ÜGYELETI NYITVATARTÁS - FÜL- ORR- GÉGÉSZET
Vissza a Gasztroenterológia oldalra

Labordiagnosztika

Általános megfogalmazás szerint labordiagnosztikáról az emberi szövetrészletek (pl. vér) vagy biológiai termékek (pl. széklet, vizelet) laboratóriumi körülmények közötti fizikai, kémiai és biológiai módszerekkel való vizsgálata esetén beszélünk.

A labordiagnosztika több funkcióval is bír, melyek a következők lehetnek:

  • diagnózis felállítása,
  • a korábban felállított diagnózis megerősítése, pontosítása,
  • a betegség lefolyásának monitorozása,
  • a betegség súlyosságának megállapítása,
  • a kezelés hatékonyságának kontrollja,
  • esetleges mellékhatások ellenőrzése,
  • betegségmegelőzés.

A laboratóriumi vizsgálatok legtöbbször egy számértéket tartalmaznak a hozzá tartozó mértékegységgel és azzal a referenciatartománnyal, amely a normál, egészséges értéket jelenti a vizsgált elem tekintetében. Laikusok számára ugyan ezek értékelése egyszerűnek tűnhet, a valóságban azonban komoly szaktudást igényel, mellyel csak az adott szakorvos rendelkezik.

A különböző vizsgálatok hatékonysága megfelelő előkészületet (pl. vérvételre éhgyomorral kell érkezni) igényel. Erről a szakorvos mindig részletesen tájékoztatja a pácienst.

Tudnivalók a vérvételről, vizeletminta-vételről, székletminta-vételről

A vérvétel általában a könyökhajlati vénából, ritkán a kézhátról történik.

Első lépésként kitapintásra kerül a véna, amit a tervezett tűszúrás helyének fertőtlenítése követ. A páciens felső végtagját elszorítva vénás pangást hoznak létre, ezután történik a véna megszúrása az erre a célra sorozatgyártott steril vérvételi tűvel.

A sikeres vérvételhez több szúrás is szükséges lehet azoknál, akik vékonyabb, nehezebben kitapintható vénával rendelkeznek vagy korábbi vénájuk miatt vénájuk megkeményedett, hegesedett.

A szúrás helyén olykor enyhe fájdalom, duzzanat, vérömleny alakulhat ki, melyek hűtéssel csillapíthatók.

Vizeletvizsgálatra egy rutin vérvizsgálat lezajlása mellett is sor kerülhet, de rendkívül sokféle, ezen belül a gasztroenterológiát érintő kórkép diagnosztizálásánál is szükség lehet rá.

Vizeletminta-vételnél általában a reggeli első, középsugaras vizelet szolgál legjobb mintaként a vizsgálatokhoz. Középsugaras minta alatt azt kell érteni, amikor a vizelet első részének ürítése után, az ürítést nem abbahagyva felfogjuk annak középső adagját (kb. 4-5 ml) egy erre használatos steril csőbe, vagy edénybe. Vannak olyan betegségek is, melyek diagnosztizálásához 24 órán át gyűjtött minta szükséges.

Az egészséges vizelet steril, kórokozómentes. A kórokozók hatékony kimutatásához tehát nagy jelentőséggel bír a vizeletadás módja. Ehhez a mintaadást megelőzően nagyon fontos a nemi szervek, azok környékének alapos megtisztítása.

A székletvizsgálat is számos megbetegedés gyanúja esetén indokolt lehet. Egy speciális tartály segíti a minta levételét és annak tárolását. Ez a tartály egy szorosan, jól záródó, felpattintható fedéllel van ellátva, melyhez egy kanál is tartozik, megkönnyítve ezzel a minta összegyűjtését.

Fontos kiemelni, hogy a levett mintának vizelettel, fertőtlenítőszerrel, egyéb anyagokkal nem szabad keverednie.

Szakorvos döntése alapján a minél pontosabb diagnózis felállításához többszöri mintaadás is szükséges lehet.

Labordiagnosztika a gasztroenterológiában

A labordiagnosztikának már a bevezetőben is említett funkciói a gasztroenterológia esetében is érvényesülnek.

Ezen a területen való alkalmazása komoly segítséget jelent többek között:

  • emésztőszervi gyulladásos betegségek (pl. máj, epehólyag, hasnyálmirigy, bélrendszer gyulladásai),
  • vérszegénység, vashiányos kórképek,
  • az emésztő szervrendszer fertőzéses megbetegedései,
  • anyagcsere betegségek emésztőszervi megnyilvánulásai,
  • funkcionális kórképek,
  • daganatos betegségek,
  • a máj működési zavaraival összefüggő betegségek,
  • a tápanyagok felszívódásának zavarai.