A vizelet-inkontinenciáról röviden
Vizelet-inkontinencia alatt az akaratlan vizeletvesztést értjük, azaz azt az állapotot, amikor akaratunktól függetlenül vizelet távozik a húgyhólyagból, mennyiségre való tekintet nélkül.
A vizelet-inkontinencia előfordulása
Mivel a betegség sokak számára tabu, ezért meglehetősen nagy látenciáról lehet beszélni, de az biztosan kijelenthető, hogy népbetegségről van szó. Leginkább a változó korban lévő nőknél tartják többször előfordulónak, de szinte bármelyik korosztályt érintheti. Idős korban a népesség harmadánál is jelentkeznek ezzel kapcsolatos problémák.
A vizeletinkontinencia okai
A húgyhólyag a napi étel- és italfogyasztás hatására fokozatosan telni kezd. A hólyag vizelettartását és ürítését szabályozó központ a gerincvelőben van, de a folyadék távozását a húgycső körüli záróizom is akadályozza. A feszülő érzés megjelenésekor az agy jelzést kap és vizelési inger lép fel. Mindezen folyamatok egészséges működésekor a vizeletet akaratunknak megfelelően tudjuk üríteni.
Ha a húgyutak szerveit, valamint a hólyagot zárva tartó gátizomzat veszít erejéből és rugalmasságából, akkor vizeletszivárgás lép fel. Az itteni izomzat meggyengülésének több oka is lehet. Vannak olyanok, akiknél genetikai okok állnak a háttérben, és már gyerekkoruktól kezdve akár egy erőteljesebb köhögésnél vagy tüsszentésnél fellép az akaratlan vizeletvesztés. Szintén rizikófaktor lehet a túlsúly is, ami jelentősen megterhelheti a gátizomzatot. A szülés idején is kialakulhatnak olyan folyamatok – különösen akkor, ha az elhúzódó vagy gyenge fájásokkal járt - , melyek során gátizomgyengülés léphet fel. Rejtett inkontinencáiól beszélünk akkor, amikor a kiváltó ok valamilyen nőgyógyászati beavatkozás során vétet hibára vezethető vissza. Nőknél a menopauza idején megjelenő hormonális változások is hatással vannak a medencetájék izmaira.
Férfiaknál gyakori a vizelet-inkotinencia a prosztatát érintő megbetegedéseknél (pl. gyulladás, rák).
A fentieken kívül állhat még a háttérben idegrendszeri károsodás, fertőzés, neurózis, szorongás, stressz vagy akár gyógyszerszedés is.
A tünetek súlyossága jellemzően három kategóriába sorolható. A legenyhébb stádiumban – főképp stresszinkontinencia esetén – csak néhány cseppnyi vizelet távozik erős hasi nyomás fennállása esetén. A második stádiumban már kisebb megerőltetésnél, akár járáskor is jelentkezhetnek a tünetek, míg a harmadik stádiumnál már nyugalmi állapotban sem tudjuk elkerülni a vizeletürítést.
A vizelet-inkontinencia diagnózisa
A helyes diagnózis felállításához az urológiai ismereteken túl nőknél nőgyógyászati, férfiaknál andrológiai ismeretekre is szükség van.
A diagnosztizálásnál a kiváltó állapítják meg, valamint azt, hogy az inkontinencia mely formája váltja ki a panaszokat.
A pontos eredmény megállapításának mindenképpen része egy általános kivizsgálás. A beteg kikérdezése sem maradhat el, melynek során több dologra is rákérdeznek: milyen körülmények között és mióta tapasztal vizeletvesztést, ilyenkor mennyi vizelet távozik, milyen a vizelési inger, illetve romlott-e a beteg állapota a betegség megjelenése óta. A nőknél a korábbi szülések lefolyásáról is érdeklődik a szakorvos. A klinikai vizsgálat során hüvely-, vizelet- és vérvizsgálat történik. A hólyagtükrözésen kívül indokolt lehet a vizeletürítés mechanizmusát vizsgáló komplex urodinamikai mérés is. Ennek a speciális katéter segítségével zajló eljárásnak a lényege a telt és üres hólyagban uralkodó nyomásnak a mérése.
A vizelet-inkontinencia kezelése
A betegség sok esetben gyógyítható, ez azonban a kiváltó okoktól is függ.
Enyhe panaszok jelentkezésekor az életmódváltás is elegendő lehet, amely során a beteg odafigyel a rendszeres vizeletürítésre, az alkoholtartalmú és a vízhajtó hatást kiváltó italokat elkerüli, ezeken kívül pedig a betegségben érintett izmok edzésére is időt szakít.
Gyógyszeres kezelésnél a következőkre érdemes felhívni a figyelmet. Az ösztrogénhiányhoz kapcsolódó inkontinenciát a hormonpótló készítmények szedése enyhítheti. Szintén hatásosak lehetnek a helyileg alkalmazható, hormontartalmú, hüvelybe helyezhető kúpok is.
Műtéti beavatkozást az anatómiai eltérések tesznek indokolttá. Az egyik ilyen eset a hólyagsérv kialakulása. Műtéti eljárást szükséges alkalmazni abban az esetben is, amikor a húgyhólyag és a húgycső által bezárt szög valamilyen okból (pl. nehéz szülés) megváltozik. Ez a szög ugyanis jelentősen hatással van a húgyhólyag zárómechanizmusára. A műtét során az eredeti állapot visszaállítása történik.
Ilyen beavatkozás lehet például a mellső hüvelyplasztika, amely körülbelül fél órát vesz igénybe, és 1-2 napon belül el lehet hagyni utána a kórházat. Ezek a műtétek tartós, sokszor végleges megoldást jelentenek.
A fentiekből is látszik, hogy a vizelet-inkontinenciába nem kell beletörődni, sok esetben hatékonyan megszüntethető. Ebben szakmailag felkészült szakorvosaink készséggel állnak az Ön rendelkezésére urológiai, illetve nőgyógyászati magánrendelésünkön.
Praktikus tanácsok
Ha a betegség már megjelent, az természetesen nem jelenti azt, hogy a megoldást a csökkentett folyadékbevitel jelenti. A vizelettartást azonban mindenképpen megkönnyíti, ha egyszerre kevesebb mennyiségű folyadékot veszünk magunkhoz. A koffeintartalmú italok és az alkohol is vízhajtó hatással bír, ezeket jobb elkerülni, de vízhajtó hatást váltanak ki a bodzából készült italok, valamint a görögdinnye fogyasztása is.
Igyekezzünk még a feszülő érzés kialakulása előtt vizeletet üríteni, vizeletünket ne tartogassuk sokáig.
Végezzünk intimtorna-gyakorlatokat, melyek közül a két legegyszerűbbre mutatunk példát.
Vizeletürítés után egymást követően sokszor – akár 20-30-szor is – húzzuk össze, majd lazítsuk el a farizmokat. A másik hatásos módszer, ami a záróizmokat erősítheti az az, ha a vizeletürítést többször akaratlagosan megszakítjuk és pár másodperc után újra folytatjuk.
A panaszok jelentkezésekor használjuk a speciálisan erre a célra kifejlesztett, nagy nedvszívó képességű betéteket, amelyek semlegesítik a kellemetlen szagokat. Az ilyen betéteket naponta többször is indokolt cserélni.
