Tudástár
  1. Tudástár
  2. Pánikbetegség

Pánikbetegség

Pánikbetegség

Előfordulása, okai

Egyre több embernél megfigyelhető betegségről van szó, a népesség 2-3 százalék%-a érintett benne. A probléma számos esetben rejtve marad, mivel a tünetek sokszor utalnak valamilyen szervi elváltozásból eredő betegségre, holott pánikbetegség van a háttérben. A nők körében kétszer olyan gyakori, mint a férfiaknál. Akinek a családjában már diagnosztizálták, az nagyobb eséllyel szenvedhet tőle. Rendszerint a húszas években jelentkezik először.

A pánikbetegség pontos oka jelenleg még nem ismert, többféle feltételezés látott már napvilágot az eddigi kutatások alapján.

A pszichológus szakma jelentős része ma már úgy gondolja, hogy a kialakulást leginkább az befolyásolja, hogy a pánikra hajlamos emberek a testük működését, annak bizonyos reakcióit eltúlozva értékelik és veszélyt tulajdonítanak neki. Ennek jó példája, hogy a szapora pulzus mögött a beteg valamilyen szívbetegséget gyanít, pánikba esik, szorongani kezd. Ezt követően a probléma megismétlődésétől való félelem vált ki szorongást, illetve újabb rohamot. A betegnek állandóan olyan gondolatai vannak és lesznek, hogy „biztosan újra meg fog történni”, „megint rosszul leszek majd, történni fog valami baj”. Ezt a szakma jósló szorongásnak is nevezi. Mindezek mögött a szakemberek több ide vezető okot látnak, ilyen például a szülők általi túlzott féltés gyermekkorban, a problémákkal való megküzdés hiánya, képtelensége, a szociális támasz hiánya.

A lehetséges okok mögött sejtik még a noradrenalin nevű ingerületátvivő anyag működésében lévő zavarokat, illetve a genetikai hajlamot is, de kétséget kizáróan még egyiket sem igazolták a kutatások a kiváltó okok között.

Tünetek

A pánikbetegség rendkívül változatos tünetekkel jelentkezhet, a legtipikusabbak az alábbiak:

  • remegés, reszketés,
  • mellkasi fájdalom,
  • szapora pulzus, erős szívdobogás érzése,
  • szédülés, ájulás, fejfájás,
  • izzadás, kipirulás, melegségérzet, hidegrázás,
  • légszomj, fulladás,
  • hányinger, hasi fájdalom,
  • zsibbadó érzés a végtagokban,
  • a saját test idegenként való kezelése,
  • (halál)félelem, rettegés, különösen a vélt panaszok visszatérésétől, illetve a megőrüléstől,
  • sírás.

A roham hirtelen jelentkezik és általában fél óra alatt véget is érhet. Teljes intenzitását gyorsan, körülbelül 10 perc alatt eléri. A roham sokszor valamilyen tömegszituációban (pl. bevásárlóközpontokban, tömegközlekedési eszközön) jelentkezik. Innentől kezdve a beteg attól a helyszíntől, élethelyzettől is rettegni fog, ahol ez előfordult vele. Ezt agorafóbiának nevezzük.

Diagnózisa

A pánikbetegség diagnosztizálásához a fentebb ismertetett tünetek közül legalább négynek kell jelentkeznie. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a páciens részletesen leírja a tüneteit, azok lefolyását, magát a szituációt, amely során ezt átélte, és hogy az kiválthatta-e a tünetek kialakulását. Utóbbi az agorafóbia igazolásául szolgálhat. Mivel a pánikbetegségnél nincsenek szervi tünetek, ezért a diagnózishoz a megfelelő vizsgálatokkal a szervi elváltozásokat ki kell zárni. Ezek közé tartozhat például az EEG-vizsgálat, az EKG, vérvizsgálat vagy a pajzsmirigyhormon szintjének vizsgálata.

Kezelése

A pánikbetegség kezelése a gyógyszerszedés mellett sokszor szükség lehet pszichoterápiás konzultációkra is. Ebben az esetben a legszerencsésebb a kettő párhuzamos alkalmazása.

A gyógyszeres kezelés leginkább antidepresszánsok szedésén alapul. Ezek a rohamok megelőzésére szolgálnak, de a megfelelő hatás eléréséhez 3-4 hétnek is el kell telnie, ezért fontos, hogy szigorúan tartsuk be az orvos utasításait. A rohamok megszüntetésére a benzodiazepinek alkalmasak. A rohamok elmúlását követően fokozatosan, a szakorvos rendelkezései szerint lehet csökkenteni a gyógyszeradagokat. A gyógyszerszedés abbahagyására a tünetek megszűnése után legalább fél év múlva van lehetőség.

A pszichoterápia eszköztárában a kognitív viselkedésterápia segítségével tanulhatja meg a beteg a szorongás kezelését, a rohamok megelőzését. A páciens által vezetett napló sokat segíthet a pszichoterápiás szakembernek abban, hogy felismerhetők legyenek azok a helyzetek, amelyek a rohamot kiválthatják és megismerhesse a beteg ehhez kapcsolódó érzéseit.

Ha a pánikbetegséget nem kezelik, akkor súlyos szervi és pszichiátriai szövődmények alakulhatnak ki. Előbbire jó példa a magas vérnyomás, míg utóbbira a depresszió és az erre adott negatív válaszreakciók, mint az alkoholizmus vagy az öngyilkossági kísérletek.

Hívás