Migrén

Migrén

Előfordulása, okai

Gyakori betegségről van szó, hiszen a népesség csaknem 10 százalékát érinti. Életkortól függetlenül bármikor kialakulhat, viszont a legtöbb eset fiatal felnőttkorban fordul elő. A nemek közötti megoszlást illetően közel háromszor gyakoribb a nők, mint a férfiak körében.

A kiváltó ok ugyan nem ismert, de bizonyos összefüggésekből feltételezhető a migrén megjelenése. Vélhetően meghatározó szerepe van a vérben lévő szerotonin szintjének, amely felhalmozódva érösszehúzódást, majd lecsökkenve értágulást okoz, melyet követően jelentkezik a migrénes roham. Ezalatt megváltozik az agy vérellátása, bizonyos területeken vérszegénységet eredményezve. Van olyan elképzelés is, mely szerint érfejlődési rendellenesség húzódik meg a háttérben, egy másik feltételezés pedig az erek túlérzékenységéből indul ki. Utóbbi azon alapul, hogy különböző szituációkra az idegrendszer az agyalapon lévő erek görcsös összehúzódásával válaszol. Ezt támaszthatja alá, hogy számos beteg számol be arról, hogy migrénes fejfájásukat bizonyos élelmiszerek (pl. magas nátrium- glutamát tartalmú) fogyasztása, szaga, a stressz, az alváshiány vagy időjárásváltozás válthatja ki.

Fentieken túl hormonális változásokra is visszavezethető a betegség. Sokan számolnak be például a menstruáció idején vagy hormonális fogamzásgátlók szedésekor gyakrabban jelentkező rohamokról.

Tünetek

A tünetek az esetek többségében meglehetősen jellegzetesek és szakaszosan jelentkeznek. A kezdeti stádiumban tompaság, ingerlékenység, fáradtság vagy akár túlzott jókedv figyelhető meg. Ezután jön az aurának nevezett periódus, amit legtöbbször az egyik, esetleg mindkettő szemnél fellépő vakító fények, csillámló vonalak, sőt látótérkiesés is jellemezhet. A harmadik stádium legfeljebb egy órán belül fellép, ez már a heves, görcsös, lüktető fejfájás ideje, amely általában az egyik oldalon érezhető csak. Ez olyan mértékű lehet, hogy a beteg kiesik a munkavégzésből, teljes csendre és nyugalomra vágyik. Ezt a szakaszt hang- és fényérzékenység is gyakran kíséri, ráadásul hányinger vagy hányás is előfordulhat. Amikor a fejfájás alábbhagy, elmúlik, a beteg kimerültségre, fáradtságra panaszkodik, végül visszaáll a migrénes roham előtti egészségi állapot.

A rohamok rendszerint havonta néhány, körülbelül 2-4 alkalommal jelentkeznek, és fél-egy napig tartanak. Ezek átlagos számok, melyekben egyénileg jelentős eltérések is mutatkozhatnak.

Diagnózisa

A migrénes roham meglehetősen jellegzetes tüneteket produkál, ezért a diagnózis felállítása is ezek értékelésén alapszik. Mivel azonban heves fejfájást más betegségek is okozhatnak, ezért egyéb vizsgálatok elvégzése is célszerű ezek kizárására. Ezekről a szakorvos fog dönteni.

Kezelése

Az ideális kezeléshez nem elegendő csupán a megfelelő gyógyszeres készítmények alkalmazása, ezen túl a kezelőorvosnak ismernie kell az esetlegesen fennálló egyéb betegségeket és a betegnek is aktívan kell közreműködnie az újabb rohamok elkerüléséhez. A beteg aktív közreműködése többek között azt jelenti, hogy meg kell figyelnie a migrént provokáló tényezőket és erről be kell számolnia orvosának, másrészt ezeket a kiváltó tényezőket a lehetőségeihez mérten kerülnie kell.

A gyógyszeres kezelést alapvetően befolyásolja a fájdalom erőssége és egyéb tünetek jelenléte. Enyhe panaszok esetén, hányás hiányában a szájon át szedhető, vény nélkül kapható, például ibuprofent vagy diclofenac-ot tartalmazó készítmények elegendőek lehetnek.

Ha a fájdalom szintje meghaladja a közepest vagy eléri az erőset, akkor általában már csak a receptre felírható gyógyszerek hozhatnak enyhülést. Ha a rohamot hányás is kíséri, a szájon át szedhető gyógyszereket ki kell váltania kúppal, orrspray-vel vagy injekcióval. Mivel ezek a készítmények a gyulladáscsökkentő hatóanyagon kívül érösszehúzó összetevőket is tartalmaznak, ezért fontos tisztában lenni, hogy fennállnak-e egyéb érrendszeri, keringést érintő betegségek (pl. kezeletlen magas vérnyomás, koszorúér-betegség, stb.)

Ha a rohamok száma havi szinten eléri a kettőt vagy hármat, akkor a szakorvos általában megelőző jellegű gyógyszeres kezelést fog javasolni. Ennek hatására csökkenhet a rohamok száma, erőssége, időtartama, amelyek így már egyszerű fájdalomcsillapító szerekkel kezelhetők. A megelőzésre szánt készítmények között leginkább görcsoldókat, antidepresszánsokat, vérnyomáscsökkentőket találunk. Az ilyen jellegű kezelés hossza szintén egyénenként eltérő lehet, a szakorvos fog róla dönteni és erről tájékoztatja a beteget is.

Hívás