Isiász

Isiász
Az isiász vagy más néven ülőidegzsába egy rendkívül kellemetlen reumatológiai betegség, ami a modernkori ember egyfajta civilizációs problémájának tekinthető.
 
Ennek az oka leginkább a mozgásszegény életmódhoz vezethető vissza, ami ülőmunkával párosulva kifejezetten gyakori kiváltója az ülőideg gyulladásának, amiről tudni kell, hogy az emberi szervezet leghosszabb idege.
 
A medencéből kilépve, tehát a hát alsó részéből indulva ugyanis egyenesen a combokba-, majd az alsó végtagokba fut, emiatt sok izom mozgatásáért felelős. Nem véletlen, hogy a kialakult isiász gyakran a lábak gyengeségével, zsibbadásával és érzékvesztésével jár együtt.
 
Konkrétan nem is annyira betegség, mint inkább tünetegyüttes, így az imént említett, lábakat érintő gyengeség, zsibbadás vagy érzékvesztés jellemzően isiászként van elkönyvelve, de nagyon sok esetben komolyabb probléma áll a háttérben.
 

Az isiászt sokszor gerincsérv váltja ki


 
Az ülőideg-zsábát rendszerint valamilyen reumatológiai rendellenesség idézi elő az alsó háti szakaszban. A legtöbb esetben jellemzően gerincsérvről van szó – ami nyomást gyakorol az idegekre –, de más rendellenesség is meglapulhat a háttérben.
 
Példának okáért gyakran vált ki isiászt a gerinckopás, valamint a gerinccsatorna szűkület, de a különféle degeneratív gerincbetegségek szintén ide sorolhatók. Nem lehet azonban elégszer hangsúlyozni, hogy a háttérben a legtöbbször a porckorong kitüremkedése áll.
 
Fontos mielőbb szakorvoshoz fordulni
 
Sajnálatos módon az isiász általában egyfajta végstádiumot, vagy annak a közelségét jelzi a megjelenésekor egy-egy kísérőbetegség kapcsán, amit meg lehetett volna előzni, de kialakuláskor is fontos a mielőbbi szakorvosi ellenőrzés.
 
Mivel mozgásszervi problémáról van szó – és a háttérben súlyos elváltozás állhat –, ezért a reumatológiai szakrendelés lesz a legfontosabb, hogy felállítsák a pontos diagnózist és a megfelelő vizsgálatokkal feltárják: mi idézte elő az ülőideg gyulladását.
 
Később, rendszerint már a kezelésben természetesen más szakágak is fontos szerepet játszhatnak, így például a neurológia és az ortopédia, azonban kialakuló isiász esetén elsőként egy reumatológus szakorvos felkeresése élvez prioritást.
 
A leginkább a 40-50 éveseket sújtja
 
Mivel az isiászt különféle kísérőbetegségek váltják ki, ezért gyakorlatilag kortól és nemtől függetlenül bármikor megjelenhet, de általánosságban elmondható, hogy a gyerekeknél és a tinédzsereknél, tehát általánosságban 20 éves kor alatt nem igazán jellemző.
 
A felnőtteknél azonban életmód függvényében nagyon hamar jelentkezhet, sokan már a harmincas éveikben szenvednek tőle, de a legtöbb isiászos beteg általában a negyvenes és ötvenes korosztályból kerül ki.
 
Itt fontos kiemelni, hogy sajnos nagyon gyakran alkalmazzák az isiász megnevezést valamennyi lábfájdalomra, vagy tünetazonos, közelebbről meg nem nevezhető problémára, aminek jóvoltából nincsenek megbízható adatok a lakosság érintettségéről.
 
A tapasztalatok és néhány kutatás szerint a teljes élete során az emberek több mint 40 százaléka legalább egyszer megtapasztalja az isiász kellemetlenségeit, de hangsúlyozandó még egyszer: ez az eredmény nem teljesen megbízható.
 
A műtét a legtöbbször elkerülhető
 
Noha az isiász végkimenetelét jelentős mértékben meghatározza a háttérben meghúzódó betegség, az viszont kijelenthető, hogy kialakulása esetén a műtét a legtöbbször elkerülhető.
 
Akinél jelentkeznek a tünetek – amelyek fokozatosan törnek elő, nem egyik pillanatról a másikra –, azok a megfelelő szakorvosi ellátás, illetve az előírt kezelések mellett hetek-, legfeljebb hónapok alatt teljesen felépülnek operáció nélkül is.
 
