Blog
  1. Híreink
  2. Milyen eszközökkel vizsgálható a szívelégtelenség?
Menü
Blog
  1. Híreink
  2. Milyen eszközökkel vizsgálható a szívelégtelenség?

Milyen eszközökkel vizsgálható a szívelégtelenség?

Milyen eszközökkel vizsgálható a szívelégtelenség?
A szívelégtelenség folyamatos vizsgálata rendkívül fontos, hiszen az állandó kontroll biztosítja a páciens számára a megfelelő kezelhetőséget, valamint azt is, hogy az illető – állapotától függően – a lehető legjobb életminőséget érhesse el.
 
A jól felszerelt kardiológiákon ma már rengeteg különféle vizsgálati forma közül válogathatnak a szakorvosok, melyekkel javíthatják a páciens állapotát, sőt csökkenthetik a szívműködés folyamatos romlásának mértékét is.
 

A vizsgálatokkal megelőzhetők a szívelégtelenség szövődményei


 
Szívelégtelenségnek azt nevezzük, amikor valakinél a szív az elvártnál sokkal kisebb erővel pumpálja a vért a szervezeten belül. Hogy ezt a gyengülést kompenzálja, a szív kamrái megnagyobbodhatnak azért, hogy sokkal erősebb összehúzódást tudjanak elérni.
 
Ez azonban szívnagyobbodáshoz vezethet, hiszen minél nagyobb a kamra tágulata, később annál kisebb hatékonysággal tud összehúzódni. A kamranagyobbodás mellett a szívizom megvastagodása is előfordulhat ilyen esetekben szövődményként.
 
Ha az izom vastagabbá válik, akkor átmenetileg jellemzően képes fokozni a szív pumpálóképességét, de a több izom miatt a szívnek több vérre is van szüksége a működéshez, amit gyakran már a koszorúerek sem képesek biztosítani a szervnek.
 
Előfordulhat továbbá, hogy a szívelégtelenség hatására a szívverés felgyorsul, hiszen így tudja biztosítani a szervezet számára az elegendő vérmennyiséget, azonban hosszabb távon ez a szívizmok idő előtti kimerülését idézheti elő, ami a páciens állapotromlásához vezet.
 
Ezek elkerüléséhez és megfelelő kezeléséhez elengedhetetlen, hogy a szívelégtelenség állandó kontroll alatt legyen tartva a megfelelő vizsgálatokkal. Lássuk, hogy milyen lehetőségek vannak erre a modern kardiológiában!
 

Alapvető vizsgálatok szívelégtelenség esetén


 
Hogy a szívelégtelenség ténye kijelenthető-, és diagnózisa felállítható legyen, ahhoz több alapvető vizsgálat elvégzésére lesz szükség a kardiológus részéről. Az anamnézis felállítását és a különféle fizikai vizsgálatokat követően a következő módszerek segíthetik a szakorvost:
 

Fonendoszkópos vizsgálat


 
A fonendoszkóp által történő vizsgálat nemcsak a kardiológián, hanem a hétköznapi háziorvosi rendelésen is mindennapos. A szakorvos egy speciális fonendoszkóp segítségével meghallgatja a páciens tüdejét és szívhangját azért, hogy kiszűrje az esetleges elváltozásokat.
 
A fonendoszkóppal ugyanis egyszerűen feltérképezhetők a szívelégtelenségre utaló első nyomok, különös tekintettel a rendellenes szívzörejekre, melyek további vizsgálatokat tesznek indokolttá.
 

Elektrokardiográfia (EKG)


 
Az elektrokardiográfia, vagy ismertebb nevén EKG egy sokkal alaposabb vizsgálati forma, melyhez egy speciális műszert alkalmaznak a szakorvosok. Használata minden esetben indokolt, ha a páciens részéről szívelégtelenség vagy más szívprobléma gyanúja merül fel.
 
Az EKG gép használatakor elektródákat rögzítenek a bőrfelülethez annak érdekében, hogy a segítségükkel rögzítsék a szív elektromos tevékenységét.
 
A papírra- vagy a képernyőre rajzolt impulzusok láttán a szakorvos könnyedén fel tudja tárni a szívritmuszavart, sőt akár még a szívizom károsodását is megállapíthatja.
 

