Tudástár
  1. Tudástár
  2. Mindent a lumbágóról
Menü
Tudástár
  1. Tudástár
  2. Mindent a lumbágóról

Mindent a lumbágóról

Mindent a lumbágóról
Lumbágónak nevezzük a deréktájékon jelentkező, általában nagyon intenzív, éles fájdalmat, ami kortól és nemtől függetlenül megannyi kellemetlenséget okozhat.

Valójában a lumbágó nem más, mint egyfajta specifikus derékfájdalom. Az elnevezés latin eredetű, és magyarra fordítva a deréktáji fájdalmat jelenti. 

Általában a farredő és a legalsó bordaív közti területen jelentkezik, de több irányba kisugározhat. A legtöbb esetben az alsó végtagok érintettek ebben, aminek az oka leginkább a kialakulás hátterében keresendő.

Alapvetően nem egy súlyos állapot, de mivel rengeteg embert érint, ezért népegészségügyi jelentősége vitathatatlan. 

Magyarországon is nagyon sokan szenvednek tőle, de az Egyesült Államok területén az ötödik leggyakoribb betegség az egészségügyi alapellátási statisztikák alapján.

Valójában inkább tünet, mint betegség

Általánosságban kijelenthető a lumbágóról, hogy bár önmagában hivatkoznak rá még a szakmán belül is, valójában azonban nem egy konkrét betegségről, mint inkább egy tünetegyüttesről, egy fájdalmas állapotról beszélünk.

Oka a legtöbbször az ágyékrészi gerincszakasz túlzott terhelése, a túl kevés vagy nem megfelelő testmozgás, esetleg a helytelen mozgásminták követése.

Természetesen a lumbágónak nagyon sok egyéb oka lehet. Állhat a háttérben többféle gerincprobléma, így porckorongsérv, kopás, a csigolyák elmozdulása, a gerinccsatorna szűkülete, de még különféle gyulladások is.

Ezen felül előidézhetik a lumbágót a közeli kismedencei szervek, valamint a vesék kapcsolódó betegségei, de az ágyékba sugárzó fájdalom, valamint a tartós stresszes állapot is többek között.

A lumbágó bárkit érinthet



A megfigyelések szerint a lumbágó a 35 és 55 éves korosztály körében a leggyakoribb probléma, azonban kialakulása nincs korhoz kötve. Fiatalabbak és idősebbek között egyaránt megjelenhet, de különösen utóbbi csoport van kitéve veszélyének.

Érdekesség azonban, hogy a hölgyek körében valamiért kétszer olyan gyakorisággal jellemző, az intenzitás kapcsán pedig megkülönböztethetünk akut és krónikus állapotokat az időtartam függvényében.

Maga a lumbágó az izmokat, a csontokat, a kötőszöveteket, az ínhüvelyeket, valamint a keresztcsonti és lumbális részeket egyaránt érintheti.

A megfigyelések szerint az embereknek csaknem a 80 százaléka tapasztal teljes élete során enyhébb vagy súlyosabb lefolyású lumbágót. 

Manapság az egyik leggyakoribb mozgásszervi panaszok közé sorolható – sokkal gyakoribb, mint a tenisz- vagy golfkönyök –, ami meghatározza a betegek életminőségét és munkaképességét egyaránt.

A várandós anyák jelentős része megtapasztalja a lumbágót

Érdekesség, hogy a várandós anyák körében is nagyon gyakori, csaknem minden második terhes nő megtapasztalja a lumbágót, vagy az ahhoz hasonló tüneteket a deréktájon.

Ennek az oka egyrészt az a jelentős hormonális változás, ami a nők testében ilyenkor lezajlik, másrészt pedig a baba növekedésével egyenes arányosságban emelkedő testsúly, ami jelentős terhet ró a deréktájékra.

Mivel a növekvő pocak jelentősen átalakítja a test izmait, sőt bizonyos szöveteket és a csontozatot is – hiszen sokkal nagyobb terhelést kell elviselniük –, ezért a testtartás változása nagyobb eséllyel váltja ki a lumbágót vagy a hozzá hasonló deréktáji fájdalmat.

A lumbágóval is fontos mielőbb orvoshoz fordulni

Miközben a lumbágó egyik leggyakoribb kiváltó oka a fizikai megerőltetés, nagyon sokan hajlamosak figyelmen kívül hagyni a legelső enyhe tüneteket. Ez azért probléma, mert kezelés nélkül a fájdalom akuttá vagy krónikussá is válhat.

A legtöbben csak ilyenkor jutnak el reumatológiai szakrendelésre. Ebben az állapotban a probléma nehezebben orvosolható, illetve több időt vesz igénybe, de még a súlyosabb fájdalmak is néhány héten belül teljesen eltüntethetők.

