Tudástár
  1. Tudástár
  2. A székrekedés

A székrekedés

A székrekedés

A székrekedésről röviden

A székrekedés – annak krónikus formája – már jó ideje civilizációs betegségnek számít és az emberek 5-20%-át érinti. A mai kor emberére, a nyugati típusú társadalmak emberére jellemző, hogy keveset mozog, helytelenül, rostszegény módon táplálkozik, stresszes életet él, ami tökéletes táptalaja a székrekedés kialakulásának.

Azon túl, hogy az életminőséget negatívan befolyásolja, több betegség forrása is lehet, ezért mindenképp foglalkozni kell vele, hogy meg lehessen előzni nagyobb problémákat.Mivel a székrekedés sok esetben életmódváltoztatással, megfelelő étrend kialakításával kezelhető, ezért anyagunkban nagy hangsúlyt fogunk fektetni ezeknek a természetes gyógymódoknak a taglalására is.

A székrekedés okai, előfordulása

A székrekedés okainak kifejtése előtt érdemes tisztázni a székrekedés fogalmát, különösen azért, mert nem minden ember éli meg székrekedésként azt, amit a szakmai definíció magába foglal.

Akkor áll fenn a székrekedés állapota valakinél, ha a székelések száma heti háromnál kevesebb és/vagy székelésnél erőlködésre, nagy erőkifejtésre van szükség, a széklet állaga kemény, és a betegnek az az érzete, hogy a székelés végeztével nem ürült ki a bél teljes mértékben.Egy másik megfogalmazás szerint az alábbiak közül legalább kettőnek be kell következnie, hogy székrekedésről beszélhessünk:

  • a székelések száma nem éri el a heti hármat,
  • a székelések legalább egynegyedénél erőlködésre van szükség,
  • a székelések lealább negyedében a végbélben szorulásérzet jön létre,
  • a székelések legalább negyedében kemény, bogyós széklet távozik,
  • a székelések legalább negyedében nem érezzük teljes mértékben kiürültnek a végbelet,
  • a székelések legalább negyedében kézi segítség szükséges a széklet eltávolításához.

A fogalom tisztázása azért fontos, mert sokan már azt is székrekedésnek vélik, ha nincs naponta székletük, holott a nem naponta történő, de rendszeres ritmusú székletürítés is normálisnak tekinthető, ha a széklet állaga megfelelő és a székelés nem jár fájdalommal, erőlködéssel.

A székrekedést fel lehet osztani elsődleges és másodlagos típusú székrekedésre.

Az elsődleges típusnál nem áll fenn semmilyen alapbetegség, hanem „szimplán” székletürítési zavarról van szó. Ezen belül előfordulhat, hogy a széklet ugyan normális ütemben halad végig a bélrendszeren, állaga miatt azonban mégis székrekedés jön létre, de az a gyakoribb, hogy magának a székletnek a végighaladása is hosszabb időt vesz igénybe. Ha ez az állapot hosszabb ideig fennáll, azt krónikus székrekedésnek nevezzük. Ha szervi okok ilyenkor nem fedezhetők fel a háttérben a képalkotó és laboratóriumi vizsgálatokkal, akkor annak valódi okát nem ismerjük. Ezt az állapotot funkcionális székrekedésnek is nevezik. Arra is van példa, hogy ez a típusú kórkép egy egész életen át végigkíséri a beteget.

A másodlagos székrekedésnél valamilyen alapbetegség húzódik meg a háttérben, ilyenkor tehát a székrekedés tünetként jelentkezik.

A következőkben ennek a két típusnak az okait fogjuk részletezni.

Székrekedés okai egészséges embereknél

Székrekedés tehát nemcsak valamilyen betegség következménye, hanem számos olyan oka lehet, ami nem hozható összefüggésbe különböző gasztroenterológiai vagy egyéb kórképekkel. Az alábbi okok bárki életében gyakran megjelenhetnek.

1. Hosszabb utazás, ismeretlen környezet

Talán a legtöbb embernek ez a szituáció ismerős, amikor valami hosszabb útra mennek el, ahol nincs lehetőség a jól megszokott, jól ismert otthoni környezetben elvégezni a székletürítést. Az utazás végeztével az úticélhoz megérkezve, vagy az utazásból hazaérkezve a probléma általában meg is szűnik

2. Stresszes munkakör, életkörülmények

A nagy terhet jelentő, stresszt, szorongást okozó munkakörülmények, vagy a lelki megrázkódtatással járó események (pl. magánéleti problémák, haláleset a családban, stb.) nemcsak hasmenést, hanem székrekedést is kiválthatnak. Ez az agykéreg és a bélrendszerben található enterális idegrendszer szoros kapcsolatára vezethető vissza.