Ez minden esetben függ a gyulladás mértékétől, illetve attól, hogy mi váltotta ki a problémát. Vannak ugyanis olyan betegek, akiket a kapcsolódó lábfájdalom rendkívül erőteljesen érint, emiatt pedig akár ideiglenes bénulás, mozgáskorlátozottság is felléphet a páciensnél.
 
A jelentős fájdalom, illetve a zsibbadásos tünetek miatt szerencsére a legtöbb beteg gyorsan orvoshoz fordul, ami ilyenkor nemcsak a kapcsolódó kínok enyhítése kapcsán fontos, hanem azért is, hogy feltárásra kerüljön a gyulladást kiváltó ok.
 

Az ülőidegről


 
Amint a fentiekben már elhangzott, az isiász esetén az ülőideg gyulladásáról, illetve irritációjáról beszélünk, azonban sokan nem tudják, hogy mi is ez valójában.
 
Az ülőideg az emberi test leghosszabb önálló idege, aminek az érdekessége, hogy nagyon sok ideggyökből áll össze. Ezek jellemzően a gerincből indulnak ki és ágazódnak el a hát alsó felén, majd indulnak el a comb irányába.
 
Ez az összetett rendszer alkotja valójában az ülőideget. Amennyiben isiászról beszélünk, akkor jellemzően ennek az idegszálnak a gyulladásáról, irritációjáról van szó (mert valamilyen okból kifolyókag nyomás alá került a gerincvelő közelében).
 
A legtöbb embernél az ülőideg az L3-as csigolyától indul, és a gerinc alsó háti részén található ideggyökökkel összefonódik, majd a fenéken át, a láb hátsó részén futt tovább.
 
Itt érdemes kiemelni, hogy az egész lábra azért tud sok esetben hatást gyakorolni az ülőideg, mert nyúlványai leágaznak és behálózzák az alsó végtagokat is, így a vádlihoz, a lábfejhez, sőt a lábujjakhoz egyaránt eljutnak.
 
Ezért van az, hogy az isiász gyakran nyilvánulhat meg általános lábfájdalomban, de akár konkrétan a lábfejbe vagy egy bizonyos pontba sugárzó fájdalomban is. A tüneteket minden esetben befolyásolja az ideg becsípődésének a helyzete.
 
Példának okáért az ágyéki ötös csigolyánál található idegvégződés becsípődése esetén a boka lehet az érintett terület, de a nagyobbik lábujj felemelésének a nehézségei is ilyenkor jelentkeznek.
 
Nagyon fontos tehát a vizsgálat során pontosan részletezni a tüneteket, rámutatni a fájdalmak pontos helyére, hiszen ebből egy tapasztalt szakorvos már vissza tudja vezetni, hogy honnan indulhat a probléma, azaz hol történhetett az ülőideg irritációja.
 

Az isiász tünetei


 
Az egyik legjellemzőbb tünete az isiásznak minden kétséget kizáróan a fájdalom. Ennek mértéke az egészen enyhétől a bénító hatásig is terjedhet.
 
Mivel a tünetek hátterét idegi eredetű probléma adja, ezért nemcsak a fájdalom mértéke, hanem konkrétan a kapcsolódó problémák is páciensenként eltérőek lehetnek. Gyakran kapcsolódik például a lábfájdalomhoz kellemetlen derékfájás is.
 
Nagyon sok beteg úgy írja le az isiászos fájdalmakat, mint az áramütést, tehát a lábon, az idegeken végigfutó, rendkívül hirtelen, éles és égető jelenségről számolnak be.
 
Érdekesség, hogy az isiász a legtöbbször csak az egyik lábba sugároz fájdalmat, méghozzá az ágyéki gerinctájékról indulva, a comb hátsó felén haladva.
 
Ez azért fontos, mert így könnyen megkülönböztethető más betegségektől, így például a köszvénytől, ami rendszerint mindkét lábat érinti és hasonló tüneteket produkál.
 
A lábfájdalmak egyébiránt a legtöbbször a comb hátulsó területén, valamint a lábfejen jelentkeznek. Természetesen tapasztalhat a beteg ettől eltérő kellemetlenségeket is, de azok jellemzően csak közvetett módon kapcsolódnak az isiászhoz.
 