Ehhez azonban fontos a megfelelően felkészült és tapasztalt szakorvosi segítségnyújtás, azon belül a célzott kezelések, melyekről az alábbiakban bővebben is olvashatunk majd.

Mi okozza a lumbágót?



Hogy a lumbágó kialakulásának pontos okát megismerhessük, ahhoz előbb fontos átlátnunk a gerincoszlop felépítését. Mint ismert, testünk elsődleges vázszerkezete csigolyákból, valamint rugalmas porckorongokból épül fel, melyeket ízületi tok vesz körül.

A gerincoszlop egyidejű merevségét és hajlékonyságát egy összetett szalag- és izomrendszer biztosítja. Ezen felül valamennyi megnevezett alkotóelemhez érzékeny idegvégződések tartoznak.

Utóbbiak különösen fontosak a fájdalom kialakulásában, hiszen minden kapcsolódó túlterhelés, károsodás vagy működési rendellenesség az izmok reflexszerű megfeszülését eredményezi, ami kellemetlen fájdalommal jár együtt.

Ez a lumbágó egyik elsődleges tünete, de egy porckorongsérv esetén nem a fizikai túlterhelés, hanem a csigolyákból valamelyik irányban kilépő ideggyök nyomódása okozza a fájdalmat, ami sok esetben a végtagokba sugározhat.

A pontos okokra a legtöbbször nem derül fény

Kijelenthető tehát, hogy a lumbágót a gerinchez kapcsolódó izomzat és szövetrendszer mikrosérülései, a miattuk kialakult gyulladásos állapot idézi elő, de ennél pontosabb okot az esetek többségén nem lehet diagnosztizálni.

A túlterhelés vagy a porckorongsérv mellett ugyanis megannyi elváltozás állhat a háttérben.

Ilyen például a csigolyák között fellépő ízületi kopás, de idősebb embereknél – különösen nőknél – a csigolyáknál jelentkező csontritkulás szintén olyan környezetet teremt, hogy az ideális a lumbágó kialakulásához.

A deréktájék és az alsó háti szakasz megerőltetése és elhasználódása mellett gyakran a lumbágó számos egyéb okra vagy betegségre is visszavezethető. Az alábbiakban ezeket vettük sorra.

Kopásos ízületi gyulladás

A lumbágó egy rendkívül fájdalmas altípusa, ha a háttérben kopásos ízületi gyulladás áll, hiszen ez minden esetben alaposan megkeseríti a páciens életét.

A betegség egy kifejezetten agresszív, nehezen kezelhető rendellenesség, aminek részeként a porcok erőteljes kopásnak indulnak, az ízületeken pedig ciszták, kellemetlen csontos kinövések jelentkeznek.

Amennyiben ez a folyamat a deréktájékon zajlik le, példának okáért éppen a csigolyáknál, akkor az valamennyi esetben lumbágót vagy lumbágószerű tüneteket produkál.

Gerincsérv 

A fentiekben már említettük a gerincsérvet, mint a lumbágó egyik kiváltó okát, de lássuk most egy kicsit konkrétabban, hogy miért idézheti elő ez az elváltozás a kérdéses betegséget.

Mint ismert, a gerincsérv a csigolyák közötti porckorong speciális zselés anyagának egyfajta kitüremkedését jelenti. Általában a porckorongok kopásából vagy sérüléséből fakad, de a mozgásszegény életmód, a rossz testtartás is okozhatja.

A gerincsérv többféle módon okozhat lumbágót, így az idegeket nyomás alá helyező kitüremkedések, vagy a porckorongok által becsípett idegek egyaránt előidézhetnek lumbágót vagy lumbágószerű deréktáji fájdalmat.

Gerinccsatorna-szűkület

A gerinc betegségei kapcsán kiemelendő még a sorból a gerinccsatorna-szűkület is, mint a lumbágó lehetséges oka. Nem egy veleszületett, mint inkább egy szerzett rendellenesség, ami nevéből fakadóan a gerinccsatorna beszűkülésével jár együtt.

Ennek hatására az idegek összenyomódnak, ami jelentős fájdalommal jár együtt, különösen a deréktáji régióban, így gyakran állhat a krónikus lumbágó mögött ez a súlyos fizikai elváltozás.

Gerincgyulladás

Mint bármelyik szerv a testünkben, természetesen a gerinc is begyulladhat. Rendkívül változatos, hogy ez milyen okból történhet, azonban a végeredmény minden esetben egyforma: ez az állapot jelentős fájdalommal jár együtt.

Azon túl ráadásul, hogy a gyulladások rendkívül fájdalmasak, általában tartósan elhúzódnak, és célzott kezelést igényelnek.

