mellékhatások, amelyek megemelhetik a húgysavszintet. Említettük a helytelen táplálkozást is, itt a magas húgysavtartalmú ételek mértéktelen fogyasztására (belsőségek, vörös húsok, alkohol) kell utalnunk. A húgysavkiválasztás csökkenését szintén számos betegség kiválthatja a másodlagos hiperurikémiánál, köszvénynél. Ilyenek például a krónikus veseelégtelenség, a diabéteszes ketoacidózis, a tejsavacidózis, az ólommérgezés, de a tartós éhezés is. Meg kell még említeni bizonyos gyógyszereket is, amelyek hatással vannak a húgysavanyagcserére. Itt hangsúlyozni kell például a kis dózisú szalicilát tartalmú vagy egyes immunszuppresszív szereket.
Itt kell megjegyezni, hogy a köszvény elsődleges és másodlagos formáit egymástól elkülöníteni, sokszor ugyanis a genetikai hajlamot a helytelen táplálkozás, a társbetegségek és a környezeti tényezők „keltik életre”.
A húgysavból való kristályképződés egy háromlépcsős folyamat eredménye. A folyamat mindhárom szakaszára több tényező is hatással lehet, mind közül a legkiemelkedőbb azonban a magas húgysavszint.
A köszvény kórlefolyása, tünetei
A köszvény kórlefolyása az esetek többségében négy szakaszra osztható. Mielőtt ezekre rátérnénk, fontosnak tartjuk rögzíteni, hogy a köszvény bármelyik ízületet érintheti, azonban jellemzően az alsó végtag szokott érintett lenni, azon belül is a nagylábujj alapízülete, a bokaízület, az Achilles-ín és a térdkalácshoz tartozó ín, illetve a combcsont térdízületet alkotó részei.
Visszatérve a négy köszvényes szakaszra, ezek a következők.
Tünetmentes hiperurikémia
Az első stádiumban a húgysavszint már határérték fölötti szintet mutat, de klinikai tünetek még nem jelennek meg. Itt kell tisztázni azt is, hogy mi az a határérték, ami fölött a húgysav szintje kórosnak, emelkedettnek számít. Ez férfiaknál 420 µmol/l, nőknél µmol/l. Akiknél ez az állapot kialakult és a genetikai hajlam vagy bizonyos rizikófaktor(ok) jelen vannak, azoknál nagyobb valószínűséggel kialakul a köszvény, a betegség tovább lép a második szakaszba.
Első akut köszvényes roham megjelenése
Itt már megjelenik az első köszvényes roham, ami intenzív, rendszerint éjszaka jelentkezik, sok beteget még álmából is felébreszt. Legtöbbször a nagylábujj alapízületében lép fel elsőként az akut fájdalom, amihez a bőr kipirosodása, duzzanat és mozgáskorlátozottság is társulhat. A fájdalmat jól jellemzi, hogy a beteg sokszor még a takaró érintését sem képes elviselni. A jól ismert 10-es fájdalomskálán 7-es fölé tehető a mértéke. A köszvényes rohamnak általában velejárója az általános gyulladás, rossz közérzet, láz. A roham a csúcspontját az esetek többségében 24 óra alatt eléri. Az akut gyulladás kiváltója jellemzően a túlzott alkoholfogyasztás, a purinban gazdag étkezés, de provokáló tényező lehet valamilyen sérülés, gyógyszer vagy műtét is. Fentebb már említettük azokat az ízületeket, amelyek az esetek többségében érintettek szoktak lenni, de ritkán egyéb területeken is felléphet gyulladás, például a fülben, szemben, gégében, hasban. A köszvénynek ez a szakasza 1-2 hét alatt magától, kezelés nélkül is megszűnik, itt még tartós károsodást nem szenvednek az érintett szervek. Sokan itt követik el a hibát, mert a tünetek elmúltával nem tulajdonítanak nagy jelentőséget panaszoknak és nem fordulnak orvoshoz, pedig ilyenkor még sokkal hatékonyabban megelőzhetők lennének az ízületi károsodások. Ezért azt javasoljuk, hogy a fenti tünetek észlelésekor mielőbb keresse fel reumatológiai magánrendelésünket, ahol a köszvény kapcsán komoly szakmai tapasztalattal rendelkező szakorvosaink készséggel állnak a rendelkezésére. A gyors orvoshoz fordulás a kezelés minél hamarabb megkezdése, az esetleg szükséges életmódváltozás kialakítása miatt fontos, így érhető el ugyanis legjobban, hogy a betegség és annak szövődményeinek érdemi kivédése.
