Tudástár
  1. Tudástár
  2. Agyhártyagyulladás

Agyhártyagyulladás

Agyhártyagyulladás

Az agyhártyagyulladásról röviden

A kiváltó ok kiderítése nemcsak a megfelelő terápia kiválasztása miatt fontos, hanem például a baktérium okozta agyhártyagyulladás életveszélyes állapotot jelent. Ebből következik, hogy nem lehet halogatni az orvoshoz fordulást, ha a betegség gyanúja felmerül. A kórképre leginkább a lázból, a szűnni nem akaró, csillapíthatatlan fejfájásból, a zavartságból, a hányásból és a tarkókötöttségből lehet következtetni.

Mivel Magyarország rendkívül fertőzött országnak számít a kullancsok szempontjából, ezért a kullancs okozta vírusos agyhártyagyulladásról külön is említést fogunk tenni.

Az agyhártyagyulladás előfordulása, okai

A bakteriális eredetű agyhártyagyulladásoknál az érintettek leginkább a húsz évesnél fiatalabbak közül kerülnek ki, míg a vírusos agyhártyagyulladások jelentős része az öt évesnél fiatalabb gyermekeknél fordul elő.

Az okok kapcsán érintőlegesen már említettük a baktériumokat és a vírusokat, de arra is van példa, hogy gombák váltják ki a betegséget, de egyéb kiváltó okok is lehetnek a háttérben.

Ha bakteriális fertőzéssel állunk szemben, akkor a baktériumok a véráramon keresztül kerülnek az agyba és a gerincvelőbe, ez vezet a heveny gyulladásos folyamatokhoz. Elő szokott fordulni, hogy a baktériumok nem a véráramon keresztül, hanem közvetlenül kerülnek az agyhártyára, ez a típus jellemzően fülészeti, orrmelléküregi gyulladásoknál jelentkezik, de koponyatörésnél is kialakulhat. Ritka eset, de sebészeti beavatkozások során felmerülő kórházi fertőzések következményeként is megjelenhet.

A heveny bakteriális forma mögött több baktériumtörzs is meghúzódhat, a leggyakoribbakról érdemes külön is említést tenni. A leggyakoribb bakteriális kórokozó – legyen szó újszülöttekről, gyermekekről vagy felnőttekről – a Streptococcus pneumoniae, amire igaz az is, hogy az agyhártyagyulladásnál gyakrabban vált ki tüdő-, középfül- vagy orrmelléküreg-gyulladást.

A B csoportúnak nevezett Streptococcus főleg az újszülötteket, a kisgyermekeket, illetve az időseket veszélyezteti.

A Neisseria meningitidist ugyancsak a gyakori agyhártyagyulladást okozó baktériumok közé sorolják. Rendszerint felső légúti hurutos megbetegedéseket szokott eredményezni, ha azonban bekerül a véráramba, akkor agyhártyagyulladást okozhat. Ezt a formát járványos agyhártyagyulladásnak is nevezik, főleg kamaszokat, kollégiumokban, nevelőotthonokban, szociális intézményekben élőket érint, de számuk nem jelentős, Magyarországon évente 50-70 főt szokott érinteni.

A szintén a baktériumok között számon tartott, b típusú Haemophilus influenzae korábban a gyermekeknél volt a leggyakoribb agyhártyagyulladást kiváltó kórokozó, mára azonban szerencsére jelentősen visszaszorult a jelenléte, köszönhetően többek között az egyre elterjedtebb, úgynevezett Hib-védőoltásnak.

A bakteriális kórokozók között végül a Listeria monocytogenes-ről kell említést tenni, ami húskonzervekben vagy pasztőrözetlen tejtermékekben fordul elő legtöbbször. Elsősorban a gyenge immunrendszerrel rendelkezőket, a terhes nőket, újszülötteket, időseket veszélyezteti. Terhes nőknél előidézhet vetélést, koraszülést és halva születést is. Képes a méhlepényen való áthatolásra is, ezért közvetlenül a magzatra is nagy veszélyt jelenthet.