Gerinctumor

A gyulladáshoz hasonlóan a gerincen vagy annak környékén megjelenő tumor is okozhat lumbágót. Ennek az oka jellemzően nem is annyira a tumor jellegéből, mint inkább általános kiterjedéséből fakad.

Az elváltozás ugyanis folyamatos, sőt fokozatosan növekvő nyomást fejthet ki a gerinc környezetében megtalálható idegekre, melyek akár a hát alsó, deréktáji részét is érinthetik, ami kellemetlen fájdalommal jár együtt.

Csípő-keresztcsonti ízületi gyulladás

A lumbágó egyik ritka kiváltó oka keresztcsontnál fellépő gyulladás. Ez a gerincet teljesen körbe ölelő csontos képződmény nemcsak önmagában gyulladhat be probléma esetén, hanem a közeli ízületekre is kiterjedhet.

Ennek köszönhető a deréktáji fájdalom, hiszen a gyulladás mellett a keresztcsonti ízület gyakorlatilag beszorul, és egy olyan pozícióban marad, ami anatómiailag problémás, illetve jelentős fájdalmat eredményez.

DISH betegség

Viszonylag ritkán fordul elő, azonban érdemes számításba venni a lumbágó kapcsán a DISH betegséget is. Ez egy olyan speciális rendellenesség, ami egészen pontosan a csontok szerkezetét támadja meg.

Súlyosságát az adja, hogy a legtöbbször a gerincet érinti, és az itt megtalálható szalagok elcsontosodását, meszesedését okozza, ezzel jelentős mozgásszervi panaszokat idéz elő a páciensnél.

Önmagában is nagyon súlyos betegség, hiszen kellemetlen gerincmerevséget eredményez, ezzel akadályozza a mozgékonyságot, tönkreteszi az életminőséget, rontja a teljesítményt, akadályozza a nyugodt pihenést, miközben óriási fájdalommal jár.

Scheuermann-kór 

A Scheuermann-kór egy nagyon különleges gerincfejlődési rendellenesség, ami sok esetben a gerincferdülés egyik kiváltó okaként van megnevezve, de természetesen a lumbágó kialakulásában is szerepe lehet.

A kérdéses betegség miatt a gerinc felső részének deformitása figyelhető meg, kialakul egyfajta púposság a betegnél, ami felborítja a test természetes egyensúlyát. 

Így kisebb-nagyobb elváltozás alakul ki a hát alsó szakaszán, méghozzá jelentős fájdalom mellett, hiszen sokkal nagyobb súly nehezedik majd a deréktájékra, ami annak a régiónak a túlterheléséhez vezet, így lumbágót okoz.

Fontos megjegyezni, hogy a Scheuermann-kór leginkább a fiatalabb korosztálynál nagyon gyakori, így esetleges gyanú esetén fontos mielőbb reumatológushoz és gyógytornászhoz vinni a gyermeket.

Időben felismert betegség és célzott kezelés mellett ugyanis szinten tartható problémáról van szó, amivel a lumbágó is elkerülhető, időszakossá tehető.

Degeneratív intervertebrális discus betegség

Nemcsak a betegség neve, hanem a jellege is az egészen különleges kategóriát képviseli, aminek az oka nem más, minthogy egy nagyon agresszív elváltozásról van szó, ami célirányosan a porckorongokat támadja meg.

Egészen hasonló kórképet produkál, mint a gerincsérv, annyi különbséggel, hogy a probléma hátterében itt nem túlterhelés vagy valamilyen sérülés áll, hanem a porckorongok leépülése a belső folyamatok révén.

A degeneratív intervertebrális discus betegség hátterében a legtöbbször genetikai tényezők húzódnak, de a sérülések és az időskor egyaránt a hajlamosító tényezők közé sorolható.

Mivel a porckorongok leépülése deréktájon gyengíti a gerincet, ezért a lumbágóra való hajlam határozottan megnövekszik.

Lelki okok

Egyre több kutatás világít rá arra, hogy a lumbágó hátterében sok esetben lelki okok is meghúzódhatnak. A sok stressz, az ebből fakadó túlterhelés, a gyakori szorongás, a rohanó életmód kivétel nélkül elősegítik a betegség kialakulását.

A tapasztalatok szerint a lelki tényezők jellemzően inkább csak ráerősítenek a lumbágó megjelenésére, és nem egyedülálló okokként mutatkoznak, hiszen magát a fájdalmat minden esetben valamilyen sérülés, egy másik betegség vagy genetikai elváltozás idézi elő.