3. Helytelen, rendszertelen étkezés, bizonyos élelmiszerek fogyasztás

Az élelmiszerek között több olyan is van, amit sokan és gyakran fogyasztanak, és a székrekedés előidézésében szerepet játszhatnak. Ezek közé tartozik többek között az étcsokoládé, a kakaó, a banán, az alma. A nagyobb mennyiségű alkoholfogyasztás is dehidratáló hatású, ami szintén kedvez a széklet megkeményedésének. A nem kellő mennyiségű folyadékbevitel, a fokozott vízhajtás, a túlzott verejtékezés, és általában a kiszáradást elősegítő folyamatok előidézhetik a székrekedést. A túlzott húsfogyasztás és a zöldség- és gyümölcsfogyasztás mellőzése sem kedvez a megfelelő állagú széklet kialakulásának.

Ha össze akarjuk foglalni az élelmiszerek szerepét, akkor a rostszegény táplálkozást és a nem elegendő folyadékpótlást lehet megnevezni a székrekedés egyik lehetséges okaként.

4. Mozgásszegény életmód, ülőmunka

Az ülőmunka, illetve a rendszeres testmozgás hiánya már bőven elegendő ahhoz, hogy székrekedés alakuljon ki, a mozgásszegény életmód ugyanis nincs jó hatással a megfelelő székeléshez szükséges bélmozgáshoz.

Előfordulnak azonban olyan élethelyzetek, amikor nem vagyunk képesek több mozgásra, tipikusan ilyen, amikor valamilyen betegség után ágynyugalomra van szükség, vagy egy lábtörés következtében gipszet kell hordani, ami szintén korlátozza a mozgást.

5. Terhesség

Terhesség során sokaknál előfordul ideiglenesen székrekedés, ami a megváltozott étrenddel és életmóddal, hormonális és mechanikai okokkal hozható összefüggésbe.

6. Időskor

Az időskorral járó életmódbeli változások következtében is sokszor megjelenhet a székrekedés. Ebben az életkorban már sokkal kevesebbet mozgunk, étkezési szokásaink is tartósan megváltoznak, többek között ezért is nagyobb az esély a székletürítési problémák felbukkanására. Utóbbi változások közé tartozik például a romló vagy hiányos fogazat, ami megnehezíti, hogy az ételt kellőképpen megrágjuk. Az étrend is jóval rostszegényebbé válik, a nyers táplálék is egyre kevésbé jelenik meg a táplálkozásban. Sok idősnél a szomjúságérzet sem jelentkezik olyan intenzíven, mint fiatalkorban, ezért a széklet megfelelő állagához szükséges folyadékpótlás sem történik meg. Végül az ebben a korban jellemző gyógyszerfogyasztás is közre szokott játszani a székrekedés kialakulásában.

Székrekedést okozó betegségek

Bár sokan azt gondolják, hogy székrekedést csak gasztroenterológiai betegségek okozhatnak, számos olyan egyéb kórkép is van, ami ilyen tünetekkel is járhat.

1. Bélelzáródás

Elsőként kell tárgyalni a bélelzáródást, ami ugyan ritka, de a legsúlyosabb formája a széklet elakadásának. Az elzáródást kiválthatja valamilyen heg, bélösszenövés, bélen belül vagy kívül kialakult daganat, ödéma, idegentest, bélférgek, de akár maga a megkeményedett széklet is, ami a végbélben okoz dugószerű elzáródást. Ugyanilyen a sérvek kialakulása, a bélcsavarodás, valamint a bél saját magába való betüremkedése, amit invaginálódásnak is neveznek.

A bélelzáródásnak úgynevezett hűdéses formája is létezik, ez különböző gyógyszerek vagy műtétek hatására jön létre, melyek következtében a bélmozgás leáll, a belek megbénulnak, illetve kitágulnak.

Meg kell különböztetni a vékonybél, illetve a vastagbél elzáródását.

A vékonybél elzáródása az esetek többségében hirtelen alakul ki, kínzó, görcsös fájdalommal, hányással, haspuffadással jár.

Ezzel szemben a vastagbél elzáródására sokkal jobban jellemző az elhúzódó kialakulás, különösen igaz ez arra az esetre, ha ezt daganat okozza. Ilyenkor sok betegnél megfigyelhető a székelés napokon át történő elmaradása, amihez haspuffadás, hasi fájdalom is társul, ha pedig a széklet megindul, az sokszor híg, spriccelő formában távozik.

2. Tartós fekvéssel járó betegségek

Valamennyi olyan betegség, ami tartós mozgáskorlátozottsággal, fekvő helyzettel jár, nagymértékben megnöveli a székrekedés megjelenését. Tipikusan ezek közé tartoznak a nagyobb műtétek utáni időszakok, vagy az alsó végtag töréseiből adódó mozgáshiány.

