A gyermekek különösen veszélyeztetettek az ilyen típusú betegségek kapcsán, hiszen csontjaik, ízületeik és izmaik fejlődésben vannak, könnyedén befolyásolják állapotukat a külső hatások, a manapság különösen jellemző mozgásszegény életmód pedig csak még tovább ront a helyzetükön.
A számítógépek és az okostelefonok korában nem meglepő, hogy a 10 éves kor alatti gyermekek körében egyre gyakoribbak a szerzett ortopédiai betegségek, melyek korai felismerése rendkívül fontos, hiszen éppen az imént említett fejlődő csontok, izmok és ízületek miatt még a legtöbb elváltozás hatékonyan kezelhető, visszafordítható.
Hogy melyek a leggyakoribb problémák, amelyek manapság a gyermekeket érintik és ortopédiai szakrendelést igényelnek? Az alábbiakban összegyűjtöttük őket, méghozzá a legfontosabb tudnivalók társaságában.
Lúdtalp
A lúdtalp minden kétséget kizáróan a leggyakoribb ortopédiai betegségek közé sorolható a legkisebbeknél. Sokkal többen szenvednek tőle, mint ahány embert valójában kezelnek vele, hiszen gyakran nem produkál fájdalmat, kezdetben csak egy kellemetlen esztétikai elváltozásnak tűnik.
Valójában azonban sokkal nagyobb a baj, ami később érezteti majd a hatását. A lúdtalp lényege ugyanis, hogy a talp izomzata és szalagrendszere nem tud kellőképpen megerősödni, ezáltal megtartani a test súlyát, amitől a talp boltozata egyszerűen lesüllyed, és kialakul a „teletalp” név alatt is ismert jelenség.
Azért jelentős probléma, mert a gyermek bokái ettől befelé fordulnak, és a jelenség a teljes test vázrendszerét elhúzhatja, ezáltal a térdeket, a csípőt, a gerincet, ami rövidesen kellemetlen lábfájdalmakat idéz majd elő.
Ezért fontos, hogy a lúdtalp mindig kezelésre kerüljön, mert elhanyagolva súlyos ízületi kopás, valamint állandósuló térdpanaszok alakulhatnak ki, melyek a későbbiekben láncreakciót indítanak el a szervezetben.
A speciális lúdtalpbetét mellett az ortopéd szakorvos gyakran ír elő gyógytornát, mely célzottan a talpat és a lábat érinti, de fontos például, hogy a lúdtalptól szenvedő gyermek minél többet járjon mezítláb a természetes talajon.
Gerincferdülés
A gerincferdülés vagy más néven scoliosis nem egy veleszületett rendellenesség, jellemzően a gyermekek 10-12 éves kora körül jelentkezik elsőként, és érdekes módon kétszer olyan gyakori jelenség a lányoknál, mint a fiúknál.
Akkor beszélünk róla, ha a csigolyák egymáson elmozdulnak és elcsavarodnak, ezáltal a gerinc oldalirányú görbülete jelentkezik. Hatására valamelyik váll lesüllyed, a másik pedig megemelkedik, gyakorivá válik a hátfájdalom, a sántítás, a fizikai teljesítőképesség csökkenése, amit akár visszafordíthatatlan porckopás kísérhet.
Gyermekkorban a gerincferdülés kifejezetten könnyen orvosolható. Általában gyógytorna segítségével visszafordítható a beteg állapota, noha ennek minden esetben feltétele, hogy időben ortopédiára kerüljön.
Ezen kívül fontos még a rendszeres testmozgás, a gyógytornán elsajátított gyakorlatok ismételt alkalmazása, de különösen hatásos sport az úszás, ami egyenletesen terheli a szervezetet és nem ró felesleges terhet az ízületekre.
Amennyiben a gerincferdülés súlyosabb, a gyermeknek szüksége lehet speciális fűző viselésére. Műtéti beavatkozásra csak extrém esetekben kerülhet sor, aminek részeként az ízületek és a csigolyák merevítésével lehet normalizálni a gerinc görbületét.
Csípőficam
A veleszületett ortopédiai betegségek közül a csípőficam magasan a leggyakoribb fejlődési rendellenesség, ami a mozgásszervet érinti. Érdekesség, hogy sokkal nagyobb valószínűséggel fordul elő lányoknál, mint fiúknál, kialakulása pedig a csípőízület rendellenes fejlődéséhez kapcsolódik, ami már az anyaméhen belül deformálódik.