Előfordulhat azonban, hogy a lelki okok váltják ki azt a betegséget, ami a lumbágót elősegítette, ezért ezeknek a tényezőknek az orvoslása könnyedén a deréktáji fájdalmak megszűnéséhez vezethet.

A lumbágó tünetei



Általánosságban elmondható, hogy a lumbágó tünetei teljesen általánosak. Enyhébb esetekben szokványos deréktáji fájdalmakkal jár, méghozzá a hátizmok érezhető, szakember által tapintható feszülésének társaságában.

Megjelenhetnek továbbá keresztcsont környéki fájdalmak, de a kellemetlen becsípődésektől kezdve a különféle idegi eredetű fájdalmakig bezárólag bármi előfordulhat.

Ha húzódik és becsípődött, lumbágó állhat a háttérben

Mondhatni a legáltalánosabb, legkezdetlegesebb tünet közé sorolható a lumbágó kapcsán, ha  a háti izomzat kellemetlenül húzódik vagy becsípődik, ami különösen a deréktájékon jellemző.

A háttérben a háti régióban megtalálható rengeteg izom, ideg és csont találkozása áll, amelyek valamilyen sérülés, kopás vagy túlterhelés miatt minden esetben fájdalmat idéznek elő, ha érintkeznek egymással.

A fájdalom jelentős mértékben növekedhet abban az esetben, ha túlzottan görcsös vagy merev hátizmok tartoznak hozzá. Maga a fájdalom kialakulhat egyik pillanatról a másikra, de sok esetben egy határozott fokozatosság figyelhető meg.

Jellemző továbbá a lumbágóra, hogy a fájdalom bizonyos mozgástípusok esetén javul, máskor pedig jelentősen romlik. Vannak olyan esetek, amikor elegendő a közönséges ágynyugalom ahhoz, hogy a kellemetlenségek 24-48 órán belül teljesen megszűnjenek.

Más tüneteket produkál, ha a lumbágó hátterében idegi okok vannak

A lumbágó egy sokkal súlyosabb és kellemetlenebb állapotáról beszélünk, ha a háttérben idegi okokat feltételezünk. 

Ha idegi probléma áll a háttérben, akkor nemcsak a hátfájdalom jellegében tapasztalhatunk változást, hanem a kezelés tekintetében is másra van szüksége a páciensnek.

Nagyon gyakori például, hogy az idegi eredetű lumbágó nemcsak derék-, hanem lábfájást is okoz. Különösen akkor lehet erre gyanakodni, ha a lábak fájdalma a térd alá nyúlik, hiszen ezt már egy izomeredetű elváltozás nem tudja előidézni.

A legtöbbször az idegi eredetű lumbágó fájdalmai a láb alsó részéig lesugározhatnak, azonban ilyenkor a betegséget már isiásznak hívjuk.

Különös odafigyelést igényel a zsibbadás és a sugárzó fájdalom

Fontos kiemelni ugyanakkor, hogy a fájdalom jellegére mindig nagy figyelmet kell fordítani a lumbágó kapcsán. A zsibbadás vagy a bizonyos testrészekbe sugárzó fájdalom ugyanis sokkal komolyabb elváltozásokat sejtethet maga mögött.

Példának okáért a lábak állandó zsibbadása, érzékkiesése vagy általános gyengesége bár az isiász tünetei közé is tartozhat, azonban sokkal súlyosabb elváltozásokat vetíthet előre, így például a ritka lófarok-betegség (cauda equina szindróma) is állhat a hátterében.

Az erőteljesen sugárzó, talpakba vagy alsó lábszárba nyilalló fájdalom esetén szintén érdemes elvonatkoztatni a lumbágótól, hiszen a fájdalom idegi eredetű, de sokkal súlyosabb elváltozást – például gerincsérvet – sejtet.

Amikor haladéktalanul orvoshoz kell fordulni

A lumbágónak rengeteg olyan tünete lehet, ami bizonyos időtartam, körülmények vagy kísérőbetegség társaságában azonnali orvosi ellátást igényel.

Tipikusan ilyen például, ha a gerincoszlopnak csak egy bizonyos, jól meghatározható régiójában tapasztalunk fájdalmat vagy célzott nyilallást. 

Az ilyen fájdalom hátterében sokszor gerincsérv, a gerincen vagy a gerinc közelében elhelyezkedő daganat, de akár gerinccsatorna-szűkület is állhat.

Nem szabad halogatni az orvosi vizsgálatot abban az esetben, ha a fájdalom krónikussá válik és már a pihentetés sem segít neki. Amennyiben a fájdalom két hétnél tovább tart, esetleg még láz is kíséri, feltétlenül jelentkezzünk szakrendelésen.

