Amennyiben az inzulin mennyisége lecsökken a szervezetben, vagy más hozzá kapcsolódó problémák alakulnak ki, akkor inzulinrezisztenciáról beszélünk, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy sejtjeink nem jutnak elegendő cukorhoz.
Ilyenkor az receptorokhoz vagy egyáltalán nem-, vagy csak nagyon gyengén tud kapcsolódni az inzulin, tehát a test működéséhez szükséges folyamatokhoz lényegesen többet kell tartalmaznia belőle a vérnek, mint normál esetben.
Egyike a modern társadalom gyakori betegségeinek
A magas vérnyomás vagy a reflux mellett az inzulinrezisztencia ma már egyértelműen a modern társadalom egyik leggyakoribb betegségének tekinthető, hiszen nagyon gyakran előfordul azok körében, akik sokszor stresszelnek és nem figyelnek oda egészségükre.Amennyiben inzulinrezisztenciáról beszélünk, azon alapvetően a szervezet cukoranyagcseréjének a betegségét értjük, ami rendkívül változatos, gyakran súlyos következményeket vonhat maga után.
Részeként ugyanis a szervezet legfőbb energiaforrása, illetve a teljes energiaellátási lánca kerül veszélybe, ezért a cukorbetegség egyik előszobájaként is jellemezhető, amire gyakran valamilyen társvizsgálat során derül fény.
A cukorbetegség az inzulinrezisztenciával kezdődik
Maga az inzulinrezisztencia még nem egy súlyos állapot, azonban olyan folyamatokat indít el a szervezetben, melyek nagy odafigyelést igényelnek, hiszen a későbbiekben komolyabb betegségek is kialakulhatnak ebből. Hogy mi történik a szervezetben inzulinrezisztencia idején?Mint köztudott, minden egyes étkezés után megnövekszik szervezetünkben a vércukorszint mértéke, amire a hasnyálmirigy úgy reagál, hogy egyre több inzulint szabadít fel azért, hogy az evéskor keletkező cukor feldolgozását megtámogassa.
Amikor azonban az inzulinrezisztencia már jelen van a szervezetben, akkor a receptorok képtelenek lesznek felismerni és felhasználni az inzulint, a hasnyálmirigy pedig emiatt túltermelést végez, miközben a cukor felhalmozódik a vérben, amit cukorbetegségnek nevezünk.
Dacára annak, hogy ez a jelenség egyre gyakoribb a társadalomban, mégis nagyon ritkán kerül sor szűrővizsgálati jelleggel a vércukor-, illetve az inzulinszint ellenőrzésére, holott ilyenkor még elejét lehetne venni a súlyosabb állapotoknak.
Gyakori, hogy az inzulinrezisztencia sokáig rejtve marad
Kifejezetten általános jelenség az inzulinrezisztencia kapcsán, hogy sokáig rejtve marad az emberi szervezetben, holott rengeteg embert érint, a logikus feltételezések szerint sokkal többen szenvednek tőle, mint a cukorbetegségtől.Mivel azonban nincsenek rendszeres szűrővizsgálatok, ezért sem számok, sem statisztikák nem állnak a rendelkezésünkre ahhoz, hogy meghatározzuk, a lakosság hány százaléka szenved tőle.
Ezt az állapotot még tovább nehezíti, hogy gyakran rendkívül nehéz meghatározni a betegség tényét, hiszen a betegek rendszerint csak akkor fordulnak orvoshoz, amikor már jellegzetes tünetek alakulnak ki.
Ezért gyakori, hogy az inzulinrezisztenciára először nőgyógyászati szakrendelésen vagy endokrinológián kerül sor olyan tünetek mellett, mint a menstruációs zavar, a meddőségi problémák, a túlsúly, a petefészekciszta vagy a szőrösödés.
