A hererákról röviden
A hererák kis részét teszi ki az összes daganatos megbetegedésnek, viszont a fiatal férfiak leggyakoribb, nem hematológiai eredetű rosszindulatú daganatáról van szó. A gyógyulási esélyek ennél a ráktípusnál legmagasabb értékeket mutatják, ráadásul legtöbbször csak gyógyszeres kezelés hatására is teljes gyógyulás érhető el.
A hererák előfordulása
Előfordulása bizonyos területeken növekvő tendenciát mutat. Magyarországon évente körülbelül 500 betegnél jelentkezik ez a daganatfajta, szerencsére azonban a halálozási arány alacsony mértékű.
A hererák okai
A hererák jellemzően a here úgynevezett csírasejtes részéből indul ki. A csírasejtes daganatokon belül két csoportot lehet megkülönböztetni. Ezek a szeminóma és a nem-szeminóma típusú hererákok.
A szeminóma típusú hererák jól reagál a sugárkezelésre is. Ez a típus lassúbb lefolyású, kedvezőbb gyógyulási esélyekkel kecsegtet. Az olyan csekély tünetek is már hosszú hónapokkal vagy akár évekkel előbb is jelentkezhetnek, mint a herenagyobbodás, herekisebbedés vagy keményedés. Jellegzetessége még ennek a típusnak, hogy főként a nyirokutakon keresztül terjed és képez áttétet, de csak sok idő elteltével. A vérkeringés által képzett szervi áttétek ritkák. Sajnos ennek ellenére a szakorvos felkeresése csak a késői tünetnek számító fájdalomérzéskor vagy hirtelen szervmegnagyobbodás esetén történik meg.
A nem-szeminóma típusú tumorok esetén több altípus különíthető el, de nem ritkán az is előfordul, hogy a daganat nem egy, hanem kettő vagy több altípus keverékéből tevődik össze. Ezen kívül arra is van példa, hogy úgynevezett vegyes komponensű, szeminómás és nem-szeminómás elemeket tartalmazó daganat jön létre.
A nem-szeminómás daganatok főbb jellemzői között kell említeni, hogy általában gyorsabb lefolyásúak, az első enyhébb és a késői, komolyabb tünetek között nem sok idő, csak néhány hét telik el. A gyógyulási esélyek rosszabbak, a daganat sugárterápiára nem érzékeny, csak a műtét, illetve a mellette alkalmazott kemoterápia segíthet a betegen. Az áttétképződésre is jóval gyorsabban van esély, mivel gyorsabban törnek be a vérkeringésbe.
A hererák tünetei
A kezdeti enyhébb tünetek még nem járnak fájdalommal. A páciens ilyenkor maximum a here megnagyobbodását, esetleg kisebbedését, keményedését észleli. Később hirtelen fellépő fájdalom lép fel, bizonyos esetekben csomó is kitapinthatóvá válik, illetve fájdalmas duzzanat jelentkezik. Hazánkban sajnos még mindig sokan vannak, akik csak a késői tünetek észlelésekor fordulnak szakorvoshoz, annak ellenére, hogy a korai orvoshoz fordulás szinte 100%-os eséllyel gyógyulást jelentene.
A hererák diagnózisa
Pontos diagnózishoz csak a szövettani feldolgozás vezet, amit jellemzően valamilyen urológiai műtét során vesznek a betegből.
A heréket érintő panasszal orvoshoz fordulóknál – életkortól függetlenül – a tapintásos fizikai vizsgálaton túl ultrahangos vizsgálatra is szükség van. Klinikánkon mindkét típusú vizsgálatra lehetőség van a maximális szakmai odafigyelés és teljeskörű diszkréció mellett urológiai magánrendelésünkön. Az ultrahangos vizsgálat célja többek között, hogy elkülöníthetővé váljanak a heréket érintő nem daganatos elváltozások is. Ilyenek például a here visszérsérve, a here-vízsérv, vagy a mellékhere-gyulladás.
Ha az ultrahangos vizsgálaton daganatra utaló elváltozás figyelhető meg, mintavételt kell eszközölni a szövettani vizsgálathoz. A műtét közben úgynevezett fagyasztásos mintavételre is van lehetőség. A here teljes egészében történő eltávolítása csak akkor válik indokolttá, ha az azonnali szövettani vizsgálat rosszindulatú daganatot mutat ki.
A műtét előtt úgynevezett tumormarker vizsgálatok elvégzése is szükséges. Ehhez egy egyszerű vérvétel elegendő. A tumormarkerek olyan, a daganatsejtek felszínéről lemosódó fehérjeszerű anyagok, melyek jelenléte igazolhatja a hererák kialakulását. További szerepük, hogy segítenek a későbbi kezelésben, valamint a monitoringozásban.
A beteg kezelésének megtervezéséhez, valamint az esetlegesen kialakult, még tüneteket nem produkáló áttétek kiszűréséhez további vizsgálatok szükségesek. Ezek között kell megemlíteni a mellkasröntgent, a hasi ultrahangot és a CT-vizsgálatot is. A rosszindulatú heredaganat legtöbbször a hashártya mögötti térben, a két tüdőlebeny közötti nyirokcsomókba, a májba, tüdőbe, esetleg a csontokba, ritkább esetben az agyba ad áttétet.
