Irritábilis bél szindróma

Az irritábilis bél szindrómáról röviden

Az irritábilis bél szindróma egy olyan tünetegyüttes, ami a vastagbél működészavaraira vezethető vissza. Az irritábilis jelző arra utal, hogy a panaszok hátterében a bél fokozott érzékenysége és megváltozott működése áll, viszont szervi, laboratóriumi értékbeli eltérés nem mutatható ki. Nagyon elterjedt a betegség rövidített betűszóval való említése, az IBS, a továbbiakban az egyszerűség kedvéért mi is ezt fogjuk használni.

A betegséghez gyakran társul hangulatzavar, teljesítményromlás, ami szintén tovább rontja a páciens közérzetét. A visszatérő, illetve tartósan jelenlévő panaszok a beteg mellett a beteg közvetlen környezetének, családtagjainak is befolyásolja az életét, és megoldandó problémát jelent. Sokan nem fordulnak vele orvoshoz különböző okok miatt, ezért nincsenek is érdemi információik a betegséggel, a tünetek különböző kezelési lehetőségeivel kapcsolatban. Az mindenesetre megnyugtató, hogy az IBS nem életet veszélyeztető állapot, nem vastagbélgyulladásról van szó, nem alakul ki belőle rákos megbetegedés, de a kezelés, a tünetek mérséklése komoly odafigyelést igényel

Az irritábilis bél szindróma előfordulása, okai

Az IBS a leggyakoribb emésztőrendszeri tünetcsoportról van szó, amely férfiakat és nőket egyaránt érint, azonban nőknél gyakrabban fordul elő. Rendszerint fiatal korban jelentkezik, a panaszok pedig változó erősséggel ugyan, de sokáig elkísérik a beteget. Az idősebbeknél a betegség tünetei általában mérséklődést mutatnak.

Az előfordulás terén jelentős különbségek figyelhetők meg földrajzi területek szerint. Európa különböző országaiban 9 és 23% között szóródik a betegek aránya, Magyarországon ez a szám 15%, azaz nagyjából másfél millió ember életében van jelen a betegség. Az érintettséget jól jelzi az is, hogy a felső légúti fertőzések után ez a betegség a leggyakoribb oka a táppénz igénybevételének. Ezek alapján nyugodtan kijelenthető, hogy népbetegségről, civilizációs betegségről van szó.

Mielőtt az okokra rátérnénk, fontosnak tartjuk röviden ismertetni a vastagbél működését, hogy jobban megérthető legyen a betegség. A vastagbélnek működése során két alapvető feladata van. Egyrészt a vékonybélből származó, még nagyon híg béltartalomból a szervezet aktuális szükségleteinek megfelelő mennyiségű vizet kell felszívnia, ennek segítségével aktívan közreműködik a szervezet folyadékháztartásának kiegyensúlyozásában. A kellő mennyiségű folyadék felszívása egyben megakadályozza, hogy hasmenés alakuljon ki. Másrészt a bélfal összehúzódásai segítségével a béltartalmat összekeveri, tárolja és a végbél felé továbbítja. A béltartalom mozgása, előrehaladása több tényezőtől is függ, amelyek egy részére van ráhatásunk, míg másik részét nem tudjuk befolyásolni. Ha a bélmozgás normális ütemű és mértékű, akkor a bélsár éppen elegendő ideig tartózkodik a vastagbélben, ennek köszönhetően megfelelő állagú lesz, nem alakul ki sem hasmenés, sem székrekedés. Ha a vastagbél izmai túl korán, túl gyorsan húzódnak össze, akkor nincs elegendő idő a kellő mennyiségű víz felszívódásához, a széklet híg marad, és hasmenés jöhet létre. Ennek az ellenkezője, amikor az izmok lassabban húzódnak össze a normálishoz képest, ilyenkor a szükségesnél több víz szívódik fel, a széklet kiszárad, besűrűsödik, ami székrekedéshez vezethet.

Az összehúzódási zavar másik megjelenési formája, ha egy adott bélszakasz túl nagy erővel húzódik össze, ami gátolja a széklet és a bélgázok továbbhaladását, ami haspuffadást, feszülő érzést, hasi görcsöket idézhet elő.

Visszatérve az IBS okaira, ezekről kijelenthető, hogy a betegség pontos okaira az orvostudomány egyelőre még nem talált egyértelmű választ. Többek között még nem derült fény arra, hogy hogyan alakulhatnak ki tartós hasi panaszok anélkül, hogy anatómiai vagy laboratóriumi eltérések nincsenek jelen. Azt sem tudni, hogy mi vezet a tünetek bizonyos időközönkénti enyhüléséhez, illetve ezek későbbi kiújulásához. Az is vizsgálat tárgyát képezi még, hogy az IBS tüneteit miért kíséri sok betegnél hangulatingadozás és lelki zavarok.

