A demencia

A demencia

A demenciáról röviden

Demencia alatt az elbutulást, értelmi hanyatlást értjük, azt az állapotot, amikor az intellektuális képességek betegség következtében romlanak. Ez tehát nem egy betegség, hanem egy olyan tünetegyüttes, ami magába foglalja az agykéreg működési zavarát, az emlékezethanyatlást, az ítélőképesség romlását, illetve a személyiségváltozást. Az agykéreg működési zavara az érzékszervek működési zavarával, beszédzavarral, illetve az összerendezett mozgások zavarával jár.

Ez olyan állapotot eredményez, amelyben a beteg önellátó képessége jelentősen romlik, téveszmék jelennek meg a hétköznapokban, szorongás, depresszió, megváltozott magatartás, elszigetelődés, magány alakulhat ki.

A demencia előfordulása, okai

A demencia legjelentősebb rizikófaktora az életkor, ezért értelemszerűen a kor előrehaladtával egyre nagyobb az esély, hogy valaki demenssé váljon. A korfüggő feledékenység és a demencia közötti állapotot nevezzük enyhe kognitív hanyatlásnak, ebben a 65 évesnél idősebbek 15%-a érintett. Ebben az életkorban 1%-ot tesz ki a demenciában szenvedők száma, az arányuk pedig ötévente nagyjából a kétszeresére nő. Ebből következően 85 év felett már 30%-os az előfordulási arány. Mivel az átlagéletkor egyre növekszik, ezért a demenciában szenvedő betegek száma is növekedést mutat, ami a jövőben sem fog változni. Egyes becslések szerint 2050-re Európában 16 millió főre fog emelkedni a demens betegek száma. Magyarországon a demenciával küzdők körülbelül 200-300 ezren lehetnek.

Az okokat illetően azt lehet mondani, hogy demenciát valójában minden olyan betegség okozhat, ami az idegrendszert károsítja. Az elsődlegesen idegrendszeri károsodással járó demenciákat primer degeneratív demenciáknak nevezzük. Ezek teszik ki az összes demencia túlnyomó részét. Ide olyan kórképek tartoznak például, mint az Alzheimer-kór, a Lewy-testes demencia, a frontotemporális demenciák, vagy a Parkinson-kórhoz társuló demencia. Az Alzheimer-kór felelős az összes demencia 60%-áért, ebből adódóan a leggyakoribb demenciaforma.

Meg kell említeni az idegrendszert másodlagosan károsító szisztémás betegségeket is, amelyeknél szintén előfordulhat a demencia. Ezek közé tartoznak az anyagcserebetegségeknél fellépő, agyi károsodással járó állapotok, mint például a súlyos májbetegséghez társuló hepaticus, vagy a veseelégtelenségnél megjelenő agyi elváltozások.

A demenciák között 15-20%-os aránnyal van jelen az érbetegségek következtében kialakuló vaszkuláris demencia, ez a második leggyakoribb forma.

Léteznek a demenciának reverzibilis, azaz visszafordítható formái, ezek azonban meglehetősen ritkák. Ezt a következők válthatják ki:

  • alkoholmegvonás, egyéb alkoholproblémák,
  • droghasználat,
  • antidepresszánsok, korszerűtlen altatók, egyéb gyógyszerek,
  • érzékszervi betegségek, pl. látás- vagy hallássérülés,
  • depresszió, szorongás,
  • neurológiai kórképek, pl. normál nyomású vízfejűség,
  • metabolikus vagy endokrin betegségek, pl. cukorbetegség,
  • valamilyen trauma, fertőzés vagy tumor.

A rizikófaktorok között számos tényező megtalálható, melyek közül kétségtelenül a leghangsúlyosabb a korábban már megnevezett életkor. Ezen kívül – többek között – a következő kockázati tényezők említhetők még meg:

  • dohányzás, alkoholfogyasztás,
  • alacsony iskolázottság,
  • többszöri fejsérülések,
  • szív- és érrendszeri rendellenességek (pl. magas vérnyomás, érelmeszesedés, stb.)
  • cukorbetegség,
  • genetikai tényezők.

A demencia tünetei

A legtöbb demencia, leginkább a degeneratív demenciák egy folyamatos, progresszív folyamat révén alakulnak ki.

A demencia tünetcsoportjának összetevői a következőkből állnak:

  • memóriazavar,
  • a most felsorolt agyi lebenytünetek közül legalább az egyik fennállása: a beszéd, a felismerés, a cselekvés vagy a végrehajtási funkció zavara,
  • a tünetek a hétköznapi életet és/vagy a munkavégzést hátráltatják,
  • megelőző magasabb szintű tevékenység romlását jelzik,
  • a tünetek előfordulásakor nincs tudatzavar.

A tüneteket az alábbiak szerint lehet csoportosítani.

1. Lebenytünetek

A demencia diagnózisának felállítása során fel kell ismerni a lebenytüneteket.

Az aphasia a beszédfunkciók agykérgi eredetű károsodása. Kialakulásának oka az agyi beszédközpontok és azok összeköttetéseinek károsodása. A beszédértés a temporális lebenyben, beszéd képzése viszont a frontális lebenyben található. Attól függően, hogy melyik központ károsodik, beszélhetünk motoros és szenzoros aphasiáról. A motoros típusnál a beteg a beszédet megérti, azonban az ő beszéde akadozó, nem tudja magát megfelelően kifejezni. A szenzoros típusnál fordítva van, a beszéd folyamatos, de nem érthető, illetve a verbális utasításokat sem érti meg. Előfordul a két típus keveredése is.

Az apraxia az összetett cselekvés és az akaratlagos mozgás végrehajtásának zavarát jelenti, mely nem vezethető vissza ügyetlenségre vagy izomgyengeségre. Jó példa rá, amikor a beteg nem képes tárgyak nélkül cselekvéseket imitálni.

A következő zavar a felismerés zavara, az agnosia, ami nem vezethető vissza az érzékszervi funkciók károsodására. Egyik formája a vizuális agnosia, melynek során a tárgyakat látással nem ismerik fel, viszont kézbe véve őket már igen. Arra is van példa, hogy a beteg nem ismeri fel a hozzátartozóját akkor, ha látja az arcát, csak akkor, ha hallja a hangját.

Meg kell még említeni az alexiát, ami az olvasás képességének szerzett zavara, és az agraphiát, ami az írás képességének szerzett zavara.

2. BPSD-tünetek

BPSD-tünetek (behavioral and psychological sindromes in demencia) alatt a demenciában előforduló magatartási és pszichés tüneteket értjük. Ezeknek a tüneteknek az intenzitása, megoszlása jelentősen függ attól, hogy milyen típusú demenciáról, annak milyen stádiumáról van szó. Az azonban kétségtelen, hogy a demencia valamennyi formájában fontos tényezőnek számítanak. Megjelenésük romló állapotra utal, számos szövődményhez vezethetnek.

A leggyakoribb BPSD-tünetek többféleképpen osztályozhatók, az egyik ilyen szerint két nagy csoportra, magatartásbeli és pszichológiai tünetekre oszthatók.

A magatartásbeli tünetek közé általában az alábbiakat soroljuk:

  • kérdezgetés,
  • agitáció,
  • sírás,
  • agresszió,
  • nyugtalanság,
  • alvászavarok,
  • kóborlás,
  • szexuális viselkedési zavarok,
  • kiabálás, sikoltozás.

Kifejtésre ezek közül leginkább az agitáció szorul. Ez olyan nem megfelelő verbális, vokális vagy motoros aktivitást jelent, mely egy külső szemlélő megítélése alapján nem következik közvetlenül a beteg szükségleteiből vagy zavart viselkedéséből. Szociálisan nem megfelelő viselkedésforma, ami lehet sértő vagy agresszív. Van példa megfelelő viselkedésformára is, amit viszont a beteg nem megfelelő gyakorisággal végez. Ilyen például a gyakori, indokolatlan kérdezősködés.

A pszichológiai tünetek között említhetők a következők:

  • apátia,
  • szorongás,
  • depresszió,
  • diszinhibíció (gátolatlanság),
  • delúzió,
  • eufória,
  • hallucinációk,
  • miszidentifikáció.

A fentiek közül az apátia a leggyakoribb BPSD-tünet. A beteg nem mutat érdeklődést a hétköznapi tevékenységek kapcsán, mely alatt a szociális interakciókat vagy akár a személyi higiéniát is értjük. Egyre inkább elmaradnak a különböző arckifejezések, érzelmi reakciók.

Mindenképp kifejtést igényel még a laikusok számára kevésbé ismert delúzió és a miszidentifikáció is.

Delúzió alatt a betegnek olyan téves gondolatát értjük, amelyhez ragaszkodik, nem lehet tőle eltántorítani, a rögeszméjévé válik. Több típusos delúzió is létezik. Ilyen ezek közül például az elhagyatottság érzése, amikor a betegek azt hiszik, hogy hozzátartozóik nem foglalkoznak velük eleget. A hűtlenség érzése is gyakori, a demens személy állandóan szexuális vagy érzelmi jellegű megcsalással vádolja párját. Elő szokott még fordulni az is, amikor a beteg nem ismeri fel a saját otthonát, gondozóját, vagy gondozóját csalónak tartja. A betegnek az is sokszor megjelenik a tévképzetei között, hogy ellopták valamelyik használati tárgyát. Ez leginkább abból adódik, hogy a betegek gyakran nem emlékeznek, hová tették a dolgaikat, így alakul ki ez a feltételezés. Családon belül ez a tulajdonság lehet az egyik legnagyobb feszültségforrás.

A miszidentifikáció az érzékelés zavarát jelenti. Itt azonban nem hallucinációkról van szó, hanem a beteg a külső stimulusokat hibásan érzékeli, ebből aztán rossz következtetéseket von le, kóros gondolatai támadnak, delúziók alakulnak ki.

Négy legfőbb típusa a következő:

  • a beteg nem ismeri fel saját magát (pl. a tükörben),
  • más személyeket nem ismer fel,
  • fantom lakótársakról beszél,
  • televízióban látott eseményeket valósnak éli meg.

Meg kell még említeni a tünetek között a delíriumot is, ami nem csak demenciában fordul elő. Ezt az állapotot leginkább a figyelemzavar határozza meg, de dezorientáció, memóriazavar, az alvás-ébrenléti ciklus zavara, abnormális motoros aktivitás, pszichózis, hallucinációk, illetve más kognitív zavar is társulhat hozzá. Tudattartalmi és tudatéberségi zavar egyaránt kialakul. Meglehetősen tipikus a tünetek fluktuációja.

A tünetek taglalása során érdemes ismertetni a demencia stádiumait is. A betegség lefolyását alapvetően a kiváltó ok határozza meg.

Enyhe demenciánál már szinte minden területen érzékelhető egyértelmű, de még enyhe fokú károsodás, amik már megzavarják a hétköznapokat, illetve a munkavégzést. Ez az állapot azonban még nem igényel folyamatos felügyeletet, az ilyen személy a jól megszokott környezetében még önállóan képes boldogulni, napi feladatokat megoldani.

A középsúlyos stádium már a beteg folyamatos felügyeletét igényli, több tevékenységben fizikailag is segítségre szorul.

A súlyos stádiumban már a mindennapos tevékenységek, a tisztálkodás is segítséget igényel. Az utolsó, úgynevezett terminális szakaszban az olyan alapvető motoros működések is kárt szenvednek, mint a nyelés vagy a járás.

A demencia diagnózisa

A diagnózis felállításában többféle vizsgálatot is igénybe kell venni, már csak azért is, mert a demencia több tünete más kórképek tüneteivel is mutat hasonlóságot. Jellemzően az alábbi vizsgálatokra kerülhet sor.

1. Az anamnézis felvétele

Az anamnézis felvétele a szakrendelés első alkalommal történő felkeresésekor zajlik. Itt történik meg a tünetek részletes feltérképezése. Fontos rákérdezni arra, hogy a tünetek mikor jelentek meg először, milyen tempóban fejlődtek ki a panaszok, hogyan kezdett el változni a mindennapi tevékenység, illetve a munkahelyi teljesítmény. Jelenleg milyen tünetek figyelhetők meg. Fel kell mérni a rizikófaktorokat, a korábbi betegségeket, baleseteket, műtéteket. Szintén hasznos információ, hogy volt-e vagy jelenleg is van-e demens személy a családban. Ki kell térni a korábban, illetve a jelenleg szedett gyógyszerekre.

Az ilyen esetekben rendszerint már a hozzátartozó kíséri el a beteget az első vizsgálatra. Az anamnézis felvételekor, valamint az aktuális panaszok feltérképezésekor jó megoldás, ha a beteget és a hozzátartozót külön is meghallgatjuk. Nem ritka, hogy a feltett kérdéseknél a beteg több alkalommal is kérdőn néz a hozzátartozójára, hogy ő válaszolja meg az adott kérdést helyette.

Az anamnézis felvételét követően pszichiátriai vizsgálatok, különböző tesztek segítségével mérik fel a beteg kognitív funkcióit. A kiváltó okok feltárására részletes neurológiai, továbbá belgyógyászati vizsgálatokra lehet szükség.

2. Laboratóriumi vizsgálatok

A laboratóriumi vizsgálatok szintén nélkülözhetetlenek, mivel ezek segítségével történik meg annak felmérése, hogy fennáll-e valamilyen anyagcserezavar, endokrin kórkép, toxikus állapot, fertőzés vagy vitaminhiány.

3. Képalkotó diagnosztikai eljárások

A képalkotó vizsgálatokon belül az agyi képalkotó eljárások jelentőségét kell hangsúlyozni. Ezek azért fontosak, mert az agy szerkezetében és működésében bekövetkezett változásokra mutatnak rá.

A demencia differenciáldiagnózisa szintén fontos eleme a diagnózis felállításának. A demencia elkülönítése más betegségektől nem egyszerű feladat. Memóriazavar, feledékenység több embernél is jelentkezik, anélkül, hogy demensek lennének. A feledékenység például visszavezethető a memória tárolásának és előhívásának zavarára is, a tárolás zavara viszont sok esetben egyszerű figyelemzavarnak tudható be. Jó példa erre a biztos, hogy „bezártam magam után az ajtót” jelensége, ami legtöbbször fáradtságból, hangulatzavarból ered.

A depresszió szintén járhat a demenciához nagyon hasonló tünetekkel.

A delírium és a demencia elkülönítése is gyakorlott szakembert kíván. A delírium gyorsan alakul ki, jellemzően éjszakai jelentkezik. Gyakori, hogy a delíriumot a demencia okozza, delíriumban viszont a demencia mértékét, tüneteit nem lehet meghatározni.

A demencia kezelése

A kezelési lehetőségek előtt fontos felhívni a figyelmet arra, hogy az irreverzibilis demenciáknál (tipikusan ide tartozik például az Alzheimer-kór okozta típus) a korai felismeréstől sok minden függ, de oki terápiára egyelőre még nincs lehetőség, csak a beteg állapotromlásának lassítását lehet elérni. Ezzel szemben ahol a kiváltó ok kezelhető, megszüntethető, a demencia tünetei is érdemben csökkennek, de az is előfordulhat, hogy a javulás mértéke kevés ahhoz, hogy elérjük a tünetek megjelenése előtti egészségi állapot szintjét.

A demencia kezelésénél a gyógyszerekkel történő kezelés a meghatározó. A megfelelő szer kiválasztását nagyban befolyásolja, hogy milyen típusú demenciáról van szó, milyen tünetek a meghatározók, hogyan akarjuk ezeket mérsékelni.

Ha leginkább az emlékezés, tanulás javítására van szükség, akkor az úgynevezett nootrop szereket kell alkalmazni. Az ezt leginkább elősegítő szerek azok, amelyek például gingko bilobát, vinpocetint, nicergolint, cerebrolysint vagy piracetamot tartalmaznak. Ha az egyik hatóanyag 3-4 hónapon át nem hozza meg a várt eredményt, akkor érdemes egy másikra váltani. Ha depresszió van jelen túlnyomórészt a beteg életében, akkor korszerű antidepresszánsok alkalmazása jöhet szóba. Ha az állapotromlást kívánjuk mérsékelni, akkor E-vitamin adagolása ás selegin terápia válik indokolttá. Alvászavarnál csakis a legkorszerűbb altatókat kaphatja meg a beteg. Delúzióknál, hallucinációknál, az ezekhez esetlegesen társuló agressziónál antipszichotikumok szedése hozhat javulást.

A gyógyszeres terápia mellett nagy jelentősége van a nem gyógyszeres terápiának is, aminek minden esetben egyénre szabottan kell történnie. Enyhe stádiumban a beszéd- és memóriazavarra jó megoldást jelenthet a kognitív terápia. A magatartásterápia egy jellemző tünet (pl. éjszakai kóborlás) kezelésében játszhat szerepet.

A kezelés sikeressége, a gyógyulási esélyek nagyban függnek attól, hogy milyen típusú demenciáról van szó. Mivel az esetek döntő többségét a primer degeneratív demenciák teszik ki, ezért az ilyen betegeknél a legfontosabb cél az életminőség javítása, az állapotromlás lassítása. Szerencsés esetben visszafordítható demenciáról van szó, ami például valamilyen gyógyszer miatt alakult ki. Ilyenkor a problémát okozó gyógyszer elhagyásával, annak egy másikkal való kiváltásával nagyon látványos javulás, akár teljes gyógyulás érhető el.

Bár a legfőbb kockázati tényező, az életkor, illetve annak előrehaladása ellen semmit nem lehet tenni, sok olyan rizikófaktor van, ami ellen hatékonyan fel lehet lépni. Ilyen a káros szenvedélyekről (dohányzás, alkoholfogyasztás, drogfogyasztás) való leszokás, a krónikus betegségek (pl. magas vérnyomás, cukorbetegség) kezelése, összességében az egészséges életmódra, helyes táplálkozásra, rendszeres testmozgásra való törekvés. Időseknél nagy jelentősége lehet az agy tornáztatásának, szellemi feladatok végzésének, szellemi aktivitásnak, rejtvényeken való gondolkodásnak, a társas kapcsolatok ápolásának, a rendszeres, tartalmas beszélgetéseknek, különösen az egyedül élők esetében.

További hasznos tudnivalók

Néhány fontos tényezőre mindenképp fel kell hívni a hozzátartozó figyelmét azzal kapcsolatban, hogy hogyan tudja segíteni a demenciában szenvedő hozzátartozóját. Ráadásul ezzel nemcsak a családtagon segít, hanem a saját maga életét is jelentősen megkönnyíti. Általánosságban adható tanács, hogy a hozzátartozó lehetőség szerint figyelje meg, jegyzetelje le, hogy az egyes tüneteket milyen szituáció előzte meg, mi válthatta ki (pl. mitől lett agresszív).

Súlyos memóriazavar esetén például ismételni kell rendszeresen a legfontosabb információkat. A beteg által jól megszokott szófordulatokat kell használni. Nagyon hasznos óra, naptár jól látható helyre való kihelyezése. A napi teendőkről is érdemes listát írni, mivel a demens személy e nélkül el fogja felejteni azokat. És bár talán ez a legnehezebben feldolgozható, de előfordulhat olyan helyzet is, amikor indokolttá válik a beteg ellátása feliratozott fényképekkel a számára legfontosabb, legtöbbször látott személyekről.

Az elkóborlás esetére helyezzünk fel a betegre személyazonosításra alkalmas karkötőt, nyakba akasztható igazolványt. A jól zárható otthon szintén nagy segítséget jelenthet.

Agresszív betegnél a kiszámítható környezet kialakítása, a jól átgondolt és strukturált ápolás lehet az, ami alkalmas lehet az agresszió megelőzésére. Ha mégis agresszív viselkedés lépne fel, akkor orvost kell hívni a beteghez.

A nyugtalan betegen akkor tudunk a legjobban és leggyorsabban segíteni, ha mi nyugodtak, barátságosak, türelmesek maradunk, bármilyen nehéz is ez sokszor. Ehhez próbáljunk nyugodt, harmonikus, kiegyensúlyozott környezetet teremteni a beteg számára, próbáljuk lekötni a figyelmét valamivel, iktassunk be valamilyen feszültséglevezető tevékenységet, például sétát vagy tornát.

Beszélni kell az ápolást ellátó hozzátartozó egészségmegőrzésének lehetőségeiről is, ugyanis ne legyen senkinek kétsége, ez a munka rendkívül kimerítő nemcsak fizikai, hanem pszichés tekintetben is. Ha erre nem fordítunk kellő figyelmet kialakulhatnak például mozgásszervi betegségek vagy pszichés zavarok.

Ezek elkerülése érdekében az alábbiakat tehetjük.

A gondozó családtag képes irreális elvárásokat támasztani saját magával szemben az ápolás kapcsán. Ez oda vezethet, hogy sosem leszünk magunkkal elégedettek, ezzel annyi feladatot veszünk magunkra, aminek ellátására senki nem lenne képes. Elsőre furán hangozhat, de ne próbáljunk mindenáron tökéletességre törekedni, különben a sok elvégzetlen feladat miatt a mi egészségi állapotunk fog romlani.

Tervezzünk meg előre minden egyes napot magunknak, és ha már szükséges, a betegnek is. Ez a feladat annyi időt felemészt ugyanis, hogy ha nem viszünk rendszerességet, tervszerűséget a hétköznapokba, nem lesz elég időnk arra, hogy kipihenjük magunkat.

A demens ember ápolása rengeteg stresszel jár, ami sokakat szenvedélybetegségek felé sodor. Figyeljünk oda, hogy ne induljunk el a túlzott alkoholfogyasztás, dohányzás, evéskényszer útján!

Ha a kezdetekkor lefekteti ezeket az alapelveket, könnyebb lesz azokat betartani. Ha ennek ellenére mégis problémák lépnek fel, csökken a teljesítőképessége, nem tudja magát kipihenni, szorongóvá, ingerlékennyé válik, jelentős fogyás lép fel, forduljon mielőbb orvoshoz, hogy megelőzhesse komolyabb betegségek kialakulását.
Hívás