3. Idegrendszeri rendellenességek

Az idegrendszer zavarai negatívan befolyásolhatják a székelési szokásokat. Ebből a szempontból a leginkább kritikus betegségek közé tartozik többek között a sclerosis multiplex, a Parkinson-kór, a gerincvelőt ért sérülések, illetve a különböző bénulásos kórképek.

4. Hormonális változással járó betegségek

Több betegség is megváltoztatja a különböző hormonok működését, ami szintén vezethet székrekedéshez. A csökkent pajzsmirigyműködés következtében például megritkul a székelések száma, a széklet hosszabb időt tölt a bélrendszerben, tömörödik, túl sok víz szívódik fel belőle. Szintén hasonló helyzetet eredményezhet a mellékpajzsmirigy túlműködése, az agyalapi mirigy csökkent működése, a cukorbetegség vegetatív idegrendszert megzavaró, bélműködést negatívan befolyásoló idegszövődményei, valamint a csökkent káliumszinttel járó mellékvese-betegségek is.

5. Pszichés kórképekA lelki betegségeknek is gyakori velejárója a székrekedés. Különösen igaz ez a depresszióra, szorongásra, evési zavarokra, krónikus fájdalom szindrómára.

6. Bélrendszerben kialakuló akadályok

Bármilyen jellegű szűkület, akadály is előidézhet székrekedést. Ezek közé tartozik például a polipok, daganatok megjelenése, a krónikus gyulladásos bélbetegségek, fájdalmas aranyér, korábbi műtéti hegek, vagy a vastagbélnek a kor előrehaladtával megszaporodó kiöblösödései.

A fentieken túl a bél izomzatát érintő betegségek is vezethetnek ehhez a panaszhoz, ilyen például a szkleroderma vagy az amyloidosis, de a bélrendszer vérellátási zavarai is. Az irritábilis bél szindróma, a Crohn-betegség, a fekélyes bélgyulladás is járhat székrekedéssel.

Székrekedést előidéző gyógyszerek

A rengeteg gyógyszermellékhatás között a leggyakoribbak a gasztroenterológiai jellegű mellékhatások, melyeken belül többeknél a székrekedés is megjelenik. Több gyógyszertípusra is igaz, hogy vagy lelassítja a bélmozgást, a belek működését, vagy valamilyen más hatásmechanizmus által okoz székrekedést.

1. Vaspótló készítmények

Sokan szednek vasat tartalmazó készítményeket, legtöbbjüknél jól ismert mellékhatások közé tartozik a székrekedés. A vas hatására a széklet feketévé, keménnyé, bogyóssá válhat. Terhességnél még nagyobb odafigyelést igényel a vaspótló kezelések alkalmazása, mivel ők állapotuknál fogva jobban ki vannak téve a székrekedésnek.

2. Ópiátszármazékok

Több fájdalomcsillapítóban használnak ópiátszármazékokat, ezért ezek használói között súlyos székrekedés is kialakulhat.

3. Egyéb készítmények

Sok más gyógyszer is eredményezhet még székrekedést, ilyenek például az antidepresszánsok, nyugtatók, koleszterincsökkentők, vízhajtók, kalcium- és alumíniumtartalmú szerek, Parkinson-kórnál használatos készítmények, illetve az atropin származékok is.

A székrekedés előfordulása kapcsán kijelenthető, hogy bármelyik nemnél bármelyik életszakaszban kialakulhat, de sokkal gyakrabban jelentkezik időseknél, illetve nőknél. A nyugati típusú társadalmak népbetegsége, a fejlődő országokban az eltérő étkezési, életmódbeli szokások miatt közel sem érint annyi embert, mint a fejlett világban.

A székrekedés tünetei

A székrekedésnél a közvetlenül ehhez a kórképhez tartozó tünetekről fentebb már említést tettünk. Ezekhez tartoznak további panaszok, jellegzetességek is. A széklet száraz, kemény jellegéhez társul az általában sötétes szín, a darabos, bogyós állag. Mivel a megkeményedett széklet sokszor a gázok távozását sem teszi lehetővé, gyakori a teltségérzet, a haspuffadás és a hasi fájdalom. Ezek a tünetek jellemzően csak (az általában fájdalmas) székletürítést követően enyhülnek vagy szűnnek meg.

További tünetként előfordulhat még rossz, kellemetlen lehelet, hányinger, étvágytalanság, jól hallható és érezhető bélmozgás, hangulati zavarok, ingerlékenység, gyengeség, álmosság, kimerültség, alvászavar.Ha a székrekedés tartósan fennáll, bőrelváltozások is megjelenhetnek, ilyen például a sápadtság, a sárgás elszíneződés, illetve a rugalmatlanná, petyhüdté válás.

A tüneteknél érdemes megemlíteni azok az eseteket, amelyek fennállása esetén szakorvost kell felkeresni.