Ismétlődő rohamok szakasza
A betegségnek ez a stádiumát már különböző pontokon megjelenő, visszatérő akut gyulladások és panaszmentes időszakok váltakozása jellemzi. Növekedhet a gyulladásban érintett ízületek száma.
Krónikus köszvény
A negyedik szakaszban már a rendkívüli fájdalommal járó akut periódusok eltűnnek. Az ízületi gyulladások krónikussá válnak és mozgáskorlátozottságot okoznak, megjelennek a köszvényes csomók is. Ezek a borsónyi vagy akár diónyi nagyságú, lágy göbök leginkább a fülkagylókon, a könyökízületeknél, illetve az Achilles-inak tájékán figyelhetők meg, de előfordul az is, hogy belső szerveken jelennek meg. Egyre jobban érintetté válnak a felső végtag ízületei is. Az ujjak nem gyógyuló, fekélyes elváltozásai, az ujjakban lévő ízületek deformációja, csonthiányai jelentősen rontja a kezek tárgyakat megfogó, szorító funkcióját.
A köszvény diagnózisa
A köszvény diagnózisának felállításához többféle vizsgálat elvégzése vezet, ezekről fogunk most részletesebb tájékoztatást adni.
1. Az anamnézis felvétele
A szakrendelés első felkeresésekor a kezelőorvos részletesen kikérdezi a pácienst az általa tapasztalt tünetekről, arról, hogy azok mikor, milyen körülmények között jelentkeztek, milyen intenzitásúak, mely szervet, szerveket érintenek. Fontos, hogy szóba kerüljenek korábbi betegségek, műtéti beavatkozások, vizsgálatok. A köszvénynél nagy jelentősége lehet a beteget körülvevő környezeti tényezőknek, életmódbeli, étkezési szokásoknak, ezért ezekre is mindenképpen ki fog térni a szakorvos. Itt például beszélni kell a húsfogyasztási, alkoholfogyasztási, gyógyszerszedési szokásokról is. Ennél a betegségnél a genetikai hajlam is hangsúlyos szokott lenni, emiatt gondoljuk végig, hogy korábban a családban volt-e már, aki köszvényben szenvedett. Itt arra hívjuk fel a figyelmet, hogy az imént ismertetett kérdésköröket érdemes otthon előtte végiggondolnunk, lejegyzetelnünk, hogy az orvosnál már részletesen és gördülékenyen beszámolhassunk róluk.
2. Fizikális vizsgálat
A fizikális vizsgálat részét képezi a szemmel való megtekintés, mivel a köszvény bizonyos stádiumban már jól látható tüneteket produkál, illetve a tapintásos vizsgálat is a kezelőorvos segítségére lehet.