Jelenlegi tudásunk szerint azt mondhatjuk, hogy a tünetek megjelenését előidézhetik a bél mozgászavarai, a bélfal fokozott érzékenysége, a bélcsatornában található idegelemek és a központi idegrendszer működési zavara, a fájdalom kórosként történő megélése, de akár ezek kombinációja is. Több kutatás is zajlott a táplálkozási tényezők, valamint a bélcsatorna gyulladása panaszokat aktiváló szerepét illetően, de bizonyítékot ezek kapcsán sem találtak.

A következőkben ezekre a lehetséges okokra térünk ki részletesen.

A bél mozgászavarai

Hosszú ideig tartotta magát az a feltételezés, hogy az IBS egyetlen lehetséges magyarázata a bélmozgás zavara. Az nem volt vitatott, hogy a táplálék áthaladási ideje meglehetősen változó képet mutat. Ha lassú, akkor székrekedéssel, ha túl gyors, akkor hasmenéssel kell számolni, ráadásul a kettő kombinációjára, hirtelen váltakozására is van példa. A kutatások igazolták, hogy a bélmozgás változása nemcsak a vastagbélre, hanem a vékonybélre is igaz, sőt, a hangulatingadozások miatt az egész szervezetet érinti a betegség. Ezeket a problémákat azonban rengeteg külső és belső tényező is kiválthatja, viszont a tünetek jelentkezése nem minden esetben áll összefügésben az IBS olyan tüneteivel, mint a puffadás vagy a hasi görcsök. Ebből adódóan a bél mozgászavarai nem támasztják alá kétséget kizáróan a panaszok kialakulását.

Az emésztőrendszerbe kerülő táplálék és egyéb anyagok összetétele

Nem egyszerű röviden, egyértelműen körülírni a táplálék összetételének, illetve a tápcsatornába kerülő más anyagoknak az IBS tüneteinek megjelenésére gyakorolt hatását. Többször felmerült már az utóbbi évek során, hogy ha az étrend nem tartalmaz elegendő rostot, akkor az kiválthatja az IBS tüneteit. Ezt azonban az erre irányuló kutatások nem támasztották alá egyértelműen. Ezen túl a betegek arra is fel szoktak figyelni, hogy bizonyos ételek fogyasztása, azok túlzott mennyisége vagy egyáltalán a túlzott táplálékbevitel fokozza a tüneteket. Itt sem lehet azonban semmilyen általános érvényű következtetést levonni, mivel ezeknek az ételeknek a listája egyénenként eltérő, de még arra is van példa, hogy ugyanaz az étel ugyanannál a személynél sem mindig aktiválja, súlyosbítja a panaszokat.

Ugyanez elmondható a gyógyszerekről is vagy akár a mesterséges adalékokról. Egyeseknél bizonyos gyógyszerek székrekedést, megint mások hasmenést idézhetnek elő.

A fentiekből összességében azt szűrhetjük le, hogy kiemelt jelentősége van annak a megfelelő, egyénre szabott kezelés kiválasztása szempontjából, hogy a beteg részletesen feljegyezze azokat az ételeket, gyógyszereket, amelyek fogyasztását követően a panaszok megjelennek, erősödnek, fennmaradnak.

Az idegrendszer befolyásoló szerepe

Az idegrendszer kapcsán a kutatások egy része a bélcsatorna falában található nagyszámú idegrostokra és idegvégződésekre koncentrál, egész pontosan az itt található idegrendszer fokozott érzékenységére, válaszreakcióira. Ezt a meglehetősen bonyolult és összetett rendszert a központi idegrendszer szabályozza, de működése mégis nevezhető önállónak sok tekintetben.

Az IBS-re jellemző, hogy a bélrendszert érő negatív ingerek, például annak feszülése sokkal nagyobb mértékű fájdalmat vált ki, mint egy egészséges embernél. A bélcsatorna ezekre a fájdalomingerekre hamarabb és a megszokottnál érzékenyebben reagál. Azért is ki kell emelni a bélrendszer fokozott érzékenységét, mert ugyanezeknél a betegeknél más testrészt érintő fájdalominger nem vált ki a szokottnál nagyobb fájdalmat. Azt, hogy ki hogyan éli meg, milyen erősségűnek érzékeli a fájdalmat, alapvetően befolyásolja a központi idegrendszer fájdalomemlékező képessége és a tudat általános hatása.

A másik terület, amit az idegrendszernél elemezni szoktak, az az agy szabályozó szerepe a bélrendszer működését illetően. Az agy ugyanis hatással van a bélrendszer önálló idegrendszerére is, ebből adódóan az idegi és stresszhatások előidézhetnek bélmozgászavarokat, befolyásolhatják a székelési ingert, illetve a fájdalom megélését. A kapcsolat visszafelé is igaz, a megváltozott bélműködés, az így kialakuló fájdalom is eljut az agyba, ahol tudatosul és rögzül.