Azonnali orvoshoz fordulást igényel, ha a székrekedés új elemként jelenik meg a mindennapokban, miközben addig semmilyen panasz nem volt tapasztalható a székelési szokásokban, és nm történt semmilyen változás az életvitelben, étrendben, környezeti hatásokban.

Szintén mielőbb fel kell keresni ez szakrendelést, ha a székrekedéssel párhuzamosan jelentős testsúlycsökkenés, étvágytalanság, véres széklet, émelygés, láz, sárgaság, hasi fájdalmak, hascsikarás, teltségérzet, haspuffadás jelenik meg, mivel ezek a kísérő tünetek akár súlyos megbetegedésre is utalhatnak.

Előfordulhat, hogy székletürítés már 4-5 napja nem történt, de az nem jár panaszokkal, ebben az esetben is orvoshoz kell fordulni.

Kivizsgálást igényelnek azok az élethelyzetek is, amikor a beteg egész élete során jelen volt a székrekedés, de hirtelen, minden előzetes ok nélkül normalizálódott a székelés ritmusa, a széklet állaga.

A székrekedés és hasmenés váltakozására is van példa bizonyos kórképeknél, ez az eset is mindenképpen kivizsgálást igényel.

A székrekedés diagnosztizálása

A székrekedés diagnózisa kapcsán már a beteg kikérdezése és fizikális vizsgálata is nagyon sok támponttal szolgálhat, de többféle vizsgálati módszerre is szükség lehet, mivel a székrekedés hátterében akár súlyos betegség is állhat.

Ennek megfelelően a következő vizsgálati módszerek jöhetnek szóba a diagnózis felállítása során.

1. Az anamnézis felvétele

Az anamnézis felvétele, azaz a beteg kikérdezése itt fokozott jelentőséggel bír, mivel az itt kapott információkból már nagyon sok hasznos következtetést levonható. Ez az első lépés az orvos és betege kapcsolatában, ez tehát az első találkozáson zajlik le. Ennek keretében meg kell tudni, hogy a beteg panaszai mikor, milyen körülmények között kezdődtek. Társulnak-e a székrekedéshez egyéb tünetek, azok mikor jelentek meg. Milyen a széklet állaga, külleme, színe, darabos-e, vér felfedezhető-e benne.

Mindenképp érdemes informálódni arról, hogy jelenleg van-e, vagy korábban volt-e valamilyen betegség már diagnosztizálva a páciensnél. Milyen műtéteken, egyéb kezeléseken és mikor esett át, ha voltak ilyenek egyáltalán. Az is lényeges lehet, hogy a családban milyen betegségek bukkantak már fel, hiszen például a daganatos betegségeknél rizikófaktor lehet a családi érintettség. A gyógyszerszedés, étrendkiegészítők fogyasztása is érdekes információ lehet.

Arra is rá kell kérdezni, hogy a páciens milyen jellegű munkát végez, éri vagy érte-e stressz őt a munkahelyén, esetleg otthon, családi környezetben. Történt-e bármilyen változás a páciens életében a székrekedés megjelenése előtt, például iskola- vagy munkahelyváltás, családi, magánéleti tragédia.

Mivel ezek a kérdések, illetve egyáltalán a székletről, székletürítési szokásainkról való beszélgetés a különösen intim témák közé tartozik, ezért kezelőorvosa a lehető legtapintatosabb módon fog Önhöz viszonyulni, és maximális diszkrécióval fogja kezelni az Ön problémáját.

Emiatt és a betegség minél gyorsabb, hatékonyabb feltárása miatt is nagyon fontos, hogy a feltett kérdésekre őszintén, a lehető legrészletesebben válaszoljunk. Különösen nagy segítség lehet mindkét fél szempontjából, ha a beteg székelési naplót vezet, amelyben rögzíti, hogy milyen időközönként történt székelés a kérdéses időszakban, és annak során miket tapasztalt.

2. Fizikális vizsgálat

A beteg kikérdezését követően még az első találkozáskor megtörténik a beteg fizikális vizsgálata is, melynek legfontosabb eleme a has áttapintása, hogy már ekkor következtetni lehessen bizonyos kóros elváltozásokra.

A fizikális vizsgálat részét képezi a rektális vizsgálat is, aminek lényege, hogy a szakorvos gumikesztyűben, a mutatóujjával végigtapintja a végbélnyílást, illetve a végbél így elérhető részeit.

3. Laboratóriumi vizsgálatok

Ezekbe a vizsgálatokba tartoznak a vér- és vizeletvizsgálatok, és természetesen a széklet vizsgálata is. Utóbbi esetében fényt lehet deríteni arra, hogy található-e benne valamilyen kóros baktérium vagy más kórokozó, tartalmaz-e vért, illetve ellenőrizhető, hogy milyen mértékben történt meg a táplálék megemésztése. A vér keresése a székletben azért is fontos, mert sokszor van arra példa, hogy az szabad szemmel nem látható, de a laboratóriumi eljárások igazolhatják annak egészen minimális jelenlétét is.