3. Laboratóriumi eljárások
A húgysavszint, a húgysavval kapcsolatos paraméterek laboratóriumi vizsgálatának meghatározott előfeltételei vannak. A vizsgálatot mindig rohammentes állapotban, lehetőség szerint az előző rohamkezdet után négy héttel kell elvégezni, emellett meg kell előznie egy háromnapos purinszegény, alkoholmentes diétának. Fontos a purinanyagcserét befolyásoló gyógyszerek elhagyása is erre az időszakra. A laboratóriumi eljárások több szempontból is jelentősek a diagnózis felállításának szempontjából. Egyrészt fény derülhet arra, hogy fennáll-e a húgysavszint megemelkedése, másrészt a szekunder típusú köszvény elkülönítésében, valamint a primer köszvény típusának (húgysavtúltermelésen vagy csökkent kiválasztáson alapuló formák) meghatározásában is segít. A túlzott húgysavképződésre leginkább a magas 24 órás vizelethúgysav-ürítés a jellemző. Számszerűsítve ez az érték nagyobb, mint 600mg/nap/1,73 m2. Ha a húgysav csökkent kiválasztásáról van szó, azt az alacsony vizelethúgysav-mennyiség és az úgynevezett frakcionális urát exkréció igazolja. Utóbbinál az 5% alatti értéknek van jelentősége. Köszvényes roham esetén a laboratóriumi vizsgálatok gyulladásos paraméterekről árulkodnak, ilyen például a gyorsult süllyedés, az emelkedett C-reaktív protein szint, valamint a megnövekedett fehérvérsejtszám. A betegség ezen szakaszában a húgysavszint normál értéket is felvehet, mivel az urát jelentős része kicsapódott az ízületekben. A laborvizsgálatoknak mindig ki kell terjednie a köszvény által potenciálisan előidézhető zsigeri elváltozásokra is. A vesefunkció kontrollálása kötelező, emellett fontos ellenőrizni a lipidszinteket, valamint a hemoglobin egyik alegységének, a HbA1c értékét. Szükség esetén glukózterhelés végzésére is szükség lehet.
4. Képalkotó diagnosztikai eljárások
A hagyományosnak számító képalkotó eljárások jól körülhatárolható képleteket mutatnak meg a betegség tüneteiről. A röntgenképen, illetve a klasszikus vagy nagy felbontású CT- (HRCT) felvételeken a csontoknál megjelenő köszvényes csomók általában jellegzetes lyukasztóvasszerű kerek felritkulásként láthatók. Szintén megfigyelhetők a csontszéleken lévő eróziók és defektusok, amelyek akár a láb és a kéz kisízületeinek teljes pusztulását is előidézhetik. Az MRI-vizsgálat is kimutatja az eróziókat.
Az ultrahangvizsgálatot külön ki kell emelni, mivel jellegzetes képet ábrázol a betegség tüneteiről. Ez leginkább az ízfelszíneken kicsapódott urát kristály típusos kettős törésű jelében mutatkozik meg.
Az úgynevezett kettős energiájú CT-vizsgálatról is szükséges említést tenni, ami több szempontból is nagy segítséget jelent a köszvény diagnosztizálásában. E speciális eljárás révén készült képet digitálisan megfestik, majd az így készült „maszkot” rávetítik a CT által képzett háromdimenziós képre. Ez egy MNUM-kristályokra specifikus eljárás, annak intenzitása és kiterjedtsége a kristályképződés aktuális helyzetéről tájékoztatja a szakorvost, ezért a köszvény kezelésének monitorozására is használható.
Végül a mikroszkópos vizsgálatokról kell szót ejteni, amelyek az ízületi nedvből, valamint a köszvényes csomókból nyert minták elemzésében segítenek. A mikroszkopikus kép köszvény esetén hosszú, tű alakú MNUM-kristályokat mutat.
A fentiek alapján a következőkben a legújabb diagnosztikai ajánlásokat fogjuk ismertetni.
Több évtizeden át az Amerikai Reumatológus Kollégium 1977-es diagnosztikai ajánlása volt a zsinórmérték. Ennek a kritériumrendszernek a szenzitivitása nagyon magasnak számított, viszont a specificitása meglehetősen változó volt. Hogy ez pontosan mit is jelent, érdemes tisztázni ezt a két fogalmat. A szenzitivitás arról ad képet, hogy az adott kritériumrendszer szerint végzett diagnosztizálás a valóban pozitív eseteket milyen valószínűséggel azonosítja helyesen pozitívként. Ezzel szemben a specificitás arra ad választ, hogy a negatív eseteket milyen valószínűséggel jelzi helyesen negatívként a vizsgálat.
Az 1977-es ajánlásnak ez a hiányossága, illetve a képalkotó diagnosztikai eljárások fejlődése szükségessé tette új eljárások kidolgozását. Ennek eredményeképpen született meg az Európai Reumaellenes Liga és az Amerikai Reumatológus Kollégium közös ajánlása 2015-ben, amelynek szenzitivitása 92, specificitása pedig már 89%-os.