Szintén komoly gondot jelezhet, ha a reggeli ébredés után erőteljes derékfájdalmat tapasztalunk – matraccsere után és ágytól függően is –, illetve huzamosabb ideig tapintásra, kisebb nyomásra érzékennyé válik néhány gerinccsigolya, illetve azok környéke.

Hogyan diagnosztizálható a lumbágó?



A lumbágó az egyik olyan mozgásszervi megbetegedés, aminek a diagnosztizálása a legtöbbször már a tünetek ismeretében, illetve fizikai tapintásra is rögtön egyértelmű. 

Bizonyos esetekben természetesen szükség lehet extra vizsgálatokra, amelyek nemcsak alátámasztják a lumbágó jelenlétét, hanem rávilágíthatnak a kiváltó okokra – ezzel könnyítve a kezelést –, illetve kizárják az esetleges kísérőbetegségeket.

Röntgenvizsgálat

Az egyik leggyorsabb és legegyszerűbb módja a lumbágó, illetve az egyéb problémák feltárásának vagy kizárásának a hagyományos röntgenvizsgálat.

Segítségével olyan társbetegségek is feltárhatók, mint a csontvelő- és az egyéb szervek daganatos elváltozásai, a Bechterew-kór, bizonyos esetekben pedig még a gerincsérv és az egyéb sérülések is láthatóvá válnak a röntgenfelvételen.

Alaposabb képalkotó vizsgálatok

Előfordulhat azonban, hogy a röntgenvizsgálat önmagában kevés vagy nem alkalmas arra, hogy bizonyítsák, esetleg kizárják a lumbágót előidéző alapbetegséget, tehát sokkal fejlettebb képalkotó megoldásokra van szükség.

Ilyenkor lehet ideális a lényegesen magasabb felbontást kínáló CT-, azaz számítógépes rétegvizsgálat, valamint az MRI-, azaz nukleáris mágnesrezonancia vizsgálat, amelyek közül valamelyik biztosan segít a probléma feltárásában.

Csont-izotópvizsgálat

Egy nagyon speciális képalkotó módszer, ami célzottan a csontokhoz kapcsolódó problémák feltárását teszi lehetővé az orvosok számára. Alkalmazásakor radioaktív izotópos mikroszemcsék kerülnek intravénás formában a szervezetbe.

Ezeket a csontok felveszik, és gyakorlatilag gamma-sugarakat bocsátanak ki magukból, amelyek egy speciális eszköz segítségével a teljes csontvázat képesek kirajzolni, illetve vizsgálhatóvá tenni a szakorvos számára.

A csont-izotópvizsgálattal egy nagyon alapos, rendkívül átfogó szcintigráfiás kép állítható össze, ami különösen csontáttétek vagy különféle csontbetegségek kizárására, illetve bizonyítására kiváló.

Elektromiográfia

Elektromiográfiára, vagy röviden EMG vizsgálatra általában akkor van szükség a lumbágó kapcsán, ha szeretnénk elkülöníteni a problémát az isiásztól.

Ezzel a módszerrel ugyanis lehetőség van megmérni az idegek ingerületvezetési képességét, valamint az izmok részéről az impulzusokra adott választ. 

Nagyon fontos vizsgálat, hiszen a lumbágó csak akkor diagnosztizálható teljes bizonyossággal, ha az isiász, avagy az ülőidegfonat becsípődésének tényét kizárjuk.

A lumbágó kezelése



Azon túl, hogy rengeteg otthoni praktika – pihenés, borogatás, speciális kenőcsök – is hatékonyak a lumbágó kezelésében, az erőteljes, illetve krónikus jellegű fájdalomnál elengedhetetlen az orvosi beavatkozás, a célzott kezelés.

Nyilvánvaló, hogy a lumbágó tüneteit először a legtöbban otthoni módszerekkel próbálják meg enyhíteni valamilyen formában, de ha a fájdalom már legalább egy hónapja nem szűnik vagy csak időszakosan enyhül, akkor a szakorvosi vizsgálat elkerülhetetlen.

A mielőbbi orvosi segítséget azért sem szabad mellőzni, mert a krónikus lumbágót jellemzően már sokkal nehezebben lehet kezelni, hosszabb ideig tart a folyamat, és a kezelések kapcsán is fontosabb a célzott jelleg. 

Manuálterápia 

A manuálterápia az egyik leghatásosabb módszer a lumbágó kezelésében. A terápiát valójában egy csontkovács végzi, aki speciális képesítéssel rendelkezik. Utóbbira fontos odafigyelni, ha gyorsan szeretnénk jó eredményt elérni.

A mielőbbi javulás mellett csak egy manuálterápiás csontkovács tudja biztosítani azt, hogy az állapotunkhoz leginkább illeszkedő, legmagasabb hatásfokkal rendelkező, ezen felül pedig a legbiztonságosabb kezelést kaphassuk.