A vírusok között is többféle kiválthat agyhártyagyulladást, de az esetek jelentős részénél itt enyhébb lefolyással lehet számolni. Itt meg kell említeni az enterovírusok csoportjába tartozó mikroorganizmusokat, amelyek a nyár végi, ősz eleji időszakban okozzák a legtöbb problémát. Az agyhártyagyulladást előidéző vírusok között tartják számon még a mumpszvírust, a HIV vírust és a herpes simplex vírust is.

A gombák elsősorban krónikus agyhártyagyulladást szoktak okozni, de kevésbé gyakori előfordulásokról van szó. Tipikus ezek között a Cryptococcus, ami az immunhiányos állapotú betegeket veszélyezteti leginkább.

Nemcsak fertőzések tudnak agyhártyagyulladást okozni, hanem más okok is közrejátszhatnak a betegség kialakulásában, ilyenek lehetnek például bizonyos gyulladásos folyamatok, rosszindulatú daganatok, kémiai reakciók, gyógyszerallergiák.

Az okokon kívül meg kell említeni olyan állapotokat, amelyek növelik az agyhártyagyulladás kialakulásának kockázatát. Ezek közül a legfontosabbak a következők:

  • a védőoltás be nem adatása,
  • alkoholfüggőség,
  • cukorbetegség,
  • immunhiányos állapotok,
  • lépeltávolítás,
  • immunrendszert elnyomó gyógyszerek használata.

Az agyhártyagyulladás tünetei

A tünetek a betegség kezdeti szakaszában rendkívül nagy hasonlóságot mutatnak az influenza tüneteivel. Ez az időszak egyénenként változó ideig tarthat, van, akinél pár órán belül kialakulnak, másoknál viszont több napba is telhet, mire megjelennek a jellegzetes tünetek. A tüneteket befolyásolja az is, hogy újszülöttről, két évnél idősebb gyermekről vagy felnőttről van szó.

Ha újszülöttek, csecsemők az érintettek, akkor jellemző a magas láz, állandó sírás, ingerlékenység, lustaság és inaktivitás is. A gyermek ilyenkor nem hajlandó szopni, étvágytalanokká válnak, kutacsok elődomborodik. Megfigyelhető még a nyak, a tarkó, valamint a teljes test merevsége is.

Kétéves kor fölöttieknél a magas láz hirtelen alakul ki, de tipikus tünet még a tarkókötöttség és a súlyos, korábbiaktól lényegesen fájdalmasabb fejfájás is. Ehhez társulhatnak olyan kísérőjelenségek, mint a hányinger, hányás, aluszékonyság, fényérzékenység, epilepsziás jellegű görcsrohamok, zavartság, koncentrációképtelenség, fényérzékenység, étvágytalanság és a szomjúság hiánya. A meningococcus által kiváltott változatoknál jellegzetes tünet még a bőrpír és a kiütések kialakulása.

Az agyhártyagyulladás diagnózisa

A diagnózis felállításában fontos szerepet tölt be az anamnézis felvétele és a klinikai vizsgálat, de a pontos diagnózishoz az agyvíz vizsgálatára, valamint ha van rá lehetőség, a kórokozó kitenyésztésére, azonosítására van szükség. Az agyvíz levételéhez lumbálpunkciót hajtanak végre. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a csigolyák között beszúrnak egy 10-12 centiméter hosszú és 2 milliméter vastag tűt, amelynek segítségével bejutnak a gerincvelőt körülölelő agyvízbe, amiből mintát nyernek ki. Ebben akár közvetlenül a kórokozók is megtalálhatók, de az agyvíz összetételéből is komoly következtetéseket lehet levonni. Ilyenkor a fehérje- és cukortartalomból lehet közvetetten következtetni a kórokozók jelenlétére.

Az agyhártyagyulladás kórlefolyása

Az agyhártyagyulladások közül a baktériumok okozta jelenti a legnagyobb veszélyt, ezek lefolyása szokott a legsúlyosabb lenni. Ha a beteg nem kap időben megfelelő antibiotikumos terápiát, akkor néhány napon belül halállal végződhet a betegség. A megfelelő, de későn megkezdett kezelés szintén növeli a halálozás, illetve életben maradás esetén a maradandó agykárosodás kialakulásának esélyét. A gombák által kiváltott agyhártyagyulladás esetén is minél előbb el kell kezdeni a célzott kezelést, ellenkező esetben itt is gyorsan életveszélyes állapot alakulhat ki. A vírusok már általában enyhébb lefolyású megbetegedést idéznek elő, ami több esetben magától is meggyógyul. Az idült agyhártyagyulladás lefolyásáról kell még beszélni, aminél a kifejlődési szakasz akár két hétig is eltarthat, tünetek csak ezt követően fognak megjelenni.