Fájdalom isiász esetén
 
Mint az imént elhangzott, az isiász egyik legjellemzőbb tünete a fájdalom. Ennek azonban rengeteg formája megfigyelhető a betegség aktív állapotában. Jelentkezhetnek külön-külön, de akár együttesen is kínozhatják a beteget.
 
A legtöbbször az isiász az ülőideg mentén elhelyezkedő területeken fejt ki fájdalmat. Ezért jellemző, hogy a fenék valamelyik részén és a kapcsolódó végtagon gyakran érezhet a páciens kellemetlen szúrást.
 
Ezen felül megjelenhet az isiász derékfájdalomban is, illetve kapcsolódhat a feneket és a combokat érintő kellemetlenségekhez. Jellemző, hogy fekvésre vagy járásra a fájdalom enyhül, de tartós állás vagy ülés hatására érezhetően megnövekszik.
 
A tompa fájdalom helyett gyakran inkább éles, tűszúrásszerű érzés jelentkezik, amihez sok esetben érzékvesztés és zsibbadás társulhat, de gyengeség is sokszor előfordulhat – különösen a láb, a lábfej mozgatásakor, ami a járást egyaránt nehezítheti.
 
Az isiászra jellemző továbbá, hogy ha van derékfájdalom, akkor az általában lényegesen enyhébb, mint a lábfájás, érdekesség pedig, hogy hirtelen mozdulatoknál, vagy tüsszentésre és köhögésre a fájdalmas tünetek hirtelen felerősödhetnek.
 

Az isiász leggyakoribb tünetei


 
Általánosságban elmondható, hogy az isiásznak a fájdalom mellett még legalább öt olyan nagyobb tünetegyüttese van, amit fontos alaposabban tanulmányozni, ha szeretnénk megismerni a betegséget. Ezek a következők:
 
  1. izomgyengeség;
  2. zsibbadás;
  3. széklettartási probléma;
  4. tűszúrásszerű fájdalom;
  5. Lasegue-tünet.
 
Lássuk egy kicsit alaposabban is, hogy mit kell tudni ezekről a tünetegyüttesekről az isiász kapcsán!
 
Izomgyengeség
 
Az izomgyengeség az isiász esetén mindig a lábat, a legtöbbször a lábfejet érinti, és jellemző, hogy általában csak az egyik végtagnál észleli a beteg, de természetesen akadnak kivételek.
 
Fontos itt megjegyezni, hogy önmagában az izomgyengeség rengeteg más, gyakran súlyosabb betegség tünete is lehet, így például egy kezdődő agyvérzés szintén indulhat így. Ha nincs fájdalom, csak a lábak izomgyengesége, azonnal kérjünk orvosi segítséget.
 
Ezen felül rengeteg idegi eredetű betegség (mint például a myasthenia gravis néven ismert autoimmun probléma vagy a sokízületi gyulladás) is előidézhet izomgyengeséget, tehát a tünet minden esetben alapos kivizsgálást igényel.
 
Ha isiászról van szó, az izomgyengeség általában zsibbadással, valamint égő, szúró, áramütésszerű fájdalommal társul.
 
Érdekesség, hogy vannak olyan gyógyszerek és méreganyagok is, amelyek ilyesmit produkálnak. Esetleges érintettség esetén ezt szintén vegyünk számításba, ha ezzel a tünettel találkozunk.
 
Amennyiben kezdődő agyvérzésre gyanakodunk a lábizmok elgyengülése kapcsán, akkor az jellemzően egyértelmű kísérőtüneteket produkál. Gyakori a homályos vagy kettős látás, az erős fejfájás, a hirtelen felszökő lázas állapot és a vizelettartási problémák megjelenése.
 
Zsibbadás
 
Az isiászhoz kapcsolódó tünetek kapcsán kifejezetten gyakori jelenség a zsibbadás. Ez az ülőideg becsípődésének hatására jelenik meg, hiszen ilyenkor az idegszál érzékelési képessége jelentős mértékben lecsökken, ami zsibbadásban valósul meg.
 
Az érzés teljes egészében megegyezik azzal az állapottal, amikor az elégtelen vérellátás miatt elzsibbad valamelyik testrészünk, azonban isiász esetén ez az állapot nem billenthető helyre a testhelyzet megváltoztatásával, illetve mozgással.
 
Nagyon lényeges kiemelni, hogy az izomgyengeséghez hasonlóan a zsibbadás hátterében is megannyi betegség, illetve súlyosabb elváltozás állhat. A gerincsérvtől kezdve, az idegi sérüléseken át az övsömörig bezárólag rengeteg minden előidézheti ezt a problémát.
 