Összességében azt mondhatjuk azonban, hogy a fájdalom megélése nem mindig ilyen egyértelmű, arra sok tényező gyakorol hatást. Az IBS-ben szenvedő betegekre igaz, hogy a fájdalmat máshogy érzékelik és élik meg, mivel náluk ilyenkor az agy más része aktiválódik, szemben az egészséges társaikkal. Ebből arra a következtetésre is juthatunk, hogy az IBS-es betegek eleve hajlamosak az ilyen jellegű fájdalom érzékelésére és átélésére.

Egyéb feltételezett okok

A tünetek kialakulásának hátterében és megélésében további tényezők is közrejátszhatnak, ilyenek például különböző gyermekkori élmények, az aktuális életkörülmények vagy a lelkiállapot. Utóbbi kapcsán érdemes megjegyezni, hogy a hasi panaszokkal érintett betegek jelentős részénél megfigyelhető szorongás, nyugtalanság, depresszió. Bár a lelki eredetű okok nem minősülnek tünetkiváltó okoknak, a páciens életminőségére jelentős hatást gyakorolnak, ezért a korszerű kezelésnek részét kell, hogy képezze ezeknek a szakszerű kezelése is.

Az irritábilis bél szindróma tünetei

A tünetek általában csoportosíthatók úgy is, hogy felismerhetők közöttük vezető és kiegészítő tünetek. A vezető tünetek közé kell sorolnunk a hasi fájdalmat, feszülést, puffadást, valamint a székrekedést és/vagy hasmenést. Az elhúzódó, visszatérő tünetek hátterében a diagnózis felállítása során keresni kell az okokat, kiváltó, provokáló tényezőket. A tünetek megjelenését a betegek általában valamilyen feszült, stresszes élethelyzethez, túlzott mennyiségű étel fogyasztásához vagy a gyomrot vagy a beleket érintő gyulladáshoz kapcsolják.

A következőkben a vezető tüneteken részletesen is végigmegyünk.

A hasi fájdalom IBS esetén nagyon jól körülírható. Jellegzetessége, hogy a legtöbb betegben megjelenik, nyugtalanító, feszítő, húzó vagy csavaró jellegű. Rendszerint az egyik oldalon, az alhasi részen alakul ki. A fájdalom gyakran a munkavégzés kezdetén fokozódik és csúcspontját annak végére, estefelé éri el, de az sem ritka, hogy egyeseknél a munka nélkül töltött pihenőnapokon áll fenn. A székeléssel általában összekapcsolódik, a székletürítés jellemzően csökkenti a kellemetlen hasi fájdalmat. Étkezések után gyakran jelenik meg fájdalom a has felső részén, ami nem jár kóros nyálkahártya-elváltozással. Ez a tünetegyüttes diszpepszia néven ismert és ha IBS-hez társul, az tovább nehezítheti a kezelést és tovább rontja a beteg közérzetét.

A hasi fájdalom bizonytalan elhelyezkedése, nagyobb területre kiterjedő érintettsége, valamint tartós, akár hónapokig fennálló jelenléte utalhat arra, hogy IBS-ről, nem pedig valamilyen szervi betegség okozta fájdalomról lehet szó.

A hasi feszülés és puffadás nem feltétlenül áll összefüggésben az étkezéssel. Ez a panasz általában a délutáni, kora esti órákban a legintenzívebb, ilyenkor gyakori a fokozott gázképződés, viszont a távozó bélgáz mennyisége szinte változatlan. Ugyancsak ehhez kapcsolódóan figyelhető meg a belek aktív mozgása, korgása. A puffadás anélkül szűnik meg, hogy éjjel fokozódna a bélgázok távozása, másnap viszont ismét elkezdődik.

A székelési szokások megváltozásánál az esetek többségében két csoportra oszthatók a betegek. Egyeseknél a hasmenés, másoknál a székrekedés lesz a domináns, ritkán előfordul, hogy a kettő váltakozik. A székrekedésnél fontos körülmény, hogy megelőzi-e azt hasi fájdalom, milyen megjelenésű széklet távozik (pl. bogyós), illetve hogy összefügg-e valamilyen étel elfogyasztásával. A hasmenéses betegek jelentős része nem érzi azt, hogy kiürült volna, ezért egymás után többször is felkeresik a mellékhelyiséget. Sokan nem mernek otthonról elindulni, és csak akkor érzik magukat biztonságban, ha a WC általuk jól ismert helyen és kellően közel található.

Az egyéb tünetek mellett olyan panaszokat lehet megemlíteni, amelyek nem kifejezetten a bélrendszerhez kapcsolódnak. Ezek közé tartoznak a teljesség igénye nélkül az étkezés utáni hányinger, savas felböfögés, a szegycsont mögötti égő érzés, de felléphetnek vizelési rendellenességek, szorongás, hangulatzavar, tartós betegségtudat, levertség, gyengeség, alvászavar, sőt még reumatológiai panaszok is.

