A legtöbb esetben trombózisból származó vérrög áll a probléma hátterében, de embóliát okozhat egy légbuborék, egy véráramba kerülő zsírcsepp, a daganatos sejtek, sőt még baktériumgyülem is állhat a háttérben.
Hogy megérthessük a tüdőembólia súlyát, fontos legalább alapszinten ismerni keringési rendszerünk működését.
Az emberi élet egyik alapja, hogy szívünk oxigénben gazdag vért pumpáljon a szervezeten belül. Ezt az oxigént a vérünk a tüdőből veszi fel, ahová úgynevezett tüdőartériákon keresztül tud beáramolni, majd innen jut vissza a szíven át a testünkbe.
A tüdőembólia gyakran halálos is lehet
A tüdőembólia során egy vérrög, vagy valamilyen más idegen anyag elakad a tüdőartériában, ami megakadályozza a vér áramlását, ezáltal azt, hogy a szervezetünk elegendő oxigénhez juthasson. Ez az állapot a tüdőembólia, ami rendkívül komoly probléma.
Ha a tüdőartériák valamelyike elzáródik, a vérben lévő oxigénellátottság azonnal csökkenésnek indul, ami tüdőkárosodást, valamint sejtelhalást idéz elő. Mindez ráadásul nagyon gyors ütemben történik.
Emiatt a tüdőembólia kialakulása után versenyfutás kezdődik az idővel, hogy a beteg mielőbbi kezelést kapjon. Bizonyos esetekben, ha egy nagyobb vagy több kisebb vérrög zárja el az artériát, a beteg azonnal életveszélyes állapotba kerül.
Ilyenkor a tüdőembólia gyakran halálos kimenetelűvé válik.
Hogy kerül vérrög az artériába?
Adja magát a kérdés, hogy vajon honnan kerül vérrög a szervezetünkbe, ami aztán az artéria elzáródását, illetve az embólia kialakulását előidézheti?
Az esetek többségében ezek a vérrögök a lábakban futó mélyvénákban keletkeznek akkor, ha a vér áramlása a kérdéses testrészben jelentős mértékben lelassul.
Kifejezetten gyakori tehát abban az esetben, ha valaki sokáig ül vagy fekszik mozdulatlanul, tehát az ülőmunka, az utazás vagy a tartós fekvőbetegség általános problémaforrásként jelölhetők meg a vérrögképződés kapcsán.
Amennyiben a lábban kialakuló vérrög leszakad, de még helyben megakad, azt jellemzően mélyvénás trombózisnak nevezzük. Ha az érrendszerbe kerül, eljut a tüdőbe és ott akad el, akkor az a tüdőembólia.
Fontos a megelőzés, kialakuláskor a sürgősségi ellátás
Mivel egy rendkívül veszélyes betegség, ezért a tüdőembólia kapcsán rendkívül fontos a megelőzés. Ennek alapját a tudatos életmód mellett a megfelelően gyakori orvosi vizsgálat adja.
Különösen hatékony a Doppler-ultrahangos vizsgálat abban az esetben, ha szeretnénk időben felismerni a problémát, de a kialakult embólia kapcsán az utókezelés is nagyon fontos.
Fontos, hogy amennyiben valaki a tüdőembólia tüneteit érzi magán, akkor haladéktalanul sürgősségi ellátásra van szüksége, tehát nincs idő orvosra várakozni vagy időpontot kérni, azonnal mentőt kell hívni és megkezdeni a szükséges beavatkozásokat.
Az egyik leggyakoribb érrendszeri probléma szövődménye
Fentebb már említettük, hogy bár a tüdőembóliát számos háttérprobléma kiválthatja, a legtöbbször azonban a mélyvénás trombózis a leggyakoribb szövődményeként tekinthetünk rá.
Ez azért különösen nagy probléma, mert az egyik leggyakoribb érrendszeri betegség manapság a mélyvénás trombózis, amiből megfelelő és időben megkezdett orvosi ellátás mellett nem alakul ki feltétlenül tüdőembólia.
A trombózissal kórházba kerülő betegek csaknem 1 százalékánál alakul ki már ellenőrzött közegben, ennél gyakoribb azonban, hogy a tüdőembólia váratlanul jelentkezik, és túl későn kap megfelelő orvosi segítséget a beteg.
A váratlan halálesetek mintegy 5 százalékánál például bizonyítottan a tüdőembólia volt a kiváltó ok.
A tüdőembólia kialakulásának menete
Bár a tüdőembólia kialakulásakor gyorsan jelentkeznek az első tünetek és nagyon hamar kerül kritikus állapotba a páciens, valójában azonban a betegség egy nagyon hosszú folyamat, ami valamennyi esetben, illetve legalább részben életmódbeli hanyagságra vezethető vissza.