Echokardiográfia


 
Az echokardiográfia egy az EKG-nál is alaposabb vizsgálati forma, ami gyakorlatilag a szívultrahang megfelelője, és egyre gyakoribb, ha a kardiológiai kivizsgáláson a szakorvos valamilyen eltérést tapasztal.
 
Amennyiben a szívelégtelenség diagnosztizálására van szükség, az echokardiográfia mondhatni elengedhetetlen kellék, hiszen a segítségével lehet a legkönnyebben feltárni, illetve elkülöníteni a szisztolés és a diasztolés szívelégtelenség problémáját.
 
A módszer részeként magas frekvenciájú hanghullámok segítségével akár valós időben is betekintést nyerhetünk a szív működésébe, így a kardiológus láthatja, hogy miként dolgozik a szív, hogyan viselkednek a kamrák, a vér mekkora mennyiségben ürül ki a bal kamrából és így tovább.
 
A szív pumpafunkciójának vizsgálatában különösen fontos szerepet játszik az echokardiográfia, hiszen segítségével határozható meg az ejekciós frakció értéke, ami lehetőséget biztosít a szakorvosnak, hogy osztályozza a szívelégtelenség súlyosságát, illetve meghatározza a megfelelő kezelési formákat.
 
Az ultrahang diagnosztika nagy előnye, hogy részeként kimagaslóan pontos képet kaphat a kezelőorvos a szív szerkezetéről, az ahhoz kapcsolódó esetleges eltérésekről, a billentyűk állapotáról, de a megfelelő módszerekkel még a vér áramlásához és nyomásához kapcsolódó tulajdonságokról is.
 

Vérvizsgálat



A fenti vizsgálatok után gyakori, hogy a kardiológus vérvizsgálatra küldi a pácienst. Ennek az oka leginkább a diagnózis pontosítása, illetve a vese- és a pajzsmirigy állapotának a feltárása, de szükséges más szív- és érrendszeri panaszokat okozó elváltozások kizárásához is.
 
A specifikus vérvizsgálat segít továbbá abban, hogy milyen mennyiségben található meg a szervezetben az úgynevezett agyi nátriuretikus peptid, amiről a tudomány bebizonyította, hogy a szív termeli fokozott terhelés mellett, azaz kiváló marker egy esetleges szívelégtelenség esetén.
 

Mellkasi röntgen


 
A vérvizsgálathoz hasonlóan a mellkasi röntgen is leginkább azt a célt szolgálja, hogy alaposabban feltárhatók legyenek a kapcsolódó problémák, méghozzá a tüdő- és a szív állapotának ellenőrzésével.
 
A szívelégtelenség során ugyanis a szív látványosan megnagyobbodik, aminek hatására a tüdőben folyadék halmozódik fel. Egy egyszerű röntgenvizsgálattal ezek az elváltozások láthatóvá válnak, illetve a képalkotás segítségével rögtön ki lehet zárni más egyéb betegségeket.
 

Egyéb vizsgálati módszerek szívelégtelenség esetén

 

Bár a fentiekkel a szívelégtelenség könnyedén diagnosztizálható, azonban előfordulhat, hogy az EKG-n, a szívultrahangon és egyebeken felül más egyéb speciális módszerek alkalmazására is szükség van a diagnózis vagy más tényezők kizárása érdekében.
 
Ilyen esetekben az alábbi vizsgálatok jöhetnek szóba:
 

Terheléses szívvizsgálat


 
A terheléses szívvizsgálatnak nagyon sokféle formája ismert. Ide sorolható a terheléses EKG, az izotópos szívvizsgálat, de még a járás teszt is, aminek részeként néhány percig nincs más dolga a betegnek, csak sétálgatnia.
 
Ezek a vizsgálati módszerek nagyon fontos adatokkal tudnak szolgálni arról, hogy a páciens mennyire terhelhető, illetve a szíve milyen visszajelzéseket ad a nagyobb igénybevételre. Fontos tényező, mert a csökkent terhelhetőség alapjaiban meghatározza a kezelési módot.

 

Holter-vizsgálat


 
A Holter-vizsgálat másik neve az EKG monitorozás, ami leginkább a szívritmuszavar feltárását teszi lehetővé. Azért lényeges, mert a szívelégtelenség szövődménye és kiváltó oka is lehet ez a probléma, így mindig lényeges a pontos diagnózis.
 