A betegség három stádiumát lehet megkülönböztetni, melyeken belül további kategóriák nevezhetők meg. Az első stádiumban még nem keletkezett semmilyen áttét, a heretumor nem érinti a here tokját, míg a legutolsó stádiumba azok a heredaganatok tartoznak – annak méretétől és a nyirokcsomóáttéttől függetlenül – amelyek egy vagy több szervi áttétet képeztek, például a májba vagy a tüdőbe.
A szakorvos egyik fontos feladata a stádium meghatározása. Ez egyrészt a kezelés kiválasztásánál is meghatározó szempont, másrészt a gyógyulási esélyekről is tájékoztatást ad. Az első stádiumnál a gyógyulás esélye még 90-95%-os, a harmadik stádiumnál viszont már csak 50-80% közötti.
A hererák kezelése
Hereráknál többféle kezelési lehetőség alkalmazása jöhet szóba.
Ezek közül a legfontosabb a műtéti eljárás, melynek során a lehető legtökéletesebb módon kell eltávolítani a daganatot. Ez a gyakorlatban a féloldali here és a herevezeték kezdeti szakaszának eltávolítását jelenti.
Súlyosabb műtétre, a hashártya mögötti áttétes nyirokcsomók eltávolítására csak két tényező fennállása esetén van szükség. Egyrészt akkor, ha a kemoterápia mellett is 2-3 centiméternél nagyobb áttétmaradvány mutatható ki, másrészt akkor, ha úgynevezett teratómás komponens jelenlétét mutatja ki a szövettani vizsgálat a heredaganatban. Ma már erre ritkán van szükség, mivel a modern képalkotó diagnosztikai eljárások (MRI, CT) révén a nyirokcsomókban biztonsággal kimutathatók a bennük lévő áttétek.
A további kezelési lehetőségek kiválasztásánál a szövettani vizsgálat eredményének is kiemelt szerep jut, ugyanis szeminómák esetén a sugárterápia alternatív vagy kiegészítő kezelés lehet, a nem-szeminóma típusú daganatoknál kemoterápia és a sebészi eltávolítás együttes alkalmazása jöhet szóba.
Amennyiben különböző okok miatt (például tüdőáttét) nincs lehetőség a műtétre, minél előbb el kell kezdeni a kombinált kemoterápiás kezelést.
A kemoterápia során minden beteg úgynevezett BEP-kombinációs kezelésben részesül. Ez BLM (bleomycin), epotosoid, illetve valamilyen platina-származék kombinációja, ami citosztatikus, azaz sejtosztódást gátló hatással bír. A kezelés több alkalommal, ciklikusan ismétlődik, melynek végén a betegek jelentős részét daganatmentessé, nem ritkán véglegesen gyógyulttá lehet nyilvánítani. Ha a daganatmentességet mégsem sikerül elérni, akkor a daganatáttét-maradékot műtéti úton kell eltávolítani, erre azonban nem mindig van lehetőség. Ilyenkor addig kell folytatni a kemoterápiás kezeléseket, amíg a beteg műtétre alkalmas állapotba nem kerül. Néha előfordulhat az is, hogy a daganat nem reagál a BEP-kombinációra, ebben az esetben más sejtosztódást gátló gyógyszerek kombinációjára lesz szükség.
A kemoterápiánál is számolni kell természetesen bizonyos kellemetlen mellékhatásokkal. Az esetek döntő többségében megjelenik a levertség, fáradékonyság, hajhullás, hányinger, hányás, további más emésztőszervi panaszok. Ma már modern készítmények állnak rendelkezésre, amelyekkel a hányingerérzés vagy a hányás csillapítható.
Hosszabb távon negatív hatást a vérkép romlása fejt ki a kezelés során. Ez a gyakorlatban a fehérvérsejtek számának csökkenését jelenti. Ilyenkor az immunrendszer sokkal kevésbé képes megvédeni a szervezetet a kórokozóktól és akár halálos fertőzések is kialakulhatnak. Ezért szükséges a rendszeres vérvétel és a fehérvérsejtek számának folyamatos ellenőrzése, hogy az észlelt fehérvérsejtszám-csökkenés komolyabb következményei megelőzhetők legyenek. Ha valamilyen súlyosabb fertőzés ennek ellenére fellépne, akkor modern antibiotikumok, valamint a fehérvérsejtek csontvelőben történő érését serkentő készítmények alkalmazásával kezelhető a probléma.
A mellékhatások között még mindenképp meg kell említeni, hogy jellemzően nem véglegesen, de számítani kell a spermiumok képződésének mérséklődésére, illetve azok megtermékenyítő képességének csökkenésére.
A kezelési lehetőségek közül még a sugárterápiát kell megemlíteni, amely a szeminóma típusú daganatoknál kerülhet szóba. Ha időközben például agyi áttét alakult ki, annak kiegészítő kezelésénél is alkalmazhatják.
A terápia legalább ennyire fontos részét képezik a kontrollvizsgálatok is, mivel a daganat visszatérésére az első 1-2 évben viszonylag gyakran, de akár később is van esély. Ha a kezelés eredményeképpen a beteg daganatmentessé vált, onnantól kezdve először havonta, később 2-3 havonta kell jelentkeznie kontrollvizsgálatra. Ilyenkor nemcsak a másik, ép herét vizsgálják meg, hanem mellkasröntgennel a tüdőt, vérvizsgálattal pedig a vér aktuális tumormarkerszintjét. 3-6 havonta hasi ultrahang vizsgálatot is le kell folytatni. Az ellenőrzés azért is fontos, mert az esetek ugyan kis százalékában, de előfordul a másik here megbetegedése is.