A vérrög a legtöbbször csak elhanyagolt szervezetben alakul ki
Általánosságban kijelenthető, hogy a vérrögök egy egészséges szervezetben vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán, speciális körülmények között alakulhatnak ki.
A legtöbbször a problémához mindig egy olyan életmód tartozik, ami több tekintetben is egészségtelen.
Vérrögképződésre hajlamosít például a mozgásszegény életmód, az egészségtelen, azaz zsírban és szénhidrátokban gazdag étrend, a túlsúly, a cukorbetegség, bizonyos lábsérülések, a hosszú ágynyugalmat igénylő kezelések, valamint az érrendszeri problémák is.
Amennyiben tehát odafigyelünk magunkra, a vérrögképződés lehetőségét az esetek többségében minimálisra tudjuk csökkenteni.
Vannak, akik hajlamosabbak a vérrögképződésre
Itt fontos kiemelni, hogy a megelőzés a legtöbb esetben nemcsak az életmódhoz kapcsolódhat, hiszen vannak olyan emberek, akik hajlamosabbak a vérrögképződésre, mint mások.
Az ilyen betegek számára elengedhetetlen, hogy vérhígítót szedjenek, hiszen a hajlamosító tényezők esetükben hatványozottabban megjelenhetnek, illetve negatív hatást fejthetnek ki az érrendszerre.
Számukra egy fekvőbetegség, egy nagyobb utazás vagy az ülőmunka kifejezetten rizikós, és fontos a vér folyamatos hígítása a megfelelő gyógyszerekkel azért, hogy ne alakuljon ki vérrög a vénákban.
A kialakult vérrög minden esetben tüneteket produkál
Fakadjon a vérrögképződés akár valamilyen érrendszeri betegségből, akár az elhanyagolt életmódból, ha a szervezetünkben kialakult, akkor annak minden esetben valamilyen tünetei vannak, még mielőtt tüdőembóliát idézne elő.
Ezekre rendkívül fontos odafigyelni! Jellemző tünetei a vérrögképződésnek a lábak vagy a karok jelentős dagadása, azok fájdalma – különösen mozgatáskor – és nehézérzése, valamint a bőr kipirosodása, bekékülése, elszíneződése, valamint indokolatlan melegsége.
A kialakult vérrög a legtöbbször nem okoz azonnal tüdőembóliát, sok betegnél még időben meg lehet akadályozni a bajt – különösen olyan esetekben, ha időben felismerik a fenti problémákat.
Amikor a vérrög tüdőembóliát okoz
A vérrög akkor idéz elő tüdőembóliát, ha leszakad, a helyéről elmozdul, bekerül a véráramba, onnan pedig a szíven keresztül a tüdőbe jut. Azért tud elakadni itt, mert a tüdőt rengeteg vékonyabb ér alkotja, amelyek túl keskenyek ahhoz, hogy a rögöt elvezessék.
Amint a vérrög elakadt a tüdőben, az jellemzően azonnal heves tüneteket produkál, de vannak kivételek, valakinél csak később vagy enyhébb formában mutatkoznak. Mindez attól is függ, hogy a vérrög hol akadt el, és mekkora akadályt képez.
Különösen a hevesebb tünetek jelentkezésekor – erős hátfájdalom, verejtékezés, véres köhögés – elengedhetetlen a gyors orvosi segítség, így azonnal mentőt kell hívni, hogy az erek elzáródása mielőbb feloldásra kerüljön, ami megnöveli a túlélési esélyeket.
A tüdőembólia tünetei
Amint az már az imént kiderült: a tüdőembólia nem egyik pillanatról a másikra alakul ki a szervezetben, a legtöbbször nagyon jól felismerhető tüneteket produkál már akkor, amikor csak a vérrögképződés indult el.
Emiatt fontos elkülönítenünk ezen a ponton
- az előzetes;
- és a sürgősségi tüneteket.
A tüdőembólia előzetes tünetei
Általánosságban a tüdőembóliát a szervezeten belül kialakult vérrög, a mélyvénás trombózis előzi meg. A vérrögnek a leszakadása és későbbi tüdőbe kerülése okozza a bajt.
Ezért lényeges már magát a vérrögképződést is időben felismerni, hiszen a mélyvénás trombózis jól kezelhető, és ezzel megakadályozható az embólia kialakulása.
A tüdőembólia előzetes tünetei a következők:
- a lábak és a karok kellemetlen duzzanata, dagadása;
- az érintett végtagok érzékenysége, erőteljes fájdalma – különösen mozgatás közben;
- vöröses, minden esetben elszíneződött bőrfelület a problémás lábakon és karokon;
- láthatóan megnagyobbodott vénák a végtagokon;
- a problémás lábak és kezek kellemetlen melegségérzete, amit sokan a darázscsípés után jelentkező állapothoz hasonlítanak.
