Márpedig a legtöbb súlyos nőgyógyászati betegség megelőzhető lenne, ha a páciensek rendszeres időközönként átesnének a rutinszerű kontrollvizsgálaton, hiszen az idejekorán felismert elváltozások sokkal könnyebben visszafordíthatók, mint a már tüneteket produkáló súlyosabb esetek.
Pontosan ilyen elváltozás a mióma is, mely gyakran egyáltalán nem okoz panaszokat, sokszor még csak tennivaló sincs vele, azonban ha a mérete már jelentős, esetleg nagyobb mennyiségben jelentkezik, akkor fontos lehet a beavatkozás, amit minden esetben egy alaposabb nőgyógyászati szakvizsgálat előz meg.
Hogy milyen tüneteket okoz a mióma, egyáltalán milyen kezelési lehetőségei vannak? Ennek jártunk utána az alábbiakban!
Mit nevezünk miómának?
A mióma a méh egyik jóindulatú daganatos elváltozása, mely az utóbbi néhány évtizedben terjedt el a női lakosság körében, korábban nem volt annyira jellemző, ezért sok esetben nevezik a 21. század egyik általános népbetegségének a hölgyek körében.
A más néven méhizomdaganat név alatt ismert elváltozás a méh izomfalából, egészen pontosan az azokat alkotó simaizomsejtekből indul ki. Minden esetben egy tokkal körülvett jóindulatú daganatos elváltozásnak tekinthető, mérete pedig nagyon változatos lehet.
A néhány milliméteres átmérőjű, tehát kifejezetten aprócska miómáktól kezdve a dinnyeméretű elváltozásokig bezárólag minden megfigyelhető, beavatkozást pedig jellemzően utóbbi esetekben igényel.
A statisztikák szerint az egyik leggyakoribb jóindulatú daganat a nők körében, így minden negyedik hölgynél előfordul, a legtöbbször azonban csak rendszeres ellenőrzést igényel, beavatkozásra pedig nincs szükség mi.
A mióma általában 25-30 éves korban alakul ki a legnagyobb eséllyel, azonban dacára a folyamatos kutatásoknak, még az orvostudomány sem tudja megmondani, hogy pontosan miért. A feltételezések szerint a petefészek működési rendellenessége áll a háttérben, de egyre nagyobb valószínűséggel hormonális hatások is befolyásolják a megjelenését.
Erre utal, hogy a terhesség során például a miómák mérete az ösztrogén hormonok hatására gyakran megnövekszik. A miómák sok esetben csoportos formában jelentkeznek, a megjelenésük tekintetében pedig többféle típust különböztethetünk meg egymástól, ezek
- a submucosus, azaz a méh ürege felé növekvő;
- az intramuralis, azaz a méh izomfalában elhelyezkedő;
- valamint a subserosus, vagy a méh külső oldalára is kitüremkedő változatok.
A mióma tünetei
Amint azt a fentiekben is említettük már, a mióma megjelenése gyakran teljesen tünetmentes, ezért többségében rutin nőgyógyászati vizsgálat során bukkan rá a szakorvos. Nagyon ritkán, mindössze az esetek 10 százalékban okoz enyhébb vagy súlyosabb tüneteket.
Ez azért nagy probléma, mert gyakran csak általános vagy nagyon sokféle panaszt okoz a mióma, miközben előfordulhat, hogy a beteg sokszor túl későn kerül orvoshoz, és a betegségnek már szövődményei alakultak ki, esetleg éveken keresztül akadályozta például a gyermekvállalást.
A mióma leggyakoribb tünetei a vérzésben tapasztalható rendellenességek, a rövidülő ciklusok, a fájdalom és a nyomásérzés – különösen az alhasnál, deréktájon vagy a kismedencénél –, de emésztési problémák, sűrűsödő vizelési inger, sőt termékenységi nehézségek is előfordulhatnak mellette.
