Blog
  1. Híreink
  2. Mindent a reumás betegségek hátteréről
Menü
Blog
  1. Híreink
  2. Mindent a reumás betegségek hátteréről

Mindent a reumás betegségek hátteréről

Mindent a reumás betegségek hátteréről
A reuma, illetve a reumás eredetű betegségek rengeteg ember életét keserítik meg a világon. 
 
Hogy melyek azok a reumás betegségek, mik a leggyakoribb kórképek, tünetek és egyéb ide tartozó sajátosságok? Aktuális cikkünkben ezekre a kérdésekre kerestük a választ – ezúttal röviden és közérthető formában.
 

Mit nevezünk reumás betegségnek?


 
A reumás betegségek pontos definíciója rendkívül nehéz, hiszen egy olyan összetett tünetegyüttesről van szó, ami sok esetben még azonos probléma mellett is páciensenként változhat.
 
Maga a reuma elnevezés a görög rheo szóból származik, amit magyarra úgy lehetne lefordítani, hogy „folyik”. Ennek az oka egy ókori tévedésből fakad, lévén Hippokratész is kutatta már a reumás problémákat, de egészen más okokat látott a háttérben.
 
Akkoriban ugyanis az orvosok úgy gondolták, hogy a reumás elváltozások a keringéshez kapcsolódnak, egészen konkrétan ahhoz, hogy a testnedvek arányai felborultak a szervezetben.
 
Ma már tudjuk, hogy a reumás betegségek hátterében egészen más folyamatok húzódnak meg, az elnevezés mégis megmaradt, ami abban a tekintetben különösen logikus, hogy a kialakult reuma gyakran valóban olyan hatást kelt, mintha „folydogálna” a végtagokon.
 
A tünetek és a fájdalmak ugyanis vándorolnak a testrészek között, egymást váltják, de a panaszmentes periódusok mellett gyakran még a betegség intenzitása is dinamikusan változik.

 

Elsődlegesen mozgásszervi problémákról beszélünk reumás betegségek esetén


 
A reumás betegségekhez kapcsolódó panaszok hátterében nagyon sokféle tényező állhat. Valakinél egyszerűen az időskori kopások idézik elő a problémát, másoknál a folyamatos megerőltetés vagy az extrém igénybevétel, netán egyszerűen csak az időjárás változása.
 
Alapvetően a reumás betegségek minden esetben mozgásszervi problémák, itt azonban nem árt kiemelni egy nagyon fontos tényezőt: a háttérben nagyon sokszor belgyógyászati és idegrendszeri okok is meghúzódhatnak. 
 
Elegendő csak kiemelni a sorból például a reumatoid arthritis-t, ami azon túl, hogy az egyik legsúlyosabb reumatológiai betegség, kialakulásának hátterében egy autoimmun elváltozás áll, vagyis a szervezet immunrendszere gyakorlatilag önmaga ellen fordul.
 
Ezért minden reumás betegség diagnózisa rendkívül összetett, gyakran igényel olyan vizsgálatokat, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül a problémához. 
 
Ennek az oka, hogy többek között a belgyógyászati és az idegrendszeri betegségeket, mint kiváltó okokat kizárhassák.

 

Mozgásszervi eredetű reumás betegségek

 

A legtöbb reumás betegség hátterében mozgásszervi elváltozások állnak, amelyek kifejezetten változatosak lehetnek, és nagyon sok tőről fakadhatnak.
 
A teljesség igénye nélkül ide lehet sorolni olyan problémákat, mint a porckorongsérv, az isiász, a lumbágó, a különféle ízületi gyulladások, de a tünetek szempontjából a köszvény, a Bechterew -kór vagy a reumatoid arthritis is.
 
Valamennyi rumás betegséget alapvetően két nagy csoportba sorolhatunk, így beszélhetünk

  •   gyulladásos;
  •   valamint kopáson alapuló reumatológiai elváltozásokról.
 
Laikus szemmel talán egyszerűnek tűnik különválasztani a kettőt, a gyakorlatban azonban kifejezetten nehéz a feladat. 
 
Ennek az oka nem más, minthogy egy gyulladásos mozgásszervi betegségtől szenvedő páciensnek is lehetnek súlyos kopásai, valamint ebből fakadó tünetei és fordítva.
 
A szakorvosok dolgát nehezíti továbbá az is, hogy a kopott ízületek fájdalma és fellángolása a tünetek szempontjából gyakran meglepő hasonlóságot mutat a gyulladásos eredetű reumás betegségek kórképével.
 
Ezért van szükség arra, hogy feltételezett reumás betegségek esetén mindig kellően tapasztalt reumatológus vizsgáljon minket, hiszen a pontos diagnózis alapvetően meghatározza a megfelelő terápia kiválasztását.
 

Gyulladásos eredetű reumatológiai betegségek


 
A gyulladásos eredetű reumatológiai betegségek a kérdéses kórkép legsúlyosabb típusai közé sorolhatók. Valamennyi esetben nagyon heves – ámde gyakran ciklikus – tünetekkel jelentkeznek, és rengeteg kellemetlenséget okoznak a betegek számára.
 
Ide sorolhatjuk például az autoimmun eredetű kötőszöveti betegségeket – mint amilyen a sokat emlegetett és rettegett reumatoid arthritis –, valamint a különféle fertőzéses gerincbetegségeket, illetve a kis- és nagyízületi betegségeket.
 
Szintén ezt a kategóriát erősítik továbbá az olyan ízületi és sokízületi gyulladásos elváltozások, amelyek hátterét az orvostudomány egyelőre nem tudta még felderíteni.
 
A gyulladásos eredetű rumás betegségekre jellemző, hogy egyszerre vannak jelen a gyulladásos-, a mozgásszervi és a teljesen általános tünetek is.
 