A tüdőembólia sürgősségi tünetei
Hogy a kialakult tüdőembólia konkrétan milyen tüneteket produkál, az páciensenként nagyon eltérő lehet.
Függ többek között a vérrög méreteitől, hogy pontosan hol okozott problémát a tüdőben, de például az egyes társbetegségek, különösen az olyan tüdőbajok, mint a COPD vagy az asztma egészen eltérő, súlyosabb jelenségeket is előidézhetnek a betegeknél.
Ami minden esetben azonos, hogy amint a tüdőartéria elzáródik, az első tünetek nagyon gyorsan jelentkeznek, és ilyenkor fontos a mentőszolgálat mielőbbi értesítése, hiszen az érintett személynek gyors beavatkozásra van szüksége.
A tüdőembólia sürgősségi tünetei közül a leginkább jellemzőek a következők:
- hirtelen fellépő nehézlégzés és légszomj;
- erőteljes mellkasi- és hátfájdalom, amit sokan egyfajta kellemetlen szorításnak írnak le;
- köhögés, amihez folyamatos inger, esetenként akár véres váladék is társulhat;
- leginkább a hirtelen fellépő tünetek, az ebből fakadó pánik és a légszomj miatt a fentiekhez erős verejtékezés társulhat;
- a kezdődő oxigénhiány és a pánikszerű reakció gyakran vált ki szédülést, esetenként ájulást is a betegből;
- a súlyosbodó oxigénhiány miatt a beteg ajkai és körmei gyakran hajlamosak az elkékülésre.
A tüdőembólia kialakulásának okai
Noha a fentiekben határozottan a mélyvénás trombózist, a vérrögképződést neveztük meg a tüdőembólia kialakulásáért, ami az esetek többségében igaz is, azonban még csak érintőlegesen beszéltünk arról, hogy ezek mitől alakulnak ki.
A vérrögök ugyanis egy egészséges emberi szervezetben maguktól nem jönnek létre, ahhoz mindig szükség van bizonyos külső tényezőkre.
Ezen a ponton rengeteg ilyen „tényezőt” fel lehetne sorolni, az alábbiakban azonban a legáltalánosabbakat vettük sorra.
Mozgásszegény életmód, tartós mozdulatlanság
A vérrög kialakulásának egyik legnagyobb ellensége, ha az emberi szervezet, egészen konkrétan a végtagok mozdulatlanok. Ilyenkor ugyanis a véráramlás jelentős mértékben lecsökkenhet az érrendszerben, ami súlyos következményekkel járhat.
Tökéletes példaként lehetne itt felhozni a gyors- és lassú folyású patakokat. Ha a patak sodrása gyors, nincs üledékképződés, ha viszont lassú, akkor lerakja a hordalékot, szigeteket, akadályokat épít.
Az érrendszer pontosan így működik, ha lelassul az áramlás, akkor ott beindul a véralvadás, ami kedvez a vérrögök kialakulásának.
A mozgásszegény életmód mellett nagy rizikófaktort jelent a tüdőembólia kapcsán a tartós kórházi-, vagy fekvést és ágynyugalmat igénylő kezelés, vagy az olyan hosszú utazás, ahol a betegnek tartósan ülnie kell – például buszon, repülőn vagy vonaton.
Fokozott véralvadás
Hogy vérrög alakuljon ki az emberi szervezetben, ahhoz elengedhetetlen fontosságú, hogy fokozott véralvadás lépjen fel az érrendszeren belül.
A váralvadás mértékét számos tényező befolyásolhatja, így a dehidratációtól és a dohányzástól kezdve, a különféle betegségeken át, a várandósságig és a friss műtéti beavatkozásokig bezárólag rengeteg állapot húzódhat meg a háttérben.
Amennyiben ilyen eset veszélye áll fenn, vagyis valamilyen külső ok hatására fokozott véralvadás lép fel, akkor elengedhetetlen tenni ellene, így megfelelő gyógyszerekkel és elővigyázatossággal ma már nagyon jó eredményeket lehet elérni.
Az erek belhártyáinak sérülését egyébiránt nemcsak sérülés, hanem vénás katéterezés, kórokozók általi gyulladás, valamint vénákba fecskendezett idegen anyag – például kábítószer – is előidézheti.
Érrendszeri problémák, érfalkárosodás
Az érrendszeri betegségekre külön oda kell figyelnünk, ha meg akarjuk akadályozni a vérrög, és ezáltal a tüdőembólia kialakulását.
Az ok, hogy az érfalaknak a belső károsodása minden esetben felületet biztosít az alvadó vérnek, így ott könnyebben képződik akadály, ami gyakran egyenes következménye a vérrög megjelenésének.
Az érfalak károsodását a legtöbb esetben valamilyen külső sérülés idézi elő, így nagyobb ütéstől például az ér belső fele elpattanhat, kitüremkedhet, ami ideális közeg a vérrögök számára.