Gyakori például, hogy egyszerű vitaminhiányról van szó – a túl kevés B12 vitamin például okozhat zsibbadást –, de a sugárkezeléseken átestt betegek is gyakran panaszkodnak ilyen kellemetlenségről a lábak kapcsán.
 
Természetesen a különféle betegségeknek is lehet kísérője a lábzsibbadás. Cukorbetegség, agyvérzés, migrén, sokízületi gyulladás, pajzsmirigy-alulműködés, sőt ínhüvelygyulladás és Raynaud-szindróma esetén egyaránt tapasztalható ilyen kellemetlenség.
 
Széklettartási probléma
 
Nem kiemelkedően gyakori, de sok isiásztól szenvedő beteg panaszkodik átmeneti jelleggel inkontinenciára, azaz széklettartási zavarokra, ami az idegi érintettségből fakad.
 
Az ülőideg ugyanis az ágyéki gerincen fut végig, és nagy szerepe van a széklet-, illetve a vizeletürítési izmok-, valamint ingerek szabályozásában, így különösen a betegség legaktívabb szakaszában komoly kellemetlenségeket okozhat.
 
A széklettartási problémák kapcsán is lényeges kiemelni, hogy sok esetben nemcsak idegi-, hanem belső szervi okai is lehetnek, így ha csak önmagukban jelentkeznek, esetleg tartós jelleggel fennállnak, akkor minden esetben alaposabb kivizsgálás javasolt.
 
Az inkontinencia megjelenése minden esetben arra enged következtetni, hogy az isiász hátterében valamilyen súlyosabb elváltozás áll. Nem ritka, hogy a háttérben egy másik jelentős probléma, egy súlyosabb betegség is meghúzódik.
 
Gyakran okoz például isiász mellett széklettartási zavart a gerinccsatorna szűkülete, a gerincvelő összenyomódása, valamint a lófarokbetegség.
 
Mivel nagyon kellemetlen tünet, a páciensek a legtöbbször gyorsan orvoshoz fordulnak vele, a megfelelő kezelés és esetenként a gyógytorna hatására pedig szerencsére hamar mérséklődik, a legtöbbször utóhatások nélkül gyógyul.
 
Tűszúrásszerű fájdalom
 
Noha a fentiekben többször is érintettük már az isiász fájdalmas voltát, azonban fontos kiemelni a sorból az egyik jellegzetes kellemetlenséget, ami nem más, mint a tűszúrásszerű érzés, mely minden esetben megjelenik a betegeknél.
 
Ha más típusú fájdalomról nem is számolnak be a páciensek, ez minden esetben előfordul, az érintettek többsége pedig rendkívül kellemetlen, nagyon éles jelenségnek írják le, ami főleg a lábat érinti.
 
A tűszúrásszerű fájdalmak többnyire akkor jelentkeznek, amikor a beteg sokáig ül vagy fekszik egy helyben, és hirtelen szeretne testhelyzetet váltani. Az ilyen fájdalmak tartós megmaradása gyakran nemcsak isiászra utalhat, súlyosabb problémák is állhatnak a háttérben.
 
Nagyon gyakran jár például tűszúrásszerű fájdalommal az idegbecsípődés, de az idegek gyulladása és sérülése is. Felléphet továbbá valamilyen idegi nyomás hatására – például terhességnél –, de sokízületi gyulladás és cukorbetegség mellett szintén gyakori.
 
Vannak továbbá speciális esetek is, mint az alacsony vérnyomás vagy a hiperventilláció, amikor előfordulhat tűszúrásszerű fájdalom, de ha a vérbe túl sok mérgező anyag vagy gyógyszer került, szintén találkozhatunk ezzel a tünettel.
 
Lasegue-tünet
 
A Lasegue-tünet nem más, minthogy az isiásztól szenvedő páciens jelentős ágyéki fájdalomra panaszkodik, amikor fekvő helyzetben egy másik személy – jellemzően maga az orvos – megemeli a lábait.
 
Valójában egy tesztről van szó ilyenkor, amit egy francia orvos, bizonyos Charles Lasegue talált ki annak érdekében, hogy az ágyéki gerincbetegségeket, így például az isiászt is könnyebben fel lehessen ismerni.
 