E szerint az új ajánlás szerint a belépési kritériumnak nevezett jelenség a legalább egy alkalommal jelentkező perifériás ízületi vagy bursa (nyáktömlő) felett megjelent duzzanat, fájdalom vagy érzékenység. A belépési kritérium egyébként azt jelenti, hogy a köszvény további kritériumai csak ennek teljesítése esetén értelmezhetők. Ha ez a tünet fennáll, akkor az érintett területből mintát kell venni, és ha a minta mikroszkopikus képe MNUM-kristályok jelenlétét igazolja, akkor azt abszolút kritériumnak kell tekinteni, azaz ez önmagában elegendő a köszvény diagnózisának felállításához. Amennyiben az ízületből nem nyerhető ki minta vagy az nem értékelhet, illetve negatív eredménnyel zárul, akkor a továbbiakban egy több szempontot figyelembe vevő pontrendszer segíti a diagnózis megszületését. Ez a pontrendszer a klinikai, a laboratóriumi és a képalkotó kritériumokat foglalja magába.
A klinikai kritériumok a következőkre terjednek ki:
- típusos ízületi gyulladás/bursitis jelenléte,
- rohamkarakterisztika (pl. nyomásérzékenység, járásképtelenség),
- a roham időbelisége (pl. 24 óra alatt elért maximális fájdalom mértéke),
- köszvényes csomók jelenléte.
A laboratóriumi kritériumok a következőkre terjednek ki:
- a szérum húgysavszintjének meghatározása,
- az ízületi folyadékból vett minta elemzése.
A képalkotó kritériumok a következőkre terjednek ki:
- MNUM-kristályok jelenléte,
- köszvényre jellemző ízületi elváltozások jelenléte.
A köszvény diagnózisához elégséges a pontrendszer alapján nyolc pontot elérni.
Végül említést kell tenni arról is, hogy a diagnózis felállítása során bizonyos betegségeket ki kell zárni, el kell különíteni, mert más betegségek is járnak a köszvényéhez hasonló panaszokkal. Ilyen betegség többek között az orbánc, a gyulladással járó bütykös lábujj, a fogeredetű gyulladás, a fertőzés okozta ízületi gyulladás, a trombózis és más, kristályok okozta ízületi problémák. Ha több ízületre is jellemzők a tünetek, akkor vizsgálni kell a rheumatoid arthritis, valamint a spondyloarthritis lehetőségét. A most említett kórképek elkülönítésére többféle diagnosztikai eszköz áll rendelkezésre, ilyen a mikrobiológiai tenyésztés, a röntgen, az ultrahang vagy a kristályanalízis.
A köszvény kezelése
A köszvény kezelésének részleteinek taglalása előtt a kezelés alapelveiről érdemes beszélni. A középpontba kell állítani a beteg felvilágosítása és oktatása az életmódváltás egyénre szabott sajátosságairól, teendőiről, gyakorlati tudnivalóiról. Emellett fel kell térképezni a társbetegségeket. Ha a köszvény szekunder formája áll fenn, akkor az azt kiváltó alapbetegséget is kezelni kell a köszvényes roham enyhülését követően. Végül azt is rögzíteni kell, hogy külön kell választani a köszvényes ízületi roham és a magas húgysavszint csökkentésének kezelését.
A köszvényes roham kezelése
A terápia kiválasztása során tekintettel kell lenni a roham mértékére. A leginkább alkalmazott szerek közé tartozik a colchicin, a nem-szteroid gyulladáscsökkentők, a szisztémásan és/vagy lokálisan alkalmazott kortikoszteroidok. Ezeknek a készítményeknek a kombinációit is szokták használni. Bár meghatározó vizsgálatok nem állnak rendelkezésre annak kapcsán, hogy melyik szer élvez prioritást ezek közül, de a colchicin mégis az első helyre kívánkozik, mivel a szervezet erre adott jó válasza a diagnózis felállítását is segítheti. A roham bekövetkeztét követő 12 órán belül a kis mennyiségű colchicin ugyanolyan hatásos volt, mintha nagy dózist használt volna a beteg. A colchicin sem alkalmazható minden esetben, bizonyos gyógyszerek szedése, illetve súlyos vesebetegség fennálltakor meg kell fontolni ennek a gyógyszernek a felírását. Ha a rohamok gyakran jelentkeznek, megelőzésre is alkalmas szer lehet akár hónapokon át.