Az agyhártyagyulladás kezelés

A betegség súlyos lefolyásából adódóan a betegek kórházi kezelést igényelnek. Az esetek többségében ez intenzív osztályon történő kezelést jelent. Itt a legfontosabb feladatot az életfunkciók fenntartása jelenti, előfordulhat, hogy lélegeztetésre is szükség lehet. A beteg állapotának stabilizálása mellett célzott antibiotikumos kezelést kell megkezdeni, ha bakteriális eredetű fertőzésről van szó. Gombák esetén szintén azonosítani kell a kórokozót, az alapján kell célzott kezelést elrendelni.

Vírusok kapcsán csak néhány esetre igaz, hogy célzott vírusellenes szerek alkalmazására van lehetőség, ezeken kívül a tünetek enyhítésére, az életfunkciók stabilizálására lehet fókuszálni.

Az agyhártyagyulladás gyógyulási esélyei

A betegek túlélési, gyógyulási esélyeit számos tényező befolyásolja, melyek közül a legfontosabbak a következők:

  • a betegséget kiváltó ok,
  • a betegség felismerésének gyorsasága,
  • a megfelelő kezelés megválasztása,
  • a kezelés megkezdésének ideje,
  • a beteg életkora,
  • a beteg általános állapota,
  • a beteg társbetegségei.

Ha a megfelelő kezeléshez időben, minél előbb hozzájut a páciens, még a súlyos lefolyású esetek többsége is pozitívan végződik. A leggyorsabb és legveszélyesebb lefolyás a meningococcus által kiváltott járványos agyhártyagyulladásnál van, így itt van a lenagyobb esélye a halál bekövetkeztének. A gyors lefolyást jól jellemzi, hogy mire azonosítják a kórokozót, az már jelentősen előrehaladott állapotot idézett elő.

Az agyhártyagyulladás megelőzése

A megelőzéshez fontos betartani az alapvető higiéniai szabályokat (pl. gyakori kézmosás, megfelelően kezelt ételek fogyasztása, stb.), ez mindenképpen mérsékli a betegség kialakulásának esélyét. Ma már többféle baktérium és vírus ellen is létezik hatásos védőoltás, ezek közé tartoznak az A, a B, a C, a W és az Y csoportú meningococcus-törzsek, de említhető a pneumococcus vagy a mumpszvírus is. Az úgynevezett Hib-vakcina a b típusú Haemophilus influenza okozta agyhártyagyulladás ellen nyújt védelmet. A vakcina beadatása különösen fontos azoknál, akik valamilyen szempontból rizikócsoportba tartoznak.

Az agyhártyagyulladás szövődményei

Az agyhártyagyulladás szövődményei között számos kórkép megtalálható, ezek kialakulása nagyban függ attól, hogy mikor kezdték meg a betegnél a megfelelő kezelést alkalmazni. Leggyakrabban hallásvesztés szokott előfordulni, emellett kialakulhat epilepsziás görcsroham, vesekárosodás, memóriazavar, tanulási nehézségek, valamint járászavar is.

A kullancs terjesztette agyvelő- és agyhártyagyulladás

A közép-kelet-európai régióban a közönséges vagy vöröshasú kullancsok is terjesztenek vírusos agyhártyagyulladást, vagy kullancsenkefalitiszt. Ha egy kullancs szervezetébe bekerült a vírus, azt élete végéig hordozni fogja, ráadásul utódainak is át fogja adni. Ha a kullancs megfertőz például kecskét, tehenet vagy juhot, akkor az állat a pasztörizálás nélküli tejével megfertőzheti az embert.

