Tudástár
  1. Tudástár
  2. Szívritmuszavar

Szívritmuszavar

Szívritmuszavar

A szívritmuszavarról röviden

A szívritmuszavarok megértéséhez egy rövid anatómiai áttekintésre van szükség, ami az egészséges szívműködésre vonatkozik.

A szívizomrostoknak kétféle típusa van. Ezek közül az egyik az úgynevezett munkaizomrost, amely a szív összehúzódásáért felelős. A másik a szívritmusért felelős az ingerület képzése és vezetése révén. Az elsődleges ingerképző központ, azaz a szinuszcsomó a szívnek a jobb pitvarában helyezkedik el. Innen az ingerület a kamrákba jut a pitvarokon keresztül. A pitvarizomzat összehúzódása ingerületbe hozza a másodlagos ingerképző központot, a pitvar-kamrai csomót. Ennek a csomónak az ingerülete a His-kötegen, a Tawara-szárakon és a Purkinje-rostokon át „rákerül” a kamrák izomzatára, melynek eredményeként összehúzódik a két kamra.

A szív működésére az idegrendszer van befolyásoló hatással attól függően, hogy a mindenkori élethelyzet, igénybevétel milyen szívműködést követel meg. A szívműködésre serkentő hatással az idegrendszer szimpatikus ingerei vannak, míg a szívműködést gátlásában a paraszimpatikus ingerek játszanak szerepet.

A szív munkaizomrostjainak, valamint az ingerképző és –vezető rendszer összehangolt munkája eredményezi a szív egészséges működését. Ha a két izomtípus valamelyikénél károsodás lép fel, megszűnhet az egészséges szívműködés, és ritmuszavarok alakulhatnak ki. Ez a gyakorlatban az adott szituációhoz képest gyorsabb vagy lassabb, illetve szabálytalan szívösszehúzódásokat jelent. Ép szívizomrostok esetén is előfordulhatnak ritmuszavarok, mivel a szív normál működésében egyéb tényezők is szerepet játszanak. Ezekben az esetekben például a sóháztartás zavarára vagy a nem megfelelő oxigénellátottságra kell gondolni.

Meglehetősen gyakori előfordulású rendellenességről van szó, azonban sokszor ezeket a zavarokat nem is érzékeljük. Kezelésére akkor van szükség, ha jelenlétük az érintett számára panaszokkal jár. Sokféle panasz fordulhat elő, többek között eszméletvesztés is.

A szívritmuszavarok okai

Az okokat két nagy csoportba lehet sorolni, a szívbetegségek következményeként kialakult, valamint a szíven kívüli betegségek miatt kialakuló ritmuszavarok csoportjába.

Az első csoporthoz tartozó kiváltó okok között elsőként a koszorúér-betegséget lehet említeni. A koszúér szűkülete vagy elzáródása révén fellépő szívinfarktus során izomsejtek halnak el a szívben. Emiatt a szabályostól eltérő ingerületvezetés és –képzés alakul ki, ami szívritmuszavart eredményez.

A szívizomgyulladás során is olyan elváltozások jönnek létre a szívizom aktuális részén és annak környékén, melyek szintén ritmuszavarhoz vezethetnek.

Ugyancsak hajlamosító ok lehet az olyan véráramlási probléma, mint a szokásosnál nagyobb mennyiségű vér jelenléte a szívüregekben, ami felfeszüléssel jár.

Végül meg kell említeni a nyomásterhelést is mint hajlamosító tényezőt, melynek lényege, hogy a szív munkája valamilyen billentyűszűkület miatt megnövekszik.

A szíven kívüli okok csoportjánál is számos tényező nevezhető meg.

A leghétköznapibb okok egyike bizonyos élvezeti szerek (kávé, energiaitalok, alkohol, drogok) fogyasztása, amelyek különböző módon befolyásolják a szívritmust.

Egyes gyógyszerek szedése, hatásmechanizmusai szintén hasonló problémákat idézhet elő.