A teszt azért hasznos, mert ilyenkor elő lehet idézni az ágyéki gerincnél az idegi eredetű fájdalmat. Ehhez a páciensnek nincs más dolga, mint a hátára feküdnie, majd kinyújtania a lábát, amit az orvos lassan függőleges helyzetbe emel.
 
Ha a teszt során jelentkezik az ágyéki fájdalom, akkor jellemzően isiász áll a háttérben, de természetesen további vizsgálatokra is szükség lehet a diagnózishoz, hiszen az ágyéki gerinc fájdalmát rengeteg betegség kiválthatja.
 
Példának okáért lehet az gerincsérv, gerincvelő probléma, de az idegek becsípődése és gyulladása egyaránt.
 

Mitől alakul ki az isiász?


 
A legtöbb esetben az isiász hátterében valamiféle betegség vagy elváltozás húzódik meg, így mindig alapos kivizsgálást igényel a páciens, ha kapcsolódó tüneteket produkál.
 
A legtöbbször gerincsérv, valamilyen sérülés, izomhúzódás, fertőzés, tumor vagy éppen a terhesség áll a háttérben, de természetesen vannak olyan okok is, amelyek inkább konkrét életmódbeli hiányosságokra épülnek. Lássuk, hogy melyek ezek!
 
Ülőmunka, mozgásszegény életmód
 
A tapasztalatok szerint az isiász kialakulása sokkal gyakoribb azok körében, akik ülőmunkát végeznek. Különösen azok számára veszélyes, akik a sok ülés mellett gyakran kényszerülnek rossz testtartásra, esetleg a székük nem ideális a tartós munkavégzésre.
 
A folyamatosan görbülő hát tudja fokozni a leginkább az isiászos panaszok kialakulását, hiszen ez a testhelyzet rendkívüli módon túlterheli az alsó gerincszakaszt. Ha ettől alakult ki a probléma, az általában jelentős, éles és égő fájdalommal jár együtt.
 
Konkrétan a fájdalom ilyenkor ülés közben és mozgás során egyaránt jelentkezik, de gyakori a zsibbadás, az érzékvesztés, valamint a fenékrészen tapasztalható bizsergő érzés.
 
Fontos megelőzni a problémát, ezáltal beszerezni egy megfelelő széket és gyakran mozogni ülőmunka közben. Ha csak néhány esetben tapasztaljuk az isiász tüneteit, alapvetően még nem kell orvoshoz fordulni, rendszeresség vagy nagy fájdalom mellett viszont feltétlenül.
 
Túlterhelés, porckorong kitüremkedés
 
Az állandó túlterhelés szintén nyomós oka annak, hogy az isiász kialakuljon. Legyen szó akár állandó rossz testhelyzetről, akár nagyobb súly felemeléséről, esetleg egy rossz mozdulatról – ezek a háttérben elősegíthetik a porckorongok kitüremkedését.
 
A csigolyák közti puha, zselés anyag elmozdulása pedig valójában a gerincsérv, ami minden esetben egy abnormális állapot, hiszen amikor ezek a gerinc hajlékonyságát biztosító korongok egyszerűen kicsúsznak a csigolyák közül, az mindig tünetekkel jár.
 
A probléma, hogy hozzáérhetnek az ülőideghez, ami óriási fájdalmat képes előidézni. Ennek és az egyéb tüneteknek a mértéke attól függ, hogy a kitüremkedés csak irritálja, vagy teljesen össze is nyomja az ülőideg gyökét.
 
Érdekesség, hogy vannak olyan súlyos esetek, amikor a gerincsérv gyakorlatilag kiszakad, a gerincvelőből pedig gélszerű anyag áramlik az adott területre. Miközben ez rendkívül veszélyes, valójában a fájdalom enyhülésével jár együtt.
 
A kérdéses anyag ugyanis gyulladáscsökkentő fehérjéket tartalmaz, ami képes jó hatást gyakorolni az ideggyökökre. Bár a fájdalom kisebb, a kiszakadt gerincvelőt azonban sokkal körülményesebb és nehezebb kezelni hosszabb távon, mint enyhébb variánsát.
 
Rossz tartás
 
Valamennyi imént elhangzott probléma forrása határozottan a rossz tartásra vezethető vissza, így nem véletlen, hogy ki kell emelnünk a sorból, mint kiváltó okot.
 
Itt kell megjegyezni, hogy nemcsak a rossz ülés vagy fekvés, hanem a rossz tartású járás is kiválthat kellemetlen isiászt. Mivel az emberek jelentős többségének van kisebb vagy nagyobb mértékű tartásbéli hiányossága, ezért nem meglepő, hogy ez gondokat okozhat.
 