Az irritábilis bél szindróma diagnózisa

Az IBS diagnosztizálása néhány évtizeddel ezelőtt még úgy nézett ki, hogy ha a panaszok hátterében a különböző vizsgálatok semmilyen kóros folyamatot nem találtak, akkor a páciensnél az IBS jelenlétét állapították meg. Mára a korszerű megközelítés az, ha a korábban ismertetett, tartósan fennálló, jelenlévő tüneteket értékeli a szakorvos, emellett differenciáldiagnosztikát alkalmazva kizárja szervi betegségek, rosszindulatú vagy idült gyulladásos kórképek meglétét.

Az IBS felismerésének négy alappillére van, amit szakmai berkeken belül úgynevezett „Római kritériumoknak” is neveznek, melyek a következők:

• munkaképes életkor, legalább három hónapja fennálló panaszok,
• szervi betegség jelei hiányoznak,
• IBS vezető tünetei fennállnak,
• kiegészítő tünetek fennállnak.

Ezeket az alappilléreket bizonyos időközönként nemzetközi szakértői csoportok felülvizsgálják és kiegészítik az esetleges újabb felismerésekkel. Mivel az IBS (vezető) tünetei több más, akár súlyos betegségnél is felmerülhetnek, ezért a szakorvos kiemelt figyelmet fordít arra, hogy ezeket a kórképeket kizárja a diagnózis során. Itt érdemes tisztázni, hogy mit is jelent a szervi betegség hiánya. Ez azt jelenti, hogy ugyan a tünetek több hónapja vagy akár éve fennállnak vagy kiújulnak, ennek ellenére nem áll fenn testsúlycsökkenés, vérszegénység, a fizikai állapot kielégítő, emellett a különböző laboratóriumi, képalkotó diagnosztikai és egyéb eszközös vizsgálatok kóros elváltozást nem észlelnek.

A diagnózis felállítása a következő vizsgálatokra és szempontokra épül.

1. Az anamnézis felvétele

Ennél a betegségnél talán az egyik legfontosabb elem a diagnózisnál a kórtörténet pontos ismerete. Ráadásul ennél a betegségnél kiemelt szerepe van a jó orvos-beteg kapcsolatnak, itt kell megalapozni ezt is. A szakorvosnak tisztáznia kell a hasi fájdalom idejét, jellegét, mértékét, változását, a székletürítésben bekövetkezett változásokat, a széklet jellemzőit, a székletürítés körülményeit. Arra is fényt kell deríteni, hogy a tüneteket mi provokálja, milyen körülmények idézik elő leginkább (pl. stresszes élethelyzet, bizonyos ételek elfogyasztása, stb.). Fel kell mérni a gyakran meglévő pszichés zavarok jelenlétét is. Természetesen ki kell térni arra, hogy a panaszok mióta állnak fenn, milyen betegségeket diagnosztizáltak korábban a páciensnél, illetve a vér szerinti rokonságban, milyen gyógyszereket és mióta szed.

2. Fizikális vizsgálat

A kórtörténet elemzése és a fizikális vizsgálat során tapasztaltak már jó támpontként szolgálnak a szakorvos számára arra vonatkozóan, hogy következtetéseket vonhasson le az esetlegesen fennálló szervi betegségekkel kapcsolatban.

3. Laboratóriumi vizsgálatok

A laboratóriumi vizsgálatok már inkább a differenciáldiagnosztikát célozzák. Ezek között elsőként a minimálvizsgálatoknak tekintendő vér- és székletvizsgálatot szokták elrendelni. A székletvizsgálat elsősorban arra irányul, hogy kiderüljön, van-e valamilyen kórokozó vagy vér a székletben. A vérvizsgálat a vérsejtsüllyedésre, a fehérvérsejtek és a vörösvértestek jellemzőire irányul. Az eddig ismertetett módszerek alapján már 90% fölötti az az esetszám, amelynél sikerül a betegség és a tünetek jellegét jól behatárolni. Ez egyben azt is jelenti, hogy innentől kezdve csak elvétve van szükség arra, hogy további vizsgálatok kerüljenek elrendelésre annak érdekében, hogy más betegségeket is kizárjon a kezelőorvos.

A laboratóriumi vizsgálatok keretében ilyenek többek között a pajzsmirigyműködésre, gyulladásokra, fertőzésekre, vérszegénységre utaló jeleket kereső eljárások.

4. Képalkotó diagnosztikai eljárások

A képalkotó vizsgálatok között gyors és nagy segítségére lehet a szakorvosnak a hasi ultrahang, ami például a máj, az epehólyag vagy a hasnyálmirigy elváltozásainak kimutatására alkalmas.