Noha kifejezetten ritka eset, azonban nemcsak vérrögök zárhatják el a tüdőartériát, hanem más érrendszerbe került idegen anyagok is. Példának okáért egy csonttörés során könnyedén zsír vagy légbuborék juthat a véráramba, ami ebből a szempontból szintén rendkívül veszélyes.
Fogamzásgátló és egyéb gyógyszerek mellékhatásai
Végül, de közel sem utoljára fontos kiemelnünk a sorból azokat a gyógyszereket is, amelyek vérrögképző mellékhatással rendelkeznek. A legveszélyesebbek ebből a szempontból a fogamzásgátló készítmények.
Különösen problémásak azok a típusok, amelyek drospirenont tartalmaznak, hiszen ez az összetevő tudja a leginkább serkenteni a véralvadást, illetve az ebből fakadó vérrögképződést.
Azt azonban fontos hozzátenni, hogy ez egy ritka mellékhatás, és egyre több fogamzásgátló készítmény előállításánál odafigyelnek rá a gyógyszergyártók.
Ezen felül több olyan gyógyszer is található a piacon – zömmel receptre kapható változatok –, amelyek fokozzák a véralvadást és a vérrögképződést.
Szedése előtt a kezelőorvos rendszerint tájékoztatja a pácienseket a mellékhatásokról, szükség esetén pedig vérhígító készítményt is javasol kiegészítésként.
Hogyan történik a tüdőembólia diagnosztizálása?
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy bármilyen tünet, ami vérrögképződésre vagy kialakult tüdőembóliára utal, azonnal sürgősségi ellátást igényel, így a mentőszolgálat riasztása ilyenkor életbevágó fontosságú lehet.
Amennyiben a páciens orvoshoz kerül, az gondoskodik a szükséges beavatkozásokról, illetve megkezdődnek a tüdőembólia diagnózisához kapcsolódó vizsgálatok is.
Elsőként mindig fizikális vizsgálatra kerül sor
A páciens panaszainak és tüneteinek meghallgatását követően a szakorvos jellemzően a fizikális vizsgálattal kezdi meg a tüdőembólia feltárását.
Ennek részeként a végtagokat, a karokat és a lábakat veszi szemügyre az egyértelmű tüneteket keresve, mint amilyen a dagadás vagy az elszíneződések. Ezen felül ellenőrzi a végtagok melegségét, illetve fájdalmát, valamint érzékenységét egyaránt.
A tünetek ismerete azonban a legtöbbször nem elegendő a pontos diagnózishoz, ezért gyakran további vizsgálatokra van szükség.
Képalkotó vizsgálatokkal lehet pontosítani a diagnózist
A fizikális szemügyre vételezést követően az egyik legáltalánosabb segítség a tüdőembólia diagnosztizálásában a Doppler-ultrahangos vizsgálat. Ezzel könnyedén fel lehet mérni a végtagokat érintő érrendszer véráramlási problémáit.
Ezen felül gyakran van szükség tüdőembólia esetén egy általános mellkasi röntgenfelvételre is. Nagyon fontos, mert már ez az egyszerű vizsgálat segíthet abban, hogy az elakadt vérrög helyzete és mérete rögtön láthatóvá váljon.
Bár nem képalkotó eljárás, de minden esetben fontos, hogy ezeket kiegészítse egy EKG-vizsgálat is, ami jelentős segítség lehet a betegség feltárásában.
Laborvizsgálatokra is szükség lesz
Természetesen nem hiányozhatnak a sorból a tüdőembólia diagnózisakor a laborvizsgálatok sem. Azért fontosak ezek, mert meg kell vizsgálni a vér oxigén- és szén-dioxidtartalmát, valamint a D-dimer értéket is.
Utóbbi azért nagyon fontos, mert ez a fehérje akkor mutatható ki a vérből, ha az emberi szervezetnek sikerült lebontania természetes úton egy kialakult vérrögöt.
Egyéb vizsgálatok
Léteznek olyan esetek, amikor a pontos diagnózis felállításához elengedhetetlenek a specializált vizsgálatok is. Ezeket azonban csak kivételes esetekben kérik az orvosok, mert nehezen elérhetők és jellemzően drágák is.
CT angiográfia
A CT angiográfia akkor hasznos, ha az egyszerű mellkasi röntgen nem tud megmutatni minden fontos részletet a tüdőembólia kapcsán. Sokkal pontosabb képet ad, hiszen a véráramba kontrasztanyag kerül, ami segíti a részletesebb megjelenítést.
A felvételen láthatóvá válik a tüdő teljes erezete, a szerv vérellátása, valamint az is pontosan megjelenik, hogy a vérrög mekkora kárt okozott, hol található, illetve mely részeket érint a szervezeten belül.