A kullanccsal fertőzött területek nagysága egész Európában növekedést mutat. Ennek ellenére a hazai helyzet megnyugtatónak mondható az esetszámokat tekintve, évente körülbelül száz esetet regisztrálnak. Ez az alacsony szám vélhetően a veszélyeztetett területen dolgozó személyek magas átoltottságával magyarázható, akik számára a védőoltás ingyenesen elérhető.

Körülbelül minden harmadik fertőzés jár kifejezett tünetekkel. Sokan magát a kullancscsípést sem veszik észre.

A lappangási idő 3-21 napig tart, az érintett betegek valamivel több mint kétharmadánál kétfázisú lázas kórképről van szó. Az első periódust csak láz és izomfájdalmak jellemzik, amik néhány nap alatt megszűnnek. Ezt követően 1-3 napos tünetmentes időszak következik, majd megjelennek az idegrendszeri tünetek magas láz, szédülés, fejfájás és hányás formájában. Nem lehet kiszámítani, hogy enyhe lefolyású agyhártyagyulladás fog kialakulni, vagy a súlyosabb lefolyású agyvelő-, esetleg gerincvelő-gyulladás lép fel.

A súlyos lefolyású betegek intenzív osztályos kezelésre, gépi lélegeztetésre szorulnak, de az agykárosodás mértékét gyógyszeres úton nem lehet befolyásolni.

A súlyosabb lefolyás inkább az időseket veszélyezteti, de gyermekkori halálozásra is szokott példa lenni.

A betegséget túlélők közül többeknek csökkenni fog a fizikai vagy szellemi teljesítőképessége, ami nem kizárt, hogy munkahelyváltást tesz majd szükségessé.

A kullancs okozta vírusos agyhártyagyulladás megelőzése

A védőoltást már említettük, mint a megelőzés hatékony eszközét, de jó védekezési technikákat tudnak alkalmazni azok is, akik még nem oltatták be magukat.

Az egy tévhit, hogy kullancsok csak az erdős, hegyvidéki területen fordulnak elő. Egy városi családi ház füves kertjében éppúgy felkapaszkodhatnak ránk vagy háziállatainkra. A ház körül a megelőzés érdekében azt tehetjük, hogy nem engedjük magasra nőni a füvet, azt rendszeresen vágni kell, illetve minél kisebb árnyékos, nyirkos helyet biztosítunk nekik a növények által.

A kirándulást, valamint a kerti nagytakarításokat, bozótvágásokat mindig hosszú ruhában végezzük, a zokniba tűrjük be a nadrág végét, a pólót pedig a nadrágba tűrjük be. Akinek hosszú haja van, az fogja össze haját és tűrje be a sapkája alá.

Használjunk jó minőségű rovarriasztó szereket, de az interneten olvasott gyakori tévhiteket ne fogadjuk el. Ilyen például a B-vitaminnak tulajdonított rovarriasztó hatás, amit semmilyen tudományos értékű kutatás nem támasztott még alá.

A kirándulás, kerti munka végeztével mindig alaposan vizsgáljuk át a testünket. Felnőtteknél a térdhajlat szokott kedvelt célpont lenni, míg gyerekeknél a hajas fejbőr és a szőrtelen rész határa, illetve a fül mögötti területen jelenik meg gyakrabban a kullancs. A lágyékhajlat és a hónalj is sokszor érintett szokott lenni.

Ha kullancsra bukkantunk, annak eltávolításához ne alkalmazzunk krémeket, olajokat. Sokaknál él még ma is az a tévhit, hogy krémmel bekenve a kullancs magától el fogja hagyni az áldozat bőrét, ez azonban nem igaz, helyette öklendezni kezd, amivel könnyen a szervezetbe juttathatja az általa hordozott vírust.

Egyszerű szemöldökcsipesszel, vagy gyógyszertárakban kapható speciális kullancscsipesszel vagy kullancskanállal tudjuk eltávolítani a parazitát. A kihúzás során ne tekergessük az állatot, a potrohát se nyomjuk meg, mivel ezzel szintén növekszik a megfertőződés kockázata.

Ha az állat szívószerve beszakadt, azt ne próbáljuk erővel eltávolítani, néhány napon belül magától ki fog lökődni.
Hívás