Speciális vizsgálat a kontrasztanyagos röntgenvizsgálat, aminek lényege, hogy a betegnek egy sűrű folyadékot kell meginnia, ami végighalad a tápcsatornán. Ezalatt olyan röntgenfelvételek készíthetők, melyeken jól láthatók a bélrendszerben megfigyelhető szűkületek, tágulatok és más eltérések.

5. További vizsgálatok

Itt a kolonoszkópiát, azaz a vastagbéltükrözést kell megemlíteni, amelynél egy rugalmas, hajlékony, kamerával ellátott csövet vezetnek be a végbélen keresztül a vastagbélbe. Ez a cső fényforrással is el van látva, ez segíti a tájékozódást és az elváltozások megtekintését, a kamera által közvetített képet pedig egy monitoron követheti nyomon a szakorvos. Ezzel az eljárással a vastagbél teljes szakasza megvizsgálható.

A diagnózis felállításának folyamata során a kezelőorvos folyamatosan figyeli azokat a jeleket, amik szervi betegségekre utalhatnak. A korábban ismertetett négy pillér mindegyikében előfordulhatnak ilyenek. Ezek a figyelemfelhívó jelek a következők lehetnek:

• 50 év feletti életkor,
• fogyás,
• láz,
• szokatlan, tapintható hasi elváltozások,
• vérsejtsüllyedés emelkedése,
• a fehérvérsejtszám emelkedése,
• vérszegénység,
• éjszakai székletürítés, hasi fájdalom,
• véres széklet,
• tartósan fennálló hasmenés,
• rosszindulatú vastagbéldaganat a rokonságban,
• jól meghatározható ételek kapcsán fellépő panaszok.

Az irritábilis bél szindróma kezelése

Az IBS kezelése nem nevezhető egyszerű feladatnak, aminek több oka is van. Nem mindegy, hogy a panaszok mióta állnak fenn, milyen jellegűek, mik a domináns tünetek. Az sem kedvez a gyors problémamegoldásnak, hogy a betegek jelentős része nem vagy csak hosszú idő eltelte után fordul orvoshoz. További problémát szokott jelenteni, hogy sok beteg egyszerűen nem tudja elhinni, hogy nála nem áll fenn semmilyen szervi eltérés, hiszen a tüneteket rendszeresen tapasztalja. Ez a hitetlenség azt eredményezheti, hogy a páciens idő előtt befejezi a kezelést.

Még az elején fontosnak tartjuk rögzíteni, hogy jelenleg nem létezik olyan gyógyszer, ami a tüneteket véglegesen megszüntetné, viszont a panaszok nagyon jól keretek között tarthatók és enyhíthetők. A kezelés leginkább arra irányul, hogy a tünetek jellegének megismerését követően mérsékelje, illetve időszakosan megszüntesse a hasi fájdalmat, a székelési zavarokat és egyéb panaszokat.

A kezelés egy hosszabb, többlépcsős folyamat, ezért kiemelten fontos, hogy a beteg és kezelőorvosa között egy kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolat alakuljon ki. Az orvosnak a diagnózis felállítását követően őszintén tudatnia kell a beteggel, hogy a kezelés több időt vesz majd igénybe. Ugyanakkor tudnia kell hitelesen meg is nyugtatni a pácienst afelől, hogy az IBS nem egy gyulladásos folyamat, nem jelenti rosszindulatú daganat jelenlétét vagy kezdő szakaszát és nem is hajlamosít rá. Arról is fel kell világosítanunk a beteget, hogy szükség lehet gyógyszerváltásra, ha az első készítmény nem váltaná be a hozzá fűzött reményeket, valamint hogy a betegség tünetei sajnos visszatérhetnek akár a legjobban megválasztott kezelés hatására is.

Emellett a betegnek el kell fogadnia a betegségnek fentebb ismertetett jellegét, a kezelés során felmerülő nehézségeket. Bár a tünetekről, azok jellegzetességeiről sokaknak nehéz beszélni, mert kényelmetlen számára, ami természetesen érthető, de az IBS esetén kiemelten nagy jelentősége van a panaszokról való őszinte beszédnek, azok részletes elbeszélésének. Ezzel sokkal gyorsabban születhet meg a diagnózis, továbbá a kezelés is eredményesebb lehet, a panaszok is hamarabb szűnhetnek meg. Végül azt is fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy bár semmilyen betegséggel nem jó szembesülni, de a betegnek lehetősége szerint érdemes ezt a betegséget úgy felfogni, hogy legalább nem súlyosabb problémáról van szó, például rosszindulatú daganatról, ami később sem alakulhat ki az IBS-ből.

Összegezve tehát a fentieket, rendkívül fontos kiindulási alapja az IBS kezelésének a kölcsönös bizalmon alapuló orvos-beteg kapcsolat.

A következőkben végigvesszük a kezelési módszereket.