Ha a klasszikus kezelésre nem reagál a szervezet, akkor gyors és hatékony eredménnyel járhat a biológiai terápia, melynek olyan típusa is van, ami nemcsak az akut roham kezelésében, hanem a krónikus urátszintcsökkentő terápia alkalmazása során jelentkező rohamok megelőzésében is segíthet.
Vér húgysavtartalmának csökkentésére irányuló terápia
A húgysavszint-csökkentő kezelésnél célértékeket kell meghatározni, amiket el kell érni. Ha a betegség már súlyos stádiumban van és köszvényes csomók is jelen vannak, akkor radikálisabb, 300 µmol/l alatti tartományba kell levinni a húgysavszintet. Ha enyhébb, köszvényes csomók nélküli helyzet áll fenn, akkor lehet megengedőbb értéket, 360 µmol/l értéket célnak kitűzni.
A terápia elkezdését követően a kristályok oldatba vitele miatt rohamok léphetnek fel, ezek kezelésére az orvos mérlegelése alapján néhány hónapos megelőző intézkedések lehetnek indokoltak.
Különböző készítmények állnak rendelkezésre a húgysavszint csökkentésére, melyek eltérő módszerekkel érik el a kívánt hatást. Ezek alapján háromféle terápiatípusról beszélhetünk. Elsőként említjük az úgynevezett urikosztatikus szereket, amelyek a húgysavképződés gátlásán alapulnak. Ide többféle készítmény tartozik, alkalmazásuknál a vese állapotára, a vese működésére, annak betegségeire is figyelemmel kell lenni.
Ha az urikosztatikus szerekkel nem érhető el a megfelelő húgysavszint, akkor kombinációban vagy önálló terápiaként urikozuriás szerek jöhetnek szóba, amelyek a húgysavürítés támogatásán alapulnak. Használatuk alatt a vese védelmére is figyelni kell a vizelet lúgosításával és bőséges folyadékbevitellel. Nem minden esetben használhatók ezek a készítmények, ilyen például a vesekövesség állapota is.
Súlyos köszvény és a kombinációs kezelés sikertelensége esetén jöhetnek szóba az urikolitikus szerek, amelyek hatása a húgysav további oldására irányul. Az ilyen készítmények hátránya, hogy viszonylag magas az allergiás reakciók száma.
A gyógyszeres terápiáknál még utalni kell arra, hogy a társbetegségek kezelésére alkalmazott gyógyszereknél érdemes azokat választani, amelyek a purinanyagcserét is javítják.
A köszvény diéta a köszvény kezelésére és megelőzésére
A legtöbb betegségnél nagy jelentősége van a betegoktatásnak és annak, hogy rábírjuk a beteget az együttműködésre, de a köszvénynél ez hatványozottan igaz. A lehető legkorábban tudatosítani kell a páciensben, hogy a megfelelő étrend kialakítása és tartós betartása nélkül nem lehet eredményes a köszvény kezelése.
A diéta ilyenkor úgynevezett purinszegény étrendre alapul, melynek segítségével a kórosan magas húgysavszint is csökkenthető. Egy normál ember átlagos táplálkozással napi 600-1000 mg purint juttat a szervezetébe. Köszvény vagy az erre való hajlam esetén ezt kell érdemben csökkenteni. Itt is le kell fektetni célértékeket. A betegségre utaló hajlam fennállta esetén a purinbevitelt hosszú távon le kell csökkenteni 300 mg-ra vagy ez alá. Ezzel megelőzhető a betegség kialakulása és elkerülhetők a fájdalmas szövődmények. Ha köszvényes roham lép fel, akkor tovább kell a legradikálisabb diétát alkalmazni, melynek purintartalma maximum 100 mg/nap. Krónikus köszvény esetén napi 200 mg purin fogyasztása engedhető meg.