A Holter-vizsgálat jellemzően 24 órán keresztül tudja monitozotni a szív működését, de szükség szerint ennél rövidebb és hosszabb idejű diagnosztika alkalmazására is lehetőség van.
 

Szívkatéterezés


 
A szívkatéterezés vagy kevésbé ismert nevén koronagráfia egy viszonylag ritkán alkalmazott eljárásmód a szívelégtelenség vizsgálatakor, hiszen a szívultrahang jellemzően ugyanolyan előnyös alternatívát képvisel, méghozzá kontrasztanyag alkalmazása és sugárterhelés nélkül.
 
Speciális indikációban azonban még mindig szükség lehet rá, részeként pedig egy vékony katétert, gyakorlatilag egy flexibilis csövet vezetnek be az artériába – általában a csuklón vagy a lágyékon keresztül –, amit egészen a koszorúerekig vezetnek.
 
A katéteren át aztán kontrasztanyag kerül a szívbe, illetve az azt vérrel ellátó artériákba, így egyszerű röntgenvizsgálattal jól kivehetővé válik minden olyan elváltozás, ami a kérdéses szervet érintheti.
 
A vizsgálat egyszerűen ki tud mutatni olyan elváltozásokat is, mint az artériaszűkület, de kizárható általa több szívelégtelenséget kísérő elváltozás, mint amilyen például a koszorúér-betegség.
 
A módszer előnye, hogy amennyiben fény derül a koszorúér beszűkülésére, a katéterrel könnyedén kitágíthatóvá válik, ezzel a gyenge szívizom számára jobb vérellátást lehet biztosítani.
 
Szintén a katéterezés során lehet elvégezni az úgynevezett ventriculográfia nevű vizsgálatot, amivel egyszerűen feltárható a szív bal kamrájának állapota, sőt a billentyűk működése egyaránt ellenőrizhető.
 
Szükség esetén a szívkatéterezéssel biopszia is végezhető, aminek részeként mintát vesznek a szívizom szövetéből azért, hogy laboratóriumi körülmények között megvizsgálják. Fontos lehet a ritka, szívizmot károsító betegségek diagnózisa esetén.
 

Szív CT


A szív CT előnye, hogy különösebb beavatkozás – esetünkben katéter – nélkül, a röntgenhez mérten lényegesen kisebb sugárterhelés mentén képes feltárni a vénába juttatott kontrasztanyag által a szívelégtelenség kiváltó okait.
 
Hozzájárul a koszorúér-betegség feltárásához, az így kapott felvételsorozaton pedig képes a szívdobbanások közti időben is megörökíteni a szív szerkezetét.
 
Egyetlen hátránya a katéterezéssel szemben, hogy amennyiben felfedezésre kerül az érszűkület, nincs lehetőség azonnali beavatkozásra, így ezt követően még koronagráfiát kell végezni.
 

Szív MR


 
Az MR vizsgálat elkészítéséhez is szükség van kontrasztanyag alkalmazására, azonban a röntgennel és a CT-vel ellentétben ez az eljárás a legcsekélyebb mértékű sugárterheléssel sem jár, sőt jódérzékenység esetén is alkalmazható, mert a vénába fecskendezett folyadék nem tartalmaz jódot.
 
Ezzel az eljárásmóddal is kiemelkedő pontossággal lehet vizsgálni a szívet, így egyszerűen feltárhatók például a szívburokhoz kapcsolódó elváltozások, a fejlődési rendellenességek vagy a daganatos megbetegedések, sőt a szívizom károsodásának jellege és mértéke is.
 

Izotópos képalkotó vizsgálatok


 
A szívelégtelenség vizsgálatakor gyakran lehet szükség izotópos képalkotó módszerekre is. Ilyen például a perfúziós szívizomszcintigráfia vagy a radionukleotid ventriculográfia, melyeket gyakran alkalmazzák kardiológiai problémák esetén.
 
A vizsgálatok során radizotópos anyag kerül a véráramba, amit egy speciális gamma-kamera segítségével lehet kiértékelni. Nem veszélyesebb eljárás, mint egy röntgen, ellenben bizonyos esetekben, például terhességnél vagy szoptatási periódusban nem javasolt.
Időpontfoglalás