Tudástár
  1. Tudástár
  2. Fekélyes vastagbélgyulladás
Menü
Tudástár
  1. Tudástár
  2. Fekélyes vastagbélgyulladás

Fekélyes vastagbélgyulladás

Fekélyes vastagbélgyulladás

A fekélyes vastagbélgyulladásról röviden

A colitis ulcerosa vagy más néven fekélyes vastagbélgyulladás esetén az általában a vastagbél utolsó hányadának nyálkahártyáját borító gyulladás olyan súlyos formát ölt, hogy a fekélyek alakulhatnak ki az érintett részeken. A folyamat akár a vastagbél teljes szakaszára is átterjedhet.

A fekélyes vastagbélgyulladás előfordulása

A betegség életkortól függetlenül bármikor jelentkezhet, nagyobb valószínűséggel azonban a 15 és 30 év közötti korosztályt érinti. A nemek szerinti megoszlásában érdemi különbség nem mutatható ki, férfiaknál és nőknél közel azonos számban fordul elő. Egyes családokban megfigyelhető, hogy többen is szenvednek benne. A fejlett, nyugati társadalmak, városi életmódot élő személyek között jelenik meg nagyobb számban. Ez az eltérő táplálkozási szokásokból is adódhat.

A fekélyes vastagbélgyulladás okai

A kialakulást illetően több feltételezés is született már, ezeknek azonban egyike sem bizonyított még. Számos szakember által a hangoztatott vélemény, hogy az immunrendszer ebben a formában reagál a bélfalban lévő parazita mikroorganizmusokra. Mások pszichoszomatikus okokat vélnek a háttérben, mivel bizonyos statisztikák szerint gyakrabban jelenik meg olyan családokban, ahol az anya erősen domináns szereppel bír a család életében. Vannak olyan elképzelések is, amelyek a genetikai hajlamot vélik a probléma hátterében, amire a családi halmozódást mutató esetekből következtetnek.

A fekélyes vastagbélgyulladás tünetei

A legtipikusabb tünetek a vérzéssel járó hasmenés és a hasi fájdalom.

A fentieken túl számos egyéb, hol enyhébb, hol súlyosabb formában fellépő tünet is jellemzi a betegséget. A páciensek nagy része tapasztal étvágytalanságot, testsúlycsökkenést, fáradtságot, végbélnél bekövetkező vérzést. Egyes esetekben hasi görcsök, hullámzóan jelentkező láz, hányinger figyelhető meg. Autoimmun folyamatokra utalhat a fekélyes vastagbélgyulladást kísérő betegségek megjelenése. Ilyenek lehetnek például a szemgyulladás, májzsugor vagy a májgyulladás, melyek az alapbetegség gyógyulásával együtt enyhülnek vagy szűnnek meg.

A tünetek hasonlósága miatt a laikus személy vagy a maga módján tájékozódó beteg gyakran összetéveszti a Chron-betegséggel, ezért érdemes a különbségeket megemlíteni.

A colitis ulcerosa során a vastagbélnek csak a nyálkahártyája gyullad be, a tápcsatorna más szakaszai nem válnak érintetté. A Chron-betegséggel ellentétben itt nem váltogatják egymást egészséges és beteg bélszakaszok. A véres széklet minden esetben jelentkezik, de sipolyok nem képződnek, mint a Chron-betegség során. Teljesen ellentétes továbbá a vastagbél formájának és hosszának az átalakulása a két kórkép előfordulásakor. Chron-betegségnél beszűkülés és meghosszabbodás, míg a fekélyes vastagbélgyulladás során tágulás és megrövidülés jelentkezik.

A diagnózis felállítása

Ugyan a kontrasztanyagos röntgenvizsgálat általában megfelel a diagnosztizáláshoz, mindenképpen célszerű a korszerűbbnek számító kolonoszkópia (vastagbéltükrözés) alkalmazása. (A vastagbéltükrözés folyamatáról honlapunkon részletesen is tájékozódhat.) A vizsgálat során az érintett vastagbélrész nyálkahártyájának diffúz gyulladása figyelhető meg, gennyes, vérző fekélyek jelenléte mellett. A vastagbéltükrözés azért is hatékonyabb eszköz, mert a mintavétel lehetőségét biztosítva szövettani vizsgálattal lehet megerősíteni a diagnózist, továbbá a rosszindulatú folyamatok megállapításában is szerepet játszik. Itt kell megemlíteni, hogy a betegek körülbelül 5 százalékát érinti a rákos elfajulás. Ennek valószínűsége az idő előrehaladásával nő. Erre tekintettel évente, kétévente javasolt a szövettani vizsgálattal záruló vastagbéltükrözés elvégzése a rosszindulatú elfajulások időben történő felismerése céljából.