Leginkább a nőket érintő betegség
Nem véletlenül emeltük ki az imént a nőgyógyászatot, hiszen az inzulinrezisztencia elsődlegesen egy a nőket érintő betegség. Természetesen férfiaknál is megjelenhet, de az esetszámok alapján inkábba hölgyek szenvednek tőle nagyobb mértékben.
Sokkal jellemzőbb azoknál, akik már fiatalon is túlsúlyos állapotban voltak, de később ugyanolyan nagy valószínűséggel kialakulhat. Rendkívül általános például, hogy a betegségre a családalapítás során derül fény, amikor a páciensek találkoznak az első foganási nehézségekkel.
A meddőségi vizsgálatokon ugyanis rutineljárás, hogy a kezelőorvos megméri a vér inzulinszintjét, és rengeteg esetben ilyenkor derül fény arra, hogy a beteg inzulinrezisztenciától szenved.
Orvosi segítséggel megelőzhető, hogy ne alakuljon ki a cukorbetegség
Noha nagyon nehéz időben felismerni – általában már csak utólag derül fény rá, amikor kialakult a cukorbetegség –, azonban az árulkodó tünetek és a hajlamosító tényezők esetén fontos lehet orvoshoz fordulni a problémával.
Mivel a szervezet egyensúlyának felborulása ilyenkor még könnyedén helyreállítható, ezért érdemes lehet a súlyosabb állapotok megelőzésének érdekében felkeresni egy endokrinológiai szakrendelést, de a helyes étrend kialakításában a diabetológia is segítségünkre lesz.
Mitől alakulhat ki az inzulinrezisztencia?
Hogy az inzulinrezisztencia során pontosan mi történik, az a fentiekből már kiderült, azonban érdemes lehet megismerni a háttérben meghúzódó folyamatokat is, hogy konkrétan mitől alakulnak ki ezek az elváltozások!A legtöbbször az életmód áll a háttérben
A megfigyelések alapján az inzulinrezisztencia kialakulásában a legnagyobb szerepet általában az életmód játssza. Nem véletlen, hogy egyre több helyen a modern kor egyik általános és gyakori betegségének nevezik.A mozgásszegény mindennapok, a rendszertelen, cukorban és zsírban gazdag táplálkozás, a sok gyorséttermi koszt vagy a következményükként kialakuló túlsúly például mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a szervezetben nagyobb eséllyel alakuljon ki ez az elváltozás.
A genetikai tényezőkre is oda kell figyelni
A cukorbetegség és ezzel egyetemben az inzulinrezisztencia is örökletes betegségek, azaz nagy figyelmet kell fordítani a problémára abban az esetben, ha a családon belül volt már olyan személy, aki diabétesztől szenvedett.Különösen a 2-es típusú cukorbetegség közeli családtag vagy hozzátartozó esetén kell nagyobb figyelmet fordítani a vérben megtalálható inzulinszint mértékére, illetve törekedni arra, hogy megelőzzük a bajt.
A hajlamosító tényezőt ugyanis ilyenkor sem lehet kitörölni a génállományból, azonban megfelelő életmóddal sokat lehet tenni azért, hogy ne alakuljon ki inzulinrezisztencia.
Egyéb tényezők
A fentieken túl egy sor más tényező is befolyásolhatja az inzulinrezisztencia kialakulását, így a hajlamosító tényezők közé sorolható például az elégtelen D-vitamin-szint, a gluténérzékenység, valamint bizonyos betegsé10gek is.A gyomor- és bélrendszeri panaszok, különösen az emésztőszervi problémák vagy a pajzsmirigy alulműködése például kivétel nélkül olyan problémák, melyek befolyásolják a szénhidrát anyagcseréjét a szervezeten belül, azaz könnyebben kialakulhat mellettük ez a betegség.