A rossz tartás ugyanis jellemzően túlterheli az egész testet, de különösen az ülőideget, ami mellett a hát, a vállak, a nyak és az egyéb testrészek fájdalmát okozhatja. Mindez pedig nemcsak ülő-, hanem álló-, sőt aktív fizikai munka esetében is megjelenhet.
 
Elmondható tehát, hogy a rossz tartás egyfajta időzített bombának tekinthető, így ha tudjuk, hogy problémánk van ezen a téren, érdemes odafigyelni magunkra, vagy felkeresni egy szakképzett gyógytornászt, akivel garantáltan megelőzhető lesz a nagyobb probléma.
 
Kopás, gerinccsatorna szűkület
 
A fentieken túl természetesen számos egyéb betegség is állhat az isiász hátterében. Nagyon gyakori még, hogy a csigolyák, de még inkább a köztük elhelyezkedő ízületek kikopnak, vagy a gerinccsatorna beszűkül, ami az ülőideg nyomásához vezet.
 
Ezeknek a betegségeknek köszönhetően ugyanis a csigolyák deformálódhatnak, elcsúszhatnak egymáson, ezáltal nyomás alá helyezhetik a gerincvelőt, a kilépő ideggyököket, ami az isiász előszobájának tekinthető.
 
Szerencsére csak nagyon ritkán áll a háttérben jelentősebb elváltozás, az esetek többségében inkább egyszerű derékfájásról van szó. Az egyéb problémákat (gerincsérv, daganat) mindig fontos kizárni a diagnózis során.
 

Hogyan diagnosztizálható az isiász?


 
Maga az isiász inkább egy tünetegyüttes, mint egy konkrét betegség, ezért már maga a páciens is könnyedén be tudja azonosítani, ugyanakkor az orvosi konzultáció, a kellően szakszerű diagnózis felállítása így is elengedhetetlenül fontos.
 
Az ülőidegzsábát ugyanis nem szabad félvállról venni, különösen annak fényében, hogy a háttérben milyen sok egyéb probléma húzódhat meg. Emiatt a diagnózishoz elengedhetetlen
 
  • a fizikai vizsgálat;
  • és valamilyen képalkotó vizsgálat együttes eredménye.

 

Fizikai vizsgálatok isiász esetén


 
A fizikai vizsgálat részeként az orvos jellemzően kikérdezi a beteget, illetve elvégez néhány tesztet annak érdekében, hogy rögtön kizárhasson bizonyos problémákat, ezen felül pedig felmérje a páciens állapotát, illetve azt is, milyen egyéb vizsgálatokra van szüksége.
 
A fájdalom helyének, intenzitásának, irányának és egyéb tulajdonságainak az ismerete rendkívül lényeges ismeretanyag a szakorvos számára, akárcsak az olyan tünetek, minthogy fellépett-e zsibbadás, érzékvesztés vagy izomgyengeség.
 
A diagnózishoz fontos lehet tesztelni a beteget, így például azt, hogy tudja-e mozgatni a lábfejét, illetve lábujjhegyre tud-e állni, de a fentiekben már említett Lasegue-tünet is elhanyagolhatatlan, ami valójában egy teszt az ágyéki gerincfájdalom feltárására.
 

Képalkotó vizsgálatok isiász esetén


 
Az esetek döntő többségében az isiász pontos diagnózisához nem elegendő az egyszerű szemre vételezés, lényeges lehet valamilyen képalkotó vizsgálat is a kezelés megkezdéséhez.
 
Általában a röntgen teljesen elegendő lehet ebből a szempontból, de amennyiben nem mutat semmit, esetleg komplikáltabbnak tűnik a probléma, akkor a CT- és az MR-vizsgálat egyaránt indokolttá válhat.
 
Amiért a legfontosabb az isiász kapcsán a képalkotó vizsgálat, az leginkább az, hogy a fájdalomnak vannak-e valamilyen csontos elváltozásai vagy sem? A kopást, a meszesedést, a sérvet vagy a csigolyatörést például kiválóan alá lehet támasztani egy röntgenfelvétellel.
 
A diagnosztika szempontjából rendkívül lényeges ilyenkor a kétirányból végzett ágyéki gerinc-, valamint a betekintő, úgynevezett sacrum felvétel rögzítése, de nagyon hasznos lehet az összehasonlító csípőízületi felvétel is a beteg állapotának pontos feltárásához.
 

