Klimax

Klimax

A klimaxról röviden

A változókornak is nevezett klimax egy olyan 10-15 éves periódus a nők életében, melynek során hormonális változások következnek be, a menstruáció ezzel együtt pedig a peteérés megszűnik. Ugyan nem betegségről van szó, mégis szükséges azonban említést tenni róla, hiszen az imént említett hormonális változások miatt kellemetlen tünetek vagy akár tényleges betegségek jöhetnek létre. Az ebből adódó problémákat az orvostudomány ma már hatékonyan tudja kezelni.

A klimax előfordulása

A klimax nemcsak természetes formában, hanem kórosan is jelentkezhet. Ennek több oka is lehet. Például valamilyen betegség vagy állapot miatt előállhat a hormontermelés megszűnése már jóval a természetes folyamatok elindulása előtt. Szintén előrébb hozhatja a változókort valamilyen idült vérzési rendellenesség is. Ez sokszor sportolóknál fordul elő, mivel ennek kiváltója legtöbbször a gyakori nagy fizikai aktivitás. Anyagunk további részében a természetes úton kialakuló kilmax-ról lesz szó.

A klimax előfordulása

A természetes úton általában a 45 és 60 év közötti időben szoktak fellépni a klimax tünetei. Oka a petefészek hormonreceptorainak elöregedése. Ennek következtében elsőként a sárgatest érését serkentő luteotrop hormon (LH) iránti érzéketlenség alakul ki, ebből adódóan elmarad a tüszőrepedés és a sárgatestfázis. Később a follikulusokat stimulálóó, azaz a tüszőérést serkentő hormonnal (FSH) szemben is kialakul az érzéketlenség. Ilyenkor már tüszőérés sem zajlik, ami hatására ösztrogénhiány lép fel.

A klimax tünetei

A klimax három fázisra osztható fel.

Az első fázist premenopauzának is nevezik, ami az utolsó havivérzést megelőző időszakot jelenti. Jellemzői között a tüszőrepedés elmaradását, a sárgatesthormon hiányát kell említeni, a legfőbb tünetei pedig a vérzészavarok. Ennek során felléphet tartós vérzéskimaradás is, ami után erős, fájdalmas, alvadékos vérzések jelentkeznek. A felborulóban lévő hormontermelésnek többféle szövődménye is lehet. Ilyenek például a méhtestrák, méhizom-daganat, endometriózis, fibrocisztás emlőbetegség vagy az emlőrák. Ez az állapot vérszegénységet is előidéz, ami az immunrendszer gyengüléséhez, a szellemi és testi teljesítőképesség csökkenéséhez vezet.

A második fázis a perimenopauza, ami az utolsó havivérzés előtti és utáni két-két éves időszakot öleli fel. Ebben az időintervallumban minimálisra csökken a progeszteron termelése, de az ösztrogéntermelés is egyértelműen csökkenő tendenciát mutat. Ez utóbbi következtében a fizikailag jelentkező tüneteken – hőhullámok, izzadás – túl pszichés problémák is felléphetnek, például önértékelési zavarok, érzelmi instabilitás vagy depresszió.

Végül a harmadik szakasz a posztmenopauza, ahol már mindkét fentebb említett hormon termelése minimális szintre csökken. Ennek kezeletlensége esetén az ösztrogénhiány akár a következő szövődményekhez is vezethet. koszorúérbetegségek, stroke, cukorbetegség, csontritkulás miatti végtagdeformációk, hüvelygyulladás.

A klimax diagnózisa

A tünetek jellegzetessége, valamint az életkor figyelembevételével a diagnózis felállítása rutinfeladat. Emellett a vérből szintén jól kimutathatók a szervezetben bekövetkezett hormonális változások is, amelyek ugyancsak alátámasztják a klimax megjelenését.

A klimax kezelése

A premenopaza szakaszában a kezelés a progeszteron pótlásán alapul, amire kombinált, ösztrogént és szintetikus progeszteronszármazékot tartalmazó készítményeket alkalmaznak a szakorvosok. Elsőként olyan szerek felírása történik, amelyek rendszeres havivérzést eredményeznek. Szedésük rendje a fogamzásgátló tablettákéhoz hasonló. Ezek révén alakul ki a védettség a méhtestrákkal szemben. A perimenopauza fázisában szedési tüneteket nem okozó, ugyanakkor a normális élettani állapothoz hasonló hormonális ingadozásokat kiváltó készítmények használata történik. Végül a posztmenopauza időszakában azoknak a készítményeknek az alkalmazása javasolt, melyek állandó összetételűek és folyamatosan kell szedni őket, garantálva ezzel a vérzéskimaradást. A nem kombinált szerek önmagukban növelik a méhtestrák kialakulásának kockázatát, ezért például az ösztrogén önállóan történő alkalmazása csak a méh eltávolítása esetén biztonságos.

A fent említett hormonpótló készítményeknek köszönhetően a változókor ma már 10-15 évvel is kitolható, ami egyúttal az életminőségre is jótékony hatással van. Van azonban két eset, amikor szedésük nem javasolt. Ezek közül az egyik az aktív trombózis állapota, a másik pedig valamilyen rosszindulatú daganat jelenléte. Utóbbi esetén ugyanis a tumor növekedését eredményeznék a hormonok.

Hívás