Ventillációs-perfúziós tüdőszcintigáfia
A ventillációs-perfúziós tüdőszcintigáfia tulajdonképpen a CT angiográfia alternatívája. Amikor utóbbi nem áll az orvosok rendelkezésére, ez a vizsgálati módszer is nagyon hatásos lehet.
Működése hasonló, de a véráramba radioaktív kontrasztanyag kerül, ami képes megmutatni, hogy a tüdőnek melyik részén kielégítő vagy rossz a vér- és levegőkeringés, hiszen amennyiben az értékek eltérőek, akkor a probléma hátterében egy vérrög állhat.
Tüdő angiográfia
Az egyik legjobb és legpontosabb vizsgálati módszer a tüdőembólia kapcsán a tüdő angiográfia. A legtöbbször az utolsó aduász a diagnózis során, és akkor jó döntés, ha semmilyen más módszerrel sem lehet egyértelműen kimutatni az érelzáródás tényét.
A vizsgálathoz szükség van egy katéter felhelyezésére, amit jellemzően az ágyék valamelyik ütőerén keresztül vezetnek el a tüdőhöz.
Ezen a katéteren keresztül indul kontrasztanyag a szervezetbe, ami rögtön láthatóvá teszi a tüdő teljes érrendszerét és probléma esetén magát a vérrögöt is.
MR-vizsgálat
Jó megoldás lehet a tüdőembólia feltárása során az MR-vizsgálat is, azonban ezt az eljárást csak bizonyos esetekben alkalmazzák az orvosok.
Különösen akkor lehet jó alternatíva, ha várandós anyánál kell diagnosztizálni a betegséget, esetleg a páciens érzékeny, netán allergiás a kontrasztanyagra.
Szívultrahang
Ritkán előfordulhat, hogy a szakorvos szívultrahangot alkalmaz a betegeknél, ha tüdőembólia gyanúja merült fel.
Bár a módszer az erek elzáródását, a vérrögöt nem tudja kimutatni, de mivel a probléma hatással van a szívre, ezért egy tapasztalt orvos rögtön láthatja majd az embóliára utaló jeleket.
A tüdőembólia kezelése
Amennyiben a tüdőembólia időben felismerésre kerül, mindemellett pedig a diagnózis is megfelelően pontos, ma már nagyon jó esélyekkel, különösebb szövődmények nélkül gyógyítható.
A betegséget azonban soha nem szabad félvállról venni, mert sok esetben halált is okozhat, így nagyon oda kell figyelni a páciensnek is a kezelésre, a kezelés során tanúsított életmódbeli magatartására, valamint az utókezelésekre egyaránt.
Az alábbiakban áttekintjük azokat a módszereket, melyekkel a tüdőembólia ma már nagy hatásfokkal gyógyítható.
A vérhígító gyógyszerek a legfontosabbak
Gyakran még nincs pontos diagnózis, csak tüdőembólia-gyanú, és az orvosok rögtön vérhígító készítményeket adnak a beteg számára, ami nem meglepő, hiszen ez a kezelés egyik legfontosabb eleme.
Ezek a gyógyszerek nemcsak azt tudják megakadályozni, hogy a meglévő vérrög esetleg tovább növekedjen a szervezetben, hanem többek között azt is, hogy újabb vérrögök keletkezzenek az érrendszeren belül.
Általános tévhit, hogy a vérhígító készítmények feloldják a vérrögöket. Ez ebben a formában nem igaz, ezt a test természetes belső reakciói végzik el, a gyógyszerek csak elősegítik a folyamatot.
Adagolásukra nagyon oda kell figyelni, mert az egyik mellékhatásuk, hogy túlhígítják a vért, amitől belső vérzés alakulhat ki, emiatt előfordulhat, hogy a vérhígítók szedésekor többször kell laborvizsgálatot végezni.
Szájon át szedhető vérhígítók
A legtöbb esetben a kezelés során elegendő szájon át bevehető vérhígító készítményeket szedni, melyek a legtöbbször warfarint és heparint tartalmaznak. Kizárólag receptre kaphatók és szedésük kapcsán fontos betartani a kezelőorvos utasítását.
Az elhangzottakon felül természetesen más készítményeket – akár vérhígítókat is – kaphat a beteg, de ezek alkalmazását rengeteg tényező befolyásolhatja. Ugyanez érvényes a kezelés időtartamára is, ami gyakran csak néhány hét, máskor viszont akár évekig elhúzódhat.
A szájon át szedhető vérhígítókról tudni kell, hogy nemcsak kialakult tüdőembólia kezelésekor alkalmazhatók, hanem akár megelőzésre is, például mélyvénás trombózis esetén.
Vénásan adható vérhígítók
A kezelőorvosok különböző okokból kifolyólag gyakran döntenek a hagyományos gyógyszeres formula helyett a vénásan adható vérhígítók mellett.