Konkrétan a csípőficam azonban szüléskor vagy szülés után jelentkezik, amikor a csípő egyszerűen kificamodik. A rendellenesség különösen gyakori a farfekvéses babáknál, azonban a legtöbbször vagy genetikai okok állnak a háttérben, vagy nincs tényleges magyarázat az előfordulására.
A csípőficam csecsemőkorban általában nem okoz tüneteket – ezért is lényeges az úgynevezett csípőszűrés elvégzése –, de utalhatnak rá olyan elváltozások, mint a baba combján látható bőrredők szimmetriájának a hiánya, vagy ha alvás közben a gyermek nem ugyanolyan pozícióban tartja a lábait.
Amennyiben a gyermek már tud járni, a csípőficamot sántítás kíséri. Ezt azonban nem szabad megvárni, már csecsemőkorban fontos feltárni a problémát és speciális orvostechnikai eszközt – úgynevezett Ricsi pelenkát – kell használni, ami terpeszben tartja a gyermek lábait, és segít az ízületek korrekciójában.
Ha a speciális pelenka és az egyéb kezelések nem hoznak eredményt, esetleg teljes egészében elmaradnak, a súlyos és állandó tüneteket okozó csípőficam később jellemzően csak műtéttel orvosolható.
Dongaláb
A dongaláb egy nagyon speciális fejlődési rendellenesség, melynek kialakulásában több gén is szerepet játszik. Érdekesség, hogy a fiúknál kétszer gyakrabban előfordul, mint a lányoknál, a genetika mellett pedig természetesen a környezeti hatások, a méhen belüli nyomás, a születés késleltetése egyaránt hozzájárulnak a kialakulásához.
A probléma jellemzően már egyszerű szemrevételezéssel is könnyedén felismerhető. Ha kialakult dongalábról van szó, akkor a bokaízület jellemzően meghajlik, a láb a sarokkal együtt befelé fordul, a lábfej a megszokottnál kisebbé válik, a lábközépcsontok pedig megcsavarodnak.
A halmozott deformitásnak köszönhetően a gyerekek nem tudnak teli talppal lépni, csak a lábak külső élén járnak, amihez kellemetlen sántítás, valamint deformitási láncreakció indul el az egész szervezetben.
A dongaláb kezelése kapcsán rendkívül lényeges a korai felismerés, hiszen érdemes már néhány napos korban elkezdeni a korrekciót, méghozzá speciális gipszkötések alkalmazásával. Súlyosabb esetekben előfordulhat, hogy csak a műtéti beavatkozás segíthet a gyermeken.
Perthes-betegség
A Perthes-betegség nem más, mint amikor a combcsont úgynevezett feji része vérellátási zavartól szenved és nem tud csontosodni, azaz puha, illetve sérülékeny marad, sőt a csípőficam is sokkal gyakrabban kialakul mellette.
Bár a neve alapján nem olyan ismert, mint a lúdtalp vagy a dongaláb, de meglepően gyakran találkozni vele még manapság is az ortopédiai szakrendeléseken – különösen a 3 és 13 éves kor közötti gyermekek, azon belül is leginkább a fiúk körében.
A betegségnek nagyon jellegzetes tünetei vannak. Ilyen például az állandósuló fájdalom a térdben, a lágyékban és a csípő környékén, ami jellemzően tompa, de hosszabb távon már mentálisan is terheli a gyermeket, aki ettől sántikálni kezd, hogy kímélje az ízületeket.
A legtöbbször csak az egyik combcsontot érinti, de ritka esetben mindkét lábon jelentkezhet. A jellemzőbb tünetei közé sorolhatjuk még a fejletlen izomzatot, a rövidebb végtagot, valamint a mozgáskorlátozottság megjelenését is.
A Perthes-betegség kapcsán elengedhetetlen időben felismerni a problémát, hiszen minél előbb ismerik fel az elváltozást, annál gyorsabban közbe lehet lépni, így például mankóval vagy speciális járógéppel tehermentesíthető a végtag.
Gyakran van szükség gyógytornára – különösen akkor, ha a csípőízület mozgástartománya már beszűkült a betegség hatására, de súlyosabb esetekben műtétet is indokolhat ez az állapot.
Scheuermann-betegség
A Scheuermann-betegség egy nagyon kellemetlen ortopédiai kórkép, mely a legtöbbször már gyermekkorban kialakul. Jellemzően a csigolyatestek érintettek benne, ahol keringési zavar alakul ki, és ezért a csontsejtek elpusztulnak, helyüket pedig porcszövetek veszik át.