Az isiász kezelése

 

Az isiász kezelhetősége ma már kifejezetten jó, ezáltal többféle lehetőség áll az orvosok rendelkezésére, de alapvetően három nagyobb csoportot tudunk megkülönböztetni. Ezek
 
  • a gyógyszeres kezelés;
  • a gyógytorna;
  • és végül a műtét.
 
Gyógyszeres kezelés
 
A kezelés egyik legáltalánosabb módja a gyógyszerhasználat. Az első és legfontosabb mindig a fájdalomcsillapítás, amihez a nem szteroid alapú gyulladáscsökkentők ajánlottak, de a különféle izomlazítók is segíthetnek, ha a probléma hátterében izomösszehúzódás áll.
 
Ezek a gyógyszerek enyhébb esetben szedhetők szájon át, azonban bizonyos esetekben szükség van erősebb, infúzióban adagolt megoldásokra, illetve közvetlenül a problémás testrészbe adható injekciókra. Utóbbiakról érdemes külön is beszélni egy kicsit.
 
Injekciós kezelés
 
Az injekciós kezelésre rendszerint akkor lehet szükség az isiász esetén, ha a szájon át szedhető gyógyszerek nem tűntek elegendőnek, esetleg komolyabb probléma áll a háttérben.
 
Egy szakorvos a megfelelő összetevőkből álló injekcióval képes akár néhány kezelés alkalmával megszüntetni a beteg panaszait, ami szteroidos vagy nem szteroidos gyulladáscsökkentők lokális adagolásával érhető el.
 
Fontos, hogy önmagában az injekciós kezelés bár rendkívül hatékony, de elengedhetetlen mellette a gyógytorna alkalmazása is, ami nemcsak a tünetek mérséklését, hanem a gyógyult állapot tartós fenntartását egyaránt elősegíti.
 
Infúziós kezelés
 
Kiemelkedően súlyos isiász esetében a leghatékonyabb gyógyszeres kezelési módszer az infúzió adagolása, ami rendszerint a legnagyobb fájdalmakat is képes könnyedén enyhíteni. Létezik belőle szteroidos és nem szteroidos típus is.
 
A nem szteroidos infúzió – ahogyan a neve is mutatja – nem juttat szteroidot a szervezetbe, emiatt nem olyan hatékony, mint társa, de enyhébb isiásznál különösen jó eredmények érhetők el vele, illetve akkor is kiváló, ha a szteroidos kezelés nem ajánlott a betegnek.
 
A másik típus a szteroidot is tartalmazó infúzió, ami rendkívül erős fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő és izomlazító hatással rendelkezik, emiatt nagyon hamar és nagyon gyorsan képes megszüntetni a fájdalmat, illetve sok esetben magát a problémát is.
 
A kezelés általában több alkalomra szól, jellemzően öt infúzióra lesz szüksége a betegnek – ez injekció esetén is igaz –, amihez kell némi türelem, hiszen a gyógyszer lecsöpögése időbe telik, de ritkán tart tovább 30-35 percnél.
 
Gyógytorna
 
Az isiász tüneteinek és fájdalmainak enyhítésében a gyógytorna rengeteget segíthet. Egy jól képzett gyógytornász ráadásul nemcsak a kialakult problémák mérséklésében játszhat szerepet, hanem abban is, hogy az állapotunk később fenntartható maradjon.
 
Itt fontos megjegyezni, hogy a gyógytorna nemcsak kialakult betegség esetén ideális, hanem a megelőzés tekintetében is, hiszen az isiászt a legtöbbször tartáshiba vagy mozgásszervi megbetegedések idézik elő – esetenként a kettő együttesen.
 
Lényeges, hogy gyógytornászt és ne csontkovácsot válasszunk, hiszen a legtöbb gyógytornász tisztában van az idegek működésével, ezáltal sokkal hatékonyabb mozdulatokat, illetve megoldásokat képes előírni a beteg számára isiász esetén.
 
Természetesen a gyógytorna önmagában nem elegendő már kialakult isiász mellett, de rendkívül hatékonyan meg tudja támogatni a gyógyszeres kezelést, legyen az akár tablettás, akár injekciós, akár infúziós megoldás.
 
Műtét
 
Az esetek döntő többségében az isiász gyógyításához nincs szükség műtéti beavatkozásra, a gyógyszerek és a gyógytornás kezelések a legtöbbször elegendőek és hatásosak is, ugyanakkor vannak olyan helyzetek, amikor csak az operáció segít.
 