A terápia lényege, hogy a csigolyákat kimozgatják a helyükről, méghozzá úgy, hogy előnyösebb helyzetbe kerüljenek, a tehermentesítésük mellett pedig rengeteg későbbi problémát – például gerincsérv – is megakadályoznak ezzel.

A képzett csontkovácsok pontosan tudják, hogy milyen mozdulatokat alkalmazhatnak annak érdekében, hogy ne tegyenek kárt a csigolyákban és a gerincoszlopban. A megfelelő kezelés az egyik leghatásosabb módszer a lumbágó által kiváltott fájdalom enyhítésében.

Gyógytorna és gyógymasszázs

Kiemelkedően hatékony lehet még a betegség esetén a rendszeres gyógytorna és a gyógymasszázs alkalmazása. Különösen akkor, ha a manuálterápiát egészítik ki vele, amivel néhány nap után már érezhető eredmény születik.

A gyógytorna lényege, hogy a páciens ereje és mozgékonysága egyaránt visszatérjen, miközben csökken a fájdalom, illetve elsajátításra kerülnek olyan gyakorlatok, melyek utána akár a hétköznapok során is alkalmazhatók lesznek.

A gyógymasszázs alapvetően a manuálterápiához hasonló, de attól kíméletesebb módszer, mely leginkább a problémás terület, a megfeszült izmok elernyesztését és nyugtatását szolgálja, ami elengedhetetlen feltétele a tartós gyógyulásnak.

Injekciós kezelés

Sajnálatos módon vannak olyan esetek, amikor a lumbágó tüneteinek enyhítéséhez gyógyszeres kezelésre van szüksége a betegnek. Ilyenkor elsőként az injekciós kezelés kerül szóba, méghozzá a kínzó fájdalom hatékony enyhítése érdekében.

Általában rövid kúrák jellemzik az injekciós kezeléseket, a cél pedig minden esetben az, hogy a fájdalom olyan mértékben csökkenjen, hogy a beteg teljes – vagy teljesebb – életet élhessen, ezen felül pedig el tudja kezdeni a gyógytornát.

Utóbbi nagyon fontos, mert a gyógytorna az egyik leghatékonyabb megelőző módszer arra, hogy a későbbiekben akár hosszabb távon is fenntartható legyen a fájdalommentes életmód gyógyszerek és egyéb beavatkozások nélkül.

Az injekciók között szteroid tartalmú és érzéstelenítő típusokat is találunk, jellemzően pedig akkor is fontos a használatuk, ha olyan súlyos esetről van szó, amikor a gyógyítás szájon át szedhető gyógyszerekkel már nem lehetséges.

Gyógyszeres kúra

Az injekciók mellett a páciensnek minden esetben szüksége lesz gyógyszerekre is a lumbágó gyógyításához. Elsődlegesen fájdalomcsillapító készítményeket kell szednie ahhoz, hogy problémája legalább ideiglenesen mérséklődhessen.

A fájdalomcsillapító gyógyszerek hosszútávú szedése azonban egyáltalán nem javasolt, mert súlyos szervi károsodást idézhetnek elő. Ha tartós fájdalomcsillapításra van szükségünk, akkor alighanem rossz kezelést vagy gyógyszereket kaptunk korábban.

Fontos lehet továbbá a lumbágó tüneteinek enyhítésekor a nem szteroid alapú gyulladáscsökkentők szedése. Különösen hatékony ezen a téren az ibuprofén és az indometacin, de a paracetamol is hatásos lehet többek között.

Áruk miatt nagyon ritka esetben, de felírhatnak a betegeknek olyan nem szteroid gyulladásgátlókat is, mint COXIB-ok, melyek mellékhatások nélkül tudják biztosítani akár hosszabb távon a hagyományos gyulladásgátlók eredményeit.

Kineziológiai tapasz

Valamennyi mozgásszervi megbetegedés esetén érdemes kipróbálnia a betegeknek a kineziológiai tapaszokat, hiszen helyes alkalmazás esetén nagyon jó eredmények érhetők el vele a lumbágó kezelésében is, ha a cél a fájdalommentesség elérése.

Az ilyen tapaszok lényege, hogy az érintett területen úgy kell felhelyezni a tapaszt – vagy tapaszokat –, hogy az izmok és a szalagok ezzel a külső segítséggel a helyükre kerülhessenek, regenerálódhassanak.

Önmagában nem elegendő, de a célzott orvosi kezeléseken felül a kineziológiai tapasz használata rendkívül hatékony kiegészítő terápiát jelenthet.