Az inzulinrezisztencia tünetei
Az inzulinrezisztencia jelenlétére a szervezetben általában valamilyen más betegségek vagy kapcsolódó rendellenességek miatt derül fény, így kifejezetten ritka az, hogy valakinél a tünetek és a rizikófaktorok miatt elvégzett vizsgálatok tárják fel a problémát.A leggyakoribb tünetek
A legtöbb esetben az inzulinrezisztenciát a hölgyeknél valamilyen nőgyógyászati betegség vagy a szakághoz kapcsolódó rendellenesség tárja fel. Példának okáért ilyen lehet a menstruációs zavar, a meddőség, valamint a policisztás ovárium szindróma.
Ezen felül konkrét tünet lehet a betegség kapcsán a túlsúlyos állapot, de különösen a deréktájon megjelenő haspárnák, az úszógumi, az úgynevezett alma típusú elhízás is, ami mellett rengeteg más egyéb kísérőjelenség megmutatkozhat.
Példának okáért nagyon gyakori a fokozott szőrnövekedés, a depresszió, az általános fáradtság, így ha valaki mindig rosszkedvű, és úgy érzi, hogy nem tudja megfelelő mértékben kipihenni magát, akkor az szintén az inzulinrezisztencia egyik tünete lehet.
Ritkább tünetek
A betegségnek vannak ritkább, illetve olyan tünetei is, melyek alapján nem is gondolnánk arra, hogy inzulinprobléma alakult ki a szervezetünkben. Ilyen például az állandó rossz közérzet, az ingerlékenység, a nyugtalanság, de valakinél még hajhullást is előidézhet.A tudomány összefüggést talált továbbá az alvászavarok, az alvás közben jelentkező erőteljes izzadás és az inzulinrezisztencia között is, de a betegnél előfordulhat stressz, koncentrációs zavar vagy ingerültség azt követően, ha valamilyen kalóriában és szénhidrátban gazdag ételt fogyasztott.
Ok-okozat
Nem szabad elfelejteni, hogy az inzulinrezisztencia egy olyan állapot, amivel kapcsolatban rendkívül lényegesek az ok-okozati tényezők. Példának okáért a hirtelen elhízás vagy a sikertelen fogyókúrák hátterében gyakran ez a probléma áll, miközben magát a betegséget éppen ezek a tünetek teszik súlyosabbá.
Ne feledjük, hogy a kérdéses elváltozás már enyhébb esetben is arra figyelmeztet minket, hogy a sejtanyagcserével, konkrétan az inzulinszabályozással valami probléma van, tehát amennyiben nem kezelik, a beteg nem figyel oda rá vagy nem tud róla, nagyobb baj is kialakulhat belőle.
Az inzulinrezisztencia általában lappangó betegség, 10-15 évig is képes megbújni a háttérben, mire cukorbetegséggé alakul, tehát a fenti tüneteket érdemes figyelembe venni, és rizikófaktorok esetén évente elvégeztetni egy inzulinszint mérést.
Hogyan diagnosztizálható az inzulinrezisztencia?
Amennyiben a fenti tünetek vagy a rizikófaktorok alapján felmerül az inzulinrezisztencia gyanúja, akkor érdemes haladéktalanul felkeresni egy endokrinológiai szakrendelést, ahol speciális cukorterheléses vérvizsgálatot kérve deríthetünk fényt a problémára.Maga a diagnózis, illetve annak a folyamata tehát már közel sem nehézkes, azonban addig eljutni, hogy a páciens vagy egy kezelőorvos felismerje a bajt, az kifejezetten komoly akadályokba ütközhet, hiszen nincsenek tipikus vagy jellegzetes tünetek.
Cukorterheléses vérvizsgálat
A cukorterheléses vérvizsgálat a leghatékonyabb módja annak, hogy egy betegnél felismerhető legyen az inzulinrezisztencia. Maga a diagnosztika kifejezetten hosszadalmasnak tekinthető, hiszen a teszt több szintet ölel fel.Először meg kell nézni ugyanis a betegnél, hogy éhgyomor esetén mekkora a vérében a cukor- és az inzulin szintje. Ez megadja az alapértéket, amihez egy második vizsgálat elvégzése is szükséges, aminek részeként a páciensnek 75 gramm vízben feloldott szőlőcukrot kell meginnia.