Ha már kialakult köszvényről van szó, akkor a gyógyszeres kezelés és a diéta megkezdése azonnal, egyszerre ajánlott, de már itt fel is kell hívni a figyelmet arra, hogy sokan elhanyagolják a diétát, és kizárólag a gyógyszeres terápiára hagyatkoznak. Ez az egyik legsúlyosabb hiba, a gyógyszeres kezelés ugyanis nem helyettesíti a diétát.
Természetesen beszélni kell arról is, hogy a diéta során mit lehet, és mit nem lehet enni. Az egyes ételeket lehet csoportosítani aszerint, hogy mennyi purint tartalmaznak. A nagyon magas számban, 150 mg-nál több purint tartalmazó ételek tiltólistán szerepelnek. A következő kategória a közepesen magas, 75-150 mg közötti purintartalmú ételek csoportja. Ezek fogyasztása csak kis mennyiségben és ritka alkalmakkor engedhető meg. A közepes kategóriát az 50-75 mg-os sávba eső ételek képezik, ezek már odafigyeléssel, mérsékelten fogyaszthatók. Az 50mg-nál kevesebb purint tartalmazó ételek fogyasztása pedig az ajánlott kategóriába tartozik.
Az első csoportba, tehát a magas és közepesen magas csoportba tartozó ételek a húsok, halak, belsőségek, illetve az ezekből készült, feldolgozott termékek. Leginkább a zsíros húsokat kell elfelejtenünk, alkalmanként a sovány húsok, mint a csirke- vagy pulykamell, sovány halfilé – szigorúan bőr nélkül – , esetleg előfőzött darált hús fogyaszthatók. Az alkalmanként jelző itt a heti egyszer vagy annál is ritkább eseteket jelenti. Szintén kerülendő még kis mennyiségben is az alkohol, különösen a sör, a füstölt, zsíros ételek, a cukros édességek, a péksütemények, a húsleves és a kocsonya is. Tényleg komolyan kell venni ezek elkerülését, mivel komolyan ronthatja a köszvényes beteg állapotát. Az alkoholnál egyedül a bornál lehet kitételt tenni, de itt is csak a mértékletes, alkalmankénti fogyasztás jöhet szóba.
A zsírszegény tejtermékek fogyasztása kifejezetten ajánlott. A zsírszegény itt is hangsúlyos elem, tehát a vaj, a tejszín, a tejföl itt sem jöhet szóba. Az állati eredetű élelmiszereknél a tojás segíti leginkább a purinszegény diétát, mivel ennek alacsony a purintartalma, viszont tápanyagokban gazdag. Heti 6-8 tojás nyugodtan fogyasztható.
A zöldség- és gyümölcsfélék fogyasztása kifejezetten ajánlott, különösen a cseresznyéé. Ugyanígy javasolt a burgonya, főleg a héjában sült burgonya, a rizs, a gabonafélék fogyasztása. Mára megdőlt, illetve a kutatások nem támasztották alá a korábban provokáló tényezőnek számító hüvelyeseket (bab, borsó) vagy a lencse és a spenót, ezeket köszvény szempontjából semleges ételeknek tekinthetjük. Az olajos magvak csak elvétve, kis mennyiségben fogyaszthatók.
Ami a konyhatechnológiát illeti, itt is a zsírszegény technológiákon van a hangsúly. A zsiradékokkal való sütést természetesen mellőzni kell, és a párolást, főzést, zsír nélküli sütést kell alkalmazni.
Végül a folyadékbevitelre kell kitérni, ami szintén alappillére a diétának. Ennek bőségesnek kell lennie, napi 2-3 liternyi folyadékot kell fogyasztani, ami lehet víz, szénsavmentes ásványvíz, cukrozatlan tea. A gyógyvizek (pl. Salvus) és gyógyteák szintén ajánlottak napi szinten is, a csalántea különösen jótékony hatású.