Különösen műtétek után, kórházi kezelések alkalmával egyszerűbb és könnyebb beadni őket, sőt az ápolószemélyzet is egyszerűbben tudja kontrollálni így a készítmények használatát, melyeket néha otthoni használatra is felírhatnak.
A legtöbb esetben alacsony molekulatömegű, dalteparin vagy enoxaparin tartalmú vérhígítókat alkalmaznak a magyar egészségügyben vénásan adható formában.
Vérrögoldó gyógyszerek
Itt fontos megjegyezni, hogy nagyon súlyos, életveszélyes helyzetekben a kezelőorvos vérrögoldó gyógyszereket is adhat a betegnek, amelyek tipikus eseti orvosságok, és csak a legvégső esetben adagolják őket.
Ezek a szerek segítenek gyorsan feloldani a vérrögöt, ami előidézte az életveszélyes helyzetet, ugyanakkor mellette számos mellékhatást generálnak, például súlyos vérzéseket. Ezért használják ezeket kizárólag vészhelyzet esetén.
A katéteres beavatkozás sokszor életmentő lehet
A vérhígító alkalmazása sok esetben közel sem elég ahhoz, hogy a tüdőembóliát kapott beteg állapota stabilizálódjon. Ilyenkor életmentő fontosságú lehet a katéteres beavatkozás, ami egyfajta sürgősségi módszer az orvosok kezében.
A lényege, hogy valamelyik artérián – jellemzően a karon vagy a combon keresztül – egy specializált érsebész vékony, csőszerű katétert vezet az embóliát kiváltó vérröghöz.
Ez azért fontos, mert a katéteren keresztül a vérrög gyakran eltávolítható, vagy közvetlen gyógyszer-befecskendezéssel feloldható lesz.
A beavatkozás nem veszélytelen, ugyanakkor nagyon hatásos, mindemellett pedig fontos, hogy utána mozgásszervi és légzésrehabilitációs kezelést kapjon a beteg.
Véna cava filter beültetés
Vannak olyan esetek, amikor a vérhígítás nem hatásos, és a katéterezés sem jelent megoldást, esetleg nem áll az orvosok rendelkezésére. Ilyenkor a véna cava filter beültetés lehet kiváló alternatíva.
Ennek az eljárásnak a lényege, hogy az alsó visszérben egy speciális szűrőt alkalmaz az orvos annak érdekében, hogy ezzel felfogja a vérrögöt, mielőtt az eljutna a tüdőbe. Ez a véna ugyanis a láb irányából a szív felé szállítja a vért, tehát a kialakult rögöket is.
Mint a technológia is sejteti: inkább egyfajta megelőző kezelés, amikor a páciensnél mélyvénás trombózis alakult ki, esetleg már elindult, de még a lábban elakadt a vérrög, és az orvosok szeretnék megakadályozni, hogy eljusson a tüdőhöz.
A vérhígító alkalmazása természetesen ettől még fontos lesz, hiszen a vérrögök képződését ez a beavatkozás nem állítja meg.
Kompressziós harisnya
Szintén egyfajta kezelési és megelőzési formulának nevezhető az úgynevezett kompressziós harisnya. Egy speciális gyógyászati segédeszközről van szó, ami szorosan, gyakorlatilag nyomás alatt tartja az alsó lábszárat a bokától a térdig.
A kiegészítő célja, hogy ne tudjon nagyobb mennyiségű vér felgyülemleni az érintett végtagokban, ami a vérrögképződés tekintetében kulcsfontosságú.
Köztudott, hogy a tüdőembóliát a legtöbb esetben a láb ereiben kialakult vérrögök idézik elő, tehát a kompressziós harisnyával nagyon hatékonyan meg lehet előzni a problémát.
Műtéti beavatkozás
Nem túl gyakori eset, de előfordulhat, hogy az elakadt vérrög nem reagál a fenti kezelések egyikére sem, így azt valamilyen más úton kell eltávolítani az érrendszerből. Ilyenkor műtéti beavatkozásra lehet szükség.
Általában csak egyfajta legvégső megoldásként alkalmazzák, mert nyílt műtéttel történik az eljárás, ami nagy kockázattal jár – de még mindig kisebbel, mint a szövődmények –, és a beavatkozás utáni rehabilitáció is hosszabb időt vesz igénybe.
Milyen szövődményei lehetnek a tüdőembóliának?
Most, hogy már ismerjük a tüdőembólia kezelési lehetőségeit, fontos szót ejteni arról is, hogy milyen szövődményekkel számolhatnak azok, akik későn kerülnek orvoshoz, vagy akik a gyógyulás után nem figyelnek oda magukra.
Általános megfigyelés ugyanis, hogy amennyiben valakinél kialakult már korábban tüdőembólia, akkor sokkal nagyobb az esélye az ismételt vérrögképződésnek, illetve az ebből fakadó érelzáródásnak.