Lássuk a leggyakoribb tüneteket egy kicsit bővebben:
Menstruációs rendellenességek
Az egyik leggyakoribb panasz a mióma kapcsán, amikor a menstruáció során a páciens rendellenességeket észlel. Gyakori ilyenkor a nagyon fájdalmas, elhúzódó vérzés, a rövidülő ciklusok, de nagyon általános az is, hogy a beteg nagyobb mennyiségű vér ürülését tapasztalja.
Szintén sok esetben előfordul, hogy két menzesz között kisebb mennyiségű vér távozik a szervezetből, ami hosszú hónapok során akár vérszegénységet is előidézhet az érintettnél.
Fájdalom és nyomásérzés az alhasi régióban
Mint azt fentebb már említettük, a mióma sok esetben egészen aprócska, de akár hatalmasra is megnövekedhet, így nem ritka, hogy bizonyos esetekben alma, sőt dinnyenagyságú elváltozásokat tapasztalnak a kezelőorvosok – méghozzá egyszerre többet.
A kérdéses gócok gyakran indulnak növekedésnek, aminek hatására a vérellátásuk lecsökkenhet, bizonyos területek elhalhatnak, melyek kellemetlen fájdalmat idézhetnek elő. Ezek kezdetben enyhébbek, később azonban nagyon erőteljessé válhatnak, sőt gyulladás, hőemelkedés és láz kísérheti őket.
Mivel a göbök gyakran hatalmasra nőnek, ezért rengeteg beteg tapasztal kialakulásukat követően – általában még a fájdalmak előtt – kellemetlen diszkomfort érzést, nyomást az alhasi régióban, ami egyre jelentősebbé válhat.
Súlyosabb állapotban például gyakori, hogy a mióma már nyomást gyakorol a belső szervekre, a húgycsőre, a végbélre, a húgyhólyagra vagy a különféle kismedencei idegekre és erekre, amelyek a nyomásérzet mellett megannyi kellemetlenséggel járhatnak.
Ilyenek például a vizelet- vagy székletürítési zavarok, a végtagokba sugárzó fájdalom, de olyan rendhagyó elváltozások is kialakulhatnak, mint a vese üregrendszeri tágulata, hiszen a tumor nyomhatja vagy elzárhatja a vesék felől érkező húgyvezetékeket.
Termékenységi nehézségek
Nagyon sok esetben csak akkor derül fény a mióma – bár gyakran inkább miómák – jelenlétére a nőknél, amikor termékenységi nehézségek alakultak ki, azaz sorozatos vetélések következtek be vagy rendszeres szexuális együttlét ellenére sem fogant meg a magzat.
A göbökről ugyanis tudni kell, hogy képesek eltorzítani a méh alakját, sőt a petevezetéket is elzárhatják, amitől meddőség alakul ki, hiszen a hímivarsejtek és a petesejtek nem tudnak találkozni, nem valósulhat meg a megtermékenyítés.
Szintén szerencsétlen és kellemetlen helyzet, ha a terhesség a mióma ellenére is összejön, hiszen ilyenkor az ösztrogén szintje növekedésnek indulhat, ami nemcsak fájdalommal jár, hanem több szempontból is rendkívül veszélyes.
A miómától ugyanis a méh idő előtti összehúzódásokat produkálhat, azaz megnövekszik a vetélés, a koraszülés esélye, de ha a kismamának mégis sikerül kihordania a gyermeket, akkor is előidézhet problémákat, így például a fizikai akadály miatt a magzat nem tud befordulni a szülőcsatornába, ami ellehetetleníti a természetes hüvelyi szülést.
Szintén számolni kell a tumor miatt azzal is, hogy a szülést követően a méh nem tud megfelelően összehúzódni, ezért a regeneráció, a folyamatot követő vérzés erősebb és elhúzódóbb lehet.
A mióma kezelési lehetőségei
Noha a miómának lehetnek kellemetlen és súlyos szövődményei, azonban csak az esetek kevesebb mint 1 százalékában alakulhatnak át rosszindulatú daganattá. A legtöbbször egyáltalán nem igényelnek kezelést, azonban érdemes rendszeres szűrővizsgálattal nyomon követni az állapotát.