Életmódbeli változtatások, táplálkozási tanácsok

A kezelésnek talán ez az a pontja, ahol a kezelőorvos leginkább a beteg panaszaira, azok jellegzetességeire támaszkodik. Általában véve igaz, hogy a túlzások elkerülése (rendszertelen étkezés megszüntetése, túlzott mennyiségű étel egyszerre történő elfogyasztása, stresszhelyzetek, fokozott fizikai aktivitás csökkentése) eredményes lehet.

Itt érdemes felhívni azokra az élelmiszerekre a figyelmet, amelyek gyakran, sok betegnél előidézhetik vagy fokozhatják a panaszokat:

• koffein tartalmú készítmények: kóla, kávé, tea, csokoládé, energiaitalok,
• túlzottan zsíros, olajos, csípős ételek fogyasztása,
• tejtermékek (tejcukorérzékenység esetén),
• alkohol,
• mesterséges élelmiszerkiegészítők, adalékanyagok, édesítőszerek,
• gyógyszerek.

Az imént felsorolt ételek egyfajta sorvezetőként szolgálnak, inkább azt lehet mondani, hogy nincsenek általános érvényű szabályok az étkezési tanácsokat illetően, mivel ezek egyénenként eltérőek lehetnek. Ráadásul egy adott személynél is változhat, hogy milyen ételek azok, amelyek előidézik az IBS tüneteit. Erre a betegnek kell figyelnie. Cikkünk későbbi, hasznos tanácsokkal foglalkozó részében közzéteszünk egy részletes felsorolást az ajánlott és a kevésbé ajánlott élelmiszerekről. Ha megfigyeltük, hogy melyek ezek, akkor ezeket először néhány hétig kerülni kell. Ha ennek hatására a panaszok jelentősen enyhülnek vagy megszűnnek, akkor a kezelőorvos akár azt is javasolhatja, hogy a konkrét ételt vagy italt iktassuk ki az étrendünkből. Külön kitérnénk a tejtermékekre is, melyekről azt érdemes tudni, hogy közülük a panaszokat, elsősorban a hasmenést és a puffadást az esetek döntő többségében az édes termékek okozzák (pl. fagylaltok, ízesített joghurtok, tejszín, stb.). Ezekkel szemben a például a sajtok veszélytelenül fogyaszthatók.

A stresszcsökkentés jóval nehezebben kivitelezhető, különösen ha valaki feszültségekkel teli munkakörben tevékenykedik vagy magánéleti problémái vannak. Itt kedvező hatás érhető el környezetváltozással vagy valamilyen aktív szabadidős tevékenység végzésével, relaxációs technikák elsajátításával. A stressz is egyénenként eltérő panaszokat válthat ki az embereknél.

Vannak, akiknek stressz hatására a bélmozgásuk lelassul, így könnyen alakulhat ki székrekedés. Másoknál éppen ellenkezőleg, felgyorsul az emésztés folyamata valamilyen feszült helyzet hatására, a széklet híg marad és hasmenés áll elő. A stressz csökkentése tehát mindkét esetben hatékony lehet a problémák mérséklése érdekében.

Gyógyszeres kezelés

A gyógyszeres kezelés célja, hogy az IBS vezető tüneteit enyhítse vagy megszüntesse. Ennek megfelelően a hasi fájdalmak, a székrekedés vagy a hasmenés enyhítésére vagy megszüntetésére alkalmas gyógyszeres terápiákat különíthetünk el, attól függően, hogy az adott betegnél mi a vezető tünet. Itt meg kell jegyezni azt is, hogy a puffadás mindhárom tünethez kapcsolódhat. Érdemes már az elején tisztázni, hogy olyan gyógyszer, ami valamennyi tünet megszüntetésére alkalmas lenne, még nem áll rendelkezésre.

A hasi fájdalmat illetően a különböző hatásmechanizmusú görcsoldókat kell kiemelni. A legismertebbek ezek közül a papaverint vagy mebeverint tartalmazó készítmények, ezek a vegetatív idegrendszerre hatnak. Több országban is elterjedtek a borsmentaolajat tartalmazó szerek, amelyeknél bár a görcsoldó hatás nem annyira erőteljes, az étvágyjavító és más kedvező hatásoknak köszönhetően eredményes gyógyszereknek tartják őket. Visszatérve a hazai gyógyszerekre, ezekről kijelenthető, hogy van több olyan készítmény is, ami recept nélkül is kapható, azonban a gyakori társtünetek miatt érdemes szakorvos véleményét kikérni ezek szedése előtt.

A székrekedés gyógyszeres kezelése kicsit komplexebb magyarázatot kíván, mivel ennek a tünetnek a kezelésénél előnyben kell részesíteni az étkezési tanácsokat. Azt is fontos tudni azonban, hogy kizárólag étkezési tanácsokkal a székrekedés IBS-nél rendszerint nem kezelhető.