Az izomszövetek zavartalan működéséhez elengedhetetlen bizonyos ionoknak (például magnézium, kalcium, kálium, nátrium) a jelenléte a testfolyadékokban. Ha ezek mennyisége, illetve aránya nem megfelelő, akkor az értelemszerűen a szívizom, ezáltal pedig a szívritmus zavaraihoz vezethet.

A pajzsmirigy túlműködése felgyorsult anyagcserével jár, ami gyors és rendszertelen szívműködést válthat ki, ez tehát egy újabb rizikófaktor.

Végül a stresszt és a lelki tényezőket is meg kell említeni.

A szívritmuszavarok tünetei

A legtöbb ember nem is érzékeli az enyhe formában és ritkán, alkalomszerűen jelentkező ritmuszavarokat. Sokan szapora, rendszertelen szívdobogásról vagy pulzuskihagyásról számolnak be, ezek azonban még nem feltétlenül utalhatnak a betegség jelenlétére.

Objektív tüneteknek azok minősülnek, melyek alapján a szakorvos okkal vélelmezheti a szívritmuszavar meglétét. Ezek között kell említeni a kábultságot, zavart viselkedést, az átmeneti, eleséssel is járó eszméletvesztést, átmeneti, időnként megjelenő látás- és beszédzavart, az epilepsziához hasonló görcsöket, valamint az agyi infarktust is. Ugyancsak vélelmezni kell a ritmuszavar megjelenését, ha a meglévő szívbetegségnél romlás figyelhető meg. A ritmuszavar egyik legsúlyosabb tünete a szív eredetű keringésösszeomlás, keringésleállás. Az artériás érelzáródások, azaz az embóliák szintén szívritmuszavar következtében alakulhatnak ki.

A szívritmuszavarok diagnózisa

A diagnózis felállításánál az első lépés itt is a beteg kikérdezése, melynek során a szakorvos arra koncentrál, hogy kiderítse, voltak, illetve vannak-e a páciensnek olyan betegségei, vagy más egyéb tényezők, amelyek előidézhetik a szívritmuszavart.

Ennek érdekében rákérdez, hogy volt-e már szívinfarktusa, koszorúér-szűkülete, magas-e a vérnyomása, valamint más, szíven kívüli hajlamosító betegsége. Kitér a káros szenvedélyekre, valamint lelki eredetű panaszok jelenlétére is, továbbá a ritmuszavar során észlelt enyhébb tünetekre (pl. szapora szívverés).

Ezt követően érdemes elvégezni a testfelszíni EKG-vizsgálatot, mivel azonban ez csak egy pillanatnyi állapotot mutat be, hasznosabb, ha 24 órán keresztüli, úgynevezett Holter – EKG-vizsgálatnak vetik alá a beteget.

Az EKG-vizsgálat történhet terhelés alatt is, ami a fizikai aktivitás és a ritmuszavar közötti összefüggésekre mutathat rá.

Ma már lehetőség van erre specializálódott elektrofiziológiai laborokban, katéter segítségével történő olyan eljárásra is, amely során nemcsak a diagnózis állítható fel, hanem adott esetben a kiváltó ok megszüntetésére is lehetőség nyílik. Az egyik ilyen, leggyakrabban használt eljárás során a pitvar ingerlése történik a felvezetett elektródával és a szívritmus változását. Ehhez hasonló vizsgálat a szív kamráiban is elvégezhető.

A szívritmuszavarok kezelés

A kezelés során a kiváltó ok megszüntetésére kell fókuszálni, legyen az valamilyen szívbetegség vagy szíven kívüli betegség. Ennek megfelelően kardiológus szakorvoson kívül más területek szakértőire is szükség lehet (pl. belgyógyász, endokrinológus). Mindezek mellett a tünetek enyhítésére, megszüntetésére is figyelmet kell fordítani. Ha pedig a betegség valódi oka nem derül ki, akkor értelemszerűen kizárólag csak tüneti kezelés jöhet szóba.