A köszvény lehetséges szövődményei, társbetegségei
Köszvényes betegeknél gyakran jelennek meg különböző társbetegségek, szövődmények, ezért itt néhány fontos problémáról érdemes külön is szót ejteni. Ezek már akkor jelen vannak, amikor a betegnél felállítják a köszvény diagnózisát, ráadásul sokszor súlyosabb formában, mint azoknál, akiknél nem áll fenn a köszvény. Igaz, hogy még nem született túl sok tanulmány a köszvény és a társbetegségek közötti ok-okozati összefüggések kapcsán, de azok meggyőzően bizonyítják a köszvény és a magas vérnyomás, az érrendszerben bekövetkezett elváltozások, a krónikus vesebetegség és egyéb metabolikus kórképek gyakori együttes jelenlétét.
Az érfalakra nemcsak a megemelkedett húgysavszint miatt kialakuló kristályok vannak károsító hatással, hanem azok oldott állapotban is veszélyeztetik az érfalak épségét. Több vizsgálat is alátámasztotta, hogy a köszvény rizikófaktort jelent a magas vérnyomás szempontjából. Érzékeltetésképpen utalunk arra, hogy a húgysavszint 60 µmol/l mértékkel való megemelkedése akár 10%-kal is növelheti a magas vérnyomás kialakulásának kockázatát. Ugyancsak fennáll az összefüggés a köszvény és szívinfarktus, a stroke, valamint a szívelégtelenség között is, utóbbinak önálló rizikófaktora. Azt is meg kell említeni, hogy az imént felsorolt betegségeknél a nők nagyságrendekkel jobban veszélyeztetettebbek, mint a férfiak.
A vesebetegségek kapcsán is vannak tipikusan megjelenő formák. Az egyik ilyen a húgysavkőképződés, amit a vizelet magas húgysavtartalma és savas pH-értéke okoz. Szintén jellemző kórkép köszvénynél a krónikus urát nephropathia, melynek során a vese működő szöveteiben történik kristálylerakódás. Ez az ép szövetekre mechanikai úton és a fennálló gyulladás révén is károsító, pusztító hatással van. Jóval ritkább ennek a kórképnek az akut változata, ami hirtelen kialakuló, jelentős húgysavszintemelkedés következménye. Legtöbbször rákos megbetegedéseknél vagy azok egyes kezelési típusainál fordul elő. Éppen ezért a tumorellenes kezelések megkezdése előtt a húgysavszint csökkentésére is figyelmet kell fordítani.
Említést kell tenni a köszvény és a metabolikus szindróma kapcsolatáról is, mivel az ok-okozati összefüggés közöttük régóta ismert. A metabolikus szindróma egy olyan elváltozás, amire hasi elhízás, magas vérnyomás, csökkent HDL-koleszterinszint, megváltozott zsíranyagcsere, csökkent glukóztolerancia és/vagy inzulinrezisztencia a jellemző. Az ilyen állapot hajlamosít a kardiovaszkuláris betegségek, valamint a cukorbetegség kialakulására.
Megemlítjük még többek között a merevedési zavart is, aminek szervi és pszichogén eredetére egyaránt hatással lehet a köszvény. Az ok-okozati összefüggés pontos oka még nem tisztázott, de a két probléma közötti összefüggés már igen.
A fentiekből is jól látszik, hogy a köszvényhez rengeteg, súlyos társbetegség kapcsolódhat, ezért a modern kezelési módszerek már határozottan ajánlják ezeknek a társbetegségeknek a szűrését és kezelését a köszvény mellett. A húgysavcsökkentő terápia megkezdése az első roham megjelenése után, a köszvény diagnózisának felállítását követően javasolt. A célérték elérése során arra is figyelni kell, hogy a normál értéknek számító 180 µmol/l alatti tartományban tartósan nem szabad tartózkodni. Még jobban indokolt felhívni erre a figyelmet a primer köszvénynél, mivel ilyenkor a rohamok kiújulásának megelőzése érdekében a húgysavszint-csökkentő terápiát élethosszig alkalmazni kell.