Ha olyan elváltozás észlelhető a beteg bélrendszerében, aminek elemzése indokolttá válik, akkor mintavételt követően szövettani vizsgálatra is sor kerülhet.

4. Képalkotó diagnosztikai eljárások

A képalkotó diagnosztikán belül elsőként a hasi ultrahangvizsgálatot kell megemlíteni, ami ugyan a belek helyzetéről, állapotáról nem képes túlzottan sok információt közölni, de jól vizsgálhatók a segítségével a húgy- és ivarszervek, a máj, a hasnyálmirigy, valamint az epehólyag is, ami bizonyos esetekben szintén nagy segítség lehet.

A CT- , illetve az MRI-kolonográfia is alkalmazható a diagnózis felállítása során, mellettük szól indokként, hogy így elkerülhető a kolonoszkóp vagy a rektoszkóp belekbe vezetése, viszont a páciens előkészítése ezekre az eljárásokra is legalább olyan bonyolult, mint a vastagbéltükrözésre, ráadásul még szövettani vizsgálathoz sem nyerhető vele szövetminta.

5. Rektoszkópia

A rektoszkópia a végbélnyílás, valamint a végbél vizsgálatára kiterjedő eljárás. Olyan beavatkozásról van szó, ami ezen a szakaszon található bármilyen elváltozás vizsgálatára alkalmas.

A rektoszkópia nemcsak diagnosztikus jellegű, hanem az adott kórkép felismerésén túl használható korábban diagnosztizált eltérések ellenőrzésére, de akár mintavételre is szolgálhat a szövettani vizsgálathoz.

Mindezek mellett terápiás eszközként is felmerülhet a használata, mivel segítségével megoldható polipok eltávolítása, aranyér gyűrűvel történő lekötése, fagyasztásos, valamint koagulációs eljárások, bizonyos esetekben akár idegentest eltávolítása is.

A vastagbéltükrözéssel szemben a rektoszkópia nem igényel hashajtást, tisztítást, hanem közvetlenül a vizsgálatot megelőzően beöntésben részesül a beteg. Ehhez egy vékony csövet használnak, amin keresztül meleg vizes oldatot juttatnak a vizsgálni kívánt bélszakaszba. Ezt elképzelhető, hogy meg kell ismételni annak érdekében, hogy a végbél kellőképpen tiszta legyen. Ez azért fontos, a bél falát csak akkor lehet jól látni, ha ott semmilyen szennyeződés nem található.

Maga a rektoszkóp egyébként egy ujjnyi vastagságú, merev, fényforrással ellátott fémcső, amit ki lehet egészíteni fogóval vagy egyéb, különböző beavatkozásokhoz alkalmas eszközzel. 20-25 centiméter magasságig vezethető fel.

A beteg felhúzott térdekkel oldalt fekve, négykézláb térdelve vagy háton fekvő pozícióban helyezkedik el. Az eszköz könnyebb előre haladásához a bélfalak összetapadása esetén levegő befújására lehet szükség.

A vizsgálathoz egyébként nincs szükség különösebb előkészületre, éhgyomorral való érkezés sem feltétlenül indokolt. A beöntést közvetlenül a cső bevezetése előtt végzik el. Altatás, bódítás, fájdalomcsillapítás sem indokolt. A levegő befújása, illetve maga az eljárás sem jár fájdalommal, inkább legfeljebb feszítő, kellemetlen érzés alakulhat ki.

A vizsgálatot követően sincs semmilyen korlátozás sem az étkezést, sem a fizikai aktivitást, sportolást illetően.

Ha az eljárás során valamilyen terápiás beavatkozás vagy mintavétel történt, akkor előfordulhat, hogy minimális vérzés lép fel a következő 1-2 napban.

6. Kontrasztos röntgenvizsgálat, kolonoszkópia

A két eljárás közös jellemzője, hogy alapos előkészítést igényelnek, mivel csak a megfelelően kitisztított, kiürített belek falát lehet jól látni. Ahhoz, hogy ezt az állapotot el lehessen érni, már a vizsgálat előtti napokban át kell térni pépes jellegű, rostmentes étkezésre, amihez sok folyadékot is kell fogyasztani. Közvetlenül a vizsgálat előtti napon már csak áttetsző folyadék fogyasztható (pl. víz, húsleves, stb.) legalább 3 liter mennyiségben, az orvos által felírt készítménnyel pedig hashajtást kell végezni.