Emiatt szokták a kezelőorvosok gyakran hónapokig javasolni a betegeknek a vérhígító szedését, sőt vannak olyan esetek, amikor a gyógyszer alkalmazása folyamatos marad.
Lássuk azonban, hogy konkrétan milyen súlyos szövődményei lehetnek a tüdőembóliának!
Szívroham
A hirtelen szívmegállással jelentkező szívroham a tüdőembólia egyik súlyos szövődménye, ami akár halállal is végződhet. Ilyenkor a szív gyakorlatilag megáll, és azonnali újraélesztésre van szükség.
Hogy ez kizárható legyen, nagyon fontos a tüdőembólia diagnózisakor egy alapos EKG-vizsgálat, aminek az ismétlése a kezelés alatt és után egyaránt rendszeresen javasolt, hogy probléma esetén fel lehessen készülni erre az eshetőségre.
Tüdőinfarktus
A tüdőinfarktus szintén nagyon súlyos szövődménye az embóliának. Azért különösen nagy probléma, mert az oxigénhiányból fakadóan a tüdőszövetek gyakorlatilag elhalnak, és nem funkcionálnak többé.
Bár nagyon veszélyes, szerencsére a tüdőinfarktus ritka szövődmény, a legtöbbször csak nagyon súlyos vagy nagyméretű vérrögök által előidézett tüdőembólia esetén alakul ki.
Szívritmuszavar
A tüdőembólia szövődményei között nagyon gyakoriak a kardiológiai panaszok. Ilyen például a szívritmuszavar, ami rendellenes, lassuló és gyorsuló szívverésben nyilvánul meg. A háttérben, de akár a ritmuszavar okaként gyakran pitvarfibrilláció is felléphet.
Mellüregi folyadékképződés
Sok esetben előfordul a tüdőembólián átesett betegek körében, hogy a mellhártyák közötti teret folyadék tölti ki, ami erőteljes mellkasi fájdalommal, nehézlégzéssel és köhögéssel jár együtt. Mielőbbi szakszerű kezelése elengedhetetlen!
Pulmonális hipertónia
Ritka, de veszélyes szövődmény a pulmonális hipertónia, aminek a lényege, hogy a tüdőben a vérnyomás mértéke megnövekszik. Ez rossz hatást gyakorol a szívre, különféle szívbetegségeket idézhet elő, de a tüdőszöveteket is negatívan befolyásolja.
A tüdőembólia rehabilitációja
Egy tüdőembólia sok esetben jelentős kárt tud tenni a szervezetben, miután a páciensnek nagy odafigyelést kell tanúsítania, különösen a kezelés utáni rehabilitáció tekintetében.
Maga a rehabilitációs időszak gyakran hetekig, hónapokig eltarthat, aminek az oka nemcsak a beteg állapotának javítása, hanem annak a megakadályozása is, hogy újabb vérrög keletkezzen a szervezetben, és az elzárja a tüdő artériáját.
Emiatt a rehabilitáció egyfajta megelőzésként is funkcionál, és ma már rengeteg olyan módszer közül válogathatunk, amelyek segítséget nyújtanak ebben, de természetesen a beteg folyamatos önvizsgálata is elengedhetetlen hozzá.
Lényeges megismerni és felismerni az első tüneteket – végtagdagadás, fájdalom, bőrpír, bőrmelegség –, és azonnal orvoshoz fordulni, ha a beteg ezeket érzékeli magán.
Ezen felül a rehabilitációs ciklus során a páciens képes visszanyerni korábbi tüdőfunkcióját – vagy annak legalább egy jelentős részét –, illetve állóképességét. Lássuk, hogy milyen módszerek adottak ehhez.
Életmódváltás
A legtöbb esetben a tüdőembóliát – legalább részben – a nem megfelelő életmód, illetve annak következményei idézik elő. Ezért a rehabilitáció egyik első és legfontosabb lépése az életmódváltás lesz.
Lényeges például változtatni az étkezési szokásokon, kerülni a túl sok zsíros és cukros ételt, csökkenteni a kalóriabevitelt, leadni néhány kilót, mindemellett pedig beiktatni a rendszeres testmozgást.
Nyilván a gyógyszerek, különösen a vérhígítók szedése is rengeteget segít, ugyanakkor önmagában még nem oldja meg a problémákat – mondhatni tüneti, időszakos kezelés –, különösen akkor nem, ha hosszabb távon szeretnénk egészégesen élni.
A vérhígítók miatt fontos változtatni az étrenden
Az étrend módosítására nemcsak saját egészségünk miatt lesz nagy szükség, hanem azért is, mert amennyiben sokáig szedünk vérhígítót, akkor előírás, hogy el kell kerülni a magas K-vitamintartalommal rendelkező ételeket.