Előfordulhat ugyanis, hogy az idegek becsípődése annyira erőteljes, hogy sem tornával, sem masszázzsal, sem más egyéb alternatív módszerrel nincs lehetőség a normalizálásra, és a páciens számára teljes mozgásképtelenséget okoz.
 
Az operáció azért is nagyon fontos – illetve sürgető – ilyenkor, mert a beteg fájdalmainak megszüntetése mellett félő, hogy a becsípődött ideg elhal, ami utána akár maradandó mozgáskárosodást eredményezhet.
 
Általában csak a műtét a megoldás olyan esetekben is, amikor az isiászt valami kísérő betegség – például súlyos gerincsérv – váltja ki, esetleg a beteg túl későn fordult orvoshoz a tüneteivel.

 

Gyógyítható az isiász?


 
Ha az isiászt nem valamilyen rosszindulatú betegség váltotta ki, a betegség az esetek többségében kiválóan gyógyítható a megfelelő kezelések kombinációjával, még ha ez az alapprobléma függvényében gyakran hosszabb folyamat.
 
Amennyiben a gyógyszeres kezelés és a gyógytorna sem használ, a műtéti beavatkozással még a nagyon súlyos állapotok is visszafordíthatók, de erre a beavatkozásra csak nagyon ritkán van szükség.
 
A gyógyulás, illetve a gyógyult állapot tartós fenntartása azonban jelentős mértékben függ a beteg hozzáállásától is. Sokszor szükséges például hónapokig tartó gyógytorna a gyógyszeres kezelés után, de fontos az életmódváltás, ha a betegség ilyen háttérrel rendelkezik.
 
A terápia alkalmazásával és a páciens megfelelő hozzáállásával ugyanakkor teljes gyógyulás érhető el valamennyi esetben, tehát isiász diagnosztizálásakor ma már nagyon jók a kilátások.
 

Hogyan előzhető meg az isiász?


 
Mint valamennyi mozgásszervi probléma, úgy természetesen az isiász is hatékonyan megelőzhető egy kis odafigyeléssel, ugyanakkor vannak olyan esetek, amikor minden igyekezetünk ellenére kialakul (például valamilyen sérülésnél).
 
A testmozgás mindennél lényegesebb
 
Különösen fontos, hogy odafigyeljünk gerincünk épségére, amit a legkönnyebben a rendszeres testtartással érhetünk el. Lényeges ezen a téren nagy figyelmet fordítani arra, hogy a hátizmokat erősítsük, illetve a porckorongokat a lehető leginkább tehermentesítsük.
 
Bizonyos gerinctornák kifejezetten sokat tehetnek ezért, de azok a mozgásformák is ideálisak, amelyek nem igénylik saját testsúlyunk megtartását, így például a kerékpározás, de még inkább a rendszeres úszás kifejezetten nagy segítséget jelenthetnek.
 
A testedzés is ideális lehet, ugyanakkor csak bizonyos gyakorlatok és gépek javasoltak, például a lépcsőző vagy a római pad nagyon eredményesek lehetnek.
 
Figyeljünk oda a helyes testtartásra
 
Az emberek többségének problémája van a testtartással. Különösen az ülőmunkát végzőknél figyelhető meg mindez. Ügyeljünk rá, hogy jó széket válasszunk ehhez, és azon tudjunk helyesen ülni is.
 
Ha zsibbad, ha fáj, ha nem érezzük jól magunkat, akkor vagy keveset mozgunk munka közben, vagy rossz a szék. Helyesen akkor ülünk, ha a megfelelő gerinctámasz mellett a kezeink merőlegesek az asztalra, a talpunk pedig egyenletesen felfekszik a talajra.
 
Nemcsak ülés közben kell figyelni a testtartásra, hanem az élet más területein is. Séta közben mindig húzzuk ki magunkat, cipekedéskor ügyeljünk arra, hogy egyenes derékkal emeljünk, és mindkét kezünket, illetve vállunkat egyformán terheljük.
 
Nagyon lényeges odafigyelni ágyunk, különösen matracunk minőségére, hogy egyenletes, kellően kemény, jó deréktámasztást biztosító felületet biztosítson, mert a túl puha ágy elősegíti a csigolyák közti rések kialakulását és az ezt fokozó gerincferdülést.
Hívás