A kontrasztanyagos vastagbélvizsgálat során a páciensbe beöntés révén juttatják be a kontrasztanyagot, mely gázképződés segítségével tágítja ki a vastagbelet és hoz létre kettős kontrasztot, így a belek kontúrjai tökéletesen fognak látszódni. A megtelt beleket lefényképezik, majd a beteg a kontrasztanyagot a WC-be üríti. Ezt követően már a bélnyálkahártya kontúrjairól készülnek felvételek.

A kolonoszkópia vagy vastagbéltükrözés egy rugalmas, vékony, száloptikás eszköz segítségével történik, amit a végbéltől kezdve vezetnek végig a vastagbélben, egészen a féregnyúlványig. A vizsgálat előnye, hogy azonnali, élő, valós képet lehet kapni a vastagbél belsejéről, arról felvételek készíthetők, és bármikor, sokszoros nagyításban visszanézhetők. A kolonoszkóppal is el lehet végezni továbbá különböző terápiás beavatkozásokat, illetve szövettani vizsgálathoz szükséges mintavételre is lehetőséget ad.

A páciens fekvő pozícióban tölti a körülbelül 6-8 percig tartó vizsgálatot, ami nem igazán jár fájdalommal, legfeljebb kellemetlen érzést okoz, bár természetesen a fájdalomküszöb egyénenként eltérő szokott lenni. Az altatásban végzett vastagbéltükrözést nem éli meg ilyen kellemetlennek a beteg, viszont egy minimális mértékben ilyenkor a szövődmények kialakulásának az esélye is nagyobb.

A székrekedés kezelése

Ha a székrekedést valamilyen alapbetegség okozza, akkor az alapbetegség kezelésével a székrekedéses panaszok is meg fognak szűnni.

Ha nincsen olyan alapbetegség, ami ezt kiváltaná, akkor életmódbeli változtatások, ezek eredménytelensége esetén gyógyszeres terápia hozhatja el probléma megszűnését.

Életmódváltás

Az életmódváltás több mindent foglalhat magába, az adott egyéntől függ, hogy belássa, melyek azok a területek, amelyeknél hiányosságok figyelhetők meg

1. Egészséges táplálkozás

Általánosságban az étkezésről az mondható el, hogy a váltás eredményeként étkezzünk naponta legalább ötször, viszont kevesebb mennyiséget fogyasszunk ezeknél az alkalmaknál. Az étkezésekre hagyjunk megfelelő időt, biztosítsunk nyugodt körülményeket, hogy legyen elég idő az étel megfelelő megrágására. Alakítsunk ki változatos étrendet, amiben megfelelő arányban kapnak helyet a fehérjék, szénhidrátok és a zsírok, a bevitt rostmennyiség pedig lehetőség szerint érje el a napi 15-30 grammot. Arra is fontos azonban felhívni a figyelmet, hogy ha eddig nem rostdús táplálkozást folytatott, akkor erre a típusú étrendre csak fokozatosan térjen át.

Az egészséges táplálkozás részeként az étrendbe vigyünk bele minél több rostban gazdag zöldséget és gyümölcsöt, érdemes nyersen is fogyasztani belőlük többfélét. A teljes kiőrlésű lisztből készült készítmények, a reggelinél népszerű müzlik tejtermékekkel keverve nagy segítséget nyújthatnak. A húsételek mellé köretként érdemes párolt zöldségeket, salátákat választani, utóbbiakat jó ötlet például olívaolajjal ízesíteni.

A megfelelő mennyiségű folyadékbevitel kiemelten fontos, ami lehetőség szerint tiszta vízből álljon, de nagyon hasznosak lehetnek a húslevesek, gyógyteák, gyümölcslevek vagy a tej rendszeres fogyasztása. Lehetőség szerint napi 2-3 liter elfogyasztása mindenképp történjen meg.

Az egészséges táplálkozásnál érdemes megemlíteni azokat a konkrét élelmiszereket, amelyek kizárólag természetes összetevőket tartalmaznak és időnkénti vagy rendszeres használatuk akár gyors megoldást is eredményezhet.

A tejtermékeket már érintettük, ezek közül a savanyított termékek (pl. kefir) nagyon eredményes lehet, mivel a tejsav ingerfokozó hatással bír. Ha ezeket a termékeket éhgyomorra fogyasztjuk, még jobb hatásfokkal dolgoznak.

A rostos gyümölcslevek közül a szilvalé, az őszi- és sárgabaracklé, paradicsomlé, de a must is hasonló hatásfokkal bír. A savanyú káposzta, annak a leve, illetve a kovászos uborka leve is sokaknál beválik.