Emiatt nem ajánlottak a zöld és leveles zöldségek, a halak, de még a máj sem. A pontos étrend kialakításához érdemes dietetikus szakorvos tanácsát kérni.
Lényeges odafigyelni a vérhígítók mellett szedett egyéb gyógyszerekre is, hiszen az olyan hétköznapi készítmények, mint a megfázás elleni italporok, az Aspirin, valamennyi fájdalomcsillapító és a legtöbb antibiotikum negatívan befolyásolják a hatását.
Gyógytorna
A legtöbb betegnél a tüdőembólia nem befolyásolja a végtagok működését, általánosságban minden érintett képes az önfenntartásra, el tud járni dolgozni, el tudja látni önmagát és még a házimunka sem okoz neki gondot.
Az állóképesség és a tüdőkapacitás csökkenésével azonban ezek a feladatok sokkal fárasztóbbak lesznek, mint korábban, sőt a nehézlégzés is gyakori jelenséggé válik. Hogy ezen a téren rehabilitálódjon a szervezetünk, a gyógytorna elengedhetetlen lesz.
Különösen hatásos tüdőembólia után a mozgásszervi rehabilitációs torna, aminek részeként növelhető az izmok ereje, míg a légzésrehabilitációs gyógytornával a tüdő erősíthető, hogy a páciens visszanyerje korábbi légzésfunkcióját.
Lényeges, hogy a beteg minden esetben pontosan kövesse a gyógytornász utasításait, ne erőltesse túl magát, a fájdalom és a végtagok dagadása ugyanis valamennyi esetben rossz ómen lesz.
Kompressziós harisnya
A gyógyszeres kezelés mellett sokszor elengedhetetlen a páciensek részéről, hogy kompressziós harisnyát viseljenek a rehabilitáció részeként.
Fontos kiegészítő, mert segít, hogy a lábakban fenntartható legyen a megfelelő keringés, amivel megakadályozható a vérrögök ismételt kialakulása.
A kompressziós harisnyát az alsó lábszáron kell hordani, a bokától a térdig ér, és gyakorlatilag szorítja a lábat azért, hogy a vér áramlása ne lassuljon le, folyamatos sodrásban legyen, és ne tudjon vérrög keletkezni.
Mentális tréning
Rengeteg tüdőembólián átesett beteg panaszkodik arra, hogy a nagy fájdalom, a halálfélelem, a tehetetlenség miatt mentális segítségre szorulnak, mert úrrá lett rajtuk a szorongás, a depresszió.
Ez különösen akkor probléma, ha súlyos szövetkárosodás lépett fel, aminek hatására a beteg nem számíthat teljes felépülésre. Ilyen esetbenn pszichológiai vagy pszichiátriai segítségre is szüksége lehet az érintettnek.
Megelőzhető a tüdőembólia?
Mint valamennyi szerzett betegség, úgy természetesen a tüdőembólia is megelőzhető. Mivel a betegség hátterében a lábak mélyvénáiban kialakuló vérrögök állnak, ezért a legfontosabb cél, hogy ezt valamilyen úton módon megakadályozzuk.
Általánosságban elmondható, hogy a tüdőembólia kezelésének és megelőzésének módszerei között könnyedén párhuzamot húzhatunk.
Példának okáért a tüdőembólia megelőzésében is fontos szerepet játszik
- a rendszeres testmozgás vagy gyógytorna;
- a vérkeringést serkentő és vérhígító gyógyszerek szedése;
- és a kompressziós harisnya alkalmazása egyaránt.
Amennyiben vérrögképződési hajlam merül fel a szervezeten belül, ezekkel a módszerekkel rengeteget tehetünk azért, hogy ne alakuljon ki tüdőembólia a szervezeten belül.
A fentiek közül kiemelendő ugyanakkor a testmozgás, ami manapság különösen nagy probléma, hiszen az emberek többsége mozgásszegény életmódot folytat, így meg kell találni a módját, hogy az ülőmunkát, a sok utazást valamilyen mozgással egészítsük ki.
Ha rossz úton haladunk, az életmódváltás a legjobb ellenszer
A tüdőembólia kialakulásának vannak kockázati tényezői, így a helytelen életmód, az imént említett kevés mozgás, az egészségtelen étkezés vagy a túlsúly például elősegíthetik a mélyvénás trombózis, a vérrögök kialakulását.
Ezért, ha már érezzük magunkon, hogy rossz úton haladunk, volt a családban trombózist kapott személy, visszeres a lábunk, netán az orvosunk is figyelmeztetett minket, akkor fontos lehet egy nagyobb életmódváltás.
Ennek részeként fontos lemondani a káros szenvedélyekről, a hormontartalmú gyógyszerekről – ha lehet –, de az egészséges testsúly elérése, illetve annak mozgással, megfelelő étkezéssel történő megtámogatása egyaránt fontos lehet.
