Skarlát

Skarlát

A skarlátról röviden

A skarlát, korábbi nevén vörheny egy heveny fertőző, baktérium okozta, többnyire kisgyermekeket érintő megbetegedés. Több évtizeddel ezelőtt még meglehetősen súlyos lefolyású kórképnek számított, amelynél nem voltak ritkák a súlyos szövődmények sem. Gyakran volt szükség kórházi kezelésre, amit szigorú járványügyi intézkedések öveztek a fertőzés továbbterjedésének megakadályozása érdekében. Lebecsülni ugyan ma sem szabad, de ma már jóval enyhébb lefolyással lehet számolni, ami többek között a korszerű antibiotikumos kezeléseknek is köszönhető. Védőoltás viszont egyelőre még nem áll rendelkezésre a skarlát megelőzéséhez.

A skarlát előfordulása, okai

A skarlátot rendszerint a Streptococcus pyogenes nevű, erythrogén toxint termelő baktérium okozza. Ez ellen a toxin ellen a szervezet nem rendelkezik ellenanyaggal, ennek következtében alakulhat ki a betegség és a vele járó jellegzetes bőrkiütések. Ez a kórokozó egyébként számos más betegség kialakulásáért is felelőssé tehető, ilyen például a torokgyulladás, a középfülgyulladás, a tüdőgyulladás vagy a gennyes agyhártyagyulladás.

Előfordulásáról azt érdemes tudni, hogy klasszikus skarláton a népesség valamivel több mint harmada esik át, de ismétlődő, enyhébb formában felnőttkorra csaknem mindenkit érint. Mindezek ellenére nem lehet kijelenteni, hogy aki egyszer átesett rajta mindenképpen védettséget szerzett ellene, ezért életünk során akár többször is elkaphatjuk a skarlátot. A betegség leginkább a hideg időben terjed, elsősorban cseppfertőzéssel. Fertőzőforrás lehet maga a skarlátos beteg, illetve a tünetmentes, de a baktériumot hordozó személy. Az érintett egyének használati tárgyai is fertőzőforrásul szolgálhatnak, mivel nagyon ellenálló baktériumról van szó. Leginkább a 3-10 év közötti korosztályt érinti, de felnőttkorban is kialakulhat. Az anyai eredetű ellenanyagok miatt csecsemőkorban meglehetősen ritka. A fertőzésnek van egy behatolási kapuja, kiindulópontja, ami általában a torok szokott lenni, de lehet akár a középfül vagy a sérült bőr is. A baktériumok a behatolás helyén elszaporodnak, ahol toxint termelnek, majd elkezdenek a tünetek is megjelenni.

A skarlát tünetei

A lappangási idő néhány nap, átlagosan három nap szokott lenni. A tünetek hirtelen lépnek fel és hidegrázással, torokfájással, nehezített nyeléssel, hányással, hasi fájdalommal jelentkeznek. Gyakori a magas láz, ami akár a 40 °C-ot is elérheti. A torok intenzíven gyulladt állapotú, skarlátvörös színű, de tüszős mandulagyulladás is jellemző szokott lenni. Eleinte a nyelven fehér bevonat figyelhető meg, de a nyelv hegye és széle élénkvörös. Ez a lepedék aztán pár nap múlva eltűnik és láthatóvá válik a nyelv vörössége és szemcséssége, amit málnanyelv-tünetnek nevezünk. A lágy szájpad és a nyelvcsap duzzadt, vörös, ráadásul gyakoriak az apró pontszerű bevérzések is ezen a területen. Megfigyelhető még az állkapocsszegletben lévő nyirokcsomók fájdalmas duzzanata, nyomásérzékenysége. A bőrtünetek legkésőbb három nap múlva megjelennek a nyakon, a mellkason, a hason, illetve a végtagokon is. Ezek a kiütések meglehetősen aprók, amik a bőrt vörösen pontozottá, kissé érdessé teszik. Előfordul, hogy a kiütések csak bizonyos testfelületekre, például a lágyékhajlatra korlátozódnak. A kiütések az arcot elkerülik, itt legfeljebb az ajkak körüli sárgás sápadtság alakulhat ki. Összességében elmondható a bőrtünetekről, hogy ma már nem olyan intenzív megjelenésűek, mint korábban voltak.

A skarlát diagnózisa

A diagnózis felállítása rendszerint az alábbi lépések segítségével történik.

  1. Az anamnézis (kórelőzmény) felvétele

A diagnózis felállításának első, és nagyon fontos lépése a kórelőzmény felvétele. Ez a szakrendelés első felkeresése alkalmával történik. Ennek során a kezelőorvos alaposan kikérdezi a beteget, ha kisgyermekről van szó, annak hozzátartozóját, hogy a tünetek pontosan mikor, milyen formában jelentkeztek, azok milyen jellegűek, intenzitásúak. Feljegyzés készül a korábbi és jelenlegi betegségekről, korábbi műtétekről, korábban és jelenleg szedett gyógyszerekről. Fontos kitérni arra is, hogy korábban a családban elkapta-e már ezt a betegséget vagy hasonlót. Szintén szükség lehet kitérni az életmódbeli, életkörülményeket jellemző sajátosságokra leginkább azért, hogy az elmúlt napokban elkapta-e a betegséget valaki a beteg környezetében. Ezek az információk nemcsak a konkrét betegség megállapításának szempontjából fontosak, hanem a diagnózis felállításának rendszerint részét képezi az is, hogy a hasonló tünetekkel rendelkező betegségeket ki kell zárnia a kezelőorvosnak.

  1. Fizikális vizsgálatok

A fizikális vizsgálatok részét képezi a tünetek szemmel való megtekintése, ami például a jellegzetes bőr- és nyelvtünetek miatt elengedhetetlen. A tapintásos vizsgálat szintén nem maradhat el, amivel például a nyirokcsomók megnagyobbodása, nyomásérzékenysége is érzékelhető. Mivel lázzal járó kórképről van szó, lázmérés szintén része a fizikális vizsgálatnak.

  1. Laborvizsgálatok

A laboratóriumi vizsgálatok általában a kórokozó jelenlétének közvetett és közvetlen kimutatására irányulnak. Ez történhet a torok- vagy sebváladékból nyert mintából való tenyésztéssel, illetve vérvizsgálattal is.

A fentiek alapján azt mondhatjuk, hogy a jellegzetes klinikai tünetek, az anamnézis és a fizikális és laborvizsgálatok alapján a diagnózis felállítása nem ütközik nehézségekbe.

A skarlát kezelése

A skarlát kezelése ma is leginkább penicillinnel történik, de ezen kívül is vannak még megfelelő hatóanyagú készítmények. Ezek elsősorban akkor jöhetnek szóba, ha a beteg allergiás a penicillinre. Az antibiotikumos kezelés kiegészítőjeként szükséges a láz- és fájdalomcsillapítás is. Mivel a betegség során a szervezet folyadékigénye megnövekszik, gondoskodni kell a megfelelő folyadékpótlásról is. A láz a fenti kezelés hatására 1-2 napon belül megszűnik, a kiütések elhalványodnak, a torokgyulladás mérséklődik. Előfordulhat pár héttel a gyógyulás után, hogy a törzsön finom, míg a talpon és a tenyéren nagy, lemezes jellegű hámlás kezdődik meg.

Itt kell megjegyezni azt is, hogy a diagnózis felállítását követően és a kezelés alatt a betegek el kell különíteni, használati tárgyait pedig fertőtleníteni kell. Az antibiotikumos kezelés kezdetétől számítva a beteg már a 2. naptól nem fertőz, kezelés nélkül azonban csak a harmadik hét után válik fertőzésmentessé. A gyors gyógyulás és a szövődmények kialakulásának megelőzése mellett tehát a minél előbbi fertőzésmentes állapot elérése érdekében is azt javasoljuk, hogy a fentebb ismertetett tünetek észlelésekor mielőbb keresse fel bőrgyógyászati magánrendelésünket.

A betegség eltűnése után néhány héttel a kezelőorvosnak érdemes lehet vizeletvizsgálatot elrendelnie, míg súlyos lefolyású skarlát esetén EKG-vizsgálat elvégzése is indokolt lehet.

A skarlát gyógyulási esélyei

Az időben elkezdett és megfelelő ideig tartó kezelés eredményeként a gyógyulás teljes szokott lenni. Ilyenkor a súlyos szövődmények (pl. mandula körüli tályog, komplikált középfülgyulladás, szívszövődmények) kialakulásának esélye is a minimálisra csökken. Ha hiba csúszik a diagnózisba és ebből adódóan a kezelésbe, akkor a későbbiekben immunológiai hátterű szövődmények (pl. reumás láz) jelentkezhetnek.
Hívás