Bár ezek a későbbiekben újra csonttá alakulhatnak, amíg azonban ez nem következik be, a csigolyák visszafordíthatatlanul deformálódhatnak. A legnagyobb probléma, hogy a betegség sok esetben teljesen tünetmentes, legfeljebb kisebb hátfájdalom, akadályozott mozgás, általános fáradékonyság léphet fel.
Súlyosabb esetben a gerinc elváltozásai már szemmel is láthatóvá válnak az érintett csigolyák környékén. Egyszerű röntgenfelvétellel is könnyedén diagnosztizálható, melynek gyorsasága rendkívül fontos, hiszen lényeges mielőbb beavatkozni és gyógytornával megakadályozni a súlyosabb elváltozások kialakulását.
A gyógytorna és az egyéb kezelések célja, hogy a sérülékennyé vált csigolyatest teljesen tehermentesítésre kerüljön, így a gerinc kifejlődése könnyedén végbe mehet. A gerinc körül elhelyezkedő izom erősítésével és nyújtásával ez könnyedén kivitelezhető, de előfordulhat, hogy fűző viselését is indokoltnak látja a szakorvos.
Átmeneti csípőízületi gyulladás
A gyermekeknél – leginkább a fejletlen immunrendszer miatt – gyakran alakulhat ki átmeneti csípőízületi gyulladás, vagy más néven transitoricus coxitis, amit a legtöbbször valamilyen felsőlégúti megbetegedés, illetve nagyobb fertőzés előz meg, tehát annak egyfajta szövődményeként alakul ki.
A betegséget könnyű felismerni, mert általában a légúti fertőzés után néhány nappal már jelentkezik is, részeként pedig a gyermek óriási csípőfájdalomra panaszkodik, amitől még lábra sem tud állni.
Az átmeneti csípőízületi gyulladást fontos ortopéd szakorvossal megvizsgáltatni a radiológiai eltérések feltárása érdekében. Ebben az esetben ugyanis jellemzően nincs ilyen elváltozás, emiatt a kúra is a legtöbbször pihenésből, ágynyugalomból és fájdalomcsillapításból áll.
Fontos a betegség kapcsán a lefolyás után két-három hónappal egy kontrollvizsgálat, azon belül is egy röntgen, hogy feltárhatók legyenek az esetleges szövődmények, hiszen előfordulhat, hogy az átmeneti csípőízületi gyulladás után Perthes-betegség alakul ki.
Alsó végtagi tengelyeltérések
Alsó végtagi tengelyeltérésről akkor beszélünk, ha a combcsont és a lábszár nem egymás folytatásai, hanem valamilyen szöget zárnak be. Ezt nevezi a köznyelv O- vagy X-lábnak. Súlyos elváltozás lehet, hiszen ilyenkor az ízületeket nem éri egyenletes terhelés.
A tengelyeltérések szabad szemmel is jól láthatók, különösen előrehaladott állapotban. A pontos diagnózishoz természetesen minden esetben szükség van röntgenfelvétel készítésére, hiszen ezen nemcsak az eltérés mértéke látható megfelelően, hanem a kiváltó ok is.
A gyors diagnózis itt egyaránt fontos, hiszen a terhelés eloszlása ilyenkor nem egyforma, ezért porckopás, ízületi fájdalom és később mozgáskorlátozottság alakulhat ki emiatt.
A kisebb eltéréseket a gyerekek többsége idővel elnövi, a legtöbbször csak egyszerű esztétikai problémát jelent, nem igényel kezelést, legfeljebb gyógytornát. Nagyobb tengelyeltérésnél azonban már gyakran lehet szükség műtéti beavatkozásra.
Alsó végtagi hosszkülönbség
A gyerekek növekedési fázisában gyakran előfordul, hogy a lábak nem ugyanolyan intenzitással növekednek, vagyis az egyik hosszabb, mint a másik. Sokaknál előforduló probléma, ami kisebb eltérés esetén nem igényel kezelést, általában panaszokat sem okoz.
Jelentősebb elváltozásnál azonban már jelentkezhet sántítás, ebből kifolyólag fájdalmak, amit fontos mielőbb orvosolni annak érdekében, hogy ne alakuljon ki tartós deformitás, hiszen az eltérő hosszúságú végtagok még az izomtónus egyensúlyát is fel tudják borítani.
Megfelelő fizioterápiás kezelésekkel azonban könnyedén gyógyítható az elváltozás, sőt a cipőbe helyezhető sarokemelővel is egyszerűen, gyorsan orvosolható a baj, a súlyosabb esetek azonban mindig operációt igényelnek.