A tünetek kezelésénél fontos a nyugalom biztosítása, akár ágynyugalom is indokolt lehet. Vannak olyan, a vegetatív idegrendszeri tónust fokozó, csak bizonyos típusú ritmuszavaroknál alkalmazható technikák, amelyek alkalmasak lehetnek a tünetek kezelésére, ha azokat a panaszok után nem sokkal alkalmazzák. Ezek azok a ritmuszavarok, melyek hirtelen lépnek fel, nagyon gyors, de szabályos szívveréssel jelentkeznek. Ezeknek a módszereknek az elsajátítása azért is fontos, mivel viszonylag gyakran visszatérő panaszokról beszélünk. Ez lehet egy teljesen szokványos köhintés vagy az arc hideg vízzel történő átöblítése. Jó megoldás lehet az úgynevezett Valsalva-manőver, melynek lényege, hogy befogott orr és csukott száj mellett megpróbálunk levegőt kifújni. Ennek során a mellkasi nyomás megnövekszik, amely az ezt érzékelő receptorokon keresztül a szimpatikus idegrendszeri hatást csökkenti. Van még két másik technika is, amit viszont már csak szakorvos végezhet. Az egyik a nyaki ütőér masszírozása. Ennél a módszernél a nyaki ütőérben lévő nyomási receptorok izgatása fogja fokozni a kívánt paraszimpatikus idegrendszeri hatást. A másik eljárás a szemgolyókra kifejtett nyomás, ami révén a pulzus csökkenése fog bekövetkezni.

A ritmuszavar megszüntetésének következő módja a gyógyszeres, úgynevezett antiarritmiás készítmények alkalmazása. Ezek különböző osztályozás alá esnek attól függően, hogy hatóanyagaik a szívizom sejtjeinek mely ioncsatornáin hatnak. Fontos megjegyezni, hogy ezeket a szereket csak szakorvosi ellenőrzés mellett lehet használni, mivel veszélyes mellékhatások léphetnek fel abban az esetben, ha az alkalmazás módja, mennyisége nem megfelelő módon történik.

A betegség megszüntetésének további módszerei között a következő a szív elektromos működésébe való közvetlen beavatkozás defibrillátor segítségével. Ennek lényege, hogy a rövid ideig tartó altatásban a szívet egy pillanatra megállítják, majd a mellkas külső felszínére helyezett két nagy méretű elektróda segítségével, egyenárammal újraindítják. Ma már beültethető, pacemakerrel kombinált defibrillátorok is vannak, amelyek közvetlenül a szívizomra vannak helyezve.

Az idősebb korosztály körében gyakrabban fordul elő a szív ingerületképző és –vezető rendszerének károsodása, amely lassú szívműködést eredményező ritmuszavarokkal jár. Ebben az esetben pacemaker beültetésével oldható meg a probléma.

A szívritmuszavart időnként olyan ingerületvezetésű pályák is okozhatják, amelyek ingerelehetősége és vezetési sebessége nem megfelelő. Ilyenkor a betegség megszüntetéséhez pontosan meg kell határozni, hogy melyek azok a kóros ingerületvezetésű területek, amelyek a problémát okozzák és át kell vágni azokat. Ez többféle módszerrel is történhet. Az egyik lehetőség a katéteres abláció, ahol a kóros pályákat katéteres műszer segítségével vágják át, amihez általában fagyasztásos vagy rádiófrekvenciás energiát használnak fel. A másik módszer a szívsebészeten belül található, melynek során jellemzően szikével távolítják el a betegség szempontjából problémás területeket.

A szívritmuszavarok megelőzése

A megelőzésben egyértelműen a megfelelő életmód kialakítása jár a legjobb eredménnyel. Itt elsősorban a megfelelő, zsírmentes, változatos étrend betartása, amely a jónak minősülő HDL-koleszterint helyezi előtérbe. A káros szenvedélyekről le kell mondanunk, itt különösen az alkohol- és drogfogyasztásra, a túlzott kávéfogyasztásra, a dohányzásra kell gondolni. Mindezek mellett elengedhetetlen a rendszeres mozgás beiktatása az életünkbe.

Hívás