Ezt követően több vércukor- és inzulinszint mérés következik, így a cukoroldat elfogyasztását követő harmincadik, hatvanadik és százhuszadik percben. Ennek eredményeként az orvos két olyan grafikont láthat maga előtt, amit szaknyelven HOMA-indexként ismerünk.
A HOMA-index lényege, hogy egyszerre válik láthatóvá a vércukor- és az inzulin szintje. A görbék változása alapján az orvosok már képesek lesznek meghatározni, hogy a betegnél kialakult-e inzulinrezisztencia vagy sem.
Amennyiben az érték eredménye meghaladja a 4-es indexálási számot, akkor kialakult inzulinrezisztenciáról lehet szó, de már 2-es fölötti érték esetén számításba kell venni a hajlamot, hiszen ilyenkor a betegeknél sokkal nagyobb a valószínűsége a rezisztencia kialakulásának, mint alacsonyabb számok mellett.
Adiponektin szint mérés
Miután a cukorterheléses vérvizsgálatot nem nevezhetnénk aktuális vagy modern eljárásmódnak, ezért talán nem meglepő, hogy az orvostudomány már rendelkezik egy sokkal fejlettebb, aktuálisabb megoldással is a betegség feltárásához.
Ez az úgynevezett adiponektin szint mérése, ami manapság még nem nevezhető túlzottan elterjedtnek Magyarországon, azonban a jövőben felválthatja a cukorterheléses vérvizsgálatot, mert egy sokkal gyorsabb és hatékonyabb megoldás.
Az inzulinrezisztencia kezelése
Noha nem tekinthető klasszikus értelemben vett betegségnek, inkább a súlyosabb állapotokat előidéző cukorbetegség előszobájának, az inzulinrezisztencia azonban így is kellő odafigyelést és kezelést igényel, amihez természetesen orvosi segítséget is kaphatunk.
Lássuk, hogy milyen lehetőségek, illetve életmódbeli változások szükségesek ahhoz, hogy az inzulinrezisztenciából ne alakuljon ki diabétesz, sőt a páciens állapota a stagnálás helyett inkább javulást mutasson.
Az étkezés kulcsfontosságú tényező
Aki úgy gondolja, hogy az inzulinrezisztencia súlyosbodása megakadályozható néhány gyógyszer beszedésével, az hatalmasat téved. A gyógyulásért és az állapotjavulásért a betegnek rengeteget kell tennie, általában komplett életmódváltásra van szüksége ehhez.
Különösen lényeges szerepet játszik ilyenkor az étkezés. Ha drasztikus javulást akarunk elérni, akkor a cukrot, a fehérlisztet és valamennyi túlfinomított alapanyagot el kell hagyni, vagy minimálisra kell mérsékelni az étrendünkben.
Át kell állni a különféle cukorpótló megoldásokra, a teljes kiőrlésű gabonából készült ételekre, azaz gyakorlatilag pontosan olyan étrendet kellene követnünk, mint a cukorbetegek, amivel az inzulinrezisztencia súlyos esetben is könnyedén kordában tartható, visszafordítható.
Alapszabály továbbá, hogy inzulinrezisztencia esetén odafigyeljünk a szénhidrátok bevitelére. Érdemes például előnyben részesíteni a lassú felszívódású típusokat – mint amilyen például a zabkorpa –, miközben nem szabad elfelejteni, hogy az emberi szervezet a nap minden időszakában más módon reagál erre a nyomelemre.
Ezen felül fontos a rostbevitel szinten tartása – minél több a rost és a fehérje, az annál jobb –, az édesítőszerek fogyasztása pedig egyenesen kerülendő, hiszen jelentős mértékben képesek összezavarni a vércukorszint mértékét.
Ma már vannak speciális étrendek és diéták, melyek inzulinrezisztencia esetén előnyösen alkalmazhatók. Bizonyos paleo-ketogén étrendek például nemcsak gyorsan visszafordítják ezt az állapotot, de mindemellett az esetleges szövődményekre is jó hatást gyakorolnak.
Rendszeres testmozgásra is szükségünk lesz
Akár megelőzésről, akár már kialakult betegség visszaszorításáról van szó, az inzulinrezisztencia kapcsán különösen fontos lehet a rendszeres testmozgás beiktatása a hétköznapokba, hiszen ez minden tekintetben hatást gyakorol az inzulin felszívódására.
A hivatalos ajánlások szerint heti szinten legalább 150 percnyi közepes intenzitású mozgásra van szüksége az emberi szervezetnek, méghozzá legalább 60 percnyi izomerőnövelést szolgáló mozgás társaságában, ami a lakosság jelentős többségénél közel sincs meg.
Ez az ajánlás fontos, akár túlsúlyos betegről van szó, akár olyan páciensről, aki normál testsúllyal rendelkezik, ugyanakkor szeretné megelőzni az inzulinszint felborulását, esetleg visszafordítani már kialakult folyamatokat.
A megfelelő táplálkozással és a testmozgással együtt egyébiránt rendkívül könnyedén megszüntethetők a súlyproblémák is, így akinek a betegség összefüggésben állhat ezzel, az rögtön több fronton tehet ellene.
Érdemes foglalkozni a stresszkezeléssel is
Az inzulinrezisztencia hátterében nagyon gyakran a rengeteg stressz áll, illetve az ebből fakadó valamennyi kellemetlenség, ezért a betegség gyanúja vagy megjelenése esetén nagyon fontos lehet foglalkozni ezzel a problémakörrel is.
Ennek az oka nem más, minthogy a gyakori vagy folyamatos stressz különféle hormonokat termel a szervezeten belül, melyek nemcsak kiválthatják az inzulin rezisztenciát, hanem mindemellett a betegség súlyosbításához is hozzájárulhatnak.
Ezért érdemes odafigyelni a mentális egészségünkre, elsajátítani a stresszkezelés alapjait, megtanulni bizonyos technikákat, nekiállni például jógázni, több magnéziumot szedni vagy olyan – rendszerint gyógynövényes – étrendkiegészítőket alkalmazni, melyek pozitív hatást gyakorolhatnak egészségünkre.
Valamikor csak a gyógyszeres kezelés segít
Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban fontos kiemelni, hogy vannak olyan esetek, amikor az inzulinrezisztencia csak gyógyszeres kezeléssel tartható szinten, illetve fordítható vissza. Ez különösen akkor jellemző, amikor úgynevezett örökletes betegségről beszélünk.
Ilyenkor gyakran sem stressz, sem életmód nem befolyásolja a kialakulást, a páciens egyszerűen olyan géneket örökölt, melyek hajlamosítják a kialakulást, és ilyenkor csak gyógyszeres beavatkozással lehet elejét venni a problémának.
Gyógyítható-e az inzulinrezisztencia?
Amint azt fentebb már kiemeltük korábban, az inzulinrezisztencia gyógyíthatósága ma már kifejezetten jónak nevezhető, így az esetek 75-80 százalékában egy egyszerű életmódváltás elegendő ahhoz, hogy a páciens teljes értékű életet élhessen.
A teljes értékű élet azonban esetünkben nem azt jelenti, hogy néhány hónap diéta, illetve mozgásterápia után a beteg visszatér korábbi életmódjához, az életmódváltást ezt követően folyamatosan fenn kell tartani, hiszen a betegségre való hajlam továbbra sem szűnik meg.
A hajlamot ugyanis nem lehet kitörölni a szervezetből, mint ahogyan azt is érdemes szem előtt tartani, hogy a gyógyulás szintén nagyon hosszadalmas folyamat, hiszen maga az inzulinrezisztencia sem néhány hónap alatt alakult ki.
Amint megtörténik az életmódváltás, a szervezet nagyon lassan, de határozottan reagál majd erre, így ha rögtön nem is érzünk változást, néhány hónap múlva garantáltan minden egészen új színezetet kap majd, sőt nemcsak érzékelhető, hanem látható eredmények is várhatók.
Általában legalább 9-12 hónap kell ahhoz, hogy a testsúly annyira mérséklődjön és a belső folyamatok annyira meghatározóak legyenek, hogy az inzulinrezisztencia mértéke is csökkenjen, esetenként teljesen háttérbe szoruljon.
Ezzel teljes mértékben megakadályozható a cukorbetegség kialakulása, hiszen a tartós inzulinrezisztencia következő lépése mindig a 2-es típusú diabétesz.
Kórlefolyás
Amennyiben valaki nem tartja be az orvos utasításait és nem képes odafigyelni az életmódjára, akkor általában 10-15 évvel az inzulinrezisztencia kialakulását követően megjelennek a cukorbetegség első tünetei.
A statisztikák alapján ennyi idő kell ahhoz, hogy valakinél legalább 50 százalékos valószínűséggel alakuljon ki ez a betegség, ami több szempontból is komoly problémát jelent, nem mellesleg pedig folyamatos kezelést igényel.
A túl sok inzulin ráadásul egy sor más egyéb kellemetlen tünetet és elváltozást tud előidézni a szervezetből, hiszen a vércukorszint szabályozása mellett, mint stresszhormon funkcionál, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy az egész szervezetre negatív stresszhatást fejt ki.
Az inzulinrezisztencia megelőzése
Természetesen az inzulinrezisztencia pontosan olyan „könnyedén” megelőzhető, mint ahogyan kialakulása esetén egy jelentős életmódváltással a legtöbb kapcsolódó folyamat visszafordítható. A legfontosabb ezért, hogy a páciens megfelelő mértékben odafigyeljen az életmódjára!
Különösen azoknál a betegeknél lényeges mindez, akiknél a közeli hozzátartozók között volt korábban olyan, aki 2-es típusú cukorbetegségtől szenvedett vagy diagnosztizáltak nála inzulinrezisztenciát, hiszen ez mindig hajlamosító tényező, mondhatni rizikófaktor.
Ezért érdemes ilyen háttér mellett még azelőtt áttérni az egészséges életmódra, hogy kialakulna ez a probléma. Igyekezzünk például hetente legalább két-három alkalommal mozogni, eljárni edzésre, sétálni és sok időt a szabad levegőn tölteni.
Ezen felül nagyon kényes kérdés az étkezés. A cukros és zsíros ételeket, illetve italokat minden esetben fontos a háttérbe szorítani, mérsékelni vagy fogyasztásukat teljes egészében elhagyni, és helyükre rostban-, fehérjékben gazdag ételeket állítani.
Fogyasszunk sok zöldséget és gyümölcsöt, zsírszegény, illetve teljes kiőrlésű tejtermékeket, hiszen ezzel rengeteget tehetünk azért, hogy megelőzzük az inzulinrezisztencia kialakulását.
Önmagában az étrend és a testmozgás megváltoztatása az emberek többségénél már elegendő, de nem szabad figyelmen kívül hagyni a képletből az életmód többi összetételét sem, különösen a stressz tekintetében.
A stresszes állapot ugyanis az egész szervezetre rossz hatást gyakorol, így próbáljunk meg minél többet aludni – a kevés alvás is nagy ellensége az inzulinrezisztenciának –, illetve elhagyni a stresszes szokásokat, esetleg rátalálni olyan trükkökre vagy praktikákra, melyekkel növelhető lesz a stressztűrőképesség.
A sok feszültség ugyanis olyan hormonokat szabadít fel a szervezetben, melyek tovább növelhetik az inzulinrezisztencia kialakulásának a kockázatát, sőt mi több, drasztikusan felgyorsíthatnak különféle – akár közvetlenül, akár közvetetten – kapcsolódó kártékony folyamatokat.