A székrekedés megszüntetésénél fontos szerepe van annak, hogy a bélbe kerülő anyag milyen ingerhatást fejt ki a bélfallal érintkezve. A gyógyteák közül mindazok alkalmasak lehetnek a székelés megindítására, amelyekben található hársfa, kamilla, bodzavirág vagy bodzabogyó, füstikefű, tárnicsgyökér, aranyvesszőfű vagy például kökényvirág. A teák hatása általában 5- 10 óra elteltével érezhető, ezért a legjobb megoldás az lehet, ha este, lefekvés előtt fogyaszt el belőlük mindenféle plusz ízesítéstől mentes változatot.

Magyarország gazdag ásvány- és gyógyvizekben is, amelyek jó kiegészítői lehetnek a kezeléseknek. A Parádi vagy a Hunyadi víz például jó választás lehet, ezekből rendeltetésszerűen kell elfogyasztani a kellő mennyiséget a megfelelő székelés elindulásához.

2. Rendszeres testmozgás

A rendszeres testmozgás a megfelelő bélműködés szempontjából kiemelten fontos. Itt nem kell nagy dolgokra gondolni, a legtöbb esetben már napi fél vagy egyórás séta is sokat segíthet. Szintén hasznosak a reggeli hasizomgyakorlatok. Az ülőmunkát végzők ne felejtsenek el legalább óránként felállni és pár percben megmozgatni magukat.

3. Vigyünk rendszert az életünkbe!

Jó szolgálatot tehet, ha életünkbe rendszerességet viszünk és hagyunk elegendő időt a tevékenységeink elvégzésére. A székrekedés szempontjából fontos, hogy reggel időben felkeljünk, hogy legyen időnk nyugodtan megreggelizni, és megvárni, amíg a széklet megindul. Sokaknál működik az a módszer, hogy valamilyen, általában „székletindító” folyadék fogyasztásával kondicionálják magukat arra, hogy reggel megtörténjen az első székletürítés. Jól szokott működni a rostos gyümölcslé, a tej, a tejes kávé, a kakaós tej vagy a frissen facsart citrommal ízesített langyos víz is. Ezek segítségével rövid idő alatt kialakulhat a későbbiekben jól működő reggeli székelési reflex.

4. A stressz elkerülése

Ez talán a legnehezebben betartható tanács, mivel sokaknak egyszerűen stresszes munkájuk van vagy különféle magánéleti problémával küzdenek, amire még ráhatásuk sincs. Arra mindenképpen érdemes törekedni, hogy megtanuljunk kikapcsolni, relaxálni, olyan tevékenységet, hobbit találni, ami eltereli a gondolatainkat a problémákról. A rendszeres sportolás nagyon jó választás lehet.

5. Megfelelő neveltetés

Rendkívül fontos már a kezdetektől úgy nevelni a gyermekeinket, hogy ne érezzék szégyennek a székelési ingert, ne kelljen azt elfojtaniuk, ne legyen szégyenérzetük, ha egy idegen helyen jelezniük kell, hogy székelniük kell és merjenek szólni. Ha gyermekünk megfelelő neveltetésben részesül a székeléssel kapcsolatban, az rendkívül pozitív hatással lesz a későbbi életére is ebben a tekintetben.

A székrekedés gyógyszeres kezelése

Még mielőtt a gyógyszeres készítményekre térnénk rá, amik a hashajtáson alapulnak, fontos felhívni arra a figyelmet, hogy a hashajtást érdemesebb először a rostokkal, rostkiegészítőkkel kezdeni, és csak ezek hatástalansága esetén térni át a gyógyszeres vagy egyéb megoldásokra.

Hashajtó jellegűnek minősül egyébként minden olyan anyag, amely növeli a széklet mennyiségét, puhítja, javítja annak állagát, felgyorsítja a bélmozgást vagy kiváltja a székelési reflexet.Az imént említett rostok és rostkiegészítők ezért is hasznosak, mivel ezek is növelik a normális bélflóra mennyiségét, megkötik a vizet, amivel növelik a széklet mennyiségét, puhítják annak állagát, a vastagbeleket pedig megmozgatják. Rendkívül egyszerű ezekhez hozzájutni, az élelmiszerboltok, gyógyszertárak, gyógynövényboltok, drogériák polcain többféle rostkiegészítő készítményből válogathatunk. Ilyen például a búzakorpa vagy a zabkorpa, amelyből napi 4-6 evőkanállal érdemes fogyasztani. A legjobb hatást talán natúr joghurtba keverve érhetjük el. A rostkiegészítőknél a teljes képhez hozzátartozik az is, hogy puffadást is okozhatnak, illetve nem minden esetben szűnik meg általuk a székrekedés.

Ilyenkor érdemes rátérni a gyógyszerekre és egyéb készítményekre.

Az egyik leginkább kedvelt készítménytípusok közé tartoznak az ozmotikus hashajtók, amelyek révén a folyadék a belekben marad, ez pedig lehetővé teszi, hogy a széklet több vizet tartalmazzon, ne keményedjen meg. Ilyen hatása van bizonyos sóknak (pl. glaubersó, keserűsó), illetve hashajtó vizeknek. Ezeket csak a székrekedés megszűnéséig érdemes fogyasztani, tartós használatuk ugyanis felboríthatja a szervezet só- és vízháztartását.