Amíg a mérete nem növekszik túlzottan – esetleg stagnál –, nem okoz panaszokat sem, addig nem javasolt a kezelés, különösen menopauza-közeli állapotban, hiszen változókorban a miómák méretei jelentősen csökkenhetnek.
Gyógyszeres kezelések
A miómák esetében lehetőség van arra, hogy a nőgyógyász szakorvos megpróbálja gyógyszerekkel enyhíteni a problémát, aminek célja lehet a sebészeti beavatkozásra való felkészítés, de annak késleltetése is.
A szakorvosok a legtöbbször a hormonháztartás visszaállítását kísérelik meg, hiszen a tapasztalatok szerint a fogamzásgátlók vagy a sárgatesthormont tartalmazó készítmények jó hatást gyakorolnak a miómákra, sőt jellemzően az általuk kiváltott vérzészavar is rendezhető ilyen módon.
Szintén alternatív megoldás, ha a betegnél olyan készítményeket alkalmaznak, melyek mesterséges módon előidézik a változókort. Ezt a GnRH-analóggal tudják kiváltani, melyek képesek csökkenteni a miómák méretét, ezáltal az általuk okozott panaszokat is.
Mindezt azonban csak néhány menopauzára jellemző mellékhatás társaságában, ezért hosszabb távon ritkán alkalmazzák, a legtöbbször akkor van rá szükség, ha műtét előtt gyorsan csökkenteni kell a mióma méretét.
Egy viszonylag új gyógyszeres készítménnyel, az uliprisztál-acetáttal is kifejezetten jó eredményeket ér el az orvostudomány a mióma kezelésében. Egy háromhónapos kezelésről van szó, mely képes jelentős mértékben csökkenteni a mióma méreteit, ezáltal a kellemetlen tüneteket.
Többször is alkalmazható, azonban fontos, hogy csak terhességen átesett-, menopauza előtt álló nőknél ajánlott a használata.
Embolizáció
Valahol a műtéti beavatkozás és a gyógyszeres kezelés között helyezkedik el félúton a mióma kezelése kapcsán az embolizáció, mely egy viszonylag új típusú módszer, ami nagyon csekély beavatkozást igényel.
Alapját az intervenciós radiológia adja, aminek részeként az a cél, hogy a göböt tápláló erek munkáját megakadályozzák, ezáltal mérsékelve a vérellátást, illetve ebből kifolyólag hosszabb távon a mióma méretét is.
Az operációhoz viszonyítva egy sokkal kíméletesebb megoldás, aminél nincs szükség a méh eltávolítására, mellékhatásokkal sem nagyon kell számolni, azonban az eljárás ugyanúgy kórházi befekvést igényel.
Műtéti beavatkozás
Ha a mióma mérete a kezelések hatására is folyamatosan növekszik, jelentős panaszokat okoz, esetleg meddőséget váltott ki a páciensnél, akkor nincs más lehetőség, mint a műtéti beavatkozás, ami minden esetben az egyik leggyakoribb és leghatékonyabb alternatíva.
Sajnálatos módon a beavatkozás a legtöbbször a méh teljes eltávolításával jár, ami a páciens állapotának, a göb méreteinek és a körülményeknek a függvényében történhet hüvelyen keresztül, de hasfalon át is.
A műtétet minden esetben fontos mérlegelni azoknak, akiknek még nem született gyermekük, hiszen a méh eltávolítása nem visszafordítható.
Természetesen létezik olyan sebészeti beavatkozás is, amikor csak magát a miómát távolítják el. Ez az úgynevezett kiágyazás vagy enukleáció, ami szintén kivitelezhető a hüvelyen keresztül vagy a hasfal felnyitásával.
Hogy ez a módszer alkalmazható-e, illetve melyik változata, az minden esetben a mióma elhelyezkedésének és méretének a függvénye, de különösen gyakori azoknál, akik még nem vállaltak gyermeket.
Ezzel ugyanis a mióma nem szűnik meg, de annyi időre tünetmentessé válhat a beteg, hogy a gyermek meg tudjon foganni, azonban utána a göb kiújulhat, sőt újabbak jelenhetnek meg, illetve gyorsabb ütemben növekedhetnek.