Elsőként a rendszertelen, kapkodó étkezést kell megszüntetni. Minden egyes étkezésre lehetőség szerint hagyjunk elegendő időt, biztosítsunk hozzá nyugodt körülményeket, az ételt pedig alaposan rágjuk meg. Figyeljünk arra is, hogy az étkezési adagok kellően kis mennyiségűek legyenek, mivel a szervezet jobban tolerálja az alacsonyabb dózisban bevitt táplálékot. Jó mérték lehet a saját ökle, azaz lehetőség szerint próbáljon öklömnyi adagokat fogyasztani egy-egy étkezés során. Szerencsésebb, ha naponta többször, akár ötször is étkezünk, de csak ezeket az ököl nagyságú adagokat fogyasztjuk. Ez abban is segíthet, hogy elkerüljük azt, hogy estére éhesen hazaérve nagy adag, nehéz ételeket együnk, ami után sok esetben még valami nassolnivalót sem vetünk meg. A rendszeres, normál keretek közé szorított étkezés a megfelelő székelési ritmus kialakításában is segíthet.

Ami az ételeket illeti, azoknál kijelenthető, hogy kerülni, mérsékelni kell a túlságosan zsíros, fűszeres, nehéz ételeket. Próbáljuk növelni a bevitt táplálék rosttartalmát, különösen székrekedésnél, mivel a rostok megszívják magukat vízzel, puhítva ezzel a székletet, ami megkönnyíti a béltartalom előrejutását. Az olyan gyorséttermi ételek, mint a hamburger vagy a hot dog, illetve az olyan nassolnivalók, mint például a csipszek – azon túl, hogy egyébként sem egészségesek –a székrekedésre hajlamosíthatnak, ezért ezeket minél előbb iktassuk ki az étrendünkből. A gabonafélék, a zöldségek és gyümölcsök jelentős része sok rostot tartalmaz, ezekből napi szinten igyekezzünk fogyasztani. Az is igaz azonban, hogy bizonyos embereknél a rostbevitel fokozása puffadást, feszülést, teltségérzetet, hasfájást idézhet elő, ilyenkor mindenki kérjen felvilágosítást kezelőorvosától.

A megfelelő mennyiségű folyadékbevitel szintén segíti a normális bélmozgást, a megfelelő állagú széklet kialakítását, ezért igyunk napi 3-4 liter folyadékot, ami lehetőleg szénsavmentes víz, gyümölcslé vagy gyógytea legyen. Kerülni kell a szénsavas, alkoholos vagy koffeintartalmú italokat.

Ha előfordul olyan nap, hogy nem sikerül betartani az imént leírt tanácsokat, esetleg valamilyen ünnep alkalmával túlzásba vitte az étkezést, ne hibáztassa magát, hanem inkább próbáljon arra koncentrálni, hogy a következő nap már újra a megfelelő étkezésekkel teljen. Tűzzön ki maga elé célokat, hogy mikor, milyen ételeket fog fogyasztani, a korábbi édességekkel való nassolásokat milyen gyümölccsel vagy akár zöldséggel fogja kiváltani. Az elején vélhetően ez nem lesz egyszerű, de a kitűzött célok teljesítésével és a tünetek ilyen módon való mérséklésével sikerélményt és további motivációt biztosíthat magának.

A fenti tanácsok betartása mellett is előfordul a betegeknél, hogy gyógyszeres kezelési formához kell folyamodni. Bár több készítmény is recept nélkül elérhető a patikákban, nem érdemes ezekkel önállóan kísérletezni, ugyanis minél több szert próbálunk ki eredmény nélkül, annál nehezebb dolga lesz a kezelőorvosnak a panaszok enyhítésében. Ráadásul ezek között több olyan hatóanyagú szer is található, amelyek a bélfal izgatásán alapulnak, idővel pedig hozzászokás alakulhat ki. A szakorvos olyan hashajtót fog felírni, amelyek gátolják a folyadék visszaszívását a vastagbélből, ugyanakkor nem ingerlik a nyálkahártyát. Ha recept nélküli készítményt választunk, igyekezzük megtalálni azt a legkisebb adagot, ami már megfelelő eredményre vezet.

A hasmenés kapcsán is több olyan szer van, ami a bélmozgásokat csökkenti, ezáltal a béltartalom több ideig tartózkodhat a belekben, ennek köszönhetően több víz tud felszívódni, a széklet keményebb állagúvá válhat. Az egyik leggyakrabban alkalmazott szer a loperamid, ami egyeseknél a hasi fájdalomra is jótékony hatással van. Egyes esetekben segíthetnek a bélfertőtlenítők vagy a bélbaktériumok megfelelő egyensúlyi állapotát elérni hivatott készítmények.

A puffadás kezelése már jóval nehezebb feladat, itt jellemzően az étkezési tanácsok nem is segítenek, leginkább valamilyen görcsoldó, fájdalomcsillapító hatású kombinált szert szokott felírni a kezelőorvos.