Szintén hatékony, ugyanakkor kissé drágább megoldás a psyllium-készítmények, illetve a metilcellulóz, amelyekből már kisebb mennyiség is elegendő a széklet megfelelő kialakításához.

Részben prebiotikumként, részben ozmotikusan, a hasznos bélflóra növelésével segítik a székrekedés megszüntetését a fel nem szívódó cukrok, melyeknek folyamatos használatuk tudja biztosítani a megfelelő székelést. Sajnos gyakori mellékhatásuk a puffadás, illetve annak az eshetősége is fennáll, hogy könnyen hozzászokhat használatukhoz a beteg.

Vannak polietilén glikolt tartalmazó készítmények is, amelyek használatosak ilyen helyzetben. Ez egy vizet megkötő nagymolekula, ami lágyítja a székletet, illetve hashajtó hatású.

A bisacodyl, picosulfat, phenolphtaleinum, illetve senna készítmények népszerű hashajtóknak bizonyulnak. Ezek többsége a bélfal izgatásával éri el a bélmozgások felgyorsulását, csökkentik a víz felszívódását, illetve van, amelyik a bélfalon kiválasztandó víz mennyiségét fokozza. A részben szintetikus, részben gyógynövényekből készülő termékek számos formában érhetők el, kaphatók például tabletta, csepp, tea vagy akár lekvár megjelenésben is. Ezekre a készítményekre is igaz, hogy csak rövidtávon érdemes alkalmazni őket, mivel hasi panaszokat, bélgörcsöket idézhetnek elő, ezen túl itt is fennáll a hozzászokás veszélye, ami oda vezet, hogy egyre nagyobb dózisban kell bevenni őket, hogy hatni tudjanak.

A fel nem szívódó olajok is olyan anyagok, amelyek a székletet sikamlóssá, könnyebb állagúvá teszik, ezért ezeket is érdemes lehet használni székrekedéskor. Ilyen például a paraffinolaj, amely közkedvelt, könnyen hozzáférhető készítménynek minősül. Rendszeres használatának kockázata, hogy a zsíroldékony vitaminok felszívódását gátolja, ami hosszútávon vitaminhiány kialakulásához vezethet. Ebből adódóan használatát alkalomszerűen, eseti jelleggel javasolják.

Használatosak még a glicerintartalmú végbélkúpok is, amelyek egyrészt a székelési ingert növelik, másrészt csúszóssá, sikamlóssá teszik a székletet. Reggelente, alkalomszerűen célszerű ezt a terméket használni.

Végső esetben még a langyos vízzel történő beöntés jöhet szóba, aminek rendszeres alkalmazásától szintén tartózkodni kell, mivel ez az eljárás a bél védelmét ellátó nyálkahártyában, valamint a bélflórában tehet károkat.

A fentiek függvényében összefoglalásképpen azt lehet mondani, hogy elsődlegesen az életmódváltásra, azon belül hangsúlyosan a megfelelő étrend kialakítására, illetve a testmozgás rendszeressé tételére kell törekedni. Ha ez nem vezetne eredményre, akkor jöhet szóba a hashajtó szerek alkalmazása. Folyamatos használatra legfeljebb a rostkiegészítők, valamint néhány ozmotikus készítmény ajánlott, a többi szernél az alkalomszerű, eseti használat jöhet szóba.

A székrekedés káros következményei, szövődményei

A székrekedés egészségtelen állapot, kezeletlenség esetén többféle kellemetlen, fájdalmas következménnyel lehet számolni, jelentősen rontja az életminőséget. Ha a széklet hosszabb időt tölt a bélrendszerben, az fejfájást, hasfájást, rossz közérzetet okozhat, a bélbaktériumok elszaporodása és fokozott bontó tevékenysége pedig túlzott gázképződéssel, haspuffadással jár. Az erőlködés aranyér kialakulásához is vezethet.

Ezen túl a székrekedésben szenvedő ember stresszes állapotba kerül a panaszok és a székelés hiánya miatt, tehát egy pszichésen is terhelő élethelyzetről van szó.

Az állandó hashajtásnak is számos káros következménye lehet. Ha nem megfelelően alkalmazzák, könnyen kialakulhat bélfal-irritáció, só- és vitaminhiányos állapot vagy melanózis.

Már csak ezek miatt is fontos, hogy a székrekedéssel szakorvost keressünk fel, aki a pontos diagnózis felállítása mellett olyan kezelést fog előírni számunkra, ami egyénre szabott és elkerülhetők vele a káros szövődmények, kellemetlen mellékhatások.

Hívás