TENS kezelés

A TENS kezelés szintén egyfajta kiegészítő kezelési megoldás, ami ráadásul kiemelkedően hatékony. Lényege, hogy a problémában érintett izmokat és testrészeket az idegeken keresztül elektromos ingerlésnek vetik alá.

Nem fájdalmas, ellenben megfelelő helyen és mértékben alkalmazva nagyon hatékonyan enyhíthetők vele a lumbágóhoz kapcsolódó problémák, de különösen a kapcsolódó fájdalom. 

A leginkább akkor előnyös alkalmazni, ha valaki testalkatából vagy sérüléseiből fakadóan nem tud például gyógytornára járni.

Alternatív terápiás módszerek

Léteznek természetesen különféle alternatív terápiás módszerek is arra, hogy a lumbágó fájdalmát enyhítsük. Ezek önmagukban soha nem elegendőek, kiegészítő jelleggel azonban sokat segíthetnek, javíthatják a beteg életminőségét.

Ilyen például a váltott hőmérsékletű borogatás alkalmazása. A hideg és meleg váltogatásával ugyanis nemcsak a gyulladás, hanem az izomgörcsök is nagyon könnyedén csillapíthatók teljességgel természetes úton.

Érdemes azonban odafigyelni a borogatásra is, hiszen az első napokban, aktív gyulladt állapotban meleg vizet nem szabad alkalmazni a lumbágón, mert fokozhatja a gyulladást, ezáltal pedig a fájdalmat is.

Nagyon sokan találnak enyhülést az akkupunktúrában, ami egy alternatív fájdalomcsillapító módszerként a tünetek háttérbe szorításában és a betegség élhetővé tételében igencsak hasznos segítség lehet. 

Az ősi ázsiai orvosláson alapuló eljárás során vékony tűket szúrnak a testünk akkupunktúrás pontjaira, hogy ezzel csökkentsék és mérsékeljék a fájdalmat.

Megelőzhető-e a lumbágó?

A nem örökletes, hanem szerzett mozgásszervi megbetegedések többségéhez hasonlóan a lumbágó is azok közé sorolható, ami kellő odafigyeléssel és elővigyázatossággal az esetek többségében megelőzhető.

Különösen azok számára lehet fontos mindez, ahol a családban gyakori a derékfájás, esetleg volt korábban gerincsérv, hiszen egyik sem örökletes probléma, de egyfajta intő jelként érdemes tekinteni a körülményekre.

Miközben testünk egészségére nagy általánosságban is fontos odafigyelni, a lumbágó kapcsán különösen lényeges a gerinc kímélése, valamint a hátizmok folyamatos edzése.

Lássuk azonban egy kicsit konkrétabban, hogy milyen életmódbeli sajátosságokkal védhető ki a legkönnyebben a lumbágó.

A rendszeres testmozgás mindennél fontosabb

Nemcsak már kialakult lumbágó esetén lehet fontos a deréktáji izmok edzése, hanem akkor is, ha a megelőzés a cél, hiszen a ház alsó felének helyes tornája nagyon sokat segíthet ebben.

Mivel a gerincre a test egésze hatást gyakorol, ezért fontos, hogy ne csak lokálisan, hanem mindenre kiterjedően mozogjunk, alaposan érintsük valamennyi izmunkat és ízületünket legalább hetente két-három alkalommal.

Itt és most nem kell feltétlenül valamilyen megterhelő edzésre gondolni, elegendő lehet egy nagyobb séta a természetben, kiegészülve egy kis kerékpározással vagy a rendszeres úszás, hiszen ezzel sokat tehetünk izmaink erősítéséért, illetve gerincünk egészségéért.

Nyilván célzott gerinctornát is alkalmazhatunk, ez különösen akkor előnyös, ha ülőmunkát végzünk, és szeretnénk célirányosan tenni valamit azért, hogy ne szenvedjünk gyakori vagy állandó derékfájástól.

Törekedjünk mindig a helyes testtartásra

A legtöbb esetben a lumbágót a rossz testtartás eredményezi, ezért nagyon fontos, hogy odafigyeljünk rá mindig és mindenhol.

Ne csak általánosságban törekedjünk arra, hogy egyenes háttal sétáljunk, hanem ülőmunka során vagy alváskor is fordítsunk nagy gondot – szükség szerint kiegészítőkkel –  a gerinc megfelelő támasztására.

Ellenkező esetben a gerinc deformálódik, ehhez hozzáigazodik a test többi része is, majd ebből fakadóan olyan kellemetlen egészségügyi problémáink keletkeznek, mint a fentiekben tárgyalt lumbágó.