Nem gyógyszeres terápia

Mivel a tünetek előidézésében, fenntartásában, kiújulásában többeknél pszichés tényezők, megoldatlan magánéleti problémák, depresszió, hangulatzavar, szorongás, pánikbetegség, alvászavar, stb. is szerepet játszhat, ezért a speciális pszichoterápiás kezelési formákra is nagy figyelem irányul. Már nemcsak a csoportterápiás, relaxációs kezeléseken alapuló eljárások, hanem egyes betegeknél a hipnózist is sikerrel alkalmazták.

Mivel az IBS kezelése még jelenleg is csak legfeljebb tüneti lehet, ezért napjainkban is folyamatosan zajlanak a kutatások arra vonatkozóan, hogy milyen készítményekkel lehetne a teljes gyógyulást elérni, illetve egyáltalán a betegség minél pontosabb megismerése is intenzíven kutatott terület.

A gyógyulást illetően azt tudjuk mondani, hogy bár az életminőség jelentősen javítható, jelenleg a teljes gyógyulás még nem érhető el. A minél sikeresebb kezeléshez az orvos és a beteg aktív és kitartó együttműködése, a tünetek kiváltó okának alapos feltárása, valamint az egyénre szabott kezelési formák alkalmazása vezethet

További hasznos tanácsok, tudnivalók

Napjainkban a gluténmentes étrend többféle gasztroenterológiai probléma esetén lehet eredményes. Ez igaz lehet az IBS-re is, mivel a glutén kiiktatásával a szénhidrátok egy bizonyos fajtájától, a fruktánoktól is megválhatunk. Ezek bizonyos embereknél hasmenésre, hasi panaszokra hajlamosíthatnak. Ebben az esetben leginkább a búzatartalmú ételekre kell gondolni.

Ha hosszú távon probiotikumokat vagy emésztést segítő enzimeket használunk, az támogathatja az emésztési folyamatot, kedvezően hathat a tünetek erősségének mérséklése terén. Az enzimek között a laktázt kell kiemelni, ami a tejcukor és az egyszerűbb cukrok lebontásában működik hatékonyan közre. A természetes erjesztésen átesett élelmiszerek – ilyenek lehetnek a joghurt, kefír, kemény sajtok, stb. – kevesebb laktózt tartalmaznak, ezáltal a szervezet kevésbé fog rájuk az IBS tüneteivel reagálni. A laktózmentes vagy kevés laktózt tartalmazó ételek jó választást jelentenek, az édességekben a cukor és a méz helyett igyekezzünk a természetes édesítőszereket alkalmazni, ilyen például a növényi eredetű stevia is.

Az alábbiakban egy részletes listát teszünk közzé, amelyben az ajánlott és a nem vagy kevésbé ajánlott élelmiszereket ismertetjük, azzal a kitétellel, hogy egyénenként eltérő lehet, hogy a felsoroltak közül az egyes embernél melyik jelent inkább problémát.

Nem vagy kevésbé ajánlott élelmiszerek IBS esetén

1. Gabonafélék

Finomított pékáruk magas zsír- és cukortartalommal.

2. Zöldségek, gyümölcsök

Olajos magvak (mogyoró, dió, mandula), banán, káposztafélék, száraz hüvelyesek (borsó, bab, lencse).

3. Tej, tejtermékek

Nagy zsírtartalmú tej, zsíros, füstölt sajtok, vaj, tejszín, juhtúró, zsíros tejföl.

4. Húsok, húskészítmények

Zsíros, füstölt húsok, belsőségekből készült ételek, szalonnafélék, feldolgozott termékek, felvágottak (szalámik, kolbászok, kenőmájasok), zsíros halak (pl. busa, makréla).

Fogyasztásra ajánlott élelmiszerek IBS esetén

1. Gabonafélék

Teljes kiőrlésű búzaliszt, rozsliszt, búzacsíra, zabkorpa, natúr, ízesítetlen, hozzáadott cukor nélküli gabonapelyhek, kovászolt kenyerek, barnarizs, durumtészták.

2. Zöldségek, gyümölcsök

Burgonya, paradicsom, paprika (nem csípős), uborka, sárgarépa, fejes saláta, cékla, retek, cukkini, padlizsán, tök, gomba, narancs, grapefruit, mandarin, birsalma, alma, körte, őszibarack, sárgabarack, kivi, szőlő, málna, eper.

3. Tej, tejtermékek

Zsírszegény sajtok, túrók, tejfölök, probiotikus joghurtok.

4. Húsok, húskészítmények

Sovány húsok (csirkemell, pulykamell, borjúcomb, sertéskaraj, vadhúsok), sovány halak (pl. süllő, tonhal), sovány felvágottak (csirkemell- és pulykamellsonka, csemege karaj, stb.)