A betegség lefolyása

Ami a kórlefolyást illetően kijelenthető, hogy egész életen át tartó, tünetmentes és heveny fellángolásokkal kísért periódusok váltogatják egymást. A periódusok időtartama változó, előre meg nem jósolható. Olyan súlyos esetek is előfordulnak, amikor a napi, fájdalommal járó székletürítések száma húsz és harminc közötti is lehet. Azoknál a betegeknél, akiknél a gyulladásos folyamatok csak a végbelet érintik, a tünetek enyhébb módon jelentkeznek.

A betegség legsúlyosabb kimenetele a kitágult, izommozgásra képtelen vastagbélből kiinduló vérmérgezés, amelyet a vérkeringés összeomlásával járó sokkos állapot követ. Ilyenkor életmentő szükséglettel bír a vastagbél teljes eltávolítása és az intenzív terápia. Az enyhébb esetek az életkilátásokat nem veszélyeztetik, az életminőségben azonban maradandó romlást idéznek elő. Szerencsére az életveszélyes szövődmény kialakulása ritka.

A fekélyes vastagbélgyulladás kezelése

A kezelés során törekedni kell a tünetmentes periódusok hosszabbá tételére, a heveny fellángolások esetén pedig a tünetek enyhítésére. Az életveszélyes szövődmény

Különböző készítmények állnak rendelkezésre a gyógyszeres kezelés során, melyek egy része a gyulladáscsökkentésre, mások a tünetmentes periódus elérésére és fenntartására szolgálnak. A sztreoid gyulladásgátlók enyhébb típusú szerek hatástalansága esetén jöhetnek szóba, tartós szedésük azonban mellékhatásaik miatt nem javasolt. Az immungyengítő készítményeket akkor írja fel a szakorvos, ha minden más gyógyszer eredménytelen a kezelés során. Nevükből adódóan ezek hátránya, hogy a szervezet védekező képessége csökken más betegségekkel szemben.

Kórházi ellátás válik szükségessé, ha a páciens vér-, só- és folyadékvesztesége jelentős méreteket ölt, valamint fennáll a vérmérgezés veszélye.

A vastagbél eltávolítására a gyógyszeres kezelés hatástalansága, vérmérgezés, rosszindulatú elfajulás, a végbél kilyukadása vagy életveszélyes vérzés esetén van szükség. A bélsár távozására ilyenkor a hasfalon létrehozott nyílás szolgál. A végleges megoldást jelentő műtéti beavatkozásra az esetek elég nagy, közel 30-40 százalékában van szükség, az eljárás viszont hosszabb időt vesz igénybe és kockázatokkal is jár.

Egyes szerencsés kimenetelű eseteknél lehetőség van a vastagbél eltávolítását követően a vékonybél és a végbél összekötésére. Ez azzal jár, hogy a vastagbél tároló funkciója már nem áll rendelkezésre, így a kezdetekben gyakori, napi 4-6 székletürítés is előfordul. A vékonybél alsó részének későbbi tágulása átveheti ezt a funkciót és javulás állhat be a beteg életminőségében.

A betegség kialakulását követően nem nélkülözhető a megfelelő étrend kialakítása sem. A beteg részéről odafigyelést kell tanúsítani azt illetően, hogy milyen ételek fokozzák a panaszokat, ezeket a későbbiekben el kell kerülni. Általánosan véve igaz, hogy fehérjedús, rostokban gazdag táplálék fogyasztása indokolt, a puffasztó hatással bíró ételeket pedig ki kell iktatni az étrendből. A tejet és tejből készült termékeket minden érintettnek kerülni kell, mivel ezek szinte minden betegnél előidézik a heveny szakasz kialakulását. A fellángoló periódus megjelenésekor a rostfogyasztást vissza kell fogni és törekedni kell a jól emészthető ételek előtérbe helyezésére. Súlyos helyzetben szükség lehet dietetikus által összeállított étrendre, végső esetben pedig intravénás táplálás válhat indokolttá.

Nem hanyagolhatók el azok a kezelést kiegészítő eljárások sem, amelyek a panaszok és alapbetegség következményeinek enyhítésére irányulnak.

Itt ki kell emelni a paracetamol hatóanyagú fájdalomcsillapítók szerepét. Nem jöhetnek szóba azok a fájdalom csillapítására alkalmas készítmények, amelyek például a tüneteket fokozó szalicilátokat tartalmaznak.

Fontos felhívni a figyelmet a hasmenésgátlókra is, amelyek révén csökken a napi székletürítések száma.

A folyadék- és vérveszteség miatt korán kialakulhat vérszegénység, immunhiányos állapot, amit vassal, folsavval, valamint B12-vitamin bevitelével szükséges kezelni.

Hívás