A megfelelő testsúly is fontos szerepet játszik a gerinc egészségében

Az elhízás ma már egyfajta népbetegségnek tekinthető. A túlsúly azon felül, hogy rengeteg egészségügyi problémáért felelős, a lumbágó kialakulásához is hozzájárul, hiszen a felesleg egyre nagyobb terhet ró a gerincre, különösen a hát alsó szakaszán.

Ezért van az, hogy a lumbágó és az általános derékfájdalom is megszűnnek abban az esetben, ha a páciens fogyni kezd, illetve eléri a számára ideális testsúlyt. Az érintett izmok és ízületek ezzel nem lesznek kitéve felesleges terhelésnek.

Hogy ezt elérjük, nem elegendő a rendszeres testmozgás. Fontos lesz odafigyelni a megfelelő étrendre is. Kerüljük a sok zsírt, a szénhidrátot, helyettük inkább minél több rostot és fehérjét vigyünk be a szervezetünkbe.

Ezzel nemcsak a testsúlyunkat csökkenthetjük, hanem hozzájárulhatunk az izmok és a csontozat megfelelő működéséhez, ami a lumbágó kapcsán különösen fontos lehet.

Óvatosság a hétköznapokban

Ha el akarjuk kerülni a lumbágó kialakulását, akkor a hétköznapok során gondosan oda kell figyelni minden tevékenységünkre. Ilyen példának okáért az emelés is.

Különösen a fizikai munkát végzők számára nagyon fontos, hogy elsajátítsák a helyes emelés technikáját. Egy rossz mozdulat, egy helytelen technikával megemelt nehéz tárgy, és rögtön heteken át tartó kínzó derékfájás lehet a vége. 

Nem kell feltétlenül súlyzós edzésre vagy hatalmas bútorok emelésére gondolni, elegendő lehet egy rosszul felemelt teli öntözőkanna is ahhoz, hogy a lumbágó kialakuljon. 

Ezen felül fontos még, hogy a tartásunkra való odafigyelés mellett például a nők kerüljék a magassarkú cipők viselését. Ezek a lábbelik ugyanis teljesen átrendezik a gerinc terhelését, így viselésekor a test felső része az egyensúly miatt megdől hátrafelé.

Ezt a gerinc alsó része próbálja egyensúlyozni folyamatos feszüléssel és túlterheléssel, ami a hátizmok megkötéséhez, túlterheléséhez vezet, ami nemcsak lumbágót, hanem hosszabb távon akár gerincsérvet is okozhat.

Mondjunk le a káros szenvedélyekről

Talán közvetlenül alig látunk kapcsolatot a káros szenvedélyek és a lumbágó között, valójában azonban igencsak fontos, hogy gerincünk egészsége érdekében ezekről, de különösen dohányzásról lemondjunk.

Ennek az oka, hogy a legtöbb káros szenvedély, így a cigaretta vagy a túlzott alkoholfogyasztás elősegíti a csontritkulás kialakulását. A gyengülő csontok pedig jellemzően az egész szervezetre negatív hatást gyakorolnak, extra terhet rónak például az izomzatra.

Különösen deréktájon – ahol a legtöbb ember izmai gyengék – már rövidtávon porckopást, kellemetlen ízületi gyulladást, valamint lumbágót okozhat, tehát érdemes gondoskodni a megelőzésről.

Gyógyítható a lumbágó?



Amennyiben megfelelő szakorvos gondoskodik a gyógyításról, a beteg pedig hajlandó változtatni az életmódján, illetve együttműködni a kezelések során, akkor a lumbágó nagyon jó eséllyel gyógyítható még krónikus formában is.

A legtöbbször azonban a betegség csak ideiglenesen fúj visszavonulót – különösen bizonyos háttérproblémák esetében –, de amennyiben nem szűnik meg a korábbi kiváltó ok, akkor később újra és újra előkerül, hovatovább kezelésre lesz szükség.

Mennyi idő alatt gyógyul meg a lumbágó?



Hogy milyen gyorsan gyógyul a lumbágó, az rengeteg tényezőtől függ. A beteg hozzáállása mellett legalább annyira lényeges a megfelelő kezelés alkalmazása, de az is, hogy mennyire súlyos a betegség, illetve milyen egyéb problémák állnak még fenn.

Általában hosszabb ideig tart a kezelés krónikus lumbágónál, illetve akkor is, ha a tünetek között jellemzőek az izomgörcsök, melyek leginkább éles izomfájdalomként mutatkoznak.

A lumbágó teljes gyógyulása enyhébb esetekben 2-3 hét, súlyosabb esetekben azonban 3-6 hétig is elhúzódhat. Ha ennél is tovább tart, akkor krónikus lumbágóról van szó, aminek a gyógyulási ideje minden esetben egyénfüggő.

Hívás