Azon túl ugyanis, hogy a beteg lázas, gyenge, rossz a közérzete, jelentős fájdalmat érzékel a kapcsolódó ízületekben, de a látható elváltozások, így például a gyulladt folyadékkal telt duzzanatok vagy a bőrpír egyaránt megjelenhetnek.
 

Kopásos eredetű reumatológiai betegségek


 
A kopásos eredetű reumatológiai betegségek közé azokat az elváltozásokat soroljuk, amelyek kizárólag az ízületek, a porcok kopásán alapulnak, és semmiféle gyulladásos tünetet sem produkálnak. 
 
A leggyakrabban a térd és a csípő ízületeiben alakul ki, de az öregedési folyamatok vagy az állandósuló túlterhelés miatt bármelyik testrésznél előfordulhat, de a leggyakrabban a végtagokat, a lábakat és a kezeket érinti.
 
Itt fontos kiemelni, hogy a kopáson alapuló reumás betegségek esetében is előfordulhat gyulladás, azonban ez minden esetben átmeneti jellegű, nem tartozik hozzá más egyéb olyan elváltozás, ami tartósan megkeserítené a beteg életét. 
 
A kopást ilyenkor már laborvizsgálatokkal is fel lehet deríteni – nincsenek autoimmun folyamatokra vagy tartós gyulladásra utaló faktorok a vérben –, de bizonyos tünetek hiánya mellett a képalkotó vizsgálatokkal állítható fel a legkönnyebben a diagnózis.
 
Tipikus kopásos eredetű reumatológiai betegség a porckopás vagy a korábbi ízületi sérülésekből, az állandó túlterhelésükből fakadó fájdalmas elváltozások.

 

A reumás betegségek diagnosztizálása


 
Miután megismerkedtünk a reumás betegségek hátterével, fontos kitérni néhány gondolat erejéig a diagnosztizálásra is, ami minden esetben összetett folyamat.
 

Fontos a korai diagnózis


 
Akár gyulladásos, akár kopásos háttér áll a reumás betegség mögött, minden esetben kulcsfontosságú, hogy időben orvoshoz forduljunk vele.
 
A legtöbb ilyen betegség ugyanis nem gyógyítható – egyedül bizonyos kopásos állapotoknál nyújtanak megoldást a műtéti beavatkozások –, ezért a legfontosabb cél, hogy az időben felismert elváltozás élhetővé váljon.
 
Ezt a gyors és pontos diagnózis teszi lehetővé, méghozzá időben elindított, megfelelő terápiával, ami biztosítja, hogy a beteg fájdalmai mérséklődjenek, állapota pedig ne romoljon tovább.

 

Segít a BNO-besorolás


 
A reumás betegségek diagnosztizálásában óriási segítséget nyújt a BNO-besorolás, vagyis a Betegségek Nemzetközi Osztályozása. A reumatológiai panaszok jellemzően az M megjelölésű csoportban, vagyis a mozgásszervi megbetegedések között találhatók.
 
A BNO M csoportjában rengeteg különféle altípust különíthetünk el egymástól, így más-más csoportokba sorolják a gyulladásos és a kopásos eredetű elváltozásokat, valamint az ismert és ismeretlen kiváltó okkal jelentkező reumás kórképeket is.
 

A betegség kiváltó oka a legtöbbször nem ismert


 
A legtöbb reumás betegségről elmondható, hogy a kiváltó okok általában nem vagy csak nagyon nehezen tisztázhatók. Ennek ellenére a kezelőorvos mindig ezt próbálja meg elsőként felkutatni, hiszen ennek fényében sokkal könnyebb a célzott kezelés elindítása.
 
Szükség van a szakorvosnak ismernie a páciens klinikai panaszait, de a teljeskörű reumatikus betegség feltárásához a legtöbb esetben laborvizsgálatokra – jellemzően egy vérvételre –, valamint képalkotó vizsgálatokra is szükség lehet.
 
Általában elegendő utóbbi kapcsán egy egyszerű röntgen, de összetettebb vagy problémásabb esetekben az MR-vizsgálat, illetve az ízületi ultrahang is szükségessé válhat azért, hogy pontos diagnózis születhessen.
 
Mivel a reumás betegségek kialakulását jelentős mértékben befolyásolhatják az életmódhoz kapcsolódó tényezők, az orvosnak mindig tudnia kell a páciens káros szenvedélyeiről, táplálkozási és mozgási szokásairól, valamint a kísérőbetegségekről is.
 

Ahány beteg, annyiféle megközelítés


 
Noha a reumás eredetű betegségek többsége kiválóan dokumentált, óriási szakirodalom és háttértudás áll az orvosok rendelkezésére a pontos diagnózishoz, azonban a mozgásszervi panaszokra rengeteg külső tényező lehet hatással.
 
Emiatt nem lehetne két teljesen egyforma tünetegyüttessel vagy elváltozással rendelkező beteget egymás mellé állítani, hiszen a gyulladásos folyamatok teljesen kiszámíthatatlanok, a kopás tekintetében pedig pláne nem beszélhetünk ugyanolyan tulajdonságokról.
 
Ezért annyira összetett, illetve a legtöbbször soklépcsős folyamat a reumás betegségek feltárása. 
 
Mindehhez pedig természetesen az egyes betegségekre leginkább jellemző tünetekből és kórelőzményekből következtetnek az orvosok, de a kapcsolódó vizsgálatok elengedhetetlenek.
 
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a pontos diagnosztizáláshoz a látható és érzékelhető tünetek megismerésére, megfelelő laborvizsgálatokra, valamint képalkotó módszerekre együttesen szükség lehet